A bikarbonát (HCO3) és a totál széndioxid (TCO2) meghatározások eredményei - más paraméterekkel együtt, a vérgáz vizsgálat részeként - a szervezet sav-bázis háztartásának állapotáról adnak felvilágosítást. Mivel a vizsgálatok gyakran az elektrolit panel részét is képezik, így segítségükkel teljes képet lehet kapni az elektrolit-háztartásról is.

A vizsgálatot akkor kérik, ha az elektrolit- és /vagy a sav-bázis egyensúly kóros változására utaló tünetek jelentkeznek. Ilyen tünetek lehetnek: légszomj, fáradékonyság, gyengeség, zavartság, hosszantartó hányás.

A vizsgálatot többféle vérmintából is el lehet végezni.Ha csak a bikarbonátot kell meghatározni, (ez nagyon ritkán fordul elő!), az alkar könyökhajlati vénájából vett vér alkalmazható. Ehhez piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben levett vér megfelelő. A plazmát minél előbb el kell választani a sejtes elemektől (centrifugálás).Ha a meghatározás a vérgáz analízis részeként történik, akkor az artériából vett vérminta a legalkalmasabb. Használható vénás vagy kapilláris vér is, az így kapott eredmény értékelésekor azonban figyelembe kell venni a vér származási helyét! Kapilláris vér vétele előtt a vérvételi területet (fülcimpa, ujjbegy, újszülötteknél sarok) vérbőséget okozó szerrel célszerű hiperemizálni. Ha a vérvétel kapilláris csőbe történik, a cső belső felületét rendszerint véralvadásgátlóval fedik be.A vérgáz meghatározáshoz levett vért légmentesen le kell zárni, és 15 percen belül le kell mérni. Ha az azonnali mérés nem megoldható, a mintát jég közé kell állítani, így a mérés időpontja maximum 2 órahosszára kitolható.A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Nincs teendő.