DNáz-B elleni antitest

Az anti-DNáz B vizsgálat segít eldönteni, hogy egy közelmúltban lezajlott A csoportú Streptococcus fertőzés következtében alakult-e ki:

• A beteg glomerulonefritisze
• Reumás lázra utaló tünetcsoport

A vizsgálat elvégezhető egy másik – szintén a közelmúltban lezajlott Streptococcus fertőzés igazolására szolgáló – vizsgálattal, az ASO titer meghatározásával együtt is.

A legtöbb esetben a torok és a bőr Streptococcus fertőzései könnyen felismerhetők, így korán megkezdhető az antibiotikum kezelés, aminek hatására a fertőzés megszűnik. Azokban a ritka esetekben, amikor a fertőzés nem okoz egyértelműen azonosítható tüneteket, nem kerül időben felismerésre és emiatt a hatékony kezelés is elmarad. A fertőzés következményei (a szövődmények) ilyenkor nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki, különösen fiatal gyerekeknél.

Ezek közé a szövődmények közé tartozik a reumás láz és a glomerulonefritisz, amelyek a nem megfelelően kezelt torokgyulladás után jelentkezhetnek. Az elhanyagolt bőrfertőzések szövődményeként jellemzően inkább glomerulonefritisz alakul ki. Ha valakinél olyan tüneteket észlelnek, amelyek reumás lázra vagy glomerulonefritiszre utalnak és a közelmúltban torokfájás vagy jellegzetes bőrjelenségek is tapasztalhatók voltak (esetleg bizonyítottan Streptococccus által okozott fertőzés zajlott), leggyakrabban az ASO titert határozzák meg először.

Az anti-DNáz B vizsgálatot is kérhetik ilyenkor önmagában, de az is indokolt lehet, hogy az ASO teszt eredménye függvényében, akár további, a Streptococcus fertőzés kimutatására alkalmas vizsgálatokkal (például a hialuronidáz elleni antitesttel) együtt kérjék – akár negatív ASO mellett is. A Streptococcus fertőzés szövődményeitől szenvedő betegek kis része (10-15%-a) ugyanis nem mutat emelkedett ASO titert, míg a DNáz-B vagy a hialuronidáz ellen termelt antitestek szintje az ő esetükben is emelkedett lehet. Különösen igaz lehet ez olyan esetekben, amikor a Streptococcus fertőzés csak a bőrre korlátozódott.

Mivel mára a Streptocooccus fertőzés szövődményeinek előfordulása örvendetesen alacsony, az ASO titer meghatározását és a DNáz-B elleni antitestek vizsgálatát is egyre ritkábban végezzük.

Az anti-DNáz B és az ASO titer vizsgálatokat leggyakrabban akkor rendelik, ha a páciens tünetei alapján kezelőorvosa lehetőség lát arra, hogy az illetőnél egy Streptococcus fertőzés valamely komplikációja lépett fel. Az esetek többségében ez már csak a fertőzés szövődményeként megjelenő tünetek jelentkezésekor merül fel, hetekkel a fertőzés lezajlása – és a torokfájás vagy a bőrelváltozások észlelése – után. Ilyenkor maga a baktérium rendszerint már nincs is jelen – sem a torokban, sem pedig a bőrön.

Akkor is kérhető az anti-DNáz B vizsgálat (vagy más, a Streptococcus fertőzés kimutatására szolgáló vizsgálat – mint például a hialuronidáz elleni antitest –, ha az ASO titer nem emelkedett. Ebben az esetben az anti-DNáz alternatívát jelenthet a valamivel kevésbé érzékeny ASO helyett.

A reumás láz tünetei közé tartozhat:

• Láz
• Ízületi duzzanat és fájdalom több, mint egy ízületben (különösen ha ez a bokát, térdet könyököt vagy csuklót érinti), néha átterjedve egyik ízületről a másikra
• Apró, fájdalmatlan csomók a bőr alatt
• Gyors, hirtelen mozdulatok (Sydenham-chorea)
• Bőrkiütés
• Néha a szívben is gyulladás alakul ki (karditisz); ez ugyan tünetmentes is lehet, de akár légszomjhoz, szívdobogásérzéshez és mellkasi fájdalomhoz is vezethet

A glomerulonefritisz tünetei közé tartozhat:

• Fáradtság, kimerültség
• Csökkent mennyiségű vizelet
• Véres vizelet
• Kiütések
• Ízületi fájdalom
• Szöveti duzzanat (ödéma)
• Magas vérnyomás

Ezek a tünetek azonban más betegségekben is jelen lehetnek, pusztán a panaszokra támaszkodva nem lehet egyértelmű diagnózist alkotni.

Az anti-DNáz B vizsgálatot érdemes lehet egyszer megismételni. Ilyenkor mintegy két héttel az első vérvétel után vesznek egy második mintát is és így a betegség heveny és gyógyuló fázisából is rendelkezésre áll egy-egy mérési eredmény. A mintapár vizsgálatával képet kaphatunk a DNáz-B elleni antitestek szintjének változásáról – hogy csökkenő vagy emelkedő tendenciát látunk-e, vagy esetleg a titer nem változott érdemben.

Az anti-DNáz B és ASO ellenanyagok rendszerint a Streptococcus fertőzést követő egy héttől egy hónapig terjedő időszakban képződnek. A legnagyobb mennyiségben (titerben) mintegy 4-6 héttel a betegség után lesz jelen DNáz-B elleni antitest és akár több hónapig is emelkedett szintet mérhetünk. Ez a paraméter jellemzően tovább marad emelkedett, mint az ASO titer.

Ha mind az anti-DNáz B, mind az ASO titer negatív (vagy csak nagyon alacsony titerben van jelen), akkor igen kicsi a valószínűsége, hogy a páciens a közelmúltban Streptococcus fertőzésen esett át. Adott esetben ilyenkor is vehető egy újabb minta 10-14 nappal később, és ha ez is negatív, az további érvet jelent a közelmúltban lezajlott fertőzéssel szemben.

Akár az anti-DNáz, akár az ASO titer emelkedett már kezdetben, akár a második minta mutat emelkedő tendenciát, az eredmények hátterében igen nagy valószínűséggel egy közelmúltban lezajlott Streptococcus fertőzés áll. Nem feltétlenül emelkedik minden esetben az ASO titer még azokban a betegekben sem, akik egyébként egyértelműen átestek a közelmúltban Streptococcus fertőzésen és akiknél már szövődmények is jelentkeztek. Ez körülbelül a betegek 10-15%-át jelenti és különösen jellemző azokra az esetekre, amikor a bőrt érintő fertőzés után alakult ki glomerulonefritisz. Ezeknél a betegeknél még mindig emelkedhet azonban az anti-DNáz B titer, vagy valamelyik másik, a Streptococcus baktérium alkotóelemeit felismerő (pl. a hialuronidáz elleni) antitest szintje.

Az anti-DNáz B és az ASO vizsgálatok eredménye arra nem alkalmas, hogy előre jelezze a szövődmények kialakulását, vagy a várhatóan kialakuló betegség típusát és súlyosságát. Elsősorban arra használhatók, hogy a reumás láz vagy a glomerulonefritisz diagnózisát megerősítsék akkor, amikor már jelen vannak olyan tünetek, amelyek ezekre a betegségekre is utalhatnak.

Ha valakinél már pozitív lett az ASO titer vizsgálat, akkor már nincs szükség a DNáz B elleni antitestek vizsgálatára. Ha azonban az ASO titer negatív, akkor a DNáz B elleni antitest kimutatása hatalmas segítség lehet a közelmúltban lezajlott Streptococcus fertőzés igazolására azokban az egyénekben, akik egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségben képesek ASO ellenanyagok előállítására.

Nem, mert a fertőzés kezdetén még nem képződik sem anti-DNáz B, sem pedig ASO. A bakteriális torokgyulladás vizsgálatára a torokváladék tenyésztése vagy Streptococcus gyorsteszt lehet alkalmas. Nagyon fontos, hogy a későbbi szövődmények kialakulását – és a fertőzés terjedését – megelőzendő a Streptococcus által okozott torokgyulladást minél előbb felismerjük és megfelelően kezeljük.