D-dimer

A D-dimer-tesztet más laboratóriumi tesztekkel és képalkotó eljárásokkal együtt rendelik, hogy kizárják, diagnosztizálják és nyomon kövessék azokat a betegségeket és állapotokat, amelyek a hiperkoagulobilitást (fokozott véralvadást) okozzák. A leggyakoribb esetek egyike az MVT (mélyvénás trombózis), amely a szervezet mélyvénáiban, leggyakrabban a lábakban kialakuló vérrögképződést jelent. Ezek a vérrögök nagyon nagyra növekedhetnek, és duzzadást, fájdalmat, szöveti sérülést okozva elzárhatják a láb vérkeringését. Az is lehetséges, hogy a rögök egy darabja leszakad, és a szervezet más részeibe, pl. a tüdőbe vándorol, ahol a rög PE-t (pulmonális embólia – vérrög a tüdőben) okozhat.A legtöbb vérrög a szervezet vénáiban keletkezik, de időnként vérrögképződés az oxigénszállító artériákban is előfordul. A trombózis e két típusának kombinációját néha úgy nevezik, mint vénás tromboembólia (VTE). Ha a vérrög elzárja a véráramlást egy életfontosságú szervben, mint pl. a vese, az agy vagy a szív, akkor ez visszafordíthatatlan károsodást (infarktust) és az adott szerv funcióképtelenségét okozhatja. A D-dimer-szintet általában azért rendelik, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem emelkedett-e a szintje? Mérése elősegíti az MVT, PE, VT (vénás trombózis) és az AT (artériás trombózis) megerősítését, és főleg kizárását.A D-dimer-mérést más tesztekkel együtt szintén rendelik, hogy segítse a DIC diagnózisát (disszeminált intravaszkuláris koaguláció). A DIC egy komplex, akut állapot, amely számos kiinduló állapotból eredhet, pl.: bizonyos sebészeti beavatkozások, szeptikus sokk, mérgeskígyómarás, májbetegség és szülés utáni állapot. A DIC során a véralvadási faktorok aktiválódnak és az egész szervezetben felhasználásra kerülnek. Ez nagyszámú pici vérrögöt hoz létre és ezzel egy időben a beteg súlyos vérzéses állapotba kerül. A D-dimer-szint alkalmazható a DIC-kezelés hatékonyságának monitorozása is.


 

A D-dimer-teszt rendelhető, ha a páciensnek olyan MVT tünetei vannak, mint a lábfájdalom, gyöngeség, duzzanat, elszíneződés, ödéma, vagy olyan PE tünetei, mint a nehéz légzés, köhögés, tüdő eredetű mellkasi fájdalmak. A D-dimer különösen hasznos, ha az orvos úgy véli, nem az MVT vagy PE, hanem valami más elváltozás okozza a tüneteket. Ez egy gyors, nem invazív módszer az orvos számára, hogy segítse az abnormális vagy túlzott alvadás kizárását.

Ha a páciensnek olyan DIC tünetei vannak, mint pl.: vérző fogíny, émelygés, hányás, heves izom és hasi fájdalmak és oliguria (csökkent vizeletmennyiség), akkor D-dimer-teszt rendelhető, a PI, az APTI, a FDP és vérlemezkeszám meghatározásával együtt, hogy segítse az állapot diagnosztizálását. A D-dimer rendelhető a DIC miatti kezelés során a javulás monitorozására is. 

A pozitív D-dimer a szervezetben lévő abnormálisan magas szintű fibrin degradációs termék jelenlétét jelzi. Ez árulja el az orvosnak, ha jelentős rögképződés (trombus) kialakulás és lebomlás van a szervezetben, de nem ad információt a helyéről és az okáról. Az emelkedett D-dimer következménye lehet a VTE-nek vagy a DIC-nek, de okozhatja sebészeti beavatkozás, trauma vagy fertőzés is. Emelkedett szint található májbetegség, terhesség, rángógörcs, szívbetegség vagy bizonyos tumorok esetében is.

A normál D-dimer teszt azt jelenti, nagyon valószínű, hogy nincs olyan akut állapota vagy betegsége a páciensnek, amely abnormális rögképződést vagy -lebontást okoz. A legtöbb orvos egyetért abban, hogy a vizsgálat segít kizárni a rögképződést, mint a tünetek eredetét.

A D-dimer meghatározása más vizsgálattal együtt ajánlott. Nem szabad, hogy az egyedüli teszt legyen egy betegség vagy állapot diagnózisára. Mind a megnövekedett, mind a csökkent D-dimer-szint utánkövetést igényel, és további vizsgálatok végzéséhez vezethet.

Véralvadásgátló terápia alatt hamisan negatív D-dimer-eredményt kaphatunk. A D-dimer vizsgálatára számos módszer létezik. A legtöbb kvantitatív eredményt adó D-dimer-meghatározást a kórházi laboratóriumokban végzik, míg azokat, amelyek kvalitatív (csak minőségi: pozitív vagy negatív) eredményt adnak, a betegágy mellett.

A D-dimer-koncentráció emelkedhet az idősekben, és hibás pozitív eredmények lehetségesek magas reumatoid faktor szint esetén (reumatoid artritiszes betegekben lévő fehérje). Olyan anyagok, mint a magas triglicerid, lipémia (magas zsírtartalom a vérben, amely abból eredhet, hogy a páciens a vizsgálat elvégzése előtt zsíros ételt fogyasztott), és az emelkedett bilirubinszint szintén hamisan pozitív eredményeket okozhat, mint ahogy a helytelen vérvétel és a mintakezelés által okozott hemolízis (a vörösvértestek szétesése) is.

Jelenleg nincs otthoni alkalmazásra D-dimer-teszt.
 

Igen, lehetséges, hogy az orvosa egy olyan nem invazív vizsgálati eljárást rendel, mint például a vénás ultrahang. A további eljárások is szükségesek lehetnek, mint pl. perfúziós vizsgálatok vagy CT-vizsgálat.