A vérrögképződéssel (trombózis) járó epizódok kizárására és a trombózishoz kapcsolódó kórállapotok diagnosztizálására.
A vérrögképződéssel (trombózis) járó epizódok kizárására és a trombózishoz kapcsolódó kórállapotok diagnosztizálására.
Ha önnek vérrögképződésre utaló tünetei vannak vagy rendellenes vérrögképződéshez vezető kórállapotban szenved, mint a mélyvénás trombózis, pulmonáris (tüdő-) embólia (TE), disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC); valamint a DIC és a túlzott vérrögképződéssel járó állapotok kezelésének ellenőrzése céljából.
A kar egy könyökhajlati vénájából vett vérmintára.
A vizsgálat nem igényel különleges előkészületet.
A D-dimer egy fehérje hasítási termék, amely a szervezetben kialakuló vérrögök oldódása során képződik. Normális esetben nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben mutatható ki, hacsak a szervezetben nem zajlik vérrögképződés és –oldódás. Ebben az esetben jelentősen megnövekszik a D-dimer szintje, ez a teszt ezt mutatja ki.
Ha egy vérérben vagy szövetben sérülés keletkezik és vérzés indul, aktiválódik a hemosztázisnak nevezett folyamat, melynek eredményeként vérrög képződik és a vérzés végül eláll. A folyamat során fibrin szálak keletkeznek, a szálak között keresztkötések alakulnak ki, és létrejön a fibrinháló. Ez a háló a vérlemezkékkel együtt a sérülés helyén rögzíti a vérrögöt, amíg a sérülés begyógyul.
Ha a sérült terület meggyógyul és a vérrögre már nincs szükség, a szervezet a plazmin nevű enzim működése által apró darabokra bontja, majd feloldja azt. A vérrögben található és ilyenkor oldódó fibrin hasítási termékeit fibrin degradációs (lebontási) termékeknek nevezzük (FDP), amelyek gyakorlatilag a keresztkötött fibrin különböző méretű darabjai. Az egyik végső fibrin lebontási termék a D-dimer, amely a vérmintából kimutatható. A D-dimer szintje a vérben jelentősen megemelkedhet, ha a szervezetben fibrin-rögök képződése és oldódása zajlik.
A D-dimer teszt fő előnye az, hogy a sürgősségi osztályon jelentkező betegben, akiben alacsony vagy közepes a vérrögképződés (trombózis) és/vagy tromboembólia kockázata, segít meghatározni a vérrög jelenlétének valószínűségét. A negatív D-dimer teszt (a D-dimer szintje egy előre meghatározott határérték alatt van) azt jelzi, hogy a trombusképződés esélye nagyon alacsony. Azonban a pozitív D-dimer teszt nem mondja meg egyértelműen, hogy van-e trombus vagy nincs, csak azt jelzi, hogy további vizsgálatok szükségesek (pl. ultrahang, CT-angiográfia).
Számos tényező és kórállapot vezethet rendellenes vérrögképződéshez. Az egyik leggyakoribb eset a mélyvénás trombózis (MVT), ilyenkor a szövetek mélyén haladó vénákban vérrögök alakulnak ki, legtöbbször a lábszárban. Ezek a vérrögök nagyra nőhetnek, és elzárhatják a keringés útját a lábban, ami duzzadáshoz, fájdalomhoz és szöveti károsodáshoz vezet. A vérrögből továbbá leszakadhatnak darabok, amelyek a test egyéb részeire is eljuthatnak. Ezek az „embólusok” elakadhatnak a tüdőben, és tüdőembóliát okozhatnak (TE). A MVT-ból eredő tüdőembólia évente 300.000 embert érint az Egyesült Államokban.
Bár a vérrögök leggyakrabban az alsó végtag vénáiban alakulnak ki, egyéb területeken is képződhetnek. A D-dimer mérés szempontjából mindegy, hogy milyen területen alakult ki a vérrög. A koszorúserekben képződő vérrögök miokardiális infarktushoz (szívrohamhoz) vezetnek. A szív belső felszínén, vagy a billentyűkön is kialakulhatnak vérrögök, főként, ha rendszertelenül ver a szív (pitvarfibrilláció), vagy ha a billentyűk károsodtak. A nagy ütőerekben is képződhetnek vérrögök, az ateroszklerózis (érelmeszesedés) által okozott szűkületek és károsodott szakaszok környékén. Az ilyen vérrögökből leszakadhatnak darabok, melyek embólusként eljtuhatnak egy másik szervbe, például az agyba (szélütést okozva) vagy a vesékbe.
A D-dimer teszt egyéb vizsgálatokkal együtt segíthet a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) diagnosztizálásában. A DIC során testszerte aktiválódnak majd elhasználódnak az alvadási faktorok. Így számos apró vérrög alakul ki, ugyanakkor az értintett egyén hajlamos lesz a túlzott vérzésre is. A DIC egy összetett, potenciálisan életveszélyes állapot, amely számos kórállapot következtében kialakulhat, ilyenek a sebészi beavatkozások, szepszis (vérmérgezés), kígyómarás, májbetegség, és a szülés. Amíg a kiváltó ok megszűnik, a betegnél támogató kezelést kell alkalmazni. DIC-ben rendszerint nagyon magas a D-dimer szintje.
A D-dimer tesztet a rendellenes vérrögképződés (trombus) kizárására használjuk. Többek között az alábbi kórállapotok kizárására használhatjuk a D-dimer tesztet:
A D-dimer teszt segítségével azt is meghatározhatjuk, hogy szükség van-e további vizsgálatokra hiperkoagulabilitással, azaz rendellenes vérrögképződéssel járó betegségek és kórállapotok irányába.
A D-dimer teszt használható a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) diagnosztizálásához, valamint a kezelés hatásosságának követéséhez.
A D-dimer tesztet gyakran a sürgősségi osztályra érkező, súlyos tüneket (pl. mellkasi fájdalom, nehézlégzés) mutató betegeknél kérik.
A D-dimer vizsgálatot olyankor is kérhetik, ha beteg a mélyvénás trombózis tüneteit mutatja, melyek lehetnek:
A vizsgálat tüdőödéma tüneteit mutató beteg esetében is kérhető:
A D-dimer teszt elvégzése különösen hasznos, ha az orvos arra gyanakszik, hogy nem mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia áll a tünetek hátterében. A teszt segítségével gyorsan és beavatkozás nélkül kizárható, hogy rendellenes vagy túlzott véralvadás okozza a tüneteket. Mindazonáltal, ha a tünetek és a fizikális vizsgálat alapján nagy a tüdőembólia valószínűsége, a D-dimer tesztet nem ajánlott elvégezni.
Ha a betegnek disszeminált intravaszkuláris koagulációra (DIC-re) utaló tünetei vannak, mint pl. vérző fogíny, hányinger, hányás, súlyos izom- és hasi fájdalom, görcsök és csökkent vizeletürítés, a D-dimer teszt mellett a PI, APTI, fibrinogén és vérlemezkeszám mérését is el szokták végezni, ezek segíthetnek ugyanis a diagnózisban. A D-dimert a DIC-re adott kezelés során rendszeres időközönként mérhetik, hogy ellenőrizzék a beteg állapotát.
A normális vagy „negatív” D-dimer szint (azaz, ha a D-dimer egy előre meghatározott határérték alatt van) azt jelenti, hogy a vizsgált betegnek nagy valószínűséggel nincs olyan heveny betegsége, amely rendellenes vérrögképződéshez vagy – lebomláshoz vezet. Az egészségügyi szakemberek között konszenzus van abban, hogy a D-dimer teszt olyan betegek esetében a legmegbízhatóbb és leghasznosabb, akiknél alacsony vagy közepes a trombózis kockázata. A teszt segítségével kizárható a vérrögképződés a tünetek hátterében.
A pozitív D-dimer eredmény azt is jelezheti, hogy rendellenesen magas a fibrin lebontási termékek szintje a vérben. Ez azt jelenti, hogy jelentős vérrögképződés (trombus) és – lebomlás zajlik a szervezetben, de ennek helyét vagy okát a teszt nem mondja meg. Lehet például vénás tromboembólia (VTE) vagy disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) eredménye. DIC esetén a D-dimer szint általában nagyon magas.
A magas D-dimer szint azonban nem mindig egyenértékű a vérrög jelenlétével, hiszen számos egyéb tényező is vezethet D-dimer emelkedéshez. A fibrinképződéssel, majd – lebomlással járó állapotokban is emelkedett lehet a D-dimer szint, ilyenek pl. a friss műtét, trauma, fertőzés, szívroham, bizonyos rákos betegségek, vagy az olyan állapotok, amikor a fibrin nem szűrődik ki rendesen, mint májbetegség esetén. Mindezek miatt a D-dimert kórházban fekvő betegek esetében általában nem használják a VTE kizárására.
Várandósság során is zajlik fibrinképződés és –lebomlás a szervezetben, így emelkedett lehet a D-dimer szint. Azonban, ha egy várandós, vagy frissen szült nőnél felmerül a DIC gyanúja, a PI, APTI, fibrinogén és vérlemezke szám mellett a D-dimer teszt is segíthet a diagnózis felállításában. Ha a nő DIC-ben szenved, a D-dimer szint emelkedett lesz.
A D-dimer kiegészítő vizsgálatként használható. A D-dimer teszt meglehetősen érzékeny, de nem elég specifikus teszt, így csak a mélyvénás trombózis (MVT) kizárására, nem annak megerősítésére használható. Ha a tüdőembólia valószínűsége a klinikai tünetek alapján nagy, a D-dimer tesztet nem ajánlott elvégezni. Mind az emelkedett, mind a normális D-dimer eredmény követést igényelhet, ez pedig további vizsgálatokat tehet szükségessé. Pozitív D-dimer eredmény, illetve közepes vagy magas MVT kockázat esetén további, képalkotó vizsgálatokra (pl. CT angiográfiára) van szükség.
A DIC kezelésének követése során a csökkenő D-dimer szint a kezelés hatásosságát, az emelkedő szint a kezelés eredménytelenségét jelezheti.
A D-dimer szintje az idősekben magasabb. Hamis pozitív eredményt kaphatunk magas reumatoid faktor szint esetén, ez reumatoid artritiszben szenvedő betegekben fordul elő. A D-dimer teszttel kapcsolatban gyermekek esetén nem áll rendelkezésre elegendő adat.
A D-dimer szint mérésére több különböző módszer létezik. A jelenleg elérhető D-dimer teszteket, amelyek mennyiségi eredményt adnak, rendszerint kórházi laboratóriumokban végzik. Mivel a különböző tesztek különböző mértékegységeket használnak, az eredményeket nem lehet közvetlenül összehasonlítani.
A rizikófaktorok a következők lehetnek:
A sürgősségi osztályon, ha önnél alacsony vagy közepes kockázatot állapítanak meg trombózisra és/vagy vénás tromboembóliára, és a D-dimer eredménye pozitív, az orvos valószínűleg egy nem invazív képalkotó vizsgálatot fog kérni, ez lehet a vénák ultrahang vizsgálata, multidetektoros helikális axiális komputer-tomográfia (CT), direkt tüdő-angiográfia, vagy ventilációs-perfúziós (V/Q) szken.