Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Az elektrolitvizsgálatokat gyakran az általános kivizsgálás részeként kérik, önmagában vagy célzott anyagcsere-vizsgálatokkal együtt. Az elektrolit mérési eredményeit vagy a sav-bázis háztartás egyensúlyának megítélésére, vagy valamilyen speciális szervi működés rendellenességének feltárására, illetve a kezelés követésére használják. Mivel az elektrolit- és a sav-bázis háztartás zavara többféle heveny és idült betegségben előfordulhat, az elektrolitvizsgálatokat gyakran kérik kórházi bentfekvés alatt, különösen a sürgősségi ellátás során.
Ha egy adott betegnél az egyik elektrolit (pl. nátrium vagy kálium) szintje emelkedett vagy csökkent, a kezelőorvos kérheti annak az egy elektrolitvizsgálatnak az ismétlését mindaddig, amíg az elektrolit-háztartás zavara meg nem szűnik. Ha a betegnél a sav-bázis egyensúly zavara lép fel, a kezelőorvos vérgázvizsgálatokat is kérhet, amely magában foglalja a pH-mérést, valamint artériás vérmintából történő oxigén- és szén-dioxid-szint meghatározását. Ez a vizsgálat is addig ismételhető, amíg az egyensúlyzavar meg nem szűnik.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Kérheti általános szűrési vizsgálat részeként vagy kórmeghatározásra, amikor a beteg vizenyővel, hányingerrel, fáradékonysággal, zavartsággal vagy szívritmuszavarral jelentkezik. Gyakran kérik többféle heveny vagy idült betegség kivizsgálásakor, vagy időszakosan, amikor ismert, hogy a beteg olyan betegségben szenved, amely az elektrolit-háztartás zavarával kapcsolatos. Kérhetik akkor is, ha a páciens olyan gyógyszert szed, amely az elektrolit-háztartás egyensúlyának zavarát okozhatja. Az elektrolitmeghatározás gyakori néhány kezelés hatékonyságának megítélésekor is, ilyen pl. a magas vérnyomás, a szívelégtelenség, valamint a máj- és vesebetegségek egy része.
Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referenciaérték számos tényezőtől függ (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referenciatartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referenciatartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referenciatartományok és jelentésük lapon.
Az elektrolitok szintje függ a táplálékbeviteltől, a szervezet vízmennyiségétől, és a vesék kiválasztó képességétől. Az elektrolitok szintjének szabályozásában több hormon is szerepet játszik, ezek közül fontos, a laboratóriumban is mérhető az aldoszteron és a natriuretikus peptid. Az aldoszteron egy olyan hormon, amely csökkenti a nátrium-, valamint fokozza a káliumürítést, a natriuretikus peptid viszont fokozza a nátriumkiválasztást a vesékben.
Néhány betegségben nemcsak egy, de több elektrolit szintje is változhat. A kezelőorvos ezért egy-egy ion mellett az elektrolitok összegyensúlyára kíváncsi. Vesebetegségben szenvedőknél, akiknél gyakran folyadéktöbblet van, a nátrium- és a káliumszint alacsony a hígulás miatt. Azoknál, akiknél súlyos folyadékvesztés lép fel, emelkedhet a nátrium-, kálium- és kloridszint. Néhány szívbetegségben, izomrendszeri és idegrendszeri problémánál, valamint cukorbetegségben előfordul, hogy csak egy elektrolit szintje válik kórossá.
Annak az ismerete, hogy melyik elektrolit szint nincs egyensúlyban, segíti a kezelőorvost a kórmeghatározásban, és a betegség kezelésében. Ha kezeletlenül marad az elektrolit-egyensúly zavara, akkor szédülés, görcs, szabálytalan szívverés vagy akár halál is bekövetkezhet.
Mit kell még tudnom?
Attól függően, hogy melyik elektrolit nincs egyensúlyban, és hogy milyen súlyos az egyensúlyzavar, változó a kezelési mód. Ezek lehetnek például a táplálkozással bevitt nátrium mennyiségének csökkentése, fokozott folyadékpótlás az elektrolitszintek csökkentésére, vízhajtók szedése, vagy az egyensúlyzavar egyéb gyógyszeres kezelése. A kezelés elkezdése után lehetséges, hogy időszakosan elektrolitvizsgálatokra lesz szükség a kezelés hatékonyságának megítélésére, valamint annak ellenőrzésére, hogy az egyensúlyzavar nem lép-e fel újra.
.png)