ANA (Antinukleáris antitest)

A vizsgálatot a systemás lupus erythematodus (SLE) és a gyógyszer okozta lupus diagnosztizálására használják, de pozitív eredményt kaphatunk scleroderma, Sjögren syndroma, Raynaud syndroma, juvenilis idült arthritis, rheumatoid arthritis, antiphospholipid syndroma, autoimmun hepatitis és számos más autoimmun- és nem autoimmuntegségben. Emiatt az SLE-t (röviden lupust) ezzel az egy vizsgálattal nehéz egyértelműen diagnosztizálni.Az ANA vizsgálati eredmény számos más betegségben is pozitív eredményt adhat, ezért további vizsgálatok szükségesek az SLE diagnózisának elkészítéséhez. A kezelőorvos más vizsgálatokat is kérhet, amelyekkel - az általános ANA vizsgálattal, a mutatott tünetekkel és a kórtörténettel együtt - kizárhatja vagy megerősítheti az autoimmun betegség diagnózisát.

Mivel az autoimmunbetegségeket általában nehéz diagnosztizálni, az ANA vizsgálat lehet az első, megbízható lépés az SLE és néhány más, többféle tünettel járó autoimmunbetegség felismerésében. A tünetek lehetnek enyhék, de súlyosak is, és magukban foglalják a fájdalmas és bedagadt izületeket, a megmagyarázhatatlan lázt, az extrém fáradékonyságot és piros kiütések megjelenését.

A pozitív eredmény autoimmunbetegségre utal, de további specifikus vizsgálatok szükségesek a végleges diagnózis elkészítéséhez. Fontos tudni, hogy az ANA vizsgálat eredménye pozitív lehet azoknál is, akik nem szenvednek autoimmunbetegségben. A megfigyelések szerint az álpozitív ANA eredmények gyakorisága az életkor előrehaladtával nő.

Az SLE-s betegek 95%-a ANA pozitív. Ha egy beteg SLE-re jellemző tüneteket mutat (például arthritis, kiütések, thrombocytopenia), akkor nagy a valószínűsége, hogy SLE-je van. Ebben az esetben az ANA pozitivitás segíthet alátámasztani az SLE diagnózisát. Szükség esetén két másik vizsgálat, az anti-dsDNS és anti-SM antitest vizsgálat segíthet az SLE diagnózisának megerősítésében. Ha az anti-dsDNS autoantitest akár kis mennyiségben is előfordul, az SLE-re utal. A anti-SM antitestnél a nagymennyiségben történő megjelenés jellemző az SLE-re.

Egyéb kórképek, ahol pozitív ANA eredmény található:

• Sjögren syndroma: Itt az érintett betegek 40-70%-a pozitív az ANA vizsgálatra. A pozitív eredmény alátámasztja a diagnózist, de a diagnózis kimondható más tényezők alapján is úgy, hogy nem történik ANA vizsgálat. Egyes laboratóriumok felkészültek az ANA két altipusának, a ribonukleoprotein SSA és SSB kimutatására is. Ha ezt a vizsgálatot enzimimmunassay módszerrel végzik, akkor a Sjögren betegekben az SSA autoantitest előfordulásának gyakorisága  90% vagy annál magasabb is lehet.
• Scleroderma: Itt az érintett betegek 60-90%-a pozitív az ANA vizsgálatra. Itt további vizsgálatok segíthetnek a betegség két formájának – korlátozott vagy kiterjedt –megkülönböztetésében. A kiterjedt forma a súlyosabb. A korlátozott forma jobban összefügg az ANA anticentromer mintázatával (anticentromer vizsgálat), míg a kiterjedt forma az anti-Scl-70 autoantitest megjelenésével jellemezhető inkább.
• ANA pozitivitás mutatkozhat Raynaud kórban, juvenilis idült arthritisben vagy az antiphospholipid syndromában is, ilyenkór a kezelőorvos a klinikai tünetekre és a kórtörténetre támaszkodhat a diagnózis elkészítésekor.

A negatív ANA eredmény arra utal, hogy az SLE nem valószínű. Ha csak mérési hibára nem gyanakszunk, akkor a negatív ANA vizsgálat mihamarabbi ismétlése nem szükséges. Fontos tudni azonban, hogy az autoimmunbetegségek változnak az idő múlásával, ezért célszerű egy későbbi időpontban megismételni az ANA vizsgálatot.

Általában: Egyes ritka esetektől eltekintve további autoantitest vizsgálat nem szükséges, ha az ANA vizsgálat negatív eredményt adott.

Az általános ANA vizsgálat specifikusabb altípus vizsgálatait használják a adott autoimmunbetegség diagnosztizálásásakor. Ilyen specifikus autoantitest pl. az anti-dsDNS, az anti-SM, a Sjögren syndroma antigen (SSA, SSB), a Scl-70 antitestek, az anti-centromer, az anti-histon és az anti-RN.

Néhány gyógyszer és fertőzés, valamint a fent említett egyéb kórképek álpozitív ANA eredményt okozhatnak. Egyes gyógyszerek olyan betegséget okozhatnak, az úgynevezett gyógyszer okozta lupust, ahol SLE-s tünetek mutatkoznak. Ahogy a gyógyszer szedését leállítják, a tünetek javulnak. Bár több gyógyszerrel hozzák összefüggésbe a gyógyszer okozta lupust, szorosabb összefüggést a hydralazin, az isoniazid, a procainamid és számos anticonvulsans mutat.