Más néven
Alloantitest azonosítás
Antitest ID
VVT
VVT At ID
Hivatalos név
Vörösvértest ellenanyag azonosítás
A cikk utoljára módosult: 07.03.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A direkt Coombs (direkt antiglobulin) teszt vagy VVT ellenanyag szűrés által kimutatott antitest specificitásának meghatározására; illetve transzfúziós reakció, újszülöttek hemolítikus betegsége vagy hemolítikus anémia okának felderítésére.

 

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha a direkt Coombs teszt vagy a VVT ellenanyag szűrés pozitív reakciót ad; illetve ha transzfúziós reakció gyanúja áll fenn, vagy egy újszölöttnek hemolítikus betegsége van.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs speciális teendő.

Accordion Title
Vizsgálati minta
  • Mit vizsgálunk?

    A vörösvértest (vvt) ellenanyagok, (antitestek) olyan, a szervezet immunrendszere által termelt fehérjék, amelyek az „idegen” vörösvértesteket képesek felismerni. Ez a vizsgálat azonosítja az olyan beteg vérében lévő vvt antitestesteket, amelyek a pozitív vvt ellenanyag szűrőteszthez (vvt ellenanyag szűrés vagy direkt Coombs teszt) vezettek.

    Mindenki a vvt antigének egyedi kombinációját örökli. Ezek az antigének a sejtek felszínén található struktúrák, amelyek a fő vércsoportokat A, B, AB, O határozzák meg. Az emeberek normális esetben csak azok ellen az „idegen” antigének ellen fognak ellenanyagokat termelni, amelyek nincsenek jelen a saját sejteik felszínén. Minden egyén szükségszerűen termel ellenanyagokat az ellen az A vagy B vércsoport antigén ellen, amelyik nincs jelen a vörösvértestjein. Egy A vércsoportú egyén vérében például a B vércsoportantigén elleni ellenanyagok lesznek jelen.

    Egy másik fontos vércsoportantigén az Rh antigén, vagy másnéven D antigén. Az ember vagy rendelkezik D antigénnel a vv-k felszínén (Rh pozitív), vagy nem (Rh negatív). D antigén elleni antitest természetesen nem fordul elő. Az Rh negatív egyénben csak egy Rh pozitív egyéntől származó vvt-kkel való találkozás után alakulnak ki anti-D antitestek. Ilyen esemény lehet például, ha a terhesség alatt vagy a szülés során bejutnak magzati vvt-k az anyai szervezetbe vagy vérátömlesztés során.

    A vérátömlesztéskor beadott vérnek kompatibilisnek kell lennie a recipiens AB0 és Rh vércsoportjával, mert az ezek ellen az antigének ellen termelt ellenanyagok képesek igen gyorsan tönkretenni (hemolizálni) a beadott vvt-ket és komoly szövődményekhez vezethetnek. A fő vércsoportantigének elleni ellenanyagokat rutinszerűen azonosítják a vércsoportmeghatározás során és a beadandó vért úgy választják ki, hogy kompatibilis legyen a recipiens AB0 és Rh vércsoportjával. (További információ ezzel kapcsolatban a Vércsoport meghatározás és a Transzfúziológia szócikkek alatt található.)

    Az említett AB0 és Rh vércsoportantigének mellett számos egyéb vércsoportantigén létezik, mint például a Kell, Kidd, Duffy, és egyéb Rh antigének. Ezek ellen az antigének ellen természetes módon nem termelődik ellenanyag, csak akkor jelennek meg a vérben, ha a szervezet találkozik velük – például transzfúzió útján, vagy amikor az anya szervezetébe kerülnek magzati vvt-k a terhesség, vajúdás, illetve szülés során. Ezek az ellenanyagok vagy járnak nemkívánt szövődményekkel, vagy nem. A szövődmények megelőzése céljából szükség van a vvt-k ellen termelődő antitestek meghatározására.

    Akkor végzünk az AB0 vércsoportantigéneken túl egyéb antigének ellen termelődő ellenanyagok kimutatására alkalmas vizsgálatokat, ha a vérben vvt-k elleni ellenanyagok jelenlétét mutattuk ki szűrővizsgálattal (direkt Coombs teszt vagy vvt ellenanyag szűrés). Ez a szűrővizsgálat a vércsoport meghatározási panel része, amelyet jellemzően a következő esetekben kérnek:

    • A terhesgondozás során
    • Ha vérátömlesztésre (transzfúzióra) van szükség
    • Transzfúziós reakció gyanújakor
    • Az újszülöttek hemolítikus betegsége esetén
    • Autoimmun hemolitikus anémia gyanúja esetén (amikor a szervezet tévesen a saját vörösvértestjei felszínén található antigének ellen termel ellenanyagokat) 

    Szövődmények akkor alakulhatnak ki, ha olyasvalaki kerül kapcsolatba ismételten az „idegen” antigént hordozó vvt-kkel, akinek a vérében már jelen vannak az azt felismerő ellenanyagok. Ilyen újbóli találkozás lehet egy ismételt transzfúzió vagy terhesség. Ekkor a vvt ellenanyagok kötődhetnek az idegen eredetű vvt-k felszínén megtalálható antigénekhez és ez a vvt-k károsodásához vezethet. Az érintett antigéntől, antitesttől és az antigént hordozó vvt-k mennyiségétől függően a kiváltott reakció lehet közepes, súlyos, vagy akár életet veszélyeztető is.

    Azokat az antitest-antigén párokat nevezzük klinikailag jelentősnek, amelyek a vvt-k elpuszítására képesek. Ez a reakció történhet azonnal – akár a vérátömlesztés közben – vagy hosszabb idő – egytől akár több napig, vagy még több idő – elteltével. A vvt-k elpusztítása (a hemolízis) történhet az erekben, a májban vagy lépben is. A hemolízis jelei és tünetei közé tartozik a láz, hidegrázás, a hányinger, alhasi fájdalom, az alacsony vérnyomás, a véres vizelet és a sárgaság.

  • Hogyan történik a mintavétel?

    A vérmintát a kar egyik könyökhajlati vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

    MEGJEGYZÉS: Ha az orvosi vizsgálatok során Ön vagy bárki szorong, aggódik vagy fél a vizsgálattól, akkor célszerű elolvasnia alábbi cikkeket: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

    Egy másik cikk: Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban

  • Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

    Nem szükséges.

Accordion Title
A vizsgálat
  • Mire való a vizsgálat?

    A vvt ellenanyag azonosítás elvégzésére általában egy pozitív vvt ellenanyag szűrés vagy pozitív direkt Coombs teszt után kerül sor. A vizsgálatot arra használják, hogy azonosítsák azt az egyedi ellenanyagot, aminek a jelenléte a beteg vérében a szűrővizsgálat pozitivitását eredményezte és ezáltal segítsen felderíteni a transfúziós reakció, az újszülött hemolitikus betegsége vagy a hemolitikus anémia okát.

    Direkt Coombs tesztet vagy vvt ellenanyag szűrővizsgálatot a következő esetekben végeznek:

    • Az anya minden egyes terhessége alatt, hogy ellenőrizzék, nem fejlődött-e ki az anya szervezetében vvt elleni ellenanyag
    • Az újszülöttek hemolitikus betegségének megerősítésére, illetve annak okának tisztázására
    • Vérátömlesztések (transzfúzió) előtt a vércsoport meghatározás vagy vérvalásztás részeként
    • Feltételezett transzfúziós reakció kivizsgálásakor 
    • Annak eldöntésére, hogy egy hemolitikus anémia a beteg saját vvt-i ellen termelődő autoantitestek miatt alakult-e ki

    A vvt ellenanyag azonosítás révén nevesíthető az a konkrét antitest (vagy antitestek), ami a beteg vérében a vvt-khez kötődik és így eldönthetjük, hogy az klinikailag jelentős-e – azaz képes-e transzfúziós reakciót vagy újszülöttkori hemolitikus betegséget okozni. Egyes vvt ellenanyagok közepes vagy súlyos következményekkel járhatnak, míg más, kevésbé jelentős ellenanyagok csak enyhe tünetekhez vezetnek, vagy akár tünetmentesen is jelen lehetnek és nem fognak szövődményhez vezetni sem a vérátömlesztés, sem pedig a terhesség során.

    Vissza az oldal elejére

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    A vvt ellenanyag azonosítást akkor kérik, ha pozitív lett a vvt ellenanyag szűrés vagy a direkt  Coombs teszt. A vizsgálatot akkor is érdemes elvégezni, ha valakinél transzfúziós reakció jelentkezik, vagy egy anya gyermekén az újszölöttkori hemolitikus betegség jelei mutatkoznak.

     

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    A vvt ellenanyag azonosítás eredményeként azonosítható az az egyedi antitest (vagy antitestek), amelyik jelen van a vizsgált egyén vérében.

    Ha a talált ellenanyag klinikailag jelentős, akkor minden egyes vérátömlesztéssel és/vagy terhességgel kapcsolatban figyelembe kell venni.

    • Ha a terhesség alatt derül fény klinikailag jelentős ellenanyagok jelenlétére, akkor a magzat állapotát folyamatosan nyomon kell követni. Az, hogy az antitestek milyen mértékben befolyásolják a csecsemő állapotát, függ a jelenlévő antitestektől és a csecsmú által öröklött vvt antigénektől. Egyes ellenanyagok képesek átjutni a méhlepényen az anyából a magzati keringésbe és ezáltal képesek az újszölöttek hemolitikus betegségét okozni.
    • Vérátömlesztés esetén, ha egy vagy több klinikailag szignifikáns vvt ellenanyag mutatható ki, akkor csak olyan véradótól kaphat vért, akinek a vvt-i felszínéről hiányzik az ezen ellenanyagok által felismert antigén. Akinek többször is szüksége van vérátömlesztésre, az az egyén több különböző vvt antigénnel is találkozhat, így benne egyszerre több különböző vvt ellenanyag is jelen lehet. Ez megnehezítheti egy idő után, hogy számára megvelelő donor vért találjanak.

    Ha egy ellenanyag klinikailag nem jelentős, akkor nem valószínű, hogy az transzfúziós reakciót vagy újszülöttkori hemolitikus betegséget okozna. Vérátömlesztés esetén ilyenkor nem feltétlenül szükséges kizárni a választható vérek közül az ellenanyag által felismert antigént is tartalmazót, hiszen nem várható, hogy az ellenanyag transzfúziós reakciót okozzon.

    Az alábbi táblázat mutat néhány példát vvt ellenanyagokra és azok klinikai jelentőségére.

    Klinikailag jelentős

    Néha klinikailag jelentős

    Általában nem jelentős

    Nem jelentős
    Rh (D, C, E, c, e) MNS (U, Vw, Mur) Lutheran (Lua, Lub) Chido/Rodgers (Cha, Rga)
    Kell (K, k, Ku) Vel Lewis (Lea, Leb) JMH
    Duffy (Fya, Fyb, Fy3) Ge MNS (M, N) Bg
    Kidd (Jka, Jkb, Jk3) Hy   Csa
    Diego (Dia, Dib, Wra) Yta P1 Xga
    MNS (S, s)      
    A1      

     

  • Mit kell még tudnom?

    Néhány vvt ellenanyag természetesen is előfordul, nem szükséges hozzá előzetes expozíció. Ezek közé tartoznak a fő vércsoportantigének (A és B).

    Néha a vvt ellenanyag olyan kis mennyiségben van jelen, hogy nem mutatható ki a vérátömlesztés előtt elvégzett szűrővizsgálat során. Ha valakiről egyszer kiderült, hogy klinikailag jelentős vvt ellenanyag van jelen a vérében, a későbbiek során mindig az antigénre negatív választott vért kell kapnia, függetlenül attól, hogy egy idő után esetleg már nem lesz kimutatható maga az ellenanyag. Erre azért van szükség, mert a már jelenlévő, igen kis ellenanyagmennyiséget a szervezet rövid idő alatt megsokszorozhatja, amikor ismételten találkozik az antigénnel és ez napok múltán a késői típusú hemolitikus transzfúziós reakcióhoz vezethet.

    A transzfúziós reakciót nem csak vvt ellanyagok okozhatnak. A recipiens immunrendszere a véradó fehérvérsejtjeivel vagy vérlemezkéivel szemben is mutathat reakciót; vagy akár gyógyszerekkel szemben, amit a donor szedett. Nagyon ritkán az is megtörténhet, hogy a véradó plazmájában található ellenanyagok károsítják a vért kapó (recipiens) vvt-it, amennyiben nagy mennyiségű plazmát tartalmazó vérkészítmények beadására kerül sor.

    Némely vvt ellenanyag nem egy jól definiált vvt antigént ismer fel, hanem a vvt-k felszínén található sokféle antigénhez képes kötődni – akár az egyén saját antigénjeihez is. Ilyen ellenanyagok jellemzően autoimmun betegségekhez, limfómákhoz és krónikus limfoid leukémiához, egyes vírusok és mycoplasma által okozott fertőzésekhez, illetve bizonyos gyógyszerek szedéséhez társultan fordulnak elő.

    Fennáll a lehetősége annak is, hogy a vvt ellenanyag azonosítás nem képes meghatározni, mely vvt ellenanyag van jelen a vérben, amennyiben az antitest alacsony titerben van jelen vagy egy ritka antigént ismer fel. Emiatt fontos a keresztpróba elvégzése azon betegek esetében is, akiknél nem volt semmilyen ellanyag kimutatható. Ez a próba képes megerősíteni, hogy a véradó (donor) vvt-i és a vért kapó (recipiens) széruma kompatibilis-e egymással és minden egység beadott vérrel elvégzendő (lásd Transzfúziológia).

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • Mindenkinél el kell végezni a vvt ellenanyag szűrővizsgálatot?

    Nem szükséges, hacsak nem terhes valaki, vagy nincs szüksége vérátömlesztésre. A vvt ellenanyagok egyébként nem befolyásolják annak az egyénnek az egésszégi állapotát, akinek a vérében jelen vannak. Néha a terhesség után ajánlják a vizsgálat elvégzését – különösen akkor, ha szövődmények léptek fel – annak megítélésére, hogy a további terhességekre nézve fennáll-e valamilyen kockázat. Akkor is kérheti a kezelőorvos direkt Coombs teszt vagy vvt ellenanyag szűrés elvégzését, ha autoantitestek által okozott hemolízisre vagy anémiára gyanakszik.

  • Idővel eltűnhetnek a vvt ellenanyagok a vérből?

    Nem. Az ellenanyagok mennyisége a vérben igen alacsony szintre csökkenhet, de ha egyszer kialakultak, azok a sejtek, amelyek előállítják az ellenanyagokat, élethosszig a szervezetben maradhatnak. Egy ismételt találkozás esetén ezek a sejtek rövid idő alatt jelentős mennyiségű ellenanyagot képesek előállítani. Ezért mindig olyan vért kell kapnia az érintett egyénnek, ami negatív a megfelelő antigének számára klinikailag szignifikáns antitestekre.

  • Adhatnak vért vvt ellenyagokkal rendelkező egyének is?

    A véradó biztonságára semmilyen káros hatással sincsenek ezek az ellenanyagok és a levett vérből nyert vörösvértestek feldolgozása során sem kell különleges óvintézkedéseket hozni. Ha azonban valakinek a vérében klinikailag jelentős vvt ellenanyagok vannak, akkor az ő plazmája és az abból nyert egyes készítmények használhatóak minden esetben.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe