A betegség kiváltó oka általában Helicobacter pylori (H. pylori)-fertőzés; a gyomor és a nyombél (duodenum, a vékonybél legfelső szakasza) nyálkahártyáján hámhiányok („lyukak”) alakulnak ki. A gyomorban sósav és enzimek (pl. pepszin) termelődnek, melyek elkezdik az étel lebontását és emésztését. A gyomor nyálkahártyáját a sósav hatásától sűrű állagú nyákborítás védi. A nyálkahártya védelmében a prosztaglandinok is közreműködnek. Ha ezek a védelmi mechanizmusok valamilyen oknál fogva meggyengülnek, a sósav és a pepszin a gyomor nyálkahártyáját is megtámadja, és kialakul a fekély. A H. pylori ureáz enzimet termel, és csökkenti a gyomor sósavval szembeni védekezőképességét. Noha a H. pylori-fertőzés nagyon sok emberben megtalálható (a fejlődő országokban 80-90 %-os az elterjedtsége, míg az iparilag fejlett államokban a lakosság 40-60%-a kolonizált/fertőzött), nem minden esetben alakul ki fekély, és nem minden fekély alakul ki e-miatt a baktérium miatt; a háttérben különféle nem szteroid gyulladásgátlók (aszpirin, naproxen, ibuprofen) rendszeres, hosszantartó szedése is állhat. A nyombélfekélyre jellemző a szezonális megjelenés, ősszel és tavasszal újulnak ki a panaszok. Dohányosoknál is gyakrabban fordul elő.

A gyomor- és nyombélfekély leggyakoribb tünete a tompa hasi fájdalom, mely változó intenzitású, általában étkezés után néhány órával vagy éjszaka lép fel (főleg nyombélfekélyre jellemző), étkezés és savcsökkentők hatására megszűnik. A fogyás, has puffadás és hányinger kevésbé jellemző. A hirtelen fellépő, éles, állandósuló gyomorfájdalom, a véres vagy fekete színű széklet, a véres vagy kávézacc-szerű hányás azonnali orvosi ellátást igényel.

A H. pylori által okozott gyomor- és nyombélfekély laboratóriumi diagnózisa többféle mintatípusból és módszerrel történhet. Leggyakrabban a baktérium ellen termelt antitestek kimutatása történik a vérből. Ha az antitestek kimutathatók, az azt jelenti, hogy az illető egyén valamikor már megfertőződött ezzel a kórokozóval. A székletből a H. pylori-antigén kimutatható, de véres széklet esetén a módszer nem alkalmazható. Légzésvizsgálattal a baktérium által termelt enzim aktivitása detektálható. A fekély diagnózisához invazív beavatkozásokra is szükség lehet (pl. röntgenvizsgálat, gyomortükrözés). Gyomortükrözés során a szájon keresztül vékony, hajlékony csövet juttatnak a gyomorba, melynek végén kamera van. A vizsgálat során lehetőség van szövettani mintavételre is (biopszia). Az eltávolított szövetminta vizsgálatával is kimutatható a H. pylori-fertőzés és az esetlegesen fennálló gyomornyálkahártya-gyulladás (gastritis).

A gyomor- és nyombélfekély csak ritkán vezet halálhoz, de ha a gyomor vagy a nyombél fala teljes egészében átfúródik (perforáció), vagy elzáródik (obstrukció) akkor nagyobb ér sérülése következik be, az súlyos állapotot jelent, és azonnali orvosi ellátást igényel. A H. pylori-fertőzés kiirtására antibiotikumokat adnak, a gyomor sósavtermelését pedig gyógyszeresen gátolják a fekély gyógyulásának elősegítésére.

‍