Hivatalos név
Ozmolalitás (plazma, vizelet, széklet)
A cikk utoljára módosult: 14.05.2018.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?

A szervezet víz és elektrolit háztartásának a kiértékelése; a vérben az alacsony nátrium szint  (hiponatrémia) és a fokozott vagy csökkent vizelettermelés kivizsgálása; különböző mérgek, például a metanol vagy etilénglikol fogyasztása után bekövetkező alkoholmérgezés kimutatása; az ozmolalitást befolyásoló állapotok kezelésének a nyomon követése; az idült hasmenés okának a meghatározása

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha valakinek alacsony a vér nátriumszintje, vagy mannitolt szed (ami egy ozmotikus vízhajtó), vagy metanolt, etilén-glikolt, vagy izopropil alkoholt iszik, lényegesen több vagy kevesebb vizelete, vagy idült hasmenése van.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre; és/vagy a random vizeletmintára; néha friss, folyékony székletmintára

A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?

Nincs előkészületre szükség, vagy esetleg az orvos azt mondja, hogy a vizsgálat előtt 6 órán ét ne egyen semmit. Kövesse az orvos utasításait. Tájékoztassa kezelőorvosát az Ön által szedett összes gyógyszerről, különösen a mannitolról.

Accordion Title
Vizsgálat
  • Mit vizsgálnak?

    Az ozmolalitás azt mutatja, hogy a folyadékban mennyi oldott részecske van jelen. Az ozmolalitás vizsgálata az olyan anyagok vérben, vizeletben, esetleg székletben való koncentrációjára utal, mint a nátrium, a kálium, a klorid, a glükóz, és a karbamid. A víz és a vérben és a vizeletben levő oldott részecskék közötti egyensúly értékelésére használják; arra, hogy kimutassák az egyensúlyt befolyásoló anyagok jelenlétét, illetve értékeljék a vese vizeletkoncentráló képességét.

    A víz egyensúlya egy dinamikus folyamatnak köszönhető, amit a vizelettel kiválasztott víz mennyiségének a szabályozásával, illetve a vízbevitel szomjúságon keresztül való emelése vagy csökkentése révén kontrollál a szervezet. A szervezetben levő, ozmolalitás érzékelő receptorok észlelik a véráramban levő részecskék és a víz mennyiségének az emelkedését vagy csökkenését. Ha a vér ozmolalitása nő, az vagy a vérben levő víz mennyiségének a csökkenésére, vagy az oldott részecskék számának az emelkedésére utal. Erre az agyalapi mirigy ( hipotalamusz) az antidiuretikus hormon (ADH) termelésével reagál, aminek a hatására a vese vizet tart vissza a szervezet számára. Ennek eredménye egy olyan töményebb vizelet, amelynek magasabb az ozmolalitása, illetve egy hígabb vér, amelynek alacsonyabb az ozmolalitása. Ahogy a vér ozmolalitása csökken, az ADH elválasztása gátlódik; a vese fokozott mértékben híg vizeletet ürít; végül a szervezetben a víz mennyisége csökken, és a vér ozmolalitása újra normális lesz.

    A vér ozmolalitása elsősorban a szérumban oldott nátrium mennyiségétől függ. A nátrium a vérben, vizeletben és székletben legnagyobb mennyiségben jelen levő elektrolit. A kálium, klorid, és (a bikarbonát formájában levő) CO2 mellett ez felelős azért, hogy a szervezet elektromosan semleges legyen, illetve a sav-bázis egyensúly fennálljon. A nátrium a szervezetbe az étkezéssel kerül; a vese tartja vissza vagy üríti ki a vizelettel és így tartja a vérben a szintjét  egészséges határok között.

    A vizelet ozmolalitása elsősorban az anyagcseretermékektől, így a karbamidtól és kreatinintől függ. A karbamid és a kreatinin a szervezetben viszonylag stabil ütemben keletkezik és ürül.

    A glükóz és a karbamid nem elektrolit, azonban részecskeként (molekulaként) hozzájárul az ozmolalitáshoz. Általában csak kismértékben, azonban ha valakinek nagyon magas a vér glükóz szintje (hiperglikémia, pl. diabetes esetén) vagy magas a vér karbamid szintje (amit olyan betegségek, mint pl. veseelégtelenség esetén lehet látni), már kifejezett hatást fejtenek ki.

    A glükóz ozmotikusan aktív anyag. Ez azt jelenti, hogy a szervezet sejtjeitől vizet tud elvonni, emelve a keringésben levő folyadék mennyiségét, ami viszont fokozza a termelődő híg vizelet mennyiségét. A mannitol nevű gyógyszernek, amit az agyödéma kezelésére adnak, szintén van ilyen tulajdonsága. Egyes mérgek, például a  metanol, az izopropil alkohol, az etilén-glikol, a propilén-glikol, és az aceton, valamint gyógyszerek, például az  acetilszalicil sav (aszpirin) szintén befolyásolja az ozmolalitást, ha túl nagy mennyiségben jutnak be a szervezetbe.

    Az ozmolalitást lehet mérni, vagy a vérben oldott főbb oldott anyagok alapján lehet becsülni. A mért és a számított (becsült) eredmények közötti különbséget „ozmotikus résnek”, vagy „ozmotikus gap”-nek nevezik. Az ozmotikus rés emelkedése (10 fölé) egyéb vegyületek, például mérgek, aszpirin, vagy mannitol jelenlétére utal. Az ozmotikus rést néha olyan betegek állapotának az értékelésére használják, akiket mannitollal kezelnek vagy amikor  valakinél felmerül annak a gyanúja, hogy mérget, például metanolt ivott, vagy túl sok aszpirint vett be. Az ozmotikus rés emelkedése mögött álló további gyakori ok az alkoholos ketoacidózis, a veseelégtelenség, a diabéteszes ketoacidózis, és a keringési elégtelenség.

  • Hogyan történik a mintavétel?

    A vérmintát a könyökhajlat egyik vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik. A random vizelet minta tiszta körülmények között gyűjtendő (lásd a leírást a „Vizeletvizsgálat: Hogyan kell a mintát a vizsgálathoz gyűjteni?” pontban). Székletminta esetén a tiszta tartályba vett friss (a levételt követő 30 percen belül hűtött vagy fagyasztott) minta használandó, ami nincs vizelettel szennyezve. A székletben a baktériumok rövid idő alatt megváltoztathatják a vizsgálat eredményeit.

  • Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

    Vagy semmilyen előkészületre nincs szükség, vagy azt mondja Önnek az orvos, hogy a vizsgálat előtt 6 órán át ne egyen vagy igyon semmit, legfeljebb vizet. Kövesse az Önnek adott utasításokat. Mivel egyes gyógyszerek a vizsgálat eredményeit zavarhatják, tájékoztassa kezelőorvosát az összes Ön által szedett gyógyszerről, különösen a mannitolról.

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • Mire való a vizsgálat?

    Az ozmolalitás vizsgálat pillanatfelvételt ad a vérben (szérumban), vizeletben, vagy székletben levő oldott részecskék mennyiségéről. A szervezet vízháztartásának az értékelésére, illetve a vizelettermelő és –koncentráló képesség kivizsgálására használják; segít az alacsony nátrium szint (hiponatrémia) kivizsgálásában, egyes mérgek, például a  metanol és az etilén-glikol jelenlétének a kimutatásában, illetve ozmotikusan aktív gyógyszeres kezelések, például az agyödéma kezelésére használt mannitol hatásának a figyelemmel követésében.

    A szérum ozmolalitást elsősorban a hiponatrémia kivizsgálására kérik. A hiponatrémia oka lehet, hogy a vizelettel nátriumot veszt a szervezet, vagy pedig a véráram víztartalma nő. A fokozott víztartalom oka lehet a túl nagy mennyiségű víz fogyasztása, a vízvisszatartás, a vese csökkent vizelettermelő képessége, vagy ozmotikusan aktív anyagok, például a  glükóz, a mannitol, vagy a glicin jelenléte (utóbbit sebészi öblítőfolyadékokban használják). A hosszútávfutóknál, például, akut hiponatrémia léphet fel, ha a verejtékkel elvesztett folyadék pótlására nagyon rövid idő alatt nagy mennyiségű vizet fogyasztanak. A tartósan, saját elhatározásuk vagy pszichológiai problémák miatt nagy mennyiségű vizet fogyasztóknál idült hiponatrémia alakulhat ki. Az is előfordul, hogy valakinél azért tűnik nagyon kicsinek a nátrium szintje, mert a vérében a víz mennyisége csökken a túl sok fehérje vagy zsír miatt.

    A mannitol, a glicin, egyes mérgek,  például a  metanol, az etilén-glikol, az izopropil-alkohol, és a propilén-glikol jelenléte kimutatható, értékelhető és figyelemmel követhető az ozmotikus rés (vagy osmoláris gap) alapján. Ezt úgy számítják ki, hogy összehasonlítják a mért ozmolalitást a főbb oldott anyagok szintjével. Az ozmotikus rés a közöttük levő különbség. A 10-nél nagyobb ozmotikus rést kórosnak tekintik és ez a vérben ozmotikusan aktív anyagok jelenlétére utal.

    Az ozmotikus rés meghatározása érdekében a vér nátrium, a vér karbamid nitrogén (karbamid), és a glükóz szintek mérését el kell végezni és ezek alapján ki kell számolni a várt ozmolalitást. A várt ozmolalitás kiszámítása során esetenként az etanol mérésére is szükség lehet. A számításra példa:

    Szérum ozmolalitás számítása (az etanol nem mindig szerepel)

    2 x (Na+) + (Glükóz) + (karbamid) + (Etanol)

    Szérum ozmotikus rés 

    Szérum ozmolalitás (mért) – szérum ozmolalitás (számolt)

    A vizelet ozmolalitást gyakran a szérum ozmolalitással együtt kérik. Ezt a vizsgálatot a szervezet vízháztartásának az értékelése, valamint a fokozott vagy csökkent vizelettermelés kivizsgálása érdekében végezhetik. A fokozott vizelettermelés a fokozott folyadékbevitel,  az ADH szükséges mennyiségének a hiánya vagy diabetesz eredménye is lehet (utóbbinál a nagyobb glükóz szintek vezetnek fokozott vizelettermeléshez). A csökkent vizelettermelés hátterében különböző okok, például a vese csökkent vérellátása, a kiszáradásra adott nem megfelelő válasz, vagy a vesében a tubulussejtek károsodása állhat. Vizelet nátrium- és kreatininszinteket is gyakran mérnek a vizelet ozmolalitás mellett. Néha a vizelet ozmotikus rést is kiszámolják; ezt használják annak az értékelésére, hogy a vese mennyire képes savat kiválasztani és bikarbonátot visszaszívni, illetve, hogy az ozmotikusan aktív molekulák jelenlétét kimutassák. A szérum ozmotikus réssel szokták összevetni.

    Néha a széklet ozmolalitás vizsgálatára is sor kerülhet az idült hasmenés kivizsgálása kapcsán akkor, ha az a jelek szerint nem bakteriális vagy parazitás fertőzés vagy egyéb, jól meghatározott ok, például bélgyulladás vagy –károsodás következménye. A régóta vizes hasmenésben szenvedő embereknél a kiváltó ok gyakran egy ozmotikusan aktív vegyület, például patikában kapható hashajtó, ami gátolja a bélben a víz felszívódását. Néha a széklet ozmotikus rés számítására is sor kerül.

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    A szérum ozmolalitás vizsgálatot és az ozmotikus rés meghatározását akkor kérhetik, ha valakinél a tünetek alapján az orvos azt feltételezi, hogy azok hiponatrémia következményei. Ilyen tünetek:

    • Túlzott szomjúság
    • Zavartság
    • Émelygés
    • Fejfájás
    • Levertség
    • Súlyos esetekben görcsrohamok vagy kóma

    Ezeket a vizsgálatokat akkor is kérhetik, ha a gyanú szerint a beteg mérget, például metanolt vagy etilén-glikolt ivott.

    A vizelet ozmolalitást a vér ozmolalitás vizsgálata mellett akkor kérik, ha az orvos a vizeletben mért eredményeket a szérum ozmolalitással össze akarja vetni  és/vagy amikor a vizsgált személynek túl sok vagy túl kevés vizelete van. A két vizsgálatra akkor is sor kerülhet, amikor felmerül valakinél a diabetesz gyanúja.

    Az ozmolalitást tünetmentes  személyeknél nem megmagyarázható hiponatrémia esetén is vizsgálhatják; akkor, amikor  az alacsony nátriumszintre más okból végzett vizsgálat során derül fény. A szérum és a vizelet ozmolalitás vizsgálatokat ismételten kérhetik, amikor az ezen betegségek miatt végzett kezelés hatásosságát követik figyelemmel, illetve akkor, ha valaki mannitol gyógyszert szed.

    A széklet ozmolalitás vizsgálatot akkor kérik, ha az orvos szerint az idült hasmenés oka egy ozmotikusan aktív anyag.

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    Az ozmolalitás dinamikusan változik; értéke annak függvényében ingadozik, hogy a szervezet hogyan reagál az átmeneti vízháztartási egyensúlyzavarokra és hogyan korrigálja azokat. A szérum és vizelet ozmolalitás vizsgálatok eredményét az illető klinikai állapotának fényében kell értelmezni, illetve figyelembe kell venni egyéb tesztek eredményét is, például a  nátrium, glükóz, és karbamid szinteket. Az ozmolalitás eredményei alapján nem lehet diagnózist felállítani; ezek alapján felvetődhet, hogy az illetőnél egyensúlyzavar áll fenn, de az eredménye az okot nem mutatja.

    Általában, ha valakinek nagyobb a szérum ozmolalitása, akkor az vagy arra utal, hogy a vérben csökkent a víztartalom, vagy pedig arra, hogy több oldott részecske van benne. Ha valakinek csökkent a szérum ozmolalitása, akkor az a vérben a nagyobb folyadéktartalom következménye.

    Amikor valakinél nagyobb az ozmotikus rés, felvetődik annak a gyanúja, hogy olyan mérget ivott, mint amilyen a metanol; az, hogy ez mennyire valószínű,  arányos a méreg mennyiségével. Ha a beteg követése során az ozmolalitás, az ozmotikus rés, és az egyéb eredmények, például az alacsony nátriumszint újra normális, az a kezelés hatásosságára utal.

    A mannitol kezeléskor az ellenőrzés során a cél egy stabil „terápiás” ozmotikus rés fenntartása és az agyödéma enyhítése.

    A szérum ozmolalitás értéke nőhet az alábbi esetekben:

    • Kiszáradás 
    • diabetes mellitus 
    • hiperglikémia 
    • hipernatrémia 
    • alkohol mérgezés etanol, metanol, etilén glikol, vagy izopropil alkohol mérgező mennyiségének az elfogyasztása után
    • urémia (a vérben mérgek felgyülemlése)
    • stroke
    • fejet ért trauma
    • vesekárosodás 
    • mannitolkezelés 
    • keringési elégtelenség

    A szérum ozmolalitás értéke csökkenthet az alábbi esetekben:

    Amikor  valakinél fokozott a vizelettermelés és alacsony a szérum ozmolalitása, az arra utal, hogy az illető szervezete éppen akkor szabadul meg a felesleges folyadéktól, vagy képtelen megfelelő módon koncentrálni a vizeletet. Fokozott vizelettermelés és magasabb szérum ozmolalitás észlelhető akkor, ha valamilyen anyag mosódik ki a szervezetből, például cukorbetegség esetén a túl sok glükóz. Ha valakinél csökkent a vizelettermelés és emellett nagyobb a szérum ozmolalitása, az kiszáradásra utalhat. Annál, akinél kevés vizelet mellett a vizelet ozmolalitása alacsony vagy normális, vesekárosodás lehet jelen.

    A vizelet ozmolalitás fokozott lehet:

    Vizelet ozmolalitás csökkenhet:

    Ha valakinél nagyobb a széklet ozmotikus rés, valószínű, hogy ozmotikusan aktív anyag okozza az idült folyékony hasmenést. Ezt felszívódási zavarok és túlzott hashajtó-használat esetén lehet észlelni.

  • Mit kell még tudnom?

    Néha az orvos ún. „szabad víz clearence” számítást kér, hogy kiértékelje, képesek-e a vesében a tubulusok megfelelően koncentrálni és hígítani a vizeletet. Amikor  a vizelet ozmolalitása közel azonos a plazma ozmolalitásával, a szabad víz clearance nulla. Amikor a vér térfogata csökken és a vizelet töményedik, a szabad víz clearance negatív lesz. Amikor a szervezetben a folyadék mennyisége nő és a vizelet hígul, a szabad víz clearance pozitív lesz.

  • Mi a különbség a vizelet ozmolalitása és fajsúlya között?

    A fajsúly meghatározása a vizeletvizsgálathoz általánosan hozzátartozik. Ez a vízben oldott anyagok tömegére utal. Az ozmolalitás és a fajsúly általában egymással párhuzamosan változnak. Amikor azonban nagy méretű és tömegű molekulák (például glükóz és fehérje) vannak jelen a vizeletben, a két érték eltérően változik. A fajsúly inkább nő a molekulák súlya miatt, míg a vizelet ozmolalitása – ami a molekulák számát tükrözi – csak  kevésbé emelkedik. Általában úgy gondolják, hogy az ozmolalitás a vizelet koncentrációt jobban tükrözi, mint a fajsúly.

  • Mi a különbség az ozmolalitás és az ozmolaritás között?

    Az ozmolalitás a folyadékban levő oldott anyagok koncentrációját méri és a részecskék számát a folyadék tömegére (kilogram) vonatkoztatva adja meg. Az ozmolaritás a részecskék számát a folyadék térfogatára (liter) vonatkoztatva adja meg. Híg oldatok esetében a két érték lényegében megegyezik, viszont a különbségek markánsabbá válnak magasabb koncentrációk esetén; körültekintően kell őket összehasonlítani, mivel az ozmolalitás és ozmolaritás mértékegysége nem azonos.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?