Mi ez a betegség?

Az ízületi gyulladás leggyakoribb megjelenési formája az osteoarthritis (OA). Az Egyesült Államokban legalább 20 millió embert érint ez a degeneratív izületi elváltozás. Kialakulása az életkor előrehaladtával egyre inkább növekszik, melyaz ízületek sérülésével függ össze. Idült állapot, az ízületi porc károsodásával és csontcsőrök képződésével jár. Az ízületi porc és az ízületi folyadék szerepe az, hogy a csontok ízesülő és egymáson elmozduló felszínén minimálisra csökkentse a súrlódást. Ha az ízületi porc elveszíti a rugalmasságát és károsodik, az ízület mozgása nehézkesebbé válik. Az ízületi porc egyes esetekben teljesen el is tűnhet, és a csontvégek egymáson súrlódnak. Ez fájdalmat okoz, mely lehet állandó vagy vissza-visszatérő. Reggel és napközben pihenés után az ízület merev, apró csont- és porcdarabok törhetnek le és juthatnak be az ízületi folyadékba és így az ízület mozgathatósága csökken.

Az OA 55 éves kor előtt egyforma gyakorisággal fordul elő férfiakban és nőkben, 55 éves kor felett azonban nőkben gyakoribb. Igen gyakori sportolóknál is, akik számos ízületi sérülést szenvednek el. A betegség kialakulásának elsődlegesen mechanikai okai vannak (például futás vagy súlyemelés következtében létrejövő ízületi sérülések), de ritkábban a háttérben anyagcserezavar, örökletes tényezők és vegyi anyagok is állhatnak. Az elhízás, az izmok gyengesége és egyes betegségek, mint például a rheumatoid arthritis vagy a hemokromatózis az OA kialakulásának kockázatát növelhetik, és elősegítik a tünetek fellángolását. Az OAleggyakrabban a teherviselő ízületeket, pl.csípőt, a térdet, a kéz és az ujjak ízületeit, a nagylábujjat, illetve a nyaki és deréktáji csigolyákat érinti. Apróbb - nagyobb csontkinövéseket is találunk – ún. Heberden- vagy Bouchard- csomók –, főleg a kezeken. Jelentős kockázati tényező a túlsúly/elhízás, hiszen ekkor az ízületekre még nagyobb teher hárul.

Vizsgálatok

A vizsgálatok célja az OA felismerése és elkülönítése az ízületi gyulladás más formáitól, az ízületi fájdalom és merevség egyéb okaitól. A kezelés esetleges mellékhatásait is szükséges nyomon követnünk.

Laboratóriumi vizsgálatok

Az OA diagnózisához nem áll rendelkezésre specifikus vizsgálat. Az orvos a beteg kikérdezése után fizikális vizsgálatot végez, majd általában röntgenvizsgálatra és egyes esetekben az érintett ízületből vett ízületi folyadékminta elemzésére is sor kerül. Az egyéb betegségek kizárására és a beteg általános állapotának felmérésére az alábbi vizsgálatok használatosak:

• Rheumafaktor (RF) és ciklikus citrullinált peptid-ellenes antitest (CCP). Mindkettő rheumatoid arthritis (autoimmun betegség) fennállása esetén mutatható ki, segítségükkel a rheumatoid arthritis elkülöníthető az OA-tól.
• Az ízületi folyadék elemzése. Az ízületi folyadékban jelen lehetnek kristályok és kimutatható az ízületben zajló fertőzés is.
• Vérsejtsüllyedés. A gyorsult süllyedés gyulladásra utal, rheumatoid arthritis esetén ezt fogjuk látni, míg OA esetén a süllyedés általában normális.
• C-reaktív protein (CRP). A CRP-szint emelkedése szintén gyulladásra utal. Rheumatoid arthritisben a szintje emelkedett (az emelkedés mértéke utal a betegség aktivitására), míg OA-banáltalában nem változik a szintje.
• Vérkép. A beteg vörösvérsejt és fehérvérsejtszámát, valamint hemoglobinszintjét mutatja meg. Az OA kezelésében használatos gyógyszerek egyes mellékhatásainak kimutatására is használják.
• Általános anyagcsere-vizsgálati panel. A beteg vese- és májműködését ellenőrző vizsgálatok csoportja.

Nem laboratóriumi vizsgálatok

• Az érintett ízület röntgenvizsgálata során látni lehet a porc elvesztését és az ízületi rés beszűkülését, de a korai stádiumban még nincsenek jelen jelentős fokú elváltozások
• Az ízületek vizsgálata MRI (mágneses rezonanciavizsgálat)-módszerrel is történhet