Prokalcitonin

A prokalcitonin egy olyan vegyület, amely a szervezet többféle sejtjében termelődik, gyakran bakteriális fertőzésre, de szöveti sérülésre adott válaszként is. A prokalcitonin vérkoncentrációja szisztémás bakteriális fertőzésben és szepszisben szignifikánsan megemelkedhet.

A vizsgálat a vér prokalcitonin szintjét méri. 

A szepszis a szervezet bakteriális fertőzésre adott súlyos, néha életet veszélyeztető gyulladásos válasza. Normális esetben az immunrendszer a fertőzést veszi célba, körülhatárolja a baktériumot és válaszát a fertőzött területre limitálja. Azonban van olyan fertőzés, ami a test egy kis részén kezdődik, majd a vérbe kerül (bakterémia) és más részekre is terjed. A szepszissel a szervezet általános gyulladásos választ ad a fertőzésre. Ez a testhőmérséklet jelentős emelkedését vagy csökkenését, a szívfrekvencia és a légzési frekvencia megnövekedését és a vérnyomás csökkenését idézheti elő. Ha a kezelés nem sikeres, a szepszis súlyos szepszissé fejlődhet. 

Más betegségek szintén növelhetik a vérben a prokalcitonin szintet, azonban olyankor a prokalcitonin szint csak enyhén emelkedett. Ilyen események például: szöveti károsodás baleset, műtét, hasnyálmirigy gyulladás, égés, kardiogén sokk (szívroham kapcsán), transzplantáció utáni akut szervkilökődés, gyerekeknél a vesét is érintő húgyúti gyulladás. 

A prokalcitonin vizsgálat hasznos a szepszis és a súlyos bakteriális fertőzések korai szakaszban történő diagnosztizálásában és súlyos betegekben a tünetek okának meghatározására: annak az elkülönítésére, hogy azokat bakteriális fertőzés, vagy egyéb, nem bakteriális ok váltja-e ki.

A vérmintát a könyökhajlat egyik vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

Nincs szükség előkészületre.

A prokalcitonin vizsgálatot más vizsgálatokkal együtt végzik, hogy a súlyos betegekben a szepszist kimutassák, vagy kizárják. Elsősorban azoknál végzik ezt a vizsgálatot, akiket a sürgősségi osztályon látnak el vagy az intenzív terápiás osztályra vették fel őket valószínűsíthetőleg szepszis okozta tünetek miatt.  

A prokalcitonin-szint meghatározása segítheti:

• Meghatározni annak a kockázatát, hogy a kritikus állapotú betegnél súlyos szepszis vagy szeptikus sokk kialakul-e, mekkora a halálos kimenetel kockázata
• A fertőzés bakteriális és nem bakteriális eredetének megkülönböztetése, mint például az agyhártya és a tüdőgyulladás kivizsgálása során
• Vesefertőzés diagnózisa húgyúti gyulladás esetén gyerekekben
• Bakteriális felülfertőződés kialakulásának detektálása baleset vagy műtét miatti szöveti károsodás, vagy vírusos megbetegedés, mint pl. a vírusos tüdőgyulladás esetén
• Antibiotikus kezelés kiválasztása és/vagy hatásosságának monitorozása – a vizsgálat segíthet a klinikusnak eldönteni, vajon a betegeknél, akiknek alsó légúti fertőzése van, el kell-e kezdeni vagy abba kell-e hagyni az antiobiotikum kezelést, és vajon a szeptikus betegeknél az antibiotikum terápiát abba lehet-e hagyni

Példák más vizsgálatokra, amiket a prokalcitoninnal együtt kérhetnek:

• C-reaktív protein (CRP),
• tenyésztés (pl. hemokultúra, vizelet tenyésztés),
• laktátszint,
• vérgáz,
• teljes vérkép,
• liquor analízis. 

A prokalcitonin vizsgálatokat más vizsgálatokkal együtt kérik, ha a súlyos állapotú beteg tünetei szisztémás fertőzésre vagy súlyos bakteriális fertőzésre és/vagy szepszisre utalnak. 

A szepszis tünetei lehetnek:

• láz, hidegrázás
• ragadós, izzadt bőr
• extrém mértékű fájdalom és kellemetlenség érzés
• gyors légzés
• gyors szívverés
• zavartság
• csökkent mennyiségű vizelet

A vizsgálatot kérhetik akkor, ha a betegnek fertőzése van, mint pl. tüdőgyulladás vagy agyhártyagyulladás, és nem ismert, hogy bakteriális vagy nem bakteriális eredetű-e a fertőzés. Néha akkor is kérik a vizsgálatot gyerekek esetében, ha a húgyúti gyulladásra utaló tüneteik vannak.

Prokalcitonin vizsgálatot rendszeresen, adott időközönként kérheti a klinikus, ha az antibiotikum terápiát szeretné monitorozni és/vagy eldöntené, hogy a kezelést biztonságosan abba lehet-e hagyni. 

Baleset, sebészeti beavatkozás, égés miatti szöveti károsodás, vírusos tüdőgyulladás talaján kialakult bakteriális felülfertőződés esetén is kérheti a kezelőorvos a prokalcitonin szint meghatározást.

A prokalcitonin eredményeket a többi laboratóriumi eredménnyel és a klinikai tünetekkel együtt kell értékelni. 

A prokalcitonin alacsony szintje a súlyos állapotú betegekben arra utal, hogy kicsi az esélye a szepszis kialakulásának és a súlyos szepszis és/vagy szeptikus sokk fellépésének, de ezeket nem zárja ki teljesen.

Az alacsony koncentráció arra utalhat, hogy a beteg tüneteit nem bakteriális fertőzés okozza, hanem pl. vírus. 

A prokalcitonin alacsony koncentrációja lokális fertőzésre vagy olyan szisztémás fertőzésre utalhat, amely legfeljebb 6 órája áll fenn .

A magas koncentrációk a szepszis nagy valószínűségét és a súlyos szepszis vagy szeptikus sokk kialakulását jelzik. A prokalcitonin magas koncentrációja figyelhető meg olyan betegek esetében, akiknek súlyos bakteriális fertőzésük, pl. agyhártyagyulladásuk van. 

Enyhén nőhet a szint nem fertőzéses eredetű állapotokban vagy a fertőzés korai szakaszában és ezeket az eseteket a többi vizsgálati eredménnyel együtt, gondosan kell értékelni. Gyerekek esetén vesefertőzéskor is megfigyelhető ez a jelenség.

Az idővel csökkenő prokalcitonin szint azt jelzi, hogy a szepszissel vagy bakteriális fertőzéssel kezelt beteg reagál a terápiára, javul az állapota. A stabil vagy növekvő prokalcitonin szint arra utal, hogy a terápiát folytatni kell. 

Rendkívül magas prokalcitonin szint tapasztalható medulláris pajzsmirigyrákban, de a prokalcitonin vizsgálat nem használatos a medulláris pajzsmirigyrák kimutatására vagy a betegség monitorozására. 

A prokalcitonin vizsgálatot nem alkalmazhatjuk más laboratóriumi vizsgálatok helyettesítésére. Ez a vizsgálat inkább egy kiegészítő vizsgálat, hogy a megfelelő kezelést minél hamarabb elkezdhessék vagy abbahagyhassák. 

Fontos a szisztémás bakteriális fertőzések (bakteriális eredetű tüdőgyulladás, bakteriális agyhártyagyulladás) korai felismerése, hiszen életveszélyes fertőzésekről van szó, amelyek időben felismerve hatékonyan kezelhetőek. Azonban nem szabad antibiotikumokat adni akkor, amikor a fertőzés nem bakteriális eredetű, mert ilyenkor a megfelelő kezelés elkezdése késik, továbbá antibiotikum-rezisztens kórokozók jelenhetnek meg. 

A prokalcitonin vizsgálatot az intenzív osztályon kezelt betegeken kívül további betegcsoportok esetében is végezhetik. Ahogy egyre több adat gyűlik össze, és egyre világosabb lesz, mikor kell a prokalcitonin tesztet kérni.

A szepszis gyakrabban fordul elő újszülöttekben, kisgyermekekben és idősekben, de veszélyeztetettek a betegek közvetlenül műtét után, azok a betegek, akiknek valamilyen orvosi eszköz (pl. katéter) van behelyezve. Továbbá a krónikus betegségben szenvedő betegek (pl. cukorbetegek), legyengült immunrendszerű betegek. Bár sokkal ritkábban, de egészséges gyermekeknél és felnőtteknél egyszerű fertőzés is átalakulhat szepszissé, ha azt nem ismerik fel és kezelik időben.  

Leggyakrabban a tüdőt (tüdőgyulladás), húgyutat, bőrt és emésztőrendszert érintő fertőzések alakulhatnak át szepszissé. Gyakran előforduló baktériumok, amelyek szepszist okozhatnak: Staphylococcus aureus, Escherichia coli (E. coli) és a Streptococcus némely típusa. 

További vizsgálatok lehetnek pl. hemokultúra, vizelettenyésztés vagy más testfolyadékokból készült bakteriális tenyésztés; teljes vérkép, laktátszint mérés, vérgáz, anyagcsereállapotot mutató labortesztek, protrombin idő (PT) és/vagy parciális tromboplasztin idő (PTT) és C-reaktív fehérje (CRP) szint. További információkért olvassa el a Szepszis cikket. 

Ez a vizsgálatot végző laboratóriumtól függ. A prokalcitonint gyakran mérik súlyos és sürgősségi esetekben, így az eredmények általában egy órán belül készen elkészülhetnek.