A cikk utoljára módosult: 29.05.2020.
Mi az emlőrák?

Olyan rosszindulatú daganatfélék tartoznak ide, amelyeket az emlő sejtjeinek korlátlan szaporodása okoz. Leggyakrabban a tejcsatornákban – a szoptatáskor a tejet a mellbimbóba szállító járatokban –, másodsorban a tejtermelő mirigyek által alkotott lebenykékben keletkeznek.

Minden emlőráknak megvannak a maga jellemzői. Némelyik lassan nő, mások agresszívan. Némelyik érzékeny ösztrogénre és progeszteronra, mások nagy mennyiségben termelnek bizonyos fehérjéket, amelyek elősegítik a növekedésüket. Ezek a tulajdonságok fontosak a kezelési lehetőségek és a kiújulási hajlam szempontjából.

A dagnatok.hu oldal szakemberei szerint Magyarországon évente körülbelül 5-6000 új emlőrákos beteget fedeznek fel, és nagyjából 2000 nő hal bele a betegségbe. A magyar női népesség átlagos emlőrák-kockázata 8-10 százalék körül van, ami azt jelenti, hogy élete során minden 10-12. nőnél alakul ki a betegség. Az emlőrák ezzel a magyar nők leggyakrabban előforduló daganata. Férfiakban is kialakulhat emlőrák: az emlődaganatok 1 százaléka férfiakban fordul elő. Magyarországon a férfiakban újonnan keletkezett emlőrákok száma évente 60-80 körül lehet.

A cikk további részében elsősorban a nőkben kialakuló emlőrákról lesz szó.

Accordion Title
Tudnivalók az emlőrákról
  • Kockázati tényezők

    Az emlőrák bármilyen életkorban keletkezhet, de a kialakulás esélye a kor előrehaladtával nő. Az esetek többségében a keletkezés okát nem ismerjük.

    Az alábbiakban felsorolunk néhány példát, amelyek növelik az emlőrák kockázatát:

    • családi kórtörténet: emlőrák előfordulása közeli rokonokban (anya, lánytestvér, nagynéni)
    • túlsúlyosság
    • mozgáshiány
    • alkoholfogyasztás (minél nagyobb mennyiségű, annál nagyobb a kockázat)
    • rák a másik emlőben
    • gyermektelenség, első gyermek 30 éves kor után, szoptatás hiánya
    • ösztrogénkezelés (bizonyos fogamzásgátlók, hormonpótló kezelés a változókor után)

    A BRCA1 vagy a BRCA2 mutációja

    Öröklött mutáció az emlőrákra hajlamosító génekben, elsősorban a BRCA1-ben vagy a BRCA2-ben. Az emlőrákos esetek 5-10%-a örökletes, és ezek leggyakoribb oka a BRCA1/BRCA2 mutációja. A BRCA1 és a BRCA2 két olyan tumorszupresszor gén, amelyek fehérjetermékei a túlzott sejtszaporodás elnyomásával daganatellenes hatást fejtenek ki. Ha valamelyik génben mutáció van, ez gátolhatja a gén normális működését, utat nyitva ezzel a korlátlan sejtszaporodásnak, vagyis nő a daganat kialakulásának esélye. Öröklött BRCA1-mutáció esetén mintegy 72%, BRCA2-mutáció esetén 69% az élethosszra számított emlőrákkockázat.

    Ha valakinél rákkockázatot növelő mutáció (ún. patogén variáns) található a BRCA1- vagy a BRCA2-génben, felmerül a profilaktikus (bajmegelőző) emlőeltávolítás lehetősége. Vannak, akik még a rák kialakulása előtt választják ezt a megoldást, hogy ne kelljen egész életükben a nagy kockázattal számolniuk. Tudományosan igazolták, hogy az ilyen műtét 95%-kal csökkenti az emlőrák esélyét. Mások az ép emlő eltávolítását akkor választják, amikor az egyik emlőjükben rák keletkezett. Ezeket a döntéseket az orvossal közösen, az ő segítségével érdemes meghozni.

    Egészséges életmóddal, vagyis rendszeres testmozgással, normális testsúly fenntartásával, az alkohol elkerülésével mindenképpen csökkenthető az emlőrák kialakulásának kockázata. Folyamatosan kutatják, hogy milyen tényezők lehetnek még, amelyek növelik vagy csökkentik az emlőrák kockázatát, de nincs olyan körülmény, ami önmagában okozná vagy megelőzné az emlőrákot. Kívánatos lenne, hogy minden nő beszélje meg orvosával, nála milyen hajlamosító tényezők fordulnak elő, és lehet-e tenni ellenük. Le lehet például mondani a hosszú távú hormonpótló kezelésről.

    Azoknál, akiknél nagy az emlőrák kockázata, felmerül a gyógyszeres kezelés lehetősége a kockázat csökkentésére. Ezeknek a szereknek azonban komoly mellékhatásaik vannak, például a trombózis, méhtestrák, szív- és érrendszeri betegségek esélyének növekedése. A gyógyszeres kezelésről tehát a hátrányok és az előnyök gondos mérlegelésével kell az orvossal közösen dönteni.

  • A betegség jelei és tünetei

    Fontos leszögezni, hogy az emlőben talált csomók többsége nem rákos, hanem jóindulatú, és hogy az emlőrákra jellemzőnek tartott tüneteket más is okozhatja.

    Emlőrákra utalhatnak például az alábbi jelek:

    • szövetszaporulat vagy csomó az emlőben
    • az emlő bőrének behúzódása, pirossága vagy megvastagodása
    • befordult bimbó
    • duzzadt vagy fájdalmas emlő
    • fájdalmas bimbó és/vagy váladékozás
    • megnagyobbodott vagy göbös hónalji nyirokcsomó
    • pigmentált, hámló, töredezett bőr a bimbó körül
    • az emlő méretének, alakjának, megjelenésének megváltozása

    Van egy ritka emlőrákfajta, a gyulladásos emlőrák, amely nem mindig képez csomót. A tünetek egy része hasonlít a fertőzéséhez: melegség, érzékenység, emlőduzzanat, viszketés, köteges, megvastagodott bőr.

  • Korai felismerés és szűrés

    Az emlőrák korai kimutatása nagyban növeli a túlélési esélyt. Ha például az emlőrákot a korai, még helyben növekvő stádiumban fedezik fel, a betegek 99%-a a diagnózist követő 5 év múlva életben van.

  • Szakorvosi emlővizsgálat és önvizsgálat

    Magyarországon a 45-65 év közötti nők számára az egészségügyi ellátórendszer szervezett szűrést biztosít. A célcsoport két évente egyszer személyes behívást kap mammográfiás vizsgálatra, melyet követően nem negatív eredmény esetén további vizsgálatokra kerül sor.

    Ettől függetlenül és minden korosztály számára fontos az emlő önvizsgálata. Az emlőben bármilyen látható vagy tapintható elváltozással azonnal orvoshoz kell fordulni. Ilyen elváltozás lehet például a fájdalom, csomó tapintása, a bimbó váladékozása, kipirosodás.

    Mammográfia

    A fizikális vizsgálat mellett a korai felismerés legfontosabb eszköze a mammográfia. Ezzel a nagyon érzékeny digitális röntgenvizsgálattal olyan kisméretű elváltozások is láthatóvá tehetők, amelyek tapintásos vizsgálattal nem érezhetők. Így olyan korai állapotban felismerhető az emlőrák, amikor még jól kezelhető. Ugyanakkor a nagy érzékenység miatt álpozitív eredmények is adódnak, amelyek fölösleges lelki terhet rónak a páciensre és beavatkozásokat (pl. biopsziát) vonnak maguk után.

    Átlagos kockázat esetén

    Átlagosnak számít a kockázat, ha sem az egyéni, sem a családi kórtörténetben nem szerepel emlőrák vagy más ismert kockázatnövelő tényező.

    Hazánkban az ÁNTSZ szervezett emlőszűrési program keretében biztosítja az ingyenes lakossági emlőrákszűrést a 45-65 év közötti nők számára kétévenkénti mammográfiás vizsgálattal. A program egyéni behívásos alapon működik. Gyanús esetben ultrahangos vizsgálatra hívják vissza a beteget.

    Nagyobb egyéni kockázat esetén

    Ha az egyéni kockázat nagyobb az átlagosnál, ennél korábban elkezdett és gyakoribb szűrésre lehet szükség, esetenként más képalkotó vizsgálatokkal kiegészítve. Nagy kockázat esetén már 30 éves kortól ajánlott lehet az évenkénti mammográfia, akár MRI-vel kiegészítve.

    Egyéb vizsgálatok

    Az emlőrák kivizsgálása a következőkre irányul:

    • Nagy kockázat esetén megvizsgálni a genetikai tényezőket
    • A lehető legkorábban kimutatni és diagnosztizálni az emlőrákot
    • Megállapítani, mennyire kiterjedt a daganat
    • Meghatározni a ráksejtek kezelést befolyásoló tulajdonságait
    • Figyelemmel kísérni a kezelés hatásosságát, valamint sikeres kezelés után a rák esetleges kiújulását

    Az alábbi táblázat az emlőrákra vonatkozó nem képalkotó vizsgálatokat foglalja össze. Ezek némelyikéhez az emlőből vékony tűvel és fecskendővel, szívással nyert sejtekre (aspirációs citológia), vastag tűvel nyert szövetdarabra (core biopszia), vagy sebészileg kimetszett szövetdarabra (incíziós vagy excíziós biopszia) van szükség.

    VIZSGÁLAT mire való szükséges minta
    BRCA1 / BRCA2 Ha valamelyik génben mutáció van, ez élethosszra számítva kb. 70%-os emlőrákkockázatot jelent. vér
    HER2 A HER2 fehérje túlzott sejtszintű termelődését vagy a fehérjét kódoló gén megtöbbszöröződését vizsgálják. A pozitívnak bizonyuló daganat általában jól reagál a HER2-ellenes gyógyszerekre, pl. a Herceptinre. szövet
    ösztrogén- és progeszteronreceptor Ha a daganatsejteken megtalálhatók ezek a receptorok, a rák jól fog reagálni hormonkezelésre. szövet
    CA 15-3/ CA 27.29 Ezen, a rákra jellemző antigének vérszintjének megemelkedése a rák kiújulását jelezheti a kezelés után. vér
    génexpressziós profil E genetikai teszt alapján jobban megítélhető a prognózis (kiújulás és áttétadás kockázata), valamint segít a kezelési mód kialakításában. szövet
  • Laboratóriumi vizsgálatok

    Az emlőrákkal kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok rendeltetésük alapján több csoportba sorolhatók.

    Genetikai kockázat megállapítása:

    A BRCA1- vagy BRCA2-gén mutációja: Azoknál a nőknél indokolt ezt a tesztet elvégezni, akiknek saját vagy családi kórtörténetük alapján – különösen, ha fiatal korban bekövetkező emlőrák vagy petefészekrák fordult elő – nagy az emlőrák kockázata. Ha a két gén valamelyikében mutáció van, az illetőnek az átlagnál jóval nagyobb a kockázata: élethosszra számítva 69-72%. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az emlőrákoknak csak 5-10%-a keletkezik olyan egyénben, akinek mutációja van. A vizsgálat elvégzése előtt és pozitív eredmény esetén utána is genetikai tanácsadás indokolt.

    Más gének mutációi is növelhetik az emlőrák kockázatát, de ezek ritkábbak és kisebb kockázatemelő hatással bírnak, mint a BRCA-mutációk. Ilyenek a következő gének mutációi: ATMCHEK2PTENSTK11 és PALB2. Egyes laboratóriumokban ezek a tesztek panelben kérhetők.

    A diagnózis felállítása: citológia és szövettan

    Ha a radiológus a mammogramon vagy ultrahanggal gyanús területet észlel, például meszesedéseket, gócot, vagy klinikai vizsgálattal tapintható a csomó, általában valamelyik alábbi vizsgálatot rendeli el:

    • aspirációs citológia vagy vékonytű-biopszia: a gyanús területből vékony tűvel és fecskendővel sejtmintát szívnak ki
    • „core” biopszia: az emlőszövetből vastagabb tűvel egy vagy több szövethengert nyernek
    • sebészi biopszia: műtéti eljárással a csomó egy részletét vagy az egészet kimetszik

    Az így nyert sejteket vagy szövetet a patológus mikroszkóppal vizsgálja meg. A cél annak megállapítsa, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú-e.

    A rosszindulatú (malignus) sejtek eltéréseket mutatnak a normális sejtekhez képest. Méretük, alakjuk, a sejtmagok megjelenése fokozott sejtosztódásra utal. A malignus sejtek sokszor eltorzítják az emlőszövet sejtjeinek normális elrendeződését. A patológus ezen megfigyelések alapján diagnosztizálja a rákot, megállapítja, mennyire abnormálisak a sejtek és, hogy egyetlen típusról vagy kevert elváltozásról van-e szó. Mindezek segítenek a kezelés megtervezésében.

    A vékonytű-aspiráció vagy core biopszia csak korlátozott értékelésre ad lehetőséget a minta kis mérete miatt. Gyakran szövetkimetszésre van szükség ahhoz, hogy lássák, a rák behatolt-e a környezetbe. Amikor műtétileg eltávolítják a daganatot (ld. Kezelés), a patológus megvizsgálja a tumorsejteket, a környező szövetet és sokszor a nyirokcsomókat is, s így megállapítható, mennyire kiterjedt a folyamat.

    A kezelés megtervezése:

    Ha szövettanilag igazolt rákról van szó, a rákos szövet sejtjein további vizsgálatokra kerülhet sor. Ezek körvonalazzák a gyógyulási esélyeket és segítik az onkológust a kezelés összeállításában. A legfontosabb ilyen tesztek a HER2- és az ösztrogén- és progeszteronreceptor-vizsgálatok.

    • A HER2 a sejtosztódással összefüggő onkogén. A normális hámsejtek két példány HER2-gént tartalmaznak és sejtfelszínükön csak kevés HER2-fehérjét jelenítenek meg. Az invazív emlőrákok 20-30%-ában a HER-2-gén megtöbbszöröződik, így túl sok HER-2-fehérje termelődik. Ezeket a tumorfajtákat lehet olyan gyógyszerrel kezelni, amely kifejezetten ezt a túltermelt fehérjét támadja (célzott terápia). A megtöbbszöröződött HER-2-gént viselő tumorok jól reagálnak ezekre a gyógyszerekre, ami jó prognózist jelent.
    • Az ösztrogén- (ER) és progeszteronreceptor (PR)-státusz a betegség lefolyásának előrejelzésében és a terápia megválasztásában is fontos. Az olyan emlőráksejtek, amelyeknek van ösztrogén- és/vagy progeszteronreceptoruk, képesek ösztrogént vagy progeszteront kötni. Ezek a női hormonok serkentik az őket kötő sejtek szaporodását. Minél nagyobb a tumorban az ER- vagy PR-pozitív sejtek aránya, és minél nagyobb a pozitivitás intenzitása (a sejtenkénti receptorok száma), annál jobb a prognózis. Ez azért van, mert a hormonfüggő tumorok általában jól reagálnak az ösztrogént gátló vagy ösztrogénszintet csökkentő hormonkezelésre.
    • A HER-2-többszöröződésre, ösztrogén- és progeszteronreceptorra egyaránt negatív emlőrákot „tripla negatívnak” nevezzük. Ez az emlőrákfajta gyakrabban fordul elő fiatalabb nőknél és azoknál, akiknek BRCA-mutációjuk van.

    A tripla negatív emlőrák általában gyorsabban növekszik és hamarabb ad áttétet, mint más rákok, és rosszabb a prognózisa. Megtöbbszöröződött HER-2 hiányában nem reagál célzott terápiára. Ugyancsak nem kezelhető hormongátlókkal, hiszen a sejteknek nincsenek ösztrogén- és progeszteronreceptoraik. Másféle kemoterápiával azonban kezelhető. Jelenleg is folyik több olyan új gyógyszer tesztelése, amelyek önmagukban vagy kemoterápiával kombinálva hatásosak lehetnek tripla negatív emlőrákban.

    A lefolyás figyelemmel kísérése:

    A 15-3 tumor antigén (CA 15-3) fehérjét az egészséges emlősejtek termelik. Emlőrákban sok esetben a normálisnál több termelődik belőle és a hasonló 27.29 tumor antigénből (CA27.29). A CA 15-3 nem oka a ráknak. Mivel viszont a daganatsejtekről a véráramba kerül, ez a fehérje ún. tumormarkerként használva a rák lefolyásának hasznos jelzője. Míg a CA 15-3 a korai, helyben növekvő rákoknak csak 10%-ában, addig az áttétet adó előrehaladott rákok 80%-ában pozitív. Az orvosok a kezelés után bizonyos időközönként szokták kérni a CA 15-3 (vagy CA 27.29) laboratóriumi vizsgálatát az esetleges kiújulás észlelésére. Ez a teszt tehát nem az emlőrák szűrésére, hanem a már diagnosztizált betegség követésére alkalmas.

    Egyéb tesztek:

    Számos olyan teszt létezik már, és továbbiakon is dolgoznak, amelyek az emlőrákszövet genetikai mintázatát vizsgálják. Ezek az ún. génexpressziós vizsgálatok viszonylag újdonságnak számítanak, de egyre elterjedtebbek. A rák kiújulási esélyének és egyes kezelések hasznosságának meghatározására használhatók. Hazánkban ezek közül indokolt esetben jelenleg az Oncotype DX végzését támogatja a társadalombiztosítás egyedi engedélyeztetés alapján.

    Egyes esetekben egyéb teszteket is használnak, pl. DNS-ploiditás, Ki-67 és más markerek. A legtöbb szakmai szervezet azonban egyetért abban, hogy mindenképpen a HER-2-, az ösztrogénreceptor- és a progeszteronreceptor-státusz meghatározása kell legyen az elsődleges.

  • Nem laboratóriumi vizsgálatok

    A laboratóriumi vizsgálatok mellett ugyancsak fontosak az alábbi nem laboratóriumi vizsgálatok:

    • A mammográfia a legfontosabb szűrővizsgálat. A mammográfiás szűrés röntgensugarak segítségével alkot képet az emlőkről, amellyel már két évvel az előtt ki lehet mutatni az emlőrákot, hogy az elérné a tapintható nagyságot.
    • ultrahangos és mágneses magrezonanciás (MRI) vizsgálat: akkor lehet hasznos, ha az emlőszövet túlságosan tömött volta miatt a standard mammográfiában használt röntgenfilmen nem látszana jól a daganat.
    • Egyes esetekben tisztább kép alkotható bizonyos új technikákkal, pl. digitális mammográfiával vagy számítógép-vezérelt érzékeléssel.
  • Stádiumok

    Az emlőrákot különböző stádiumokra lehet felosztani aszerint, hogy mekkora a tumor, illetve mennyire terjedt el a szervezetben. Általában minél kisebb a stádiumszám, annál kevésbé kiterjedt a tumor. A stádium meghatározása segít a kezelés tervezésében és a prognózis megállapításában, vagyis, hogy milyen lesz a betegség lefolyása, mekkora a gyógyulás és/vagy a kiújulás esélye.

    Patológiai stádiumok

    Stádium Tumorméret Elhelyezkedés
    0. stádium   A tumor a tejcsatornára (in situ ductalis carcinoma, DCIS), a tejmirigyre (in situ lobularis carcinoma, LCIS), vagy a bimbóra (az emlőbimbó Paget-kórja) korlátozódik.
    I. stádium    
    IA stádium kisebb 2 cm-nél A tumor túlterjedt a tejcsatornákon, de még az emlőszöveten belül van.
    IB stádium 2 cm-nél kisebb vagy az emlőben nincs A rák megjelent a nyirokcsomókban, de nagyon kicsi (0,2-2 mm a legnagyobb átmérője)
    II. stádium    
    IIA stádium 2 cm-nél kisebb vagy az emlőben nincs 1-3 hónalji nyirokcsomóra átterjedt
      2-5 cm Nyirokcsomóra nem terjedt át
    IIB stádium 2-5 cm Átterjedt a nyirokcsomókra
      5 cm-nél nagyobb Nyirokcsomóra nem terjedt át
    III. stádium    
    IIIA stádium akármekkora A hónalji nyirokcsomók egymással vagy a környezettel összekapaszkodtak, esetleg ráterjedt a tumor a szegycsont melletti nyirokcsomókra is
    IIIB stádium akármekkora Ráterjedt a mellkasfalra vagy az emlő bőrére; érintett lehet 10-nél kevesebb hónalji nyirokcsomó, esetleg a szegycsont közelébe terjedt. A ritka, ún. gyulladásos emlőrák, amely nem mindig képez daganatot, általában ebbe a kategóriába esik, mert agresszív.
    IIIC stádium akármekkora 10-nél több hónalji nyirokcsomót érint és a szegycsont melletti vagy kulcscsont feletti nyirokcsomókra is átterjedt
    IV. stádium akármekkora Távoli szervekre, pl. a csontokra vagy a májra is átterjedt
    visszatérő akármekkora Kezelés után nem volt kimutatható a rák, de most újra jelentkezett a test bármely területén

     

  • Kezelés

    Az emlőrák kezelése a leggyakrabban abból áll, hogy műtétileg eltávolítják a daganatot vagy amennyit csak lehet belőle, majd egy vagy több kiegészítő kezeléssel megpróbálják elpusztítani az esetleg még megmaradt ráksejteket. Lumpektómiánál (csomókimetszés) eltávolítják a rákos szövetet, és az emlő többi részét épen hagyják. Kvadrantektómia esetén az emlőnek a negyedét távolítják el. A masztektómia az egész emlő eltávolítását jelenti változó mennyiségű környező szövettel együtt. Régebben leginkább ezt alkalmazták még korai stádiumú rák esetén is, de ma már számos más megoldás létezik.

    Kimutatták, hogy sok korai rák kezelésében ugyanolyan hatásos a sugárkezeléssel kombinált csomókimetszés, mint a teljes emlő eltávolítása. Az orvos mindkétféle műtétet kiegészítheti néhány vagy az összes hónalji nyirokcsomó eltávolításával, amit szövettani vizsgálatra küldenek, hogy megállapítsák, átterjedt-e a daganat a nyirokcsomókra.

    Az, hogy mikor és hogyan alkalmaznak sugárkezelést, kemoterápiát és egyéb gyógyszeres kezelést, függ a beteg személyétől, a rák jellemzőitől és annak kiterjedtségétől. Hormonérzékeny rák esetén tamoxifen, aromatázgátló vagy egyéb ösztrogénellenes szer adható gyógyszeres kezelésként. HER-2-túltermelés esetén HER-2-ellenes szerek jönnek szóba, amelyek jelentősen javítják a beteg túlélési esélyét HER-2-pozitív invazív emlőrákban.

    Az emlőrák kezelése terén ma is nagy erőkkel folynak a kutatások, és leginkább a kezelőorvos az, akit a lehetőségekről mindig érdemes megkérdezni. Zajlanak a fejlesztések olyan új gyógyszerek irányában, amelyeknek a jelenlegieknél kevesebb a mellékhatásuk. Vannak ígéretes genetikailag célzott terápiák és vakcinák, melyek közül néhánynak már folyik a klinikai kipróbálása.