A myasthenia gravis (MG) diagnosztikájában jelent segítséget a vizsgálat, ami segít elkülöníteni a MG-t és a hasonló tünetekkel járó betegségeket.
A myasthenia gravis (MG) diagnosztikájában jelent segítséget a vizsgálat, ami segít elkülöníteni a MG-t és a hasonló tünetekkel járó betegségeket.
Amikor MG-ra utaló tünetek jelentkeznek, például szemhéjcsüngés, kettőslátás, nehézkes rágás vagy nyelés, és/vagy bizonyos izmok gyengesége.
A kar könyökhajlati vénájából vett vérre.
Nincs speciális teendő.
Az acetilkolin receptor (AChR) antitestek az immunrendszer által termelt autoantitestek, amelyek tévesen az acetilkolin receptoroknak nevezett fehérjéket veszik célba. Ezek a receptorok a vázizomzat rostjaiban találhatók. A vizsgálattal a vérben található AChR antitesteket mutatjuk ki, illetve ezek szintjét mérjük.
Az acetilkolin receptorok „dokkoló állomásként” szolgálnak az acetilkolin számára, amely egy olyan vegyület (neurotranszmitter), amely üzeneteket közvetít az idegsejtek és az izomsejtek között. Izommozgás akkor indul, amikor idegimpulzus érkezik az idegvégződéshez, ahol acetilkolin felszabadulást okoz. Az acetilkolin mikroszkópikus méretű résen keresztül halad át az idegvégződés és az izomrost között a „neuromuszkuláris junkció” területén. Amikor eléri az izomrostot, akkor az acetilkolin receptorhoz kötődik és aktiválja azt, izomösszehúzódást váltva ki.
Az AChR antitestek akadályozzák az idegek és vázizomzat közötti kommunikációt, gátolják az izomösszehúzódást és gyors izomkimerülést okoznak az acetilkolin receptorok aktiválódásának megakadályozásával. Három fő úton érik ezt el:
Ennek a zavarnak a végeredménye a myasthenia gravis (MG), egy krónikus autoimmun betegség, mely ezekhez az antitestekhez társul és felelős az izomtünetekért.
Az AChR antitesteket különböző módon mutathatjuk ki. Az antitestekre „kötő”, „blokkoló” vagy „moduláló” jelzőkkel utalhatunk, ezeket külön technikákkal vizsgálják. A „kötő” antitestek kimutatását végzik a leggyakrabban. Általában a másik két vizsgálat pozitivitása a „kötő” antitest pozitivitása nélkül csak ritkán van jelen. Ezért ezeket csak akkor tesztelik, ha az orvos myasthenia gravisra gyanakszik a „kötő” teszt negatív eredménye ellenére.
Az acetilkolin receptor (AChR) antitest vizsgálat a myasthenia gravis (MG) diagnosztikájában jelent segítséget, illetve segít elkülöníteni más olyan megbetegedésektől, amelyek hasonló tüneteket produkálnak, például krónikus izomkimerülést és gyengeséget okoznak.
Az AChR antitestek gátolják az acetilkolin hatását, amely egy olyan vegyület (neurotranszmitter), amely üzeneteket továbbít az idegsejtek és az izomsejtek között. Az antitestek három fő módon hatnak:
Három különböző vizsgálat végezhető az egyes személyekben észlelt probléma okának meghatározására. A „kötő” antitestek kimutatását végzik a leggyakrabban. Általában a másik két vizsgálat pozitivitása a „kötő” antitest pozitivitása nélkül csak ritkán van jelen. Ezért ezeket csak akkor tesztelik, ha az orvos myasthenia gravisra gyanakszik a „kötő” teszt negatív eredménye ellenére.
Az AChR antitest vizsgálatok vizsgálati panelek részeként kérhetők. Ennek részeként harántcsíkolt izom antitest vizsgálatra is sor kerülhet a diagnózis felállítása céljából. Az eredménytől függően anti-MuSK (izom specifikus kináz) antitest vizsgálat is kérhető.
A MG-ban szenvedőknél gyakori a megnagyobbodott csecsemőmirigy és lehetséges annak daganata is (thymoma), ami a csecsemőmirigy általában jóindulatú daganata. A csecsemőmirigy (thymus) a szegycsont alatt található, gyermekkorban az immunrendszer aktív részét alkotja, de pubertás után már kevéssé aktív. Ha thymomát észlelnek, például egy más okból elvégzett mellkasi számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálat során, akkor alkalmanként AChR antitest vizsgálatát kérhetik annak meghatározására, hogy az illetőben kifejlődtek-e ezek az antitestek.
AChR antitest kérhető abban az esetben, amikor egy személy olyan tünetekkel rendelkezik, amelyek myasthenia gravisra utalnak. Ilyenek:
AChR antitest vizsgálatot kérhetnek, ha képalkotó vizsgálat során thymomát észlelnek.
A vérben normálisan nincsenek jelen AChR antitestek. Ezeknek az autoantitesteknek a jelenléte autoimmun válaszra utal.
Ha AChR antitestek vannak jelen a myasthenia gravis (MG) tünetei mellett, akkor valószínűleg az illető ebben a betegségben szenved.
Az AChR antitest kimutatható lehet némely thymoma esetében, gyógyszeres kezeléseknél, például penicillinamin, egyes kissejtes tüdőrákoknál, autoimmun májbetegségekben, és a Lambert-Eaton myasthenia tünetegyüttesben (ez olyan állapot, amelyben zavart szenved az idegvégzódésben az acetilkolin felszabadulása).
A vizsgálat negatív eredménye nem zárja ki az MG-t. A szemre korlátozódó MG (csak a szem izmait érinti) 50%-a és a súlyos MG 10-15%-ban negatív AChR antitest eredménnyel járhat. Egyéb autoantitestek vizsgálata, például anti-MuSK (izom specifikus kináz) antitest vizsgálat és anti-harántcsíkolt izom antitest vizsgálat segítheti a diagnózis felállítását. Súlyos MG gyanúja esetén, ha negatív az AChR antitest vizsgálat eredménye, pozitív lesz az anti-MuSK antitest vizsgálat eredménye.