Acetilkolin receptor antitest

Az acetilkolin receptor (AChR) antitestek az immunrendszer által termelt autoantitestek, amelyek tévesen az acetilkolin receptoroknak nevezett fehérjéket veszik célba. Ezek a receptorok a vázizomzat rostjaiban találhatók. A vizsgálattal a vérben található AChR antitesteket mutatjuk ki, illetve ezek szintjét mérjük.

Az acetilkolin receptorok „dokkoló állomásként” szolgálnak az acetilkolin számára, amely egy olyan vegyület (neurotranszmitter), amely üzeneteket közvetít az idegsejtek és az izomsejtek között. Izommozgás akkor indul, amikor idegimpulzus érkezik az idegvégződéshez, ahol acetilkolin felszabadulást okoz. Az acetilkolin mikroszkópikus méretű résen keresztül halad át az idegvégződés és az izomrost között a „neuromuszkuláris junkció” területén. Amikor eléri az izomrostot, akkor az acetilkolin receptorhoz kötődik és aktiválja azt, izomösszehúzódást váltva ki.

Az AChR antitestek akadályozzák az idegek és vázizomzat közötti kommunikációt, gátolják az izomösszehúzódást és gyors izomkimerülést okoznak az acetilkolin receptorok aktiválódásának megakadályozásával. Három fő úton érik ezt el:

• Kötő antitestek kapcsolódnak az idegsejtek receptoraihoz és gyulladásos reakciót elindítva tönkretehetik a receptorokat.

• Blokkoló antitestek kapcsolódhatnak a receptorokra, megakadályozva az acetilkolin kötődését.

• Moduláló antitestek keresztkötést hozhatnak létre a receptorok között, amely miatt azokat felveszi az izomsejt, így  eltűnnek a neuromuszkuláris junkcióból.

Ennek a zavarnak a végeredménye a myasthenia gravis (MG), egy krónikus autoimmun betegség, mely ezekhez az antitestekhez társul és felelős az izomtünetekért.

Az AChR antitesteket különböző módon mutathatjuk ki. Az antitestekre „kötő”, „blokkoló” vagy „moduláló” jelzőkkel utalhatunk, ezeket külön technikákkal vizsgálják. A „kötő” antitestek kimutatását végzik a leggyakrabban. Általában a másik két vizsgálat pozitivitása a „kötő” antitest pozitivitása nélkül csak ritkán van jelen. Ezért ezeket csak akkor tesztelik, ha az orvos myasthenia gravisra gyanakszik a „kötő” teszt negatív eredménye ellenére.

A vérmintát a könyökhajlat egyik vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

Előkészületekre nincs szükség.

Az acetilkolin receptor (AChR) antitest vizsgálat a myasthenia gravis (MG) diagnosztikájában jelent segítséget, illetve segít elkülöníteni más olyan megbetegedésektől, amelyek hasonló tüneteket produkálnak, például krónikus izomkimerülést és gyengeséget okoznak.

Az AChR antitestek gátolják az acetilkolin hatását, amely egy olyan vegyület (neurotranszmitter), amely üzeneteket továbbít az idegsejtek és az izomsejtek között. Az antitestek három fő módon hatnak:

• „Kötő” antitestek kapcsolódnak az idegsejtek receptoraihoz és gyulladásos reakciót indítva tönkretehetik a receptorokat.

• „Blokkoló” antitestek kapcsolódnak a receptorokra, megakadályozva az acetilkolin kötődését.

• „Moduláló” antitestek keresztkötést hozhatnak létre a receptorok között, amely miatt bekerülnek az izomsejtbe, így  eltűnnek az izomsejtek felszínéről.

Három különböző vizsgálat végezhető az egyes személyekben észlelt probléma okának meghatározására. A „kötő” antitestek kimutatását végzik a leggyakrabban. Általában a másik két vizsgálat pozitivitása a „kötő” antitest pozitivitása nélkül csak ritkán van jelen. Ezért ezeket csak akkor tesztelik, ha az orvos myasthenia gravisra gyanakszik a „kötő” teszt negatív eredménye ellenére.

Az AChR antitest vizsgálatok vizsgálati panelek részeként kérhetők. Ennek részeként harántcsíkolt izom antitest vizsgálatra is sor kerülhet a diagnózis felállítása céljából. Az eredménytől függően anti-MuSK (izom specifikus kináz) antitest vizsgálat is kérhető.

A MG-ban szenvedőknél gyakori a megnagyobbodott csecsemőmirigy és lehetséges annak daganata is (thymoma), ami a csecsemőmirigy általában jóindulatú daganata. A csecsemőmirigy (thymus) a szegycsont alatt található, gyermekkorban az immunrendszer aktív részét alkotja, de pubertás után már kevéssé aktív. Ha thymomát észlelnek, például egy más okból elvégzett mellkasi számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálat során, akkor alkalmanként AChR antitest vizsgálatát kérhetik annak meghatározására, hogy az illetőben kifejlődtek-e ezek az antitestek.

AChR antitest kérhető abban az esetben, amikor egy személy olyan tünetekkel rendelkezik, amelyek myasthenia gravisra utalnak. Ilyenek:

• Szemhéjcsüngés

• Kettőslátás

• A szemmozgás csökkent kontrollja

• Nehéz nyelés, felrenyelés, nyálfolyással, öklendezéssel

• Elkent beszéd

• Nyaki izmok gyengesége

• A fej megtartásának nehézsége

• Nehézlégzés

• Járási nehézség, megváltozott testtartás

• Specifikus izomgyengeség, miközben normális az érzékelés/érzés képessége

• Izomgyengeség, mely erőkifejtésre rosszabbodik, illetve pihenés hatására javul

AChR antitest vizsgálatot kérhetnek, ha képalkotó vizsgálat során thymomát észlelnek.

A vérben normálisan nincsenek jelen AChR antitestek. Ezeknek az autoantitesteknek a jelenléte autoimmun válaszra utal.

Ha AChR antitestek vannak jelen a myasthenia gravis (MG) tünetei mellett, akkor valószínűleg az illető ebben a betegségben szenved.

Az AChR antitest kimutatható lehet némely thymoma esetében, gyógyszeres kezeléseknél, például penicillinamin, egyes kissejtes tüdőrákoknál, autoimmun májbetegségekben, és a Lambert-Eaton myasthenia tünetegyüttesben (ez olyan állapot, amelyben zavart szenved az idegvégzódésben az acetilkolin felszabadulása).

A vizsgálat negatív eredménye nem zárja ki az MG-t. A szemre korlátozódó MG (csak a szem izmait érinti) 50%-a és a súlyos MG 10-15%-ban negatív AChR antitest eredménnyel járhat. Egyéb autoantitestek vizsgálata, például anti-MuSK (izom specifikus kináz) antitest vizsgálat és anti-harántcsíkolt izom antitest vizsgálat segítheti a diagnózis felállítását. Súlyos MG gyanúja esetén, ha negatív az AChR antitest vizsgálat eredménye, pozitív lesz az anti-MuSK antitest vizsgálat eredménye.

Bizonyos gyógyszerek, például a szukcinilkolin alkalmazása növelheti az AChR antitestek mennyiségét.

A MG-ban szenvedők nagyobb valószínűséggel egyéb autoimmun betegségekben is szenvedhetnek, ilyen például rheumatoid arthritis, vagy lupus.

Egyidejű radioaktív kezelés zavarhatja a vizsgálatot.

·     

Általános szűrés céljából nem célszerű a teszt végzése és a legtöbb embernél nem lesz szükség a vizsgálat elvégzésére.

Nem, ez speciális vizsgálat, amelyet nem minden laboratórium végez el. A vérmintát valószínűleg referencia laboratóriumba kell küldeni.

Nem, a szív és a simaizom receptorai különböznek a vázizomzatétól, ezért nem befolyásolják az AChR kötő antitestek.

Kezeléssel és monitorozással a legtöbb ember normális vagy közel normális életet élhet a betegséggel. Az egyik legsúlyosabb szövődmény a légzési myastheniás krízis, amikor a légzést kontrolláló izmok gyengülnek el. Ez orvosi sürgősségi helyzet lehet, amely gyakran kórházi ellátást igényel.

Nem, a MG oka ismeretlen, az állapot nem megelőzhető.