A szív-tüdő műtéteken, illetve dialízisben részesülő betegeknél kérik annak megítéléséhez, hogy milyen hatékonyságú a beavatkozást követő nagy dózisú heparinkezelés.
ACT (aktivált alvadási idő)
Amikor valaki nagy dózisú heparinkezelésben részesül véralvadásgátlás céljából (pl. sebészeti beavatkozás során). A kezelőorvos akkor is kérheti az ACT-vizsgálatot, amikor olyan magas a heparindózis, hogy az aPTI vizsgálat alkalmatlan és/vagy akkor is, amikor azonnali eredmény szükséges a kezelés követésére.
A vizsgálatokhoz vérmintára van szükség, amelyet könyökhajlati vénából esetleg az ujjbegyből vesznek. Vénás vér esetén alvadásgátolt vér szükséges. Legalkalmasabb a citrátos ("kék kupakos") csőben levett vér. A levételt követően a csőben lévő vért azonnal össze kell forgatni (nem rázni!)
A speciális igények miatt feltétlenül érdeklődni kell a vizsgálatot végző laboratóriumban!
Nincs teendő.
-
Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Az ACT-vizsgálatot a magas dózisú heparinkezelés hatékonyságának megítélésére használják az erőteljes véralvadásgátlást igénylő műtétek előtt, a műtétek közben és rövid ideig a műtétek után. Olyan helyzetekben kérik ezt a vizsgálatot, amikor az aPTI vizsgálat klinikailag nem hasznosítható vagy túl sok időbe telik. Az ACT-t néha a protrombinidő (PI) vizsgálattal együtt kérik, annak megállapítására, hogy egy vérzési epizód a túlzott véralvadás gátlásnak vagy az alvadási faktorok elhasználódásának tulajdonítható. (Az elhasználódott alvadási faktorok friss fagyasztott plazma adásával pótolhatók).
-
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Az ACT-t akkor kérik, ha valaki nagy dózisú heparinkezelésben részesül, továbbá a nyitott szívműtét kezdete előtt. Műtét közben, időszakosan is kérik az ACT-vizsgálatot a megfelelő és tartós szintű véralvadásgátlás érdekében. Műtét után is követik az ACT-t addig, ameddig a beteg stabilizálódik, és csökkentik a heparin dózisát.
Alkalomszerűen, az ACT-t mérhetik egy vérzési epizód közben, vagy használhatják egy betegágy melletti vizsgálat részeként a heparinkezelés hatékonyságának megítelésére.
-
Mit jelent az eredmény?
Az ACT-t másodpercekben mérik: minél magasabb, annál nagyobb fokú a véralvadás foka. Műtét közben az ACT-t egy alsó határ felett tartják, amelynél a legtöbb személyben nincs vérrögképződés. A pontos alsó határ értelmezésében nincs széleskörű egyetértés: ez változhat kórházról kórházra, és függ kismértékben attól is, hogy milyen módszert alkalmaznak az ACT meghatározására. Fontos annak megítélése, hogy a beteg hogyan reagál az alkalmazott heparindózisra. Egy bizonyos ACT eléréséhez és annak megtartásához (mint például a 300 másodperc) szükséges heparindózis változó, ugyanúgy, mint ezen ACT-n a szervezet alvadási készsége. Ha alvadási vagy vérzéses nehézségek lépnek fel, akkor ennek függvényében kell változtatni a heparindózison, valamint az ACT-n. Műtét után az ACT-t meg lehet tartani egy szűk tartományban (például 175 és 225 másodperc között) addig, amíg a beteg stabilizálódik.
-
Mit kell még tudnom?
Az ACT- és az aPTI-eredmények nem helyettesítik egymást. Azon a területen, ahol átfedés van (az aPTI felső és az ACT alsó szintjén) a kettő között az összefüggés gyenge. Az aPTI- és az ACT-eredmények egymástól függetlenül értelmezendők. Jobb felmérni a beteg véralvadásgátlás-igényét, és stabilizálni ezeket, aztán megváltoztatni a monitorozásra alkalmazott módszert.
Az ACT függhet a beteg trombocitaszámától, valamint annak funkcióképességétől. Azok a thrombocyták, amelyek a műtét során aktiválódnak, gyakran diszfunkcionálnak, illetve a műtét és a heparin thrombocytopeniát (trombocitaszám- csökkenést) okoznak. A test hőmérséklete is befolyásolhatja az ACT-eredményt: a mechanikai szűrés és oxigenáció következtében a vér hűvössé válik a műtét során. Szerzett és öröklött kórképek, mint például a lupus-antitestek és az alvadási faktorok hiánya is befolyásolhatják az ACT-eredményt.