Hivatalos név
Meticillin-rezisztens Staphylococus aureus szűrés
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 03.10.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Meticillin-rezisztens Staphylococus aureus (MRSA) hordozás kimutatására.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha azt akarják megtudni, hogy a páciens MRSA hordozó-e (aktív fertőzésre utaló jel nélkül), vagy az MRSA még mindig jelen van-e azután, hogy a fertőzést megfelelő antibiotikummal kezelték.

​​​​​​​Milyen mintára van szükség?

Orrból vattapálcával vett mintára, vagy estenként sebfertőzés környékéről vagy bőrlézió helyéről vattapálcával vett mintára.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.
 

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
Ez a vizsgálatcsoport a meticillin-rezisztens Staphylococus aureus (MRSA) jelenlétének kimutatására, esetenként annak genetikai jellemzésére szolgál. MRSA-nak a Staphylococus aureus vagy „staphylococcus” baktériumok azon törzseit nevezzük, amelyek a meticillin elnevezésű antibiotikumra és más rokon szerkezetű, ún. „béta-laktám” antibiotikumokra, például oxacillinre rezisztensek. Ezekkel az antibiotikumokkal már régóta sikeresen kezelték a Staphylococus aureus fertőzéseket, az 1960-as évek elejétől kezdve azonban mind több cikk számolt be olyan esetekről, amikor a Staphylococus aureus törzsek a különböző béta-laktámokra rezisztenseknek bizonyultak. Azóta az MRSA esetek és járványok folyamatos problémát jelentenek elsősorban zsúfolt közösségekben, például kórházakban, büntető intézményekben és gondozó intézetekben. MRSA törzsek jelentős számban okoztak súlyos bőr-, tüdő-, csont-, és szív érintettséggel staphylococcus fertőzéseket, amelyek kezelése igen nehéz feladatnak bizonyult, és egyes esetekben fatális kimenetelek is előfordultak. A kórházak többsége intézkedéseket foganatosított az MRSA eradikálására és az MRSA fertőzések emberről-emberre történő terjedésének megakadályozására. Ez annál is nehezebb feladat, mivel a staphylococcus a bőrt kolonizáló, (azon élő), a bőrhajlatokban, a végbél körül előforduló, az emberek 25-30%-ának az orrnyálkahártyán is megtalálható, betegséget általában nem okozó közönséges baktérium. Régebben, a kolonizáló staphlyococusok csupán mintegy 0,8%-a volt MRSA, az elmúlt évtizedben azonban ez az arány 1% fölé emelkedett, és néhány szelektált csoportban végzett tanulmány a vizsgáltak között akár 9%-ot is elérő MRSA kolonizációs rátát mutatott ki.

Az 1960-as években jelentek meg először esetleírások kórházon kívüli MRSA járványokról, az elmúlt években azonban az ilyen esetek száma drámaian emelkedett, ami egyre fokozódó aggodalomra ad okot egészségügyi körökben. A kórházon kívüli területeken az MRSA főleg fiataloknál, korábban egészséges, nyilvánvaló kockázati faktorok nélküli embereknél okoz fertőzéseket. Ez ilyen esetek és járványok tanulmányozása alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a baktérium MRSA-val kolonizált vagy fertőzött egyének révén terjed, szoros kontaktus (például sporttevékenység, közösségi együttlét) révén, kontaminált tárgyakkal (például sporteszközökkel, közös törülközőkkel, stb.) történő érintkezés útján. Az általa okozott infekció leginkább bőrfertőzés, amelyet először „pókcsípésnek” vélnek, de előfordulhat perzisztáló tüdőfertőzés is.

A tanulmányok arra is rávilágítottak, hogy a közösségben szerzett MRSA törzsek genetikailag gyakran eltérnek a kórházi környezetből izolált törzsektől (jelezve, hogy azoktól függetlenül alakultak ki), bőrfertőzések kezelésére szokásosan felírt antibiotikumokkal szemben rezisztensek, egyes esetekben különösen virulensek, toxinokat termelnek, és invazív fertőzést okoznak. Ezek az MRSA törzsek ma már kórházakban is megtalálhatók, hiszen a fertőzött és/vagy kolonizált betegek ebbe a környezetbe is eljuttatják őket.

Hogyan történik a mintavétel?
A mintát az orrból vattapálcával veszik oly módon, hogy a vattapálcát megforgatják mindkét orrlyukban. Esetenként a sebfertőzés környékéről vagy a bőrelváltozás helyéről vesznek mintát vattapálcával.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?

Az MRSA szűrés olyan vizsgálat, amely kizárólag az MRSA jelenlétének kimutatását célozza, más kórokozókét nem. Elsődlegesen arra szolgál, hogy MRSA jelenlétét igazoljuk a kolonizált betegben, vagy kimutassuk, hogy ezek a rezisztens baktériumok a sebhelyen maradtak azután, hogy a beteg MRSA infekció miatt kezelésben részesült. Közösségi szinten a szűrés segítségünkre lehet a járvány forrásának azonosításában, társadalmi szinten pedig az izolált MRSA törzs genetikai jellemzőinek meghatározásában.

Az MRSA kolonizáció kimutatására legelterjedtebben használt vizsgálat a tenyésztés. Ez biztos eredményt ad, de időigényes, rendszerint 1-2 napot vesz igénybe. A tünetmentes egyén orrlyukaiból vattapálcával mintát vesznek, és tenyésztést végeznek: a vattapálcán előforduló baktériumot speciális tápfolyadékba oltják, vagy speciális táptalaj felszínére szélesztik, ezt inkubálják, majd jellemző MRSA telepek növekedésére ellenőrzik. Esetenként, sebhelyről vagy a bőrelváltozás helyéről vesznek vattapálcával mintát a már előzőleg MRSA fertőzés miatt kezelt személytől, és azt a fentiekhez hasonló módon tenyésztik.

Több kórház vezetett be olyan intézkedéseket az MRSA terjedésének megakadályozására, melynek értelmében szűrést végeznek olyan betegeknél, akiknél megítélésük szerint a hordozó állapot kockázata fennáll (mindenkinél vagy meghatározott célcsoportoknál). Egészségügyi dolgozóknál és hordozók családtagjainál szintén sor kerülhet MRSA szűrésre. Amennyiben MRSA járványos előfordulását észlelik a közösségben, nagyszámú MRSA szűrést végezhetnek a járvány forrásának felderítésére. Bizonyos esetekben, például gondozó intézményekben, sok embert vethetnek alá szűrésnek azért, hogy a kolonizáció terjedésének törvényszerűségeit jobban megismerhessék.

Az MRSA szűrés gyorsabb módszereit fejlesztették ki molekuláris technikák alkalmazásával. Ezek az új eljárások az MRSA bizonyos genetikai összetevőinek, például a mecA-gén kimutatásán alapulnak a lehetséges hordozók mintáiban. A mecA-gén rezisztenciát idéz elő a meticillin, oxacillin, nafcillin és dicloxacillin antibiotikumokkal szemben. Amennyiben a staphylococcus ezekre az antimikrobiális ágensekre rezisztens, más hasonló anibiotikumok, mint például a cephalosporinok vagy amoxicillin/clavulánsav is hatástalanok. Bár a mecA-gén kimutatása széles körben még nem terjedt el, a technika magában rejti azt a lehetőséget, hogy a hordozást az orrból vagy sebből a tenyésztéshez szükséges napok helyett órákon belül kimutathassák. Ennek okán intenzív kutatások folynak a gyors de költséges molekuláris tesztek gyakorlatban történő alkalmazásának mielőbbi bevezetésére.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Egy vagy több MRSA szűrővizsgálatot rendelhetnek el, ha az orvos, kórház, közegészségügyi hatóság vagy kutató a potenciális MRSA kolonizációt kívánja felderíteni valakinél, annak családtagjainál, és/vagy a közösségben valamely embercsoportnál, illetve ha meg akarják határozni az MRSA fertőzés forrását. Szoros kontaktusban élő speciális csoportoknál – például labdarúgó csapatok, gondozó intézmények bentlakói, egészségügyi dolgozók, stb. – is végezhetnek szűrést MRSA hordozásra, ha egy szűkebb közösségen belül nagyobb számú fertőzés fordul elő. Esetenként MRSA fertőzés vagy MRSA kolonizáció miatt kezelt egyénnél is sor kerülhet szűrővizsgálatra annak megállapítására, hogy az MRSA jelen van-e még.

Mit jelent az eredmény?
Amennyiben a szűrővizsgálat MRSA jelenlétére pozitív, a pácienst hordozónak kell tekinteni. Amennyiben az MRSA miatt kezelt egyén sebhelyéről vett minta tenyésztéssel pozitívnak bizonyul, a baktérium még jelen van. Ha az orrból vagy sebhelyről vett minta tenyésztése negatív, az MRSA nincs, vagy nagyon kis számban van jelen.
Ha a molekuláris vizsgálat mecA-gén jelenlétét igazolja S. auresusban, az organizmus MRSA-nak minősül.

Mit kell még tudnom?
A pozitív MRSA tesztek izolátumait további vizsgálatoknak vethetik alá, hogy tanulmányozzák az MRSA terjedésének útját a közösségben vagy régióban, de ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei az egyes betegek kezelésénél ritkán hasznosíthatók. Ilyen eljárások a pulzáltatott mezejű gélelektroforézis (PFGE), amely alkalmas a S. aureus törzsek típusának és altípusának meghatározására, és különböző DNS vizsgálatok, amelyek lehetőséget nyújtanak a mikroorganizmus genetikai anyagának és a meticillin, oxacillin és nafcillin antibiotikumokkal szemben rezisztenciát létrehozó mecA-gén jelenlétének vagy hiányának kimutatására.
Kutatási célból ugyancsak DNS vizsgálatokat végezhetnek a Panton-Valentine leukocidin (PVL) gén jelenlétének igazolására. Ez a gén egy toxin termelésével kapcsolatos, amely az MRSA fertőzésekkel járó komplikációk súlyosságát nagymértékben növelheti, és gyakran fatális kimenetelhez vezethet.

Egyre inkább tudatosulnak a társadalomban az MRSA-val kapcsolatos veszélyek, és egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek az MRSA terjedésének megakadályozására. Az orvosokat arra bíztatják, hogy végeztessenek MRSA szűrést bőrinfekcióban szenvedő betegeiknél és bármely olyan esetben, ahol MRSA-hordozó állapot gyanúja merül fel. Szokásos antibiotikumok és/vagy vény nélkül kapható antibiotikumos kenőcsök megfelelőek lehetnek közönséges staphlyococcus fertőzések kezelésére, de gyakran terápiás kudarchoz vezetnek MRSA-fertőzött betegeknél.

Gyakori kérdések

1. Többször is fertőződhet valaki MRSA-val?
Igen, az MRSA kolonizáció sikeres kezelése nem nyújt védelmet az ismételt fertőzéssel szemben.

2. Kolonizálódhat valaki MRSA-val anélkül, hogy tudná?
Igen, a hordozók gyakran egészségesnek érzik magukat, és nincsenek tudatában a fertőzésnek.

3. Mindig sor kerül a különböző MRSA törzsek azonosítására?
Nem, a vizsgálatot nem rutinszerűen végzik. A területen és kutatási célból a törzseket azonosíthatják genetikai jellemzőik megállapítására, járványok követésére, és földrajzi terjedésük monitorozására.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?