A csontvelő egy puha, zsíros szövet, mely a csontok belső középső szivacsos részében található szerte a vázrendszerben. A csontvelő a szervezet elsődleges fehérvérsejt, vörösvérsejt és vérlemezke termelő helye.

A csontvelő hematopoetikus őssejteket tartalmaz, melyek olyan éretlen sejtek, amelyek differenciálódásra képesek és különböző típusú fehérvérsejtek, vörösvérsejtek és vérlemezkék kéződnek belőlük a szükségleteknek megfelelően. Ez a folyamat egy sor lépésből áll és a csontvelő jellemzően nem csak teljesen érett sejteket tartalmaz, hanem az érési folyamat minden stádiumának megfelelő érettségű sejteket – éretlen előalakokat (prekurzorokat). Normálisan, csak a teljesen érett sejtek jutnak ki a csontvelőből a véráramba.

A vérsejtek

Fehérvérsejtek (White Blood Cells; WBC)

Öt különböző fehérvérsejt típus van:

• Limfociták
• Neutrofil granulociták
• Eozinofil granulociták
• Bazofil granulociták
• Monociták

Mindegyik fehérvérsejt típus más-más szerepet tölt be a szervezet kórokozókkal szembeni védelmében.

Két fő limfocita típus ismert: T-sejtek és B-sejtek. A T-sejtek érésüket a tímuszban (csecsemőmirigy) fejezik be. Feladatuk, hogy segítsék a szervezetet a saját sejtek és az idegen struktúrák, mint pl. a baktériumok megkülönböztetésében. A B-sejtek a vérben keringenek és olyan antitesteket, immunfehérjéket termelnek, melyek célbaveszik a specifikus antigéneket és hozzájuk kötődnek.

A neutrofilek, bazofilek és eozinofilek elpusztítják és megemésztik a baktériumokat. A monociták, amelyek a neutrofileknél jóval tovább élnek, szintén bekebelezik és megemésztik a baktériumokat.

Vörösvérsejtek (Red Blood Cells; RBC)

A vörösvérsejtek az oxigén szállítását végzik, az oxigén felvételét és leadását folyamatos körforgásban. A vörösvérsejtekben található hemoglobin a tüdőben megköti az oxigént. A vörösvérsejtek a véráram útján elszállítják azt a szervezet minden részébe és a szövetekben a hemoglobin leadja az oxigént. A hemoglobin molekula egy vas tartalmú hem pigmentet és egy globin fehérjét tartalmaz. A csontvelőben elegendő mennyiségű vasra van szükség ahhoz, hogy normális hemoglobin és vörösvérsejtek keletkezzenek.

Vérlemezkék (trombociták)

A vérlemezkék, más néven trombociták, a csontvelőben található nagyméretű sejtek, a megakariociták sejtplazma fragmentumai (töredékei), amelyek alapvető fontosságúak a normális véralvadás folyamatához. A csontvelő termeli őket és onnan jutnak a vérkeringésbe. Amikor egy érfal vagy szövet megsérül és beindul a véralvadás, a vérlemezkék fontos szerepet játszanak a vérzés megszüntetésében azáltal, hogy kitapadnak a sérült felszínre, egymáshoz tapadnak (aggregáció) és olyan kémiai anyagokat bocsájtanak ki, melyek elősegítik a további aggregációt. Ezek a lépések a sérülés helyén egy laza trombocita dugó keletkezését eredményezik. Ezzel egyidőben a vérlemezkék biztosítják az alvadási kaszkád folyamatát. Az alvadási kaszkádban az alvadási faktoroknak nevezett fehérjék egymást követően aktiválódnak. Ezek a folyamatok egy olyan alvadék képződését eredményezik, amely a sérülés helyén marad annak gyógyulásáig.