Annak meghatározására, hogy Ön rendelkezik-e elegendő antitest (ellenanyag) szinttel a rubeolavírussal szembeni védettséghez; friss vagy a múltban lezajlott fertőzés igazolására.
Annak meghatározására, hogy Ön rendelkezik-e elegendő antitest (ellenanyag) szinttel a rubeolavírussal szembeni védettséghez; friss vagy a múltban lezajlott fertőzés igazolására.
Védettség igazolásához a terhességet megelőzően vagy annak kezdetén; ha a várandós nő rubeolára jellemző tüneteket mutat (pl. láz és kiütés); ha az újszülött méhen belüli fertőzésre utaló fejlődési zavarokat vagy születési rendellenességeket mutat; ha friss fertőzés vagy a vírussal szembeni védettség igazolására van szükség.
Felnőttek esetén könyökhajlati vénából levett vénás vérre, újszülött esetén sarokszúrással levett kapilláris vérre vagy köldökzsinór vérre.
A vizsgálat nem igényel felkészülést.
A rubeola vizsgálat a rubeola fertőzés vagy a védőoltás hatására megjelenő ellenanyagok kimutatására szolgál.
A teszt a következő okokból alkalmazható:
A rubeola vírussal szembeni megfelelő mértékű védettség (immunitás) meglétének igazolására.
Friss vagy korábban lezajlott fertőzés kimutatására.
Azon személyek azonosítására, akik még soha nem találkoztak a vírussal; illetve akik nem kaptak védőoltást.
Annak igazolására, hogy a várandós, illetve gyermekvállalást tervező nők a fertőzés elleni védettséghez elegendő mennyiségű rubeola ellenanyaggal rendelkeznek.
A rubeolavírus általában enyhe lefolyású fertőzést okoz, amely 2-3 napig tartó lázzal és kiütéssel jár. A fertőzés általában kezelés nélkül is magától elmúlik. Ha azonban a várandós nő a terhesség első három hónapjában fertőződik meg életében először a vírussal, az súlyos komplikációkat okozhat a magzati fejlődés során.
Az orvos elrendelheti a rubeola vizsgálatot, ha a valakinél olyan tünetek jelentkeznek, amelyek felvetik a rubeola fertőzés gyanúját, akár várandós az illető, akár nem. Szintén indokolt lehet a vizsgálat, ha egy újszülöttnél felmerül a gyanú, hogy a terhesség ideje alatt megfertőződött, vagy ha a rubeola fertőzésre utaló születési rendellenességek jelentkeznek nála.
A laboratóriumi tesztek kétféle rubeola ellenanyagot (antitestet) képesek kimutatni: az IgM és az IgG ellenanyagot.
A vírussal való találkozás hatására először az IgM típusú rubeola ellenanyag jelenik meg a vérben. Ennek a fehérjének a mennyisége a fertőzést követő 7-10 napban növekszik és tetőzik, majd néhány hét alatt lecsökken. Ez alól kivételt képeznek a fertőzött újszülöttek; náluk az IgM antitestek néhány hónapig vagy akár egy évig is kimutathatók maradnak.
Az IgG típusú rubeola ellenanyag később jelenik meg a vérben, de aztán élethosszig megmarad és védelmet biztosít az újrafertőződéssel szemben. Az IgM típusú rubeola ellenanyag jelenléte friss fertőzésre utal, míg az IgG ellenanyag jelenléte friss vagy múltbeli fertőzést jelez, vagy azt mutatja, hogy a páciens megkapta a védőoltást (a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni kombinált védőoltás formájában) és megfelelő védettséggel rendelkezik.
Az IgM ellenanyag vizsgálat a standard módszer a rubeola gyors laboratóriumi diagnózisára. A betegség akut fázisában, majd a gyógyulási (kovaleszcens) szakaszban levett vérminták emelkedő IgG ellenanyag szintjének kimutatása megerősítheti a diagnózist. A különböző laboratóriumok különböző teszteket használhatnak.
Az orvos a várandós vagy gyermekvállalást tervező nők számára elrendelheti az IgG rubeola vizsgálatot, ha szükség van a rubeola elleni védettség igazolására. Az IgG és IgM vizsgálatok elrendelése akkor is indokolt lehet, ha a terhes nő rubeolára utaló tüneteket mutat.
Ezek a tünetek a következők lehetnek:
Enyhe láz
Rózsaszín kiütések, amelyek először az arcon jelentkeznek, aztán lefelé haladva a törzsön, majd a lábakon és a karokon is megjelennek. Amint a kiütések elkezdenek testszerte terjedni, az arcról eltűnhetnek.
Orrfolyás vagy orrdugulás
Kivörösödött vagy gyulladt szem
Ízületi fájdalmak
Megduzzadt nyirokcsomók
Mivel az ehhez hasonló tüneteknek a hátterében számos különböző kórkép állhat, az orvos a diagnózis megerősítése céljából elrendelheti a vizsgálatot.
Az orvos elrendelheti az újszülött IgM és IgG vizsgálatát, ha az anyánál a terhesség ideje alatt diagnosztizáltak rubeolát, és/vagy ha az újszülött olyan veleszületett rubeola szindrómára (CRS) utaló rendellenességekkel jött a világra, mint például a siketség, szívproblémák, vagy az elhomályosult szemlencsék (hályog).
Mivel a rubeola antitestek csak bizonyos idő elteltével jelennek meg a fertőzést követően, a tesztet indokolt lehet megismételni a betegség kezdetétől számított ötödik napon (IgM) és az első mintavétel után 7-21 nappal (IgG) annak megállapítására, hogy megjelentek-e az ellenanyagok (amennyiben kezdetben nem voltak jelen), illetve, hogy az ellenanyagszint emelkedő vagy csökkenő tendenciát mutat.
A vizsgálatot előírhatják az egészségügyi dolgozók vagy az egyetemi tanulmányaikat megkezdő diákok számára. Az Egyesült Államok néhány államában a nőknek még mindig kötelező elvégeztetniük a tesztet a házasságkötési engedély megszerzéséhez szükséges vérvizsgálatok részeként.
Felnőtt vagy gyermek
Felnőttek és gyermekek esetében a rubeola elleni IgG antitestek hiánya annak jele, hogy az illető valószínűleg még nem találkozott a rubeolavírussal, illetve nem kapott védőoltást, ezért nem rendelkezik a fertőzés elleni védettséggel.
Az IgM ellenanyag hiánya és az IgG ellenanyag jelenléte arra utal, hogy a vizsgált személy a múltban átesett a fertőzésen vagy megkapta a védőoltást, és nagy valószínűséggel védett a rubeolavírus ellen.
Az IgM antitestek jelenléte az IgG ellenanyag hiányától vagy jelenlététől függetlenül friss rubeola fertőzésre utal.
Újszülött
Ha az újszülött szervezetébenaz az IgG antitestek kimutathatóak, IgM azonban nem, az azt jelenti, hogy az anyai IgG ellenanyagok még a méhen belül átadódtak a gyermeknek, aki ezáltal védetté válhatott a rubeola fertőzéssel szemben. Mire az újszülött eléri a három hónapos kort, az IgG ellenanyag szintjének negyedére-nyolcadára kell csökkennie, 6-12 hónapos korára pedig teljesen el kell tűnnie.
Ha az újszülött szervezetében jelen vannak az IgM antitestek, az azt jelzi, hogy a gyermek a terhesség ideje alatt megfertőződött, ugyanis az anyai IgM antitestek nem adódnak át a magzatnak a köldökzsinóron keresztül.
A vizsgálat különböző kimeneteleit az alábbi táblázat foglalja össze:
Életkor | IgM | IgG | Eredmény értelmezés |
---|---|---|---|
Felnőtt/gyermek | Pozitív | Pozitív v Negatív | Friss fertőzés |
Felnőtt/gyermek | Pozitív | Korábbi fertőzés vagy vakcináció, védettség | |
Újszülött | Pozitív | Friss születés utáni vagy veleszületett fertőzés | |
Újszülött | Pozitív | Az anya a terhesség alatt átadta az antitesteket a gyermeknek; ez a passzív immunitás legfeljebb 6-12 hónapig tart | |
Bármely életkor | Negatív | Negatív | Nincs friss vagy korábbi fertőzés; nincs védettség; legyengült immunrendszer miatt nincs vagy gyenge az immunválasz |
Mivel a rubeola előfordulási gyakorisága alacsony, időnként megtörténhet, hogy valamilyen más vírusfertőzés vagy a teszt összetevői és a szervezetben található egyéb fehérjék közötti keresztreakciók következtében az IgM vizsgálat álpozitív eredményt ad. Az IgM vizsgálat megerősítése céljából az orvos IgG vizsgálatot rendelhet el a kezdeti IgG ellenanyagszint meghatározására, majd egy 7-21 nap múlva levett mintán megismételtetheti a vizsgálatot (az első minta ismételt vizsgálatával együtt), annak megállapítására, hogy van-e szignifikáns emelkedés az ellenanyag mennyiségében (ami a friss rubeola fertőzés jele).
Az antitest vizsgálat mellett más módszerekkel is bizonyítható a friss rubeola fertőzés: például, ha sejtkultúrában sikerül kitenyészteni magát a vírust, vagy ha valamilyen testváladékból (pl. toroktörletből) kimutatható a rubeolavírus genetikai anyaga (RNS-e). Ezek az eljárások azonban rendkívül bonyolultak, időigényesek és költségesek, ezért a legtöbb diagnosztikai laboratórium ezen vizsgálatok céljából referencia laboratóriumokba küldi tovább a mintákat.
A rubeolás megbetegedések és a veleszületett rubeolás esetek monitorozásával az amerikai járványügyi hatóság (CDC) folyamatosan ellenőrzi a rubeola vakcina hatékonyságát és figyeli az esetleges járványkitöréseket. Magyarországon ugyanezt a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) végzi.
A rubeola elleni vakcina egy kombinált védőoltás, az MMR kombinált vakcina részeként érhető el (az elnevezés kanyaró, a mumpsz és a rubeola angol nevének kezdőbetűiből származik). A kanyarót angolszász nyelvterületen időnként rubeolának is nevezik, de ez nem tévesztendő össze a rubellavírus által okozott rubeolával vagy rózsahimlővel. [Magyar nyelven csak a rubellavírus által okozott megbetegedést nevezik rubeolának.] Minden gyermeknek két dózisban kell megkapnia az MMR-t.
A vakcina módosított élő vírust tartalmaz, amely fertőzést nem okoz, de az ellenanyagválaszt kiváltja. Néhány embernél a védőoltás beadását követően kiütések jelenhetnek meg, amelyek 2-3 hét után tűnnek el. Ízületi fájdalmak is jelentkezhetnek, különösen a kézfej és a csukló területén. Kisgyermekeknél ritkán fordulnak elő mellékhatások. Legyengült immunrendszerű személyek, pl. HIV/AIDS betegek és kemoterápiás kezelésben részesülő rákbetegek mindenképpen kérjék ki kezelőorvosuk tanácsát a védőoltás beadása előtt.
A fertőzés sokszor észrevehetetlen marad, de ha vannak érzékelhető tünetek, mint pl. kiütések, azok általában a fertőzött szemméllyel való kontaktus után 12-23 nappal jelennek meg először. A fertőzött személy már a kiütések megjelenése előtt egy héttel fertőző, és utána még 1-2 hétig fertőző is marad. A terhesség alatt megfertőződött újszülött akár hónapokig is fertőző maradhat.