Más néven
Rózsahimlő
Hivatalos név
Rubeola-antitestek, IgM és IgG
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
15.01.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Annak megállapítására, hogy a szervezetben elegendő mennyiségű antitest található-e a vírus elleni védekezéshez, illetve a régi vagy a közelmúltbeli rubeólafertőzés kimutatására.
 

 

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Terhesség előtt vagy annak kezdetén az immunitás ellenőrzésére;
ha egy terhes nőn rubeola tünetei jelentkeznek, pl. láz és kiütés;
ha egy újszülöttnél születési vagy fejlődési rendellenesség tapasztalható, amelyet méhen belüli fertőzés okozhatott;
egy közelmúltban történt esetleges rubeólafertőzés megállapítására vagy az immunitás ellenőrzésére.

Milyen mintára van szükség?

Felnőtteknél a kar egyik vénájából vett vérmintára, újszülöttnél pedig a sarokból vagy a köldökzsinórból vett vérmintára van szükség.
(Vénás vér piros ("natív") vagy sárga kupakos ("géles") csőben.) A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk? 

A vizsgálat a rubeola antitestek jelenlétét mutatja ki a vérből. Az antitestek olyan fehérjék, amelyeket egy fertőzés során, a bekerült mikroorganizmus ellen vagy valamilyen testidegen anyag ellen termel a szervezet. A rubeola antitesteket a rubeolát okozó vírus ellen termeli a szervezet. Kétféle antitest létezik: IgM (rövid távú) és IgG (hosszú távú). A vírussal történő kapcsolatot követően először az IgM rubeola antitest jelenik meg a vérben. Ennek a fehérjének a szintje a fertőzést követően viszonylag gyorsan emelkedik, és 7-10 nap múlva éri el a csúcsát, majd a következő hetekben fokozatosan csökken. Ez alól kivételt képeznek a fertőzött újszülöttek, akiknél még több hónapig, akár egy évig is kimutatható. Az IgG antitest később jelenik meg, mint az IgM, de ha egyszer megjelent, akkor életünk végéig a véráramban marad, és védelmet nyújt az újrafertőződés ellen. Az IgM rubeola antitestek jelenléte közelmúltbeli fertőzésre, míg az IgG antitestek jelenléte közel- vagy régmúltbeli fertőzésre utalhat. Magas rubeola IgG antitest jelezheti a (himlő, mumpsz, rubeola) kombinációban beadott védőoltás miatt kialakult védelmet is. A rubeolavírus általában enyhe fertőzést okoz: az arcon és nyakon piros kiütések jelennek meg, majd ezek továbbterjednek a törzsre és végtagokra, végül pár napon belül eltűnnek. A vírus cseppfertőzéssel terjed, és olyan tüneteket okozhat, mint pl. láz, megnagyobbodott nyirokcsomók, orrfolyás, vörös szemek és ízületi fájdalmak. A tünetek – főleg gyermekeknél – olyan enyhék, hogy nem utalnak vírusfertőzésre. A legtöbb betegnél a rubeola különösebb orvosi kezelés nélkül pár nap alatt elmúlik, és nem okoz további egészségügyi problémát. A rubeolafertőzés legfőbb veszélye az, amikor egy terhes nő az első trimeszterben a vírussal (életében először) fertőződik. A fejlődő embrió az első három hónapban a legsebezhetőbb, és ha ekkor az anya átadja a vírust a magzatnak, akkor vetélés vagy halvaszületés következhet be, és/vagy kialakulhat az ún. congenitalis (veleszületett) rubeola tünetegyüttes, amely a gyermeket folyamatosan támadó, súlyos születési rendellenességek csoportja. A rendellenességek megnyilvánulhatnak pl. fejlődési rendellenességben, értelmi fogyatékosságban, süketségben, valamint zöld hályog, rendellenesen kis fej, májproblémák és szívbetegségek megjelenésében.

A fejlődő magzatra gyakorolt komoly következmények miatt 1969-ben nemzeti kampány indult azért, hogy az Egyesült Államokban élő összes gyereket immunizálják, és gyökerestől kiirtsák a rubeola fertőzést előbb az Egyesült Államokban, majd később világszerte. Ezt megelőzően bizonyos időközönként rubeola járvány tört ki, és évekig is eltartott. A Betegség-ellenőrző- és Megelőző Központok adatai szerint az 1962–1965 közötti rubeola járvány alatt az Egyesült Államokban 12,5 millió esetet regisztráltak, és mintegy 20 000 gyermek született rubeola okozta betegséggel. A védőoltások következtében ezek a számok drasztikusan csökkentek: 2004-ben mindössze 9 rubeolás esetet regisztráltak az Egyesült Államokban, és ezek felében az érintettek nem az Egyesült Államokban születtek (hanem olyan országokban, amelyekben nem volt széleskörű oltási program). Mindazonáltal nem szabad elégedetten hátradőlni a csökkenés láttán és konstatálni, hogy eltűnt a rubeola vírus. Bárki, aki gyermekként nem lett beoltva (és a beoltottak közül is néhányan) még mindig fogékonyak lehetnek a vírusra, és kaphatnak rubeola fertőzést.

Hogyan történik a mintavétel?
Felnőtteknél a kar egyik vénájából, újszülöttnél pedig a sarokból vagy a köldökzsinórból vesznek vért.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Accordion Title
Vizsgálat
  • Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?

    A vizsgálat segítségével kimutatható, hogy a szervezet megfelelő védelemmel rendelkezik-e a rubeola vírus ellen, továbbá kimutatható az esetleges korábbi fertőzés is. A vizsgálattal kiszűrhetőek azok is, akik még nem találkoztak a vírussal vagy nincsenek ellene beoltva. Az IgG rubeola tesztet (amit általában csak rubeola tesztnek hívnak) minden terhes és teherbe esni akaró nőn elvégzik azért, hogy kiderüljön, elegendő rubeola antitesttel rendelkeznek-e a fertőzés ellen.
    Akinél a tünetek alapján felmerül a rubeola gyanúja – akár terhes, akár nem –, kérheti az orvos az IgM és/vagy IgG antitestszint meghatározását. Kérhetik a vizsgálatot olyan újszülötteknél is, akik a terhesség alatt megfertőződhettek vagy akiknél a születési rendellenesség feltételezhetően rubeolafertőzés miatt alakult ki.

    Esetenként az IgG rubeola tesztet azért kérik, hogy a rubeola vírussal szembeni védettséget bizonyítsák (például egészségügyi dolgozók).

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    Az IgG rubeola vizsgálatot akkor kérik, ha a páciens terhes vagy teherbe kíván esni, vagy ha a rubeola elleni védettségét akarják ellenőrizni. Az IgM és IgG rubeola antitest meghatározását kérik akkor is, ha egy terhes nőnek rubeola fertőzésre utaló tünetei vannak (pl. láz és kiütés). Mivel sok minden okozhat hasonló tüneteket, az orvosnak szüksége van a diagnózis felállításához a vizsgálat eredményére. Újszülötteknél akkor kérhetik az IgM- és IgG-tesztet, ha az anyánál a terhesség során rubeola fertőzést diagnosztizáltak és/vagy az újszülött születési rendellenességgel (pl. halláskárosodás, szív- és érrendszeri rendellenesség, zöldhályog, központi idegrendszeri betegség) jött a világra. Mivel az IgM és IgG rubeola antitestek a fertőzés után bizonyos idővel jelennek meg, a meghatározást 2-3 héten belül megismételhetik; így vizsgálják, hogy az antitestek észlelhetőek-e (ha eredetileg nem voltak a mintában), illetve a szintjük nő vagy csökken-e az idő múlásával.

  • Mit jelent az eredmény?

    Felnőttnél vagy gyermeknél az IgG rubeola antitestek hiánya azt jelenti, hogy a vizsgált személy nagy valószínűséggel nem került kapcsolatba rubeola vírussal, nincs ellene beoltva, így nem is védett ellene. Ha vannak IgG, de nincsenek IgM antitestek, akkor a páciens korábban találkozott a vírussal vagy be lett oltva, így valószínűleg védett a rubeola vírussal szemben. Újszülöttek esetében, ha van IgG, de nincs IgM antitest, akkor az anya IgG antitestei a méhben bekerültek a gyermekbe, és ezek az antitestek életének első hat hónapjában megvédhetik őt a rubeola fertőzéstől. Ha az újszülöttben jelen vannak az IgM antitestek, akkor az újszülöttet a terhesség alatt fertőzés érte (mivel az anya IgM antitestei nem jutnak át a köldökzsinóron keresztül). Felnőtt vagy gyermek esetében az IgM antitestek jelenléte – IgG antitestekkel vagy azok nélkül – egy közelmúltban történt rubeola-vírusfertőzést jelent.

    Ritkán előfordulhat, hogy a rubeola IgM antitest vizsgálat álpozitív eredményt jelez. Ez azért van, mert a teszt összetevői ún. keresztreakciót adnak a szervezet más fehérjéivel. Az IgM eredmény értelmezésének érdekében az orvos kérheti az IgG-meghatározást is, hogy megállapítsa az antitestek induló szintjét, majd 2-3 hét múlva az IgG-vizsgálat megismétlését, hogy történt-e jelentősebb emelkedés a mennyiségben (titer), amely egy közelmúltbeli rubeola fertőzésre utalna.

  • Mit kell még tudnom?

    Lehetőség van a vírus genetikai anyagának vizsgálatára, és a testnedvekből (pl. torokkenet) történő kitenyésztésére. A rubeólavírus tenyésztése legalább egy hetet igényel, és az azonosításhoz speciális molekuláris biológiai módszereket, illetve speciálisan preparált antitesteket kell használni. Ilyen eljárásokkal lehetséges a rubeólafertőzés kimutatása újszülötteknél is. Mivel ezek a vizsgálati technikák meglehetősen bonyolultak és drágák, ezért ezt a vizsgálatot egy erre felkészült, központi laboratóriumban végzik. A rubeolás, illetve születéskori rubeolás esetek kezelése és nyomon követése, valamint a védőoltások hatékonyságának ellenőrzése is központokon keresztül történik.

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • 1. Be kell-e oltani a terhes nőket rubeola ellen?

    A terhes nőket nem kell rubeola ellen beoltani, viszont a rubeola-védőoltás beadását követően a nőknek legalább egy hónapig nem célszerű teherbe esni.

  • ​​​​​​​2. Van-e a védőoltásnak valamilyen kockázata?

    Az oltóanyag legyengített, módosított élő vírust tartalmaz, amely antitestek képződését váltja ki, de nem okoz rubeólafertőzést. Néhány embernél kiütések jelentkezhetnek, amelyek 2-3 hétig tarthatnak, és a kiütést kísérheti ízületi fájdalom (elsősorban kéz- és csuklófájdalom). Alig észlelhetőek az oltás mellékhatásai fiatal gyerekeknél. Legyengült immunrendszerű betegek (pl. HIV/AIDS-betegek, kemoterápia alatt álló rákos betegek) rubeólaoltás előtt konzultáljanak orvosukkal.

  • 3. A vírussal történő érintkezést követően mennyi idő múlva jelentkezik a betegség?

    Ha a betegség tünetei kialakulnak, a kiütések általában a fertőzött személlyel történő érintkezés után 15-17 nappal jelentkeznek, de eltelhet akár 3 hét is. A beteg általában a kiütések megjelenése előtti héttel kezdődően fertőző, és a kiütések megjelenése utáni 1-2 hétig az is marad. A terhesség alatt megfertőződött újszülött több hónapig is fertőző maradhat.

  • 4. Mit jelentenek az oltóanyagon szereplő betűk? (MMR)

    Morbilli (kanyaró), mumpsz és rubeola (rózsahimlő). Mivel mindhárom igen gyakori vírusfertőzés, egy védőoltás tartalmazza a mindhárom elleni védelmet biztosító vakcinákat.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe