Rubeola

A vizsgálat segítségével kimutatható, hogy a szervezet megfelelő védelemmel rendelkezik-e a rubeola vírus ellen, továbbá kimutatható az esetleges korábbi fertőzés is. A vizsgálattal kiszűrhetőek azok is, akik még nem találkoztak a vírussal vagy nincsenek ellene beoltva. Az IgG rubeola tesztet (amit általában csak rubeola tesztnek hívnak) minden terhes és teherbe esni akaró nőn elvégzik azért, hogy kiderüljön, elegendő rubeola antitesttel rendelkeznek-e a fertőzés ellen.
Akinél a tünetek alapján felmerül a rubeola gyanúja – akár terhes, akár nem –, kérheti az orvos az IgM és/vagy IgG antitestszint meghatározását. Kérhetik a vizsgálatot olyan újszülötteknél is, akik a terhesség alatt megfertőződhettek vagy akiknél a születési rendellenesség feltételezhetően rubeolafertőzés miatt alakult ki.

Esetenként az IgG rubeola tesztet azért kérik, hogy a rubeola vírussal szembeni védettséget bizonyítsák (például egészségügyi dolgozók).

Az IgG rubeola vizsgálatot akkor kérik, ha a páciens terhes vagy teherbe kíván esni, vagy ha a rubeola elleni védettségét akarják ellenőrizni. Az IgM és IgG rubeola antitest meghatározását kérik akkor is, ha egy terhes nőnek rubeola fertőzésre utaló tünetei vannak (pl. láz és kiütés). Mivel sok minden okozhat hasonló tüneteket, az orvosnak szüksége van a diagnózis felállításához a vizsgálat eredményére. Újszülötteknél akkor kérhetik az IgM- és IgG-tesztet, ha az anyánál a terhesség során rubeola fertőzést diagnosztizáltak és/vagy az újszülött születési rendellenességgel (pl. halláskárosodás, szív- és érrendszeri rendellenesség, zöldhályog, központi idegrendszeri betegség) jött a világra. Mivel az IgM és IgG rubeola antitestek a fertőzés után bizonyos idővel jelennek meg, a meghatározást 2-3 héten belül megismételhetik; így vizsgálják, hogy az antitestek észlelhetőek-e (ha eredetileg nem voltak a mintában), illetve a szintjük nő vagy csökken-e az idő múlásával.

Felnőttnél vagy gyermeknél az IgG rubeola antitestek hiánya azt jelenti, hogy a vizsgált személy nagy valószínűséggel nem került kapcsolatba rubeola vírussal, nincs ellene beoltva, így nem is védett ellene. Ha vannak IgG, de nincsenek IgM antitestek, akkor a páciens korábban találkozott a vírussal vagy be lett oltva, így valószínűleg védett a rubeola vírussal szemben. Újszülöttek esetében, ha van IgG, de nincs IgM antitest, akkor az anya IgG antitestei a méhben bekerültek a gyermekbe, és ezek az antitestek életének első hat hónapjában megvédhetik őt a rubeola fertőzéstől. Ha az újszülöttben jelen vannak az IgM antitestek, akkor az újszülöttet a terhesség alatt fertőzés érte (mivel az anya IgM antitestei nem jutnak át a köldökzsinóron keresztül). Felnőtt vagy gyermek esetében az IgM antitestek jelenléte – IgG antitestekkel vagy azok nélkül – egy közelmúltban történt rubeola-vírusfertőzést jelent.

Ritkán előfordulhat, hogy a rubeola IgM antitest vizsgálat álpozitív eredményt jelez. Ez azért van, mert a teszt összetevői ún. keresztreakciót adnak a szervezet más fehérjéivel. Az IgM eredmény értelmezésének érdekében az orvos kérheti az IgG-meghatározást is, hogy megállapítsa az antitestek induló szintjét, majd 2-3 hét múlva az IgG-vizsgálat megismétlését, hogy történt-e jelentősebb emelkedés a mennyiségben (titer), amely egy közelmúltbeli rubeola fertőzésre utalna.

Lehetőség van a vírus genetikai anyagának vizsgálatára, és a testnedvekből (pl. torokkenet) történő kitenyésztésére. A rubeólavírus tenyésztése legalább egy hetet igényel, és az azonosításhoz speciális molekuláris biológiai módszereket, illetve speciálisan preparált antitesteket kell használni. Ilyen eljárásokkal lehetséges a rubeólafertőzés kimutatása újszülötteknél is. Mivel ezek a vizsgálati technikák meglehetősen bonyolultak és drágák, ezért ezt a vizsgálatot egy erre felkészült, központi laboratóriumban végzik. A rubeolás, illetve születéskori rubeolás esetek kezelése és nyomon követése, valamint a védőoltások hatékonyságának ellenőrzése is központokon keresztül történik.

A terhes nőket nem kell rubeola ellen beoltani, viszont a rubeola-védőoltás beadását követően a nőknek legalább egy hónapig nem célszerű teherbe esni.

Az oltóanyag legyengített, módosított élő vírust tartalmaz, amely antitestek képződését váltja ki, de nem okoz rubeólafertőzést. Néhány embernél kiütések jelentkezhetnek, amelyek 2-3 hétig tarthatnak, és a kiütést kísérheti ízületi fájdalom (elsősorban kéz- és csuklófájdalom). Alig észlelhetőek az oltás mellékhatásai fiatal gyerekeknél. Legyengült immunrendszerű betegek (pl. HIV/AIDS-betegek, kemoterápia alatt álló rákos betegek) rubeólaoltás előtt konzultáljanak orvosukkal.

Ha a betegség tünetei kialakulnak, a kiütések általában a fertőzött személlyel történő érintkezés után 15-17 nappal jelentkeznek, de eltelhet akár 3 hét is. A beteg általában a kiütések megjelenése előtti héttel kezdődően fertőző, és a kiütések megjelenése utáni 1-2 hétig az is marad. A terhesség alatt megfertőződött újszülött több hónapig is fertőző maradhat.

Morbilli (kanyaró), mumpsz és rubeola (rózsahimlő). Mivel mindhárom igen gyakori vírusfertőzés, egy védőoltás tartalmazza a mindhárom elleni védelmet biztosító vakcinákat.