Meghatározzuk, hogy egy antibiotikum vagy gombaellenes szer várhatóan gátolni tudja-e a fertőzést okozó baktérium vagy gomba szaporodását.
Antibiotikum érzékenységi vizsgálat
Antibiotikum érzékenységi vizsgálat
Más néven
Antibiogram
Rezisztencia vizsgálat
Tenyésztés és rezisztencia
Antibiotikum érzékenység
Hivatalos név
Baktérium/gomba rezisztenciavizsgálat
A cikk utoljára módosult: 21.02.2019.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?
Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?
A megfelelő kezelés kiválasztásához, ha egy tenyésztéses vizsgálat a mintából baktérium(ok) vagy gomba jelenlétét igazolta, illetve ha egy fertőzés nem reagál a már megkezdett terápiára.
Milyen mintára van szükség?
A mikrobiológiai vizsgálatra beküldött mintát speciális táptalajokon tenyésztik, ezáltal azonosítható a betegséget okozó baktérium vagy gomba. A vizsgálathoz szükséges minta a fertőzés helyétől függ (vizelettenyésztés, hemokultúra, köpettenyésztés, stb).
A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?
Nincs teendő.
Accordion Title
Gyakori kérdések
-
Mire való a vizsgálat?
Az érzékenységi vizsgálatokat azért végezzük, hogy meghatározzuk, melyek azok az antibiotikumok, vagy gombaellenes szerek, amelyek gátolni tudják a fertőzést okozó baktériumok vagy gombák szaporodását. A vizsgálat eredményének ismeretében tudja a beteg kezelőorvosa kiválasztani azt a gyógyszert, amely a leghatékonyabb lesz a fertőzés leküzdésében.
A fertőzések jelentős részénél szükség van az antibiogram meghatározására, mert a kitenyésztett baktériumok és gombák gyakran rezisztensek az általánosan használt antimikróbás szerekre, nem lehet előre tudni, melyek lesznek hatékonyak. Ez jellemző például a Staphylococcusokra és a Pseudomoas aeruginosára.
Gyakran több kórokozót is ki lehet tenyészteni a fertőzés helyéről vett mintából, például a sebváladékokból. Ilyenkor az érzékenységi vizsgálat mutatja meg, van-e olyan antibiotikum, amely mindegyik kórokozóra hat, vagy több antimikróbás szer kombinációját kell alkalmazni.
-
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Amikor az orvos tenyésztést rendel a vélhetően fertőzött területről vett mintából (sebváladékból, vizeletből, vérből), egyúttal érzékenységi vizsgálatot is kér. Ez természetesen csak akkor készül, ha a mintából kitenyészik egy vagy több kórokozó. Az is előfordul, hogy a fertőzés nem reagál a megkezdett terápiára, ilyenkor azért kéri a kezelőorvos az antibiogramot, hogy lássa, nem alakult-e ki valamelyik kórokozónál rezisztencia az adott gyógyszer ellen, és milyen másik, hatékonyabb antimikróbás szert válasszon.
-
Mit jelent a vizsgálati eredmény?
A leleten általában a következő eredmények láthatók az antibiotikum neve mellett:
- „E”= Érzékeny: valószínű (de nem biztos), hogy képes gátolni a mikróbát, alkalmas lehet a kezelésre
- „M”=Mérsékelten érzékeny: magasabb dózisban vagy gyakoribb adagolással hatásos lehet, vagy olyan szerv fertőzése esetében hatásos, ahol az antibiotikum koncentrálódik
- „R”=Rezisztens: nem tudja a vizsgált mikróba szaporodását gátolni, nem alkalmas a kezelésre.
Ezeket a kategóriákat gyakran a minimális gátló koncentráció (MIC) meghatározásával állapítjuk meg. Ez azt jelenti, hogy megvizsgáljuk, melyik az a legkisebb antibiotikum-koncentráció, amely még képes gátolni az adott baktérium szaporodását. Ilyenkor ez a antibiotikum koncentráció is fel van tüntetve a leleten (mértékegysége általában mikrogramm/milliliter), és mellette látható, hogy ez mit jelent a terápia szempontjából (érzékeny, mérsékelt vagy rezisztens).
Ha több kórokozó is kitenyészett a mintából, a leleten mindegyiknek egyenként látható az antibiogramja.
A kezelőorvos azok közül a szerek közül választ, amelyek érzékenynek bizonyultak. Ha ilyen nincs, vagy a beteg allergiás azokra a gyógyszerekre, amelyekre a kórokozó érzékeny, olyan terápiát kell választani, amelyre a kórokozó legalább mérsékelten érzékeny. Ez megemelt gyógyszeradagot vagy hosszabb kezelést igényel, ezáltal a gyógyszermellékhatások veszélye is nő.
Ritkán előfordul, hogy a kórokozó rezisztens minden olyan antibiotikumra, amely az adott fertőzés kezelésében szóba jön. Ilyenkor kombinált antibiotikus kezelést alkalmaznak intravénásan, ez gyakran hosszú ideig is eltart, és elég költséges. A rezisztens baktériumok által okozott fetőzéseket néha nagyon nehéz vagy nem lehet eredményesen kezelni.
-
Mit kell még tudnom?
-
Mennyi idő alatt készül el az eredmény?
Ahhoz, hogy egy mintából sikerüljön kitenyészteni egy olyan tiszta baktériumtörzset, ami további vizsgálatokra alkalmas, 24-48 órára van szükség. A lassan szaporodó gombák és a tbc-t okozó mycobacteriumok sokkal hosszabb időt, néha 6-8 hetet igényelnek. A hagyományos antibiotikum érzékenységi vizsgálatok eredményét 18-24 óra után lehet értékelni, az újabb módszerek gyorsabb eredménykiadást tesznek majd lehetővé. A rezisztenciagéneket kimutató vizsgálatok különbözőek: néhány órától több napig tarthatnak.
A tenyésztéses és érzékenységi vizsgálatok esetében a legnagyobb nehézséget a hosszú várakozási idő jelenti, ezért intenzív kutatás folyik új, gyorsabb módszerek kidolgozására.
-
Tenyésztéses vizsgálat nélkül is felírhat nekem az orvosom antibiotikumot?
Igen. Vannak helyzetek, amikor a kezelőorvos megkezdi a kezelést, mielőtt az eredmény megérkezik, máskor tenyésztés nélkül, szaktudása és tapasztalata alapján rendelhet antibiotikumot. Biztosan ugyan soha nem lehet tenyésztés nélkül tudni, hogy az adott betegséget mely baktérium okozza, mégis vannak olyan fertőzések, amelyeknek hátterében nagyon gyakran ugyanaz a baktériumfaj áll. Például a húgyúti fertőzések leggyakoribb kórokozója az Escherichia coli baktérium. Tudva ezt, a kezelőorvos az E. colibaktériumok rezisztencia-tulajdonságainak ismeretében választja ki a várhatóan hatásos antibiotikumot.
Olyan, életet veszélyeztető betegségeknél, mint az agyhártyagyulladás, azonnal meg kell kezdeni a kezelést, nincs idő a tenyésztés eredményére várni. Máskor nehéz mintát venni a tenyésztéshez, mint például középfülgyulladás esetében. Ilyenkor olyan terápiát választ az orvos, amely a fertőzés legvalószínűbb kórokozói ellen hatásos.
-
Hogyan válnak a mikróbák rezisztenssé a gyógyszerekkel szemben?
A rezisztencia lehet veleszületett (természetes) vagy szerzett. A természetes rezisztencia a baktérium vagy gomba normál fizikai-genetikai tulajdonságának a része. A mikróbák nagyon gyorsan szaporodnak, rövid idő alatt több generációváltás történik. Ezalatt mindig van esély arra, hogy genetikai módosulás (mutáció) révén antimikróbás rezisztencia alakuljon ki. Ha ez túlélési előnyhöz juttatja az adott mikróbát, a genetikai változás továbbadódik a következő generációkra.
Szerzett rezisztencia szelekció révén is kialakulhat. Egy antimikróbás kezelés során először a legérzékenyebb kórokozók pusztulnak el. Ha a kezelést hamarabb abbahagyják, mint hogy az összes baktérium vagy gomba elpusztult volna, azok a kórokozók, amelyek életben maradnak, rezisztensek lesznek az adott gyógyszerre. Következő alkalommal ugyanez a szer hatástalan lesz, mert a túlélő mikróbákban és leszármazottaikban megmarad az ellenálló képesség az adott szerrel szemben. Ezért fontos, hogy az antibiotikumot a beteg az orvos által előírt ideig szedje még akkor is, ha tünetei enyhültek.
A rezisztencia terjedhet a mikróbák között: rezisztens baktériumok átadhatnak géneket érzékeny társaiknak. Ez gyakori kórházi körülmények között, ahol sok beteget kezelnek antibiotikumokkal. A rezisztens baktériumtörzsek, mint például a methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) évtizedek óta növekvő súlyos problémát jelentenek a kórházakban, és egyre gyakoribbak kórházon kívül is.
Rezisztens mikróbák bármely közösségben elterjedhetnek. Ha egy baktériumtörzs egy vagy több gyógyszerrel szemben rezisztenssé válik, arra kell törekedni, hogy megakadályozzuk a terjedését, és hatásos szert kell találni ellene. A második vagy harmadik lehetőségként szóba jövő gyógyszerek általában drágábbak és több mellékhatással járnak. Ez nagy problémát jelent, amit tovább nehezít az a tény, hogy a mikróbák rezisztenssé válása gyorsabb folyamat, mint az új antimikróbás szerek kifejlesztése.
-
Létezik egyéb módszer a rezisztencia vizsgálatára?
Bizonyos esetekben molekuláris biológiai módszerekkel ki lehet mutatni a mikróba génállományában azt a megváltozott gént (mutációt), amely képessé teszi a mikróbát arra, hogy az adott szer jelenlétében is szaporodjon. A methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) esetében például a mecA gén felelős a methicillin, oxacillin, cefazolin, meropenem és sok más antibiotikummal szembeni rezisztenciáért. A mecA gént kimutató gyors molekuláris biológiai módszerek tenyésztés nélkül is ki tudják mutatni az MRSA baktériumot. Ha egy páciens hordozza ezt a baktériumot, megfelelő kórházhigiénés rendszabályokkal meg lehet akadályozni, hogy továbbadja a kórház többi betegének.