Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A ciklosporinvizsgálatot azért kéri orvosa, hogy vérében a hatóanyag szintjét meghatároztassa, és megbizonyosodjon arról, hogy annak koncentrációja a terápiás tartományon belül van, és toxikus értékeket nem ér el. A ciklosporin szintjének rendszeres követése több okból is fontos:
- Más hatóanyagokhoz hasonlóan, nem mutatható ki szoros összefüggés a beadott ciklosporindózis és a hatóanyag vérszintje között.
- A szájon át adagolt ciklosporin felszívódása és metabolizmusa betegenként, és akár ugyanazon betegnél is, a beadás idejétől és az elfogyasztott tápláléktól függően jelentős mértékben változhat.
- A vérszintek a felírt ciklosporinkészítmény gyártója vagy kiszerelése függvényében is változhatnak.
- Transzplantált betegeknél a beültetett szerv megmaradásának biztosítása szempontjából különösen fontos, hogy a ciklosporinszintek közvetlenül a műtétet követően elég magas értékeket érjenek el ahhoz, hogy az átültetett szerv kilökődését megakadályozzák.
- Reumatoid artritiszben vagy pszoriázisban szenvedő betegeknél a vérszinteknek elegendően magasaknak kell lenniük a tünetek azonnali enyhítéséhez.
- Vesetranszplantáció esetén a vérszintek ismerete segítséget nyújthat abban, hogy a vese kilökődését a magas ciklosporinszintek okozta vesekárosodástól elkülönítsük.
- A ciklosporin adagolása toxikus mellékhatásokkal is járhat, amelyek a vérszintek monitorozásával és – túl magas értékek meghatározása esetén – a dózis módosításával elkerülhetők.
A vér ciklosporinszintjének követésével az orvos jobban megbizonyosodhat arról, hogy minden páciens állapotának egyéni kezeléséhez megfelelő dózisú és kiszerelésű készítményt kap.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A ciklosporinvizsgálatot gyakrabban kérik a terápia kezdetén, az optimális adagolási rend megállapításáig általában naponta. Amint a megfelelő dózist sikerült beállítani, a hatóanyagszintek vizsgálata ritkábban is elegendő lehet, végül 1-2 havonta kerül rá sor. Transzplantált betegeknél a terápia kezdetén gyakran magasabb ciklosporindózisokkal indítanak, majd azt a hosszú távú kezelés során csökkentik. Reumatoid artritisz vagy pszoriázis esetén, amennyiben a beteg a gyógyszert jól tűri, a dózis a tünetek további mérséklése érdekében növelhető. A vérszinteket a dózis változtatásakor mindig meg kell határozni. Ezen felül, a vizsgálat gyakorisága több faktortól függ, mint például az átültetett szerv típusa, a beteg életkora és általános egészségi állapota. Például egy májtranszplantált beteg rendszeresebb monitorozást igényel, mivel a ciklosporin főleg a májban metabolizálódik, és annak károsodott működése lassíthatja a ciklosporin kiürülését a vérből. A vizsgálatot gyakrabban kérhetik, ha szervkilökődés vagy vesetoxicitás gyanúja merül fel.
Mit jelent az eredmény?
A ciklosporin terápiás tartományát mind a hatóanyag szintjének mérésére használt módszer, mind a transzplantátum befolyásolja. Különböző minták vizsgálatával és különböző eljárásokkal kapott eredmények egymással nem összehasonlíthatók. Kezelőorvosa a vizsgálatot végző laboratóriummal konzultálva fogja megállapítani, hogy az Ön teszteredményei esetében mi tekinthető terápiás tartománynak. Az intézmények többsége szérum vagy plazma helyett teljes vért használ, és a legutolsó dózist követően 12 órával, vagy a következő adag beadását közvetlenül megelőzően vesz mintákat a maradványszintek meghatározására. Egyes laboratóriumi módszerek specifikusabbak az eredeti ciklosporin-hatóanyag kimutatására, míg mások a beadott hatóanyagon felül a metabolitok mennyiségét is mérik, azok értéktartománya tehát különböző lehet. Ha a maradványszintek a kívánt tartomány alá csökkennek, fennáll a transzplantátumkilökődés vagy a tünetek visszatértének veszélye. Amennyiben a kimutatott szintek a kívánt értékeket meghaladják, toxikus mellékhatások léphetnek fel.
A ciklosporintoxicitás néhány jele vagy tünete:
- vesekárosodás
- magas vérnyomás
- remegés
- ínyvérzés, -duzzanat, -hiperplázia
- fokozott szőrnövekedés (hirzutizmus)
- a lipidek szintjének emelkedése a vérben (hiperlipidémia)
Transzplantációt követően, néha csúcskoncentrációk meghatározására kerül sor a dózis beadását követen 2 órával levett vérmintában. A ciklosporin magas szintje ezekben a mintákban jól korrelál a kilökődés alacsony előfordulási gyakoriságával, különösen a transzplantációs beavatkozást követő első évben.
Mit kell még tudnom?
Mivel a ciklosporin terápiás tartománya a laboratórium által alkalmazott vizsgálómódszer függvényében változhat, ajánlott, hogy vérmintáját mindig ugyanabban az intézményben teszteljék a kezelés teljes időtartama alatt. Az eredmények így sokkal következetesebbek, és a megadott terápiás tartománnyal sokkal jobban összehasonlíthatóak lesznek.
Szervátültetésektől eltérő állapotokban, a ciklosporint más gyógyszerekkel, például nem szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID-ok) együtt is adhatják. Transzplantációs esetekben a ciklosporint a kilökődést gátló egyéb gyógyszerek mellett alkalmazhatják. Ezek a gyógyszerek hatásukat együttesen kifejtve segítenek javítani az Ön állapotán. Amennyiben más gyógyszert is szed, feltétlenül tudassa a ciklosporin szinteket monitorozó orvossal.
A ciklosporin károsíthatja a veséket, különösen magas vérszintek vagy tartós alkalmazás esetén. Ezért orvosa további vizsgálatokat kérhet veseműködésének ellenőrzésére. Egyes esetekben a vérlipid szintek emelkedését írták le, és a ciklosporin kezelés a májműködést is befolyásolhatja. Kezelőorvosa további laboratóriumi vizsgálatokat kérhet az emelkedett lipidszintek vagy májérintettség kimutatására.
.png)