Más néven
Plazmaammónia
Hivatalos név
Ammónia
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
22.04.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A vérben az emelkedett ammóniaszint kimutatására, az öntudat változásának az értékelésére, vagy a hepaticus encephalopathia és a Reye-szindróma diagnosztizálására.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Egy beteg elmebeli változása esetén, vagy ha visszasüllyed egy ismeretlen eredetű kómába; ha egy csecsemőnek vagy egy gyereknek gyakori hányása van, és olyan fokozott mértékű a közönye, mint egy újszülöttnek. A vizsgálatot esetenként vírusos megbetegedés észlelése után egy héttel is szokták kérni.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vagy artériából vett vérre van szükség. (Piros ("natív") vagy zöld kupakos ("heparinos") csőben.) A csöveket teljesen tele kell venni vérrel, és a mintát azonnal jégbe kell állítani! A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

A mintavételt megelőzően nem szabad dohányozni.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
A vizsgálat az ammónia mennyiségét méri a vérben. Az ammóniát egyrészről a bélbaktériumok, másrészt a szervezet sejtjei termelik a fehérjék, aminosavak lebontásakor. Az ammónia tovább már nem hasznosítható termék, amely normálisan a májba szállítódik, ahol átalakul karbamiddá és glutaminná. A karbamid a vér útján a vesébe kerül, ahol kiválasztódik a vizeletbe. Ha ez az "ureaciklus" nem teljes, az ammónia a vérben felhalmozódik, és átjuthat a vér/agy gáton is.
Az agyban az ammónia és a máj által átalakított egyéb vegyületek képesek hepatikus encephalopathiat okozni. Ez olyan elmebeli és neurológiai változásokkal jár együtt, amelyek zavartsághoz, tájékozódási képtelenséghez, álmossághoz, végül kómához vezetnek, akár egészen a halálig. A csecsemők és a gyermekek emelkedett ammóniaszint esetén gyakran hányhatnak, ingerlékenyekké, majd egyre inkább közönyösekké válnak. Kezelés nélkül hagyva őket rohamok, légzési nehézségek léphetnek fel, majd visszasüllyednek a kómába.

Az ammónia feldolgozásával kapcsolatos probléma számos forrásból ered, beleértve:
# Ritka, öröklött hiány az ureaciklusban – egy vagy több enzim elégtelensége vagy hiánya, amely szükséges az ammónia karbamiddá történő teljes átalakulásához.
# Komoly májbetegség – a károsodás korlátozza a máj ammóniát metabolizáló képességét. Akut ammóniaszint-emelkedés tapasztalható azoknál a betegeknél is, akiknek tartós májbetegségük van. Ez különösen akkor következhet be, ha a szervezet működésében egyéb komplikáció lép fel, mint pl. a gyomor-bélcsatorna vérzése, vagy az elektrolitegyensúly zavara.
# Csökkent vérátáramlás a májon – az ammónia kevésbé képes elérni a májat.
# Reye-szindróma – egy akut állapot, amely a vért, az agyat és a májat is érinti. A betegség mind a fiatalokat, mind az idősebbeket érintheti. Fő tünete a vér ammóniaszintjének az emelkedése, amely együtt jár a vércukorszint csökkenésével. A legtöbb esetben a kiváltó ok valamilyen vírusfertőzés. A Reye-szindrómának az aszpirint szedő gyerekeknél van a legnagyobb kockázata.
# Veseelégtelenség – a vesék nem képesek hatékony működésre, ezáltal nem tudják megszabadítani a szervezetet a felesleges karbamidtól, ez vezet az ammónia felhalmozódásához a vérben.

Hogyan történik a mintavétel?
A kar könyökhajlati vénájába vagy artériába bevezetett tű segítségével történik a vérvétel.

A levett vér tartályát gondosan le kell zárni, és mintát azonnal jeges vízbe kell állítani. (Szobahőmérsékleten a vér ammóniaszintje gyorsan emelkedik!) A meghatározást a levételtől számított 1 órán belül célszerű elvégezni. 20 Celsius-fokra lefagyasztott plazma ammóniatartalma 1-2 napig stabil.

 

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába. 

 

 

 

 

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Az ammóniameghatározás eredményét elsősorban arra használják, hogy kivizsgálják a viselkedésben, öntudatban bekövetkező változások okát. Kérhetik együtt más vizsgálatokkal is (mint pl. vércukor, elektrolitok, valamint vese- és májfunkciós tesztekkel), amelyek segítenek diagnosztizálni egy ismeretlen kóma okát, vagy segítenek alátámasztani a Reye-szindróma vagy hepatikus encephalopathia diagnózisát. Ammóniameghatározást kérhetnek még az ureaciklus zavarának kimutatására, illetve a zavar súlyosságának becslésére.

Előfordul, hogy az ammóniaszint monitorozásával kapott eredmények alapján próbálják követni a hepatikus encephalopathia kezelésének hatékonyságát. Mivel a hepaticus encephalopathiát elsősorban a vérben és az agyban felhalmozódott toxinok okozzák, a vér ammóniaszintje kevéssé korrelál a károsodás mértékével, ezért ez a felhasználási mód erősen vitatott.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Az ammónia meghatározását kérhetik olyan újszülöttnél, akinek tünetei közé tartozik a fokozott ingerlékenység, hányás, letargia, illetve rohamok jelentkeznek a születést követő első napokban. Kérheti az orvos a vizsgálatot akkor is, ha egy gyereknél a vírusos megbetegedést (influenzát vagy náthát) követően 1 héttel jelentkeznek a tünetek, és ez alapján az orvos Reye-szindrómára gyanakszik.

Amikor egy felnőtt esetében tapasztalunk elmebeli változást, tájékozódási képtelenséget, álmosságot vagy visszasüllyedést a kómába, szintén kérhetik az ammóniaszint meghatározását, amelynek eredménye segíti a tudatban bekövetkező változás okának felderítését. Tartós májbetegségben szenvedő páciensek esetében az ammóniameghatározást lehet kérni más májfunkciós tesztekkel együtt, amikor egy betegnek hirtelen "rosszabbra fordul az állapota", fokozottabb mértékben lesz beteg.

Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referenciaérték számos tényezőtől függ (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referenciatartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referenciatartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referenciatartományok és jelentésük lapon.

A vér ammóniaszintjének jelentős emelkedése azt jelzi, hogy a szervezet nem elég hatékonyan metabolizálja és eliminálja az ammóniát. A magas ammóniaszint azonban nem utal az emelkedés okára, ezért más vizsgálatokra is szükség van! Csecsemőkben az extrém magas szint az ureaciklus egy öröklött enzimelégtelenségével vagy hiányával lehet összefüggésben, de előfordulhat az újszülöttek hemolitikus betegségében is (amelyben az újszülött vörösvértestje pusztul el). Mérsékelt, rövid ideig tartó ammóniaszint-emelkedés viszonylag gyakori az újszülöttekben, ahol a szint anélkül emelkedhet és csökkenhet, hogy az észrevehető tüneteket okozna.

Emelkedett ammóniaszint és csökkent vércukorszint jelezheti a Reye-szindróma jelenlétét tünetekkel rendelkező gyermek és serdülő esetében. Emelkedett koncentráció jelezhet egy korábban nem diagnosztizált enzimhiányt az ureaciklusban is. Mind gyerekekben, mind felnőttekben az emelkedett ammóniaszint jelezheti a  máj és/vagy a vese károsodását. Előfordul, hogy egy-egy akut krónikus betegség úgy viselkedik, mint egy programindító: az ammóniaszint úgy megemelkedik, hogy a beteg szervezetének már nehézséget jelent az eltávolítása.

Az ammóniának a vérben mérhető normál koncentrációja nem jelenti a hepaticus encephalopathia megszűntét! Nemcsak arról van szó, hogy más felhasználatlan termékek, toxinok is hozzájárulnak az elmebeli működésben bekövetkezett változáshoz, illetve zavartsághoz, de az ammónia vérben mérhető szintje nem tükrözi az agyi ammóniaszintet (ez utóbbi akár magas is lehet), ezért nehéz korrelációt vonni a tünetek és az ammónia vérszintje között.

Mit kell még tudnom?
# Emelkedett ammóniaszintet lehet még találni: gyomor-bélcsatorna vérzése esetén – a vérsejtek hemolizálódtak (széttörtek) a bélben, így felszabadítva a fehérjét.
# Izommegerőltetés esetén – az izmok ammóniát termelnek, amikor aktívak és elnyelik, amikor nyugalomban vannak.
# Érleszorító használatakor – az ammóniaszint emelkedhet a vérvétel során.
# Gyógyszerek, amelyek emelhetik az ammóniaszintet, ide sorolva: alkohol, altatók, vizelethajtók és narkotikumok
# Dohányzás

Csökkent ammóniaszint tapasztalható magas vérnyomás esetén, és néhány antibiotikum használatakor (pl. neomycin).

Az ammónia meghatározása elvégezhető artériás vérből is, ez a módszer azonban sokkal ritkábban használt. Néhány orvos úgy érzi, hogy az artériás ammónia meghatározása klinikailag hasznosabb, és az irányelvek is azt mondják, hogy az artériás érték jobban használható a hepatikus encephalopathia felismerésében, de széleskörű egyetértés ebben nincs.

Gyakori kérdések

1. A vér ammóniaszintjének mérése használható-e ammóniamérgezés kimutatására vagy monitorozására?
Nem. A szervezetbe kívülről bekerülő ammónia koncentrációja nagyságrendekkel töményebb lehet, mint az anyagcsere révén keletkező ammónia. A bőrre, nyálkahártyára kerülő ammónia égető, viszkető érzést kelt az érintkezés helyén. A tömény kereskedelmi ammónia folyékony vagy gőz formájában fordul elő, komolyabb égési sérüléseket okoz, mint a hígabb, folyékony háztartási ammónia, de mindkettő képes károsítani a szemet, a bőrt, a légutakat, valamint ha lenyelik, a szájat, a torkot és a gyomrot is.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe