A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 05.09.2018.

Bevezetés


A legtöbb diagnosztikai rutinvizsgálathoz vérre és az ezzel járó vérvételre van szükség. Bármennyire gyakori eljárásról van is szó, az emberek általában pont ettől az apró beavatkozástól félnek a legjobban. 
A páciensek részéről általában két fő probléma adódik: 1) a tűszúrás miatti fizikai és 2) a vér látványából adódó érzelmi-pszichikai félelem. 
A legtöbb embernek azonban nem okoz gondot a vérvétel, hiszen ők ezt csak apró kellemetlenségként élik meg. Mások izgulnak, és szükségük van olyan stratégiákra, amelyek átsegítik őket ezen a nehézségen. Néhány ember esetében vénájuk állapota nehezíti a beavatkozást, mert pl. a többszöri vérvétel vagy infúziós kezelések miatt az már sérült, a sorozatos szúrás hegesedést okozott vagy egyszerűen nehéz a vénát megtalálni, és abból vért venni.
 
A jelen cikk annak a cikkgyűjteménynek a része, amely az orvosi vizsgálatokkal kapcsolatban ad tanácsokat. Bővebb hasznos információért olvassa el a következő cikkeket: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdéseHogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon


Hogyan történik a vérvétel?


A diagnosztikai vizsgálathoz szükséges vért általában az úgynevezett vénás vérvétellel (vénapunkcióval) nyerik. (A vénapunkció kifejezés pontosan a „véna megszúrását” jelenti). A vérvételt végző személy (nevezzük a továbbiakban vérvevőnek) ügyesen oszlatja el félelmeinket.
A kórházakban, klinikákon és rendelőintézetekben dolgozó vérvevők rengeteg vérvételt végeznek naponta, így nagy tapasztalattal rendelkeznek a nehéz helyzetek megoldásához és az aggódó betegek megnyugtatásához. A vérvevő tudja, hogyan oldja a beteg izgatottságát, hogyan segítsen a szédülésre vagy ájulásra hajlamos pácienseken, valamint speciális képzésben részesült a gyermekek és az idősek ellátásához is. 
Az aggódó beteget megnyugtathatja az a tudat, hogy a vérvételt végző szakember alapos képzésben részesült és nagy tapasztalattal rendelkezik. 
Mi történik? A vénapunkció során a vérvevő a bőrön keresztül a vénába szúr egy tűt. A vizsgálathoz szükséges vérmennyiséget egy vagy több speciális kémcsőbe szívja fel a tűn keresztül. (Ezeket aztán  a laboratóriumban a kezelőorvos által rendelt vizsgálatok szerint elemzik.) A vérvevő legtöbbször a könyökhajlatban keresi a könnyen megszúrható vénát, amit a felkar elszorításával még könnyebben megtalál. (A könyökhajlatban nincs sok idegvégződés, ezért is ez a legalkalmasabb terület, de csuklóból, kézfejből, lábból vagy egyéb területről is vehető vér.) Szorítsa ökölbe a kezét, amikor erre kérik, mert így még jobban kidomborodik a véna. A beavatkozás általában kevesebb mint 3 perc. A vérvételt követően a beteget vagy gondozóját megkérik, hogy legalább öt percig szorítson steril tampont a szúrás helyére, mert ez elősegíti a véralvadást, valamint megakadályozza a duzzanatot és a haematomát (sötét színű vérömlenyt). 
    Fájni fog? Amikor a tű a bőrbe hatol, enyhe csípést érezhet, és a tű eltávolítása is járhat némi fájdalommal. Ha gyermeket vagy nyugtalan beteget kísér vérvételre, magyarázza el neki, hogy pillanatnyi fájdalmat vagy kellemetlenséget fog érezni. Ne mondja azt, hogy „Egyáltalán nem fog fájni”, mert a beteg nem bízik majd a körülötte levőkben vagy a szituációban, amikor tényleg megérzi az apró csípést. Legyen őszinte, mondja el, hogy valóban mi várható, mert azzal segít leginkább a betegnek.
    Lassan szivárog a vér? Napi 8-10 pohár folyadék elfogyasztása elősegíti a jobb véráramlást, így a véna jobban látható és könnyebben megszúrható, ezért igyon elegendő folyadékot a vizsgálatot megelőző napokban. Tartsa be azonban orvosa utasítását; egyes vizsgálatok előtt nem ihat bizonyos fajta folyadékokat. Várakozás közben vagy a vizsgálatra igyekezvén sétáljon egyet, mert ez fokozza a véráramlást, és jobban kiemeli a vénákat (ha gyakran kell vérvételre mennie, a rendszeres kar- és kéztorna is segít). Amennyiben nem kell koplalnia a vizsgálat előtt, étkezzen bőségesen az azt megelőző napon, mert ez is segíti a véráramlást. 
      Száraz a bőre? Kevésbé fájdalmas a szúrás, ha alkarját (illetve a szúrás helyét) naponta legalább négyszer bekeni testápolóval. A testápolót célszerű azután alkalmazni, amikor víz érte a bőrfelületet, például fürdést, zuhanyzást, úszást követően. 
     Hideg a keze? A meleg fokozza a vérkeringést, így a vérvevő könnyebben találja majd meg a vénáját. Várakozás közben hagyja magán a kabátját vagy pulóverét, és lógassa lefelé a karját, mert ez fokozza a vérnyomást a vénákban. Ha korábban is nehezebb volt Öntől vért venni, feküdjön le vagy melegítse kezét például takaró alatt, mert ez általában könnyít a helyzeten. 
     Izgul? Beszélgessen valami kellemes élményről vagy gondoljon erre várakozás közben, mert ez elterelheti aggodalmait; hozzon magával érdekes olvasnivalót, zenét vagy feszültségoldó kazettát, amit hordozható CD-lejátszón vagy magnón hallgathat. 
     Ájulás környékezi? Ha ideges, esetleg hajlamos a szédülésre vagy ájulásra, közölje ezt a vérvételt végző szakemberrel még a beavatkozás előtt. A vért fekve is levehetik Öntől, így könnyebben elkerülhető az ájulás és az ezzel járó esetleges sérülés. Ha bármelyik pillanatban úgy érzi, hogy szédül vagy netán elájul, azonnal közölje ezt az asszisztenssel vagy a közelben lévő bármely személlyel. Ha fejét térdéhez hajtja vagy lefekszik, hamarosan jobban lesz. 
    Megtalálják-e a vénám? Ha a vérvevő kétszer „szúrja” meg a beteget, de nem találja a vénáját, lehetséges, hogy az egyik kollégája veszi át a helyét. Ezáltal nemcsak a beteg, de az asszisztens is jobban megőrzi nyugalmát, ezért ezt biztató lépésként fogja fel. Ha már egyetlen sikertelen kísérlet után elvesztené a vérvételt végző iránti bizalmát, nyugodtan kérje, hogy valaki más végezze a második kísérletet. 
    Mi a teendő a beavatkozás után? Ha duzzanatot, vérömlenyt vagy fájdalmat tapasztal, a fájdalom enyhítése érdekében kövesse az általános elsősegélynyújtás lépéseit, például jegelje vagy hideg vizes borogatással lássa el a felületet, kímélje az adott végtagot, és vegyen be fájdalomcsillapítót, (ha ez egyébként megengedett az Ön esetében). 

Vérvételkor jelentkező problémák


A legtöbb ember számára a véna megszúrása gyors, könnyű és viszonylag fájdalommentes beavatkozás. A tapasztalatok szerint a vérvételen átesett legtöbb ember kellemesen meglepődik: lehet, hogy előtte kicsit izgulnak, de sokszor hallható a vélemény, „gyorsabb volt, mint gondoltam”, „kevésbé fájt, mint gondoltam” vagy „könnyebb volt, mint vártam”.
Vannak azonban néhányan, akiknek vékonyabb vagy nehezen tapintható vénájuk van. Van úgy, hogy a sorozatos szúrások miatt a véna hegesedik vagy megkeményedik. A kemoterápiában vagy Syncumar-terápiában részesülő betegeknél (a Syncumar esetleges mellékhatásai miatt ellenőrzésre szorulóknál) a sok szúrás miatt nehezebb lehet a vérvétel. Az ő esetükben elképzelhető, hogy a sikeres vénapunkcióhoz több szúrás szükséges. 
A tapasztalt páciensek határozottabb szerepet is vállalhatnak, megmutathatják az asszisztensnek, honnan lehet könnyebben vért venni, vagy elmondhatják, hogy melyik tűvel, módszerrel vagy eszközzel járhatnak nagyobb sikerrel. Az emlőeltávolításon átesett nők például megmutathatják, hogy melyik karból vegyék a vért a nyirokcsomók fertőzésének elkerülése érdekében. Azok a betegek, akik tudják, hogy esetükben nehezebb lehet a vérvétel, kérhetik, hogy a korábban sikerrel járt asszisztens szúrja meg őket. Ha zavarja, hogy problémás a beavatkozás, fogadja meg a vérvételt végző szakember tanácsait, így közösen találhatják meg a sikerhez vezető módszert. 
A fenti tanácsokon kívül olvassa el a Gondozás című könyvből vett néhány javaslatot, amely a daganatos betegeknél a kezelés alatt és után jelentkező vérvételi problémákra is kitér: 
Fájdalomcsillapító kenőcsök – Érdeklődjön olyan bőrzsibbasztó termékekről, mint például a Phenylbutazon kenőcs. 
Ujjbegyből való vérvétel – Érdeklődjön, hogy lehetséges-e az ujjbegyből történő vérvétel. Ilyen módon akár teljes vérképhez is vehető vérminta. A nagyobb egészségügyi intézmények legtöbbjében rendelkezésre áll ez a módszer. 
Katéterek és kanülök – Ha tudja, hogy sorozatos vérvételre van szüksége és ennek elvégzéséhez egy-egy alkalommal három vagy annál több kísérletre van szükség, érdeklődjön, hogy lehetséges vagy javasolt-e az Ön esetében kanül, illetve katéter alkalmazása. 

A vérvétel ritkább formái 

Ujjbegyből, hajszálerekból vett vér – Van néhány vérvizsgálat, amely az ujjbegy megszúrásával is elvégezhető. Az ujjbegyben vagy a fülcimpán lévő hajszálerekből, illetve újszülöttek esetén a sarokból vagy a nagylábujjból vesznek nagyon kis mennyiségű vért. 
Fontos, hogy a vérvétel területén (ujjbegy, fülcimpa, sarok) kellő vérbőség legyen. Ez az adott terület melegen tartásával, esetleg vérbőséget előidéző (hiperemizáló) krémekkel érhető el. A bőrt rendszerint egy nagyon apró lándzsával szúrják meg. Mivel az ujjban több az idegvégződés, mint a könyökhajlatban, előfordulhat, hogy az ujjbegy megszúrása fájdalmasabbnak tűnik, mint a vénapunkció, bár az előbbi kevésbé tűnik ijesztőnek. Az ujjbegy megszúrására rendelkezésre állnak olyan új vérvételi eszközök is, amelyek tulajdonképpen nem is egy szúrást, hanem egy kis vágást ejtenek a bőrön. Ez a fajta mintavétel egyre elterjedtebb, főként az idősek és a gyakori vérvételben részesülő betegek esetében. 
Artériás (verőeres) vérvétel – Speciálisan egyes esetekben nem a vénából, hanem az artériából vett vér elemzésére van szükség. Ezt az eljárást artériás vérvételnek hívják, és ezt orvos vagy erre kiképzett nővér végzi. Használhatnak helyi érzéstelenítést, utána pedig a vérzéscsillapítás és a vérömleny elkerülése érdekében a nővér nyomókötést alkalmaz.