FIP1L1-PDGFRA

A FIP1L1-PDGFRA egy kóros fúziós génszekvencia, ami miatt az egyik fehérvérsejt-típus, az eozinofil sejtek  túlzottan elszaporodnak. Ez a hipereozinofília (HE) és a hipereozinofíliás szindróma (HES) ritka oka. A vizsgálat a FIP1L1-PDGFRA génszekvenciát mutatja ki.Amíg egyes genetikai eltéréseket a szülőktől lehet örökölni, vannak olyanok, amelyek a megszületést követően a géneket vagy kromoszómákat érintő változások eredményeként alakulnak ki. Ezeket szomatikus (testi) mutációknak nevezik, amelyek a különböző környezeti tényezőkkel (pl. besugárzással, bizonyos vegyületekkel) való érintkezés után, gyakrabban azonban ismeretlen ok miatt következnek be.

A FIP1LI-PDGFRA génszekvencia a születés után bekövetkező genetikai elváltozások közé tartozik. Akkor következik be, amikor a 4. kromoszómát érintő mutáció mintegy 800 nukleotidból, vagy DNS építőkockából álló szakasz kiesését (deléció) okozza; azét, ami normálisan az FIP1L1 és az PDGFRA géneket választja el. A deléció miatt a két gén egybeolvadva egy új fúziós gént alkot. Egyéb mutáció típusok szintén a PDGFRA gén kóros működéséhez vezetnek, azonban ez a deléció a leggyakoribb ok.

Normális esetben a PDGFRA gén olyan utasításokat ad, amelyek alapján a sejt működéséhez, például a szaporodásához és osztódásához szükséges fehérjét állítanak elő a sejtek. Amikor bekövetkezik a mutáció és kialakul az FIP1L1-PDGFRA fúziós gén, a génszekvencia alapján továbbra is kapják a fehérje előállítására vonatkozó utasításokat a sejtek, azonban a fehérje képződése eltérő: a sejt folyamatosan termeli és így keletkezik a szaporodáshoz és osztódáshoz szükséges jel. A növekedést folyamatosan ösztönző jel hatására az eozinofil sejtek  (és néha másik vérsejtek is) ellenőrizetlenül szaporodnak. Ez okoz hipereozinofíliát (HE) és hipereozinofíliás szindrómát (HES), amelyek – amennyiben nem kezelik őket azonnal – akár halálosak is lehetnek.

Hipereozinofília (HE) és hipereozinofíliás szindróma (HES)

Az eozinofil sejtek olyan fehérvérsejtek, melyek allergiás reakciókban és bizonyos parazitákkal szembeni immunválaszokban játszanak szerepet. Ezekben az állapotokban a vérben levő eozinofil sejtek száma emelkedhet. A hipereozinofília az eozinofil sejtek tartósan fokozott termelődése. Ahogy az eozinofil sejtek egyre nagyobb számban beszűrődnek a szövetekbe és ott gyulladást okoznak, HES alakul ki. A HES egy olyan állapot, aminek az oka, hogy a beszűrődő eozinofil sejtek különböző szerveket, így a szívet, a tüdőt és az idegrendszert megtámadnak és károsítanak.

A gyakori tünetek közé a mellkasi fájdalom és a légszomj tartozik – amennyiben a betegség a szívet is érinti. A HES-ben szenvedő betegek anemiásak (vérszegények) is lehetnek vagy fokozott lehet a véralvadási hajlamuk (hiperkoaguláció), de stroke, homályos látás vagy elkent beszéd is jelentkezhet. Más tünetek az emésztőrendszert vagy a bőrt érintik. Néha, amikor a szövet- vagy a szervkárosodás kevésbé súlyos, nincs tünet.

A genetikai eltéréseken túl számos más ok állhat a HE és a HES hátterében. A fejlett világban a leggyakoribb ok az allergiás betegség. Parazitás betegségek, bizonyos rákok, autoimmun kórképek, bőrbetegség, gyulladásos bél szindróma, és Addison-kór  is okozhat HES-t. Ha valakinél HES van jelen és az orvos kizárta ezeket a betegségeket, a genetikai  vizsgálat alapján eldönthető, hogy a FIP1L1-PDGFRA vagy más genetikai rendellenesség áll-e a háttérben.

A folyamatosan magas eozinofil sejtszámot mutató betegeknek csak a 0,4%-a hordozza a FIP1L1-PDGFRA gént. A leggyakrabban a 20 és 50 év közöttiek érintettek. Bár a HE és HES ritka oka, fontos felismerni, mivel a FIP1L1-PDGFRA okozta HE/HES gyakran halálos, ha nem kezelik; viszont hatásosan kezelhető imatinib nevű gyógyszerrel.

A vérmintát a könyökhajlat egyik vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik vagy csontvelő-aspirációs és/vagy –biopsziás eljárás során csontvelő-mintát nyernek.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék-minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

A vizsgálathoz nincs szükség speciális előkészületre.

A tesztet a FIP1L1-PDGFRA genetikai  mutáció kimutatására használják. A FIP1L1-PDGFRA egy olyan kóros génszekvencia, ami az eozinofil sejtek (egy fehérvérsejt-típus) kóros elszaporodását okozza.

Az eozinofil sejtek a szervezet immunválaszában játszanak szerepet, számuk a vérben különböző betegségekben és állapotokban nőhet. Erre gyakori példa az allergiás válasz és a parazitás fertőzések. A teljes vérkép (TVK) egy olyan vizsgálat, ami ezekben az állapotokban kimutathatja a vérben az emelkedett eozinofil sejtszámot.

A FIP1L1-PDGFRA génszekvencia az eozinofil sejtszám emelkedésének egyik ritka oka. A mutáció vizsgálatát arra használják, hogy – a gyakoribb egyéb betegségek kizárását követően – meghatározzák, mi okozza a teljes vérkép (TVK) alapján folyamatosan emelkedett eozinofil sejtszámot. Az egyéb betegségek kizárására használt vizsgálatok közé tartozhatnak, például, a vér allergiavizsgálatok vagy a széklet parazita vizsgálatok. A FIP1L1-PDGFRA vizsgálat eredménye az alábbiakra használható:

Annak a diagnosztizálása, hogy a hipereozinofília (HE) és hipereozinofíliás szindróma (HES) oka egy csontvelő-betegség-e

A HE/HES kórjóslatának és a tirozin kináz gátló (TKI) terápiára adott válasz meghatározása; a FIP1L1-PDGFRA mutációban szenvedő betegek jól reagálnak az imatinibnek nevezett TKI-val végzett kezelésre.

(Ha a génszekvenciákról és az ezekkel kapcsolatos kórképekről többet kíván tudni, olvassa el a Mit vizsgálnak? részt.)

A vizsgálati módszerekre vonatkozó további részletekhez kattintson ide.

A FIP1L1-PDGFRA vizsgálatokat egyéb más olyan genetikai  tesztekkel együtt végezhetik, amelyek eozinofíliához vezető kevésbé gyakori mutációk. Így együtt végezhetők:

• Kromoszóma elemzés –más genetikai  rendellenességek kimutatása, melyek szintén a HE/HES okai lehetnek; ilyen például a PDGFRB vagy FGFR1 génátrendeződés
• BCR-ABL1 – ha felmerül a krónikus mieloid leukémia (CML) gyanúja, és ki kell zárni ezt a betegséget
• KIT mutáció – a KIT gént érintő mutáció kizárása; a KIT D816 mutációt (masztocitózis) hordozó betegek nem reagálnak az imatinib kezelésre.
• Interleukin-5 – azért vizsgálható, mert emelkedett szintje HES-ben klonális T-sejt betegségre utal 
• Immunoglobulin E (IgE) szint – az emelkedett IgE szintű betegeknél kisebb a kockázata a hipereozinofíliás szindrómához társult szív- és érrendszeri  betegség kialakulásának; ők jól reagálhatnak a szteroid terápiára.
• A FIP1L1-PDGFRA vizsgálatot akkor kérik, ha a teljes vérkép (TVK) alapján valakinél tartósan emelkedett az eozinofil sejtek száma, illetve a többi okot, például az allergiát, asztmát, parazitás fertőzéseket, mellékvese elégtelenséget, és limfómát kizárták.
• A HES kezdeti kivizsgálásának részeként a szív állapotát is kivizsgálhatják, hogy az állapot miatti szívkárosodásra fény derüljön; illetve troponin tesztet kérhetnek, hogy biztosak legyenek abban, az imatinib nem okoz szívproblémákat.

A FIP1L1-PDGFRA vizsgálatot akkor kérik, ha a teljes vérkép (TVK) alapján valakinél tartósan emelkedett az eozinofil sejtek száma, illetve a többi okot, például az allergiát, asztmát, parazitás fertőzéseket, mellékvese elégtelenséget, és limfómát kizárták.

A vizsgálatot azt követően kérhetik, hogy az illető panaszai és tünetei, illetve a magas eozinofil sejtszám alapján HES gyanúja vetődik fel. A HES és a (heveny vagy krónikus) leukémiák tünetei hasonlíthatnak, azonban gyakran nincsenek korai panaszok; sokszor ezekre a betegségekre csak a rutin teljes vérkép (TVK) mutat rá.

A HES-t gyakran kísérő panaszokra és tünetekre példa:

• Láz
• Kimerültség
• Köhögés, sípoló légzés, légszomj
• A szem és az ajak körüli bőr duzzanata, bedagad a torok, a láb vagy a kéz
• A nyirokcsomók vagy –szervek megnagyobbodása
• Izomfájdalom
• Viszketés, bőrkiütés vagy -hólyagosodás
• Hasmenés

A teszt eredményét megadhatják „pozitívként” (a génszekvencia jelen van) vagy „negatívként” (a génszekvencia nincs jelen).

Ha valakinél kórosan nagy az eozinofil sejtek  száma és a FIP1L1-PDGFRA fúziós gén vizsgálat eredménye pozitív, akkor igazolt, hogy a fúziós gén okozza az illetőnél a hipereozinofíliát (HE) vagy a hipereozinofíliás szindrómát (HES).

Nem szabad elfelejteni, hogy a FIP1L1-PDGFRA mutációval járó HE/HES esetében az Egészségügyi Világszervezet 2008-s diagnosztikai irányelvei alapján akut vagy krónikus leukémia, a mieloproliferatív vagy mielodiszpláziás betegség, vagy akár szisztémás masztocitózis is lehet a diagnózis. A diagnózistól függetlenül FIP1L1-PDGFRA fúziós gén esetén a betegek jól reagálnak a tirozinkináz gátló imatinibbel végzett kezelésre.

Ha valakinél negatív a FIP1L1-PDGFRA teszt eredménye, a többi vizsgálati eredmény alapján vagy más típusú mieloproliferatív vagy mielodiszpláziás rosszindulatú betegségben szenved, vagy specifikus ok nélküli (idiopátiás) HES a diagnózis. A FIP1L1-PDGFRA-negatív HES-es betegek nem reagálnak jól az imatinibre, kivéve azok, akiknél PDGFRB átrendeződés van jelen.

Néha a betegeknél az imatinibbel szemben rezisztencia alakul ki, annak ellenére, hogy a tirozinkináz gátló már alacsony adagban is általában nagyon hatásos a FIP1L1-PDGFRA fúziós génre pozitív betegeknél. Azokban a ritka esetekben, amikor a HES nem reagál az imatinibre, az őssejtátültetés visszafordította a hipereozinofília okozta szerv működési zavart. Az orvosoknak azonban csak korlátozottak a kezeléssel kapcsolatos tapasztalataik, így ezt nem használják rutinszerűen. Valamelyes sikerrel a kemoterápiát is használták fúziós gén okozta betegségben azoknál, akik nem reagáltak az imatinibre. Fúziós gén okozta betegségben egyeseket kortikoszteroidokkal is kezeltek és így próbálták meg csökkenteni az eozinofil sejtszámot és gátolni a szervkárosodást.

A FIP1L1-PDGFRA pozitivitás ritkán ugyan, de akut mieloid vagy limfoblasztos leukémia formájában is felléphet. Nem gyakran egyéb leukémiákban is kimutattak FIP1L1-PDGRA fúziós gént; ezeket az eseteket is sikerrel kezelték imatinibbel.

Sok más genetikai  rendellenességektől eltérően a génállományban a FIP1L1-PDGFRA-val kapcsolatos eltérések csak nagyon kismértékűek, így rutin kariotipizálás során – amikor a kromoszómákat mikroszkóp alatt vizsgálják – nem lehet őket felismerni.

Nem. A FIP1L1-PDGFRA fúziós gén kialakulásához vezető kromoszóma deléció csak a testi sejteket érintik. Ha valakinek az élete során alakul ki mutáció, az nem örökíthető.

A vizsgálat elvégzése csak akkor javasolt, ha valakinél emelkedett az eozinofil sejtek száma (hipereozinofília, HE) és az orvos meg akarja találni ennek az okát. A leukémiás betegek többségénél nem kerül sor a FIP1L1-PDGFRA fúziós gén vizsgálatára.

Igen. Bár a leggyakoribb a FIP1L1-PDGFRA fúziós gén, vannak egyéb olyan mutációk, amelyek eozinofiliával járó rosszindulatú betegségeket okoznak. Ide tartoznak az FDGFRB vagy FGFR1 géneket érintő rendellenességek. A PDGFRA-hoz hasonlóan ezek a mutációk is a tirozin kináz enzim fokozott termeléséhez vezetnek, ami a túl aktív sejtnövekedésért felelős. Az FIP1L1-PDGFRA-hoz hasonlóan a FDGFRB rendellenességben szenvedő betegek is jól reagálnak a tirozin kináz gátlóval végzett kezelésre, míg az FGFR1 eltérésben szenvedők általában nem reagálnak. Az egyéb, eozinofiliához kevésbé gyakran társuló genetikai  rendellenességek kimutatása a mieloproliferatív kórképeket vagy eozinofiliát kivizsgáló tesztpanelek részét képezi, vagy, az orvos döntése alapján, külön kérhetőek.

A hipereozinofília genetikai okainak a vizsgálata előtt az orvos a gyakoribb okokat, így az allergiát, asztmát, gyógyszermellékhatást, vagy parazitás fertőzést, illetve egyéb másodlagos okok, például a T-sejt limfóma, Hodgkin-limfóma, egyéb mieloproliferatív rosszindulatú betegségek, és leukémiák jelenlétét is kizárja, Mivel a fejlett világban a hipereozinofília leggyakoribb oka az allergiás betegség, valószínűleg allergiás vérvizsgálatra is sor kerül. Ha külföldre utazott, a székletében vizsgálhatják a parazitafertőzést féregpete és parazita vizsgálattal. A tünetei alapján további vérvizsgálatokra is sor kerülhet egyéb betegségek kimutatására, mint amilyen az emelkedett szérum B12 vitaminszint, ami mieloproliferatív betegségre utalhat és ami miatt csontvelő biopsziát végezhetnek.