A FIP1L1-PDGFRA egy kóros fúziós génszekvencia, ami miatt az egyik fehérvérsejt-típus, az eozinofil sejtek túlzottan elszaporodnak. Ez a hipereozinofília (HE) és a hipereozinofíliás szindróma (HES) ritka oka. A vizsgálat a FIP1L1-PDGFRA génszekvenciát mutatja ki.Amíg egyes genetikai eltéréseket a szülőktől lehet örökölni, vannak olyanok, amelyek a megszületést követően a géneket vagy kromoszómákat érintő változások eredményeként alakulnak ki. Ezeket szomatikus (testi) mutációknak nevezik, amelyek a különböző környezeti tényezőkkel (pl. besugárzással, bizonyos vegyületekkel) való érintkezés után, gyakrabban azonban ismeretlen ok miatt következnek be.
A FIP1LI-PDGFRA génszekvencia a születés után bekövetkező genetikai elváltozások közé tartozik. Akkor következik be, amikor a 4. kromoszómát érintő mutáció mintegy 800 nukleotidból, vagy DNS építőkockából álló szakasz kiesését (deléció) okozza; azét, ami normálisan az FIP1L1 és az PDGFRA géneket választja el. A deléció miatt a két gén egybeolvadva egy új fúziós gént alkot. Egyéb mutáció típusok szintén a PDGFRA gén kóros működéséhez vezetnek, azonban ez a deléció a leggyakoribb ok.
Normális esetben a PDGFRA gén olyan utasításokat ad, amelyek alapján a sejt működéséhez, például a szaporodásához és osztódásához szükséges fehérjét állítanak elő a sejtek. Amikor bekövetkezik a mutáció és kialakul az FIP1L1-PDGFRA fúziós gén, a génszekvencia alapján továbbra is kapják a fehérje előállítására vonatkozó utasításokat a sejtek, azonban a fehérje képződése eltérő: a sejt folyamatosan termeli és így keletkezik a szaporodáshoz és osztódáshoz szükséges jel. A növekedést folyamatosan ösztönző jel hatására az eozinofil sejtek (és néha másik vérsejtek is) ellenőrizetlenül szaporodnak. Ez okoz hipereozinofíliát (HE) és hipereozinofíliás szindrómát (HES), amelyek – amennyiben nem kezelik őket azonnal – akár halálosak is lehetnek.
Hipereozinofília (HE) és hipereozinofíliás szindróma (HES)
Az eozinofil sejtek olyan fehérvérsejtek, melyek allergiás reakciókban és bizonyos parazitákkal szembeni immunválaszokban játszanak szerepet. Ezekben az állapotokban a vérben levő eozinofil sejtek száma emelkedhet. A hipereozinofília az eozinofil sejtek tartósan fokozott termelődése. Ahogy az eozinofil sejtek egyre nagyobb számban beszűrődnek a szövetekbe és ott gyulladást okoznak, HES alakul ki. A HES egy olyan állapot, aminek az oka, hogy a beszűrődő eozinofil sejtek különböző szerveket, így a szívet, a tüdőt és az idegrendszert megtámadnak és károsítanak.
A gyakori tünetek közé a mellkasi fájdalom és a légszomj tartozik – amennyiben a betegség a szívet is érinti. A HES-ben szenvedő betegek anemiásak (vérszegények) is lehetnek vagy fokozott lehet a véralvadási hajlamuk (hiperkoaguláció), de stroke, homályos látás vagy elkent beszéd is jelentkezhet. Más tünetek az emésztőrendszert vagy a bőrt érintik. Néha, amikor a szövet- vagy a szervkárosodás kevésbé súlyos, nincs tünet.
A genetikai eltéréseken túl számos más ok állhat a HE és a HES hátterében. A fejlett világban a leggyakoribb ok az allergiás betegség. Parazitás betegségek, bizonyos rákok, autoimmun kórképek, bőrbetegség, gyulladásos bél szindróma, és Addison-kór is okozhat HES-t. Ha valakinél HES van jelen és az orvos kizárta ezeket a betegségeket, a genetikai vizsgálat alapján eldönthető, hogy a FIP1L1-PDGFRA vagy más genetikai rendellenesség áll-e a háttérben.
A folyamatosan magas eozinofil sejtszámot mutató betegeknek csak a 0,4%-a hordozza a FIP1L1-PDGFRA gént. A leggyakrabban a 20 és 50 év közöttiek érintettek. Bár a HE és HES ritka oka, fontos felismerni, mivel a FIP1L1-PDGFRA okozta HE/HES gyakran halálos, ha nem kezelik; viszont hatásosan kezelhető imatinib nevű gyógyszerrel.
.png)