Mit vizsgálunk?
Ezzel a vizsgálattal a vankomicin szintjét határozzák meg a vérben. A vankomycin antibiotikum, amelyet Gram-pozitív baktériumok okozta súlyos fertőzések kezelésére használnak. Az 1950-es években történt felfedezését követően, eredetileg elsősorban akkor alkalmazták, ha az organizmus rezisztensnek bizonyult penicillinre, vagy a kezelt páciensről tudták, hogy allergiás penicillinre. Használata visszaszorult újabb antibiotikumok, mint például a meticillin megjelenésével, ismét előtérbe került azonban a meticillin-rezisztens Staphylococcus, például meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus törzsek elterjedésével.
Intravénásan adhatnak vankomycint fertőzések, például szeptikémia (véráram-fertőzések), endokarditisz (szívbelhártya-gyulladás), oszteomielitisz (csontvelőgyulladás), tüdőgyulladás egyes eseteinek és meningitisz (az agy- és gerincvelő-burok gyulladása) kezelésére. Gyakran a választott gyógyszer meticillin-rezisztens Staphylococcus epidermidis és Staphylococcus aureus infekciók kezelésére, különösen akkor, ha a fertőzés valamilyen eszköz, például szívbillentyű, csípőízületi protézis beültetésével, tartós hólyagkatéter behelyezésével kapcsolatos. Vankomicint egyes esetekben profilaktikusan is (a fertőzés megelőzésére) is adhatnak bizonyos sebészeti és fogászati beavatkozások előtt. Ahhoz, hogy a gyógyszert a keringésbe juttassák, azt intravénásan kell adagolni, mivel szájon át adva nehezen szívódik fel. Szájon át adagolják a vankomicint rezisztens Clostridium difficile fertőzések, a gyomor-bélrendszert érintő fertőzések kezelésére, amikor a gyógyszer vérbe történő felszívódására nincs szükség.
A vankomycin hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a kezelés folyamán sikerül-e annak koncentrációját a vérben egy minimális szinten tartani. A túl magas vankomycin-koncentráció kerülendő, mivel a magas szintek toxicitást, elsősorban ototoxicitást (halláskárosodást) és nephrotoxicitást (vesekárosodást) válthatnak ki. A vankomicin dózisa különböző faktoroktól, pl. a veseműködéstől, más vesekárosodást okozó gyógyszerek esetleges egyidejű adagolásától, továbbá az életkortól és testsúlytól függ.
Beszűkült veseműködésű betegeknél nem elég hatékony a gyógyszer eltávolítása a szervezetből, ezáltal annak szintje a vérben túlságosan magas lehet. Ha a beteg túl kevés gyógyszert kap, amely nem elegendő a minimális vérszint fenntartásához, a kezelés nagy valószínűséggel sikertelen lesz. A vankomicinszint meghatározásával a gyógyszer koncentrációja a vérben követhető, ezáltal biztosítható, hogy az elegendő legyen, ugyanakkor a kívánt szintet ne haladja meg.
Hogyan történik a mintavétel?
A kar könyökhajlati vénájából veszik a vért. Esetenként liquor nyerésére is szükség lehet.
MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.
A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.
.png)