Más néven
Gyakran védjegyoltalom alatt álló néven említik
Hivatalos név
Vancomycin gyógyszerszint meghatározása
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
25.04.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Mire való a vizsgálat?
A vizsgálat a vankomicin vérben mérhető koncentrációjának meghatározására szolgál.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?
Adott időközönként, a vankomicin-kezelés során.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) A csúcs-koncentráció meghatározásához a 60 perces infúzió lefutását követő 30. percben kell levenni a mintát. A minimális szint ("völgy-szint") meghatározásához a következő infúzió indítását közvetlenül megelőzően kell levenni a vért.
A vizsgálat liquorból is elvégezhető.
A mintákat minél előbb el kell juttani a vizsgálatot végző laboratóriumba!
A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Adott időközönként, a vankomicin-kezelés során.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) A csúcs-koncentráció meghatározásához a 60 perces infúzió lefutását követő 30. percben kell levenni a mintát. A minimális szint ("völgy-szint") meghatározásához a következő infúzió indítását közvetlenül megelőzően kell levenni a vért.
A vizsgálat liquorból is elvégezhető.
A mintákat minél előbb el kell juttani a vizsgálatot végző laboratóriumba!
A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Szükség van-e mintaelőkészítésre?

Nincs speciális teendő, de a mintavétel időpontja lényeges: kövesse a kapott utasításokat.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
Ezzel a vizsgálattal a vankomicin szintjét határozzák meg a vérben. A vankomycin antibiotikum, amelyet Gram-pozitív baktériumok okozta súlyos fertőzések kezelésére használnak. Az 1950-es években történt felfedezését követően, eredetileg elsősorban akkor alkalmazták, ha az organizmus rezisztensnek bizonyult penicillinre, vagy a kezelt páciensről tudták, hogy allergiás penicillinre. Használata visszaszorult újabb antibiotikumok, mint például a meticillin megjelenésével, ismét előtérbe került azonban a meticillin-rezisztens Staphylococcus, például meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus törzsek elterjedésével.

Intravénásan adhatnak vankomycint fertőzések, például szeptikémia (véráram-fertőzések), endokarditisz (szívbelhártya-gyulladás), oszteomielitisz (csontvelőgyulladás), tüdőgyulladás egyes eseteinek és meningitisz (az agy- és gerincvelő-burok gyulladása) kezelésére. Gyakran a választott gyógyszer meticillin-rezisztens Staphylococcus epidermidis és Staphylococcus aureus infekciók kezelésére, különösen akkor, ha a fertőzés valamilyen eszköz, például szívbillentyű, csípőízületi protézis beültetésével, tartós hólyagkatéter behelyezésével kapcsolatos. Vankomicint egyes esetekben profilaktikusan is (a fertőzés megelőzésére) is adhatnak bizonyos sebészeti és fogászati beavatkozások előtt. Ahhoz, hogy a gyógyszert a keringésbe juttassák, azt intravénásan kell adagolni, mivel szájon át adva nehezen szívódik fel. Szájon át adagolják a vankomicint rezisztens Clostridium difficile fertőzések, a gyomor-bélrendszert érintő fertőzések kezelésére, amikor a gyógyszer vérbe történő felszívódására nincs szükség.

A vankomycin hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a kezelés folyamán sikerül-e annak koncentrációját a vérben egy minimális szinten tartani. A túl magas vankomycin-koncentráció kerülendő, mivel a magas szintek toxicitást, elsősorban ototoxicitást (halláskárosodást) és nephrotoxicitást (vesekárosodást) válthatnak ki. A vankomicin dózisa különböző faktoroktól, pl. a veseműködéstől, más vesekárosodást okozó gyógyszerek esetleges egyidejű adagolásától, továbbá az életkortól és testsúlytól függ.

Beszűkült veseműködésű betegeknél nem elég hatékony a gyógyszer eltávolítása a szervezetből, ezáltal annak szintje a vérben túlságosan magas lehet. Ha a beteg túl kevés gyógyszert kap, amely nem elegendő a minimális vérszint fenntartásához, a kezelés nagy valószínűséggel sikertelen lesz. A vankomicinszint meghatározásával a gyógyszer koncentrációja a vérben követhető, ezáltal biztosítható, hogy az elegendő legyen, ugyanakkor a kívánt szintet ne haladja meg.

Hogyan történik a mintavétel?
A kar könyökhajlati vénájából veszik a vért. Esetenként liquor nyerésére is szükség lehet.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A vankomycin egy dózisának beadását követően annak szintje a vérben megnő, csúcsot ér el, majd csökken. A következő dózis beadását a koncentráció várható esésének figyelembevételével kell időzíteni. A cél az, hogy az egyes dózisok elegendő mértékben átfedjék egymást ahhoz, hogy a minimális koncentráció a vérben folyamatosan fenntartható legyen. A vérszintek meghatározását olyan időközönként végzik, hogy az eredmények tükrözzék a legalacsonyabb (völgy) és legmagasabb (csúcs) koncentrációkat, ezáltal a megfelelő hatóanyag-mennyiség bejuttatását, és a gyógyszer megfelelő kiürülését. A völgykoncentrációt tükröző szintek méréséhez a mintát a következő vankomicindózis beadását közvetlenül megelőzően veszik le. A csúcskoncentrációkat 1–2 órával a vankomicin intravénás beadását követően levett vérből határozzák meg. A völgy- és csúcskoncentrációk ismeretében klinikai farmakológiában jártas szakemberek kiszámítják a gyógyszer felszívódási- és kiürülési sebességét. Az így kapott adatok alapján megállapítják azt a megfelelő gyógyszermennyiséget és az egyes dózisok beadása közti időintervallumot, amely mellett a terápiás dózistartomány fenntartása biztosítható.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Nincs széleskörű konszenzus arra nézve, hogy a vankomycin meghatározását milyen időközönként és mennyi időn át kell elvégeztetni. Egyes orvosok a vankomycin-kezelés során néhány napon át, a völgykoncentráció meghatározását tartják fontosnak. Mások rendszeres időközönként völgy- és csúcskoncentráció meghatározást végeztetnek. Sokan úgy vélik, nincs szükség minden esetben a monitorozásra, és csak olyan betegeknél kérik a vizsgálatot, akinél a vesetoxicitás kockázata magas, (más gyógyszerek egyidejű alkalmazása, vagy beszűkült vesefunkció, stb. miatt), és azoknál, akik nem reagálnak megfelelően a kezelésre.

Mit jelent az eredmény?
Ha a vankomycin völgy-koncentrációja a minimális szintet meghaladja, a beteg elegendő gyógyszert kap ahhoz, hogy az hatásos legyen. Amennyiben a beteg állapota a kezelésre nem javul, az orvos tovább folytatja a gyógyszer adagolását, vagy más gyógymódot mérlegel. Ha a csúcskoncentrációk a maximális szint alatt maradnak, a betegnél kisebb a veszélye a vesekárosodásnak és/vagy halláskárosodásnak, (mindazonáltal, így is számolni kell mindkét komplikációval). A csúcskoncentrációk eltérőek lehetnek a mintavétel időzítésétől és a gyógyszer kiürülésének változó sebességétől függően. Túl magas csúcs-koncentrációk esetében az orvos dönthet a dózis módosítása vagy az adagolási rend megváltoztatása mellett.

Mit kell még tudnom?
A vankomycint intravénásan, lassan kell beadni. Ha a betegnek túl gyorsan adják be a dózist, nagyobb a veszélye az úgy nevezett „red man” szindróma (az arc kipirulásával, a felsőtesten kiütések megjelenésével, és a vérnyomás hirtelen esésével járó hisztamin­reakció) kialakulásának.
A vankomycinterápia megkezdését megelőzően, és a kezelés közben, illetve szükség szerint vizsgálatokat végezhetnek a veseműködés esetleges zavarának ellenőrzésére. Ilyen vizsgálatok például a vér karbamid nitrogén (Blood Urea Nitrogen, BUN), kreatinin és kreatinin-clearance meghatározások.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe