A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 14.08.2017.

 

Mi a betegség lényege?

 

A hererák, a sejtek abnormális, szabályozatlan növekedése, amely tumor keletkezéséhez vezet az egyik vagy mindkét herében. A férfiaknak két heréjük (testis) van, amelyek a herezacskóban, a hímvessző alatt és annak alapjánál, egy laza zacskóban (scrotum) helyezkednek el. A herék, amelyek körülbelül golflabda méretűek, felelősek a spermiumok és a férfi nemi hormonok (elsősorban tesztoszteron) termelődéséért, amelyek a reproduktív szervek fejlődését szabályozzák.

A hererák a 15–34 éves férfiakban a leggyakoribb rákbetegség. Évente körülbelül 7500 férfinál diagnosztizálnak hererákot, és körülbelül 400-an halnak meg amiatt. A kaukázusi származásúak nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint az afrikai, spanyol vagy ázsiai eredetűek, bár e magasabb kockázat oka nem ismeretes. További kockázati tényezők a rejtettheréjűség (cryptorchismus), a gonádok diszgenezise (a herék abnormális fejlődése), Klinefelter-szindróma, és a hererák előfordulása a családi vagy egyéni anamnézisben.

A hererákok körülbelül 90%-áért a csírahámból kiinduló tumorok a felelősek. Ezek seminomákra és nem seminomákra oszthatók fel. A seminomák a herék csírasejtes tumorainak mintegy a felét teszik ki, és leggyakrabban középkorú férfiakban fordulnak elő. Hajlamosak lassan növekedni, és általában nem képeznek áttétet. A nem seminomák az élet korábbi szakaszában jelentkeznek. Főként a 20-as éveiben járó férfiakat érintik, és hajlamosak agresszívebb klinikai képet mutatni.

Az összes hererák mintegy 4-5%-a (és a gyermekeknél diagnosztizált hererákok 20%-a) stromatumor, amely a here vázát képező és hormonokat termelő szövetekben alakul ki. Ezek a szövetek ösztradiolt, a női ösztrogénhormonok egyik formáját szekretálhatják, ami gynecomastiát (emlőnagyobbodást) okoz.

Míg a hererák a rákos betegségek egyik leginkább gyógyítható formája, a gyógyulási arány meghaladja a 90%-ot, a legtöbb típusa megfelelő ellenőrzés hiányában továbbterjed, először megtámadja és károsítja a másik herét, majd áttéteket képez, és a nyirokutak révén más szervekbe, például a tüdőbe jut. A kedvező kimenetel szempontjából a korai felismerés és kezelés döntő fontosságú.

 

Tünetek

 

A hererák általában a herében található fájdalommentes csomó vagy duzzanat formájában kerül először felismerésre. Leggyakrabban maga a beteg fedezi fel, de rutin fizikális vizsgálat, vagy más célból – például meddőségvizsgálat kapcsán – végzett kivizsgálás során is fény derülhet rá. A rák jelentkezhet figyelmeztető jelek nélkül vagy kísérhetik tünetek, például a herezacskó elnehezülése, vagy abban folyadékgyülem képződése, tompa fájdalom a hasi vagy lágyéki tájékon, a here fájdalmassága, és/vagy az emlők megnagyobbodása vagy nyomásérzékenysége. Ezeket a tüneteket orvosnak kell mérlegelnie, tudni kell azonban, hogy azokat rákon kívül egyéb állapotok is okozhatják.

 

Vizsgálatok

 

A hererák diagnózisának felállítása fizikális vizsgálattal kezdődik, amely tumormarkerek, például AFP (alfa-fetoprotein) és hCG (humán koriogonadotropin) kimutatására végzett laboratóriumi vizsgálatokkal egészülhet ki. A nem seminoma rákok mintegy 85%-ában ezen proteinek egyikének vagy másikának szintje megemelkedik. Ezek a vizsgálatok segíthetik a hererák diagnózisának felállítását, és ha a kiinduláskor magasabb szinteket mértek, a továbbiakban hasznosak a kezelésre adott válasz követésére vagy az esetleges kiújulás észlelésére. Míg az AFP és hCG szintje csak a hererákok bizonyos típusaiban magasabb, az LDH (laktát-dehidrogenáz) szint a legtöbb esetben emelkedett lehet. Az LDH számos szövetféleségben megtalálható enzim, amely sejtkárosodás esetén a véráramba jut. Nem specifikus a hererákra, meghatározása azonban további információt adhat az orvosnak.

A kezdeti értékelés során ultrahangvizsgálat is végezhető. Ez az eljárás hanghullámokat alkalmaz a heretömeg (tumor) jelenlétének, méretének és konzisztenciájának láthatóvá tételére, és célja, hogy segítse elkülöníteni a hererákot más állapotoktól, például fertőzésektől.

Az egyetlen mód annak bizonyítására, hogy a herében észlelt tömeg biztosan rák, a biopszia elvégzése. A herebiopszia egyszerre diagnosztikus és első vonalbeli terápiás beavatkozás, mert a biopszia elvégzéséhez a teljes herét el kell távolítani. Metszést ejtenek a lágyékon, és a herét, valamint az ondóvezetéket kiemelik a herezacskóból. Néhány ritka esetben a szövetmintát azonnal megvizsgálják, és ha az állapot nem rákos, a herét visszahelyezik; a legtöbb esetben azonban a herét és ondóvezetéket véglegesen eltávolítják.

Ha a csomó rákos, kórboncnok fogja eldönteni a hererák(ok) típusát, és segít a rák stádiumbesorolásában (meghatározni, hogy a rák milyen távoli áttéteket okozott). A kezelési opciók a rák(ok) típusától és besorolásától függnek.

 

Kezelési eljárások

 

A hererákok kezelésére gyakran sebészeti beavatkozás, besugárzás és kemoterápia kombinációját alkalmazzák. A besugárzás gyakori utánkövető kezelés, különösen seminomák esetében. Ezek a tumorok különösen érzékenyek a besugárzásra, míg a nem seminoma tumorok hajlamosabbak a rezisztenciára.

Kemoterápia szintén alkalmazható, különösen előrehaladott vagy rezisztens esetek kezelésére. A tumor jellegétől függően, követhetők az AFP- vagy hCG-szintek a kezelésre adott válasz monitorozására, és a kiújulás időben történő észlelésére. Az orvosok röntgenátvilágítást és CT- (komputertomográfia) vizsgálatokat is alkalmazhatnak rendszeres monitorozásra.

A hererák kezelésére alkalmazott eljárások folyamatosan fejlődnek. Mivel a hererák minden egyes esete, és minden beteg kezelésre adott válasza egyedi, együtt kell működnie orvosával és/vagy a kezelő személyzettel, hogy az Ön számára legmegfelelőbb ellátást biztosíthassák.

 

Felhasznált forrásmunkák

 

MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót.

 

Magyar nyelven további információ olvasható a http://www.webbeteg.hu/cikkek/daganat/428/heredaganat címen.

 

Idegen nyelvű forrásmunkák:

National Cancer Institute: Testicular Cancer

American Cancer Society: All about Testicular Cancer

American Academy of Family Physicians: Testicular Cancer, What to look for

Self Care on Familydoctor.org

CancerLinks