Az ólommérgezés egy olyan megelőzhető állapot, aminek az oka, hogy a környezetből ólom jut a szervezetbe. Erre a magasabb vér ólomszintek utalnak és az egészségi állapot folyamatos károsodásával járhat, különösen gyermekeknél. Nagyon magas szintek esetén az ólommérgezés halálos lehet.

Az amerikai Centers for Disease Control and Prevention (CDC) intézet adatai szerint az Egyesült Államokban az 1 és 5 éves kor közötti gyermekek közül több mint fél milliónál magasabb a vér ólomszintje 5 mikrogramm per deciliternél (mg/dL). Ez az a határérétk, amit jelenleg a CDC nem biztonságosnak tekint. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy a CDC aktuálisan nem ad meg olyan vér ólomszintet, amit gyermekeknél biztonságosnak gondol.

Az ólom lágy, nem rozsdásodó fém, ami a környezetben kis mennyiségben mindenütt jelen van. 1978 előtt összetevőként jelen volt a festékekben és az üzemanyagban, használták vízvezetékekben, konzervdobozban, valamint a gyümölcsösökben használt gyomirtókban. Míg ezek használatát betiltották az Egyesült Államokban és az ólom használatát sokkal gondosabban szabályozzák, továbbra is több, mint 100-féle iparágban és számos hobbi kapcsán használják.

Az ólom kis részecskéi a szervezetbe döntően az ólomtartalmú por belégzésével vagy lenyelésével kerülnek be. A tüdőből vagy az emésztőrendszerből az ólom a véráramba, innen pedig a szervezet többi részébe kerül. A szervezet az ólmot fokozatosan a vérből és a szervekből a csontokba és a fogakba juttatja, ahol évtizedekig jelen lehet. Felnőtteknél az ólom mintegy 94%-a, gyermekeknél a 73%-a végül a csontokban raktározódik. Az ólomtól a szervezet úgy szabadul meg, hogy lassan kivonja a csontokból és a vizelettel és széklettel üríti. Az ólom néha újramobilizálódik, visszakerül a vérbe és más szövetekbe – erre csonttörések vagy terhesség alatt kerül sor. Az anyából a magzatba vagy a szoptatott csecsemőbe is átjuthat. Az ólommérgezés hatására vetélés vagy koraszülés következhet be.