Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A fibrinogént általában egyéb tesztekkel együtt rendelik. Segít felmérni az orvosnak a szervezet azon képességét, hogy vérrögöket hozzon létre, feloldja azokat és ezzel biztosítsa az egyensúlyi állapotot. A fibrinogén kérhető abnormál protrombinidő (PI,) vagy aktivált parciális tromboplasztinidő (APTI) esetén, és/vagy hosszan tartó, illetve nem magyarázható vérzés nyomon követésére. Olyan tesztekkel együtt mérve, mint a PI, APTI, vérlemezke, fibrin degradációs termékek (FDP) és D-dimer, segít a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) diagnosztizálásában. Esetenként, a hosszabb időn keresztül fennálló progresszív betegség (mint pl. a májbetegség) állapotát a fibrinogén segíthet nyomon követni, vagy ritkább esetben egy szerzett állapot kezelését (mint pl. a DIC).
Néha a fibrinogént egyéb, kardiális megbetegedés kockázatát jelző vizsgálatokkal együtt rendelik, mint pl. a C-reaktív fehérje (CRP), hogy segítsen felbecsülni a betegnél a kardiovaszkuláris betegség kialakulásának kockázatát. Mivel megemelkedett szint esetén nincs direkt kezelés, a fibrinogén ezen alkalmazása nem nyert széles elfogadást. Ugyanakkor sok orvos úgy véli, hogy a fibrinogénmérés olyan kiegészítő információt nyújt számukra, amely által sokkal intenzívebb lehet azoknak a kockázati faktoroknak a kezelése, vagy kiküszöbölése, amelyeket befolyásolhatnak (mint pl. koleszterin vagy HDL).
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Az orvos fibrinogéntesztet rendelhet, ha a betegnek nem felderíthető ok által előidézett vagy elhúzódó vérzése, és/vagy abnormál PI-je, vagy APTI-teszteredménye van. A teszt szintén rendelhető, ha a DIC olyan tünetei jelentkeznek, mint a vérző íny, szédülés, hányás, heveny izom- és hasi fájdalmak, rohamok és oliguria (csökkent vizeletmennyiség), vagy ha az orvos DIC-kezelést monitoroz.
A fibrinogénteszt elvégezhető más alvadási faktorok tesztjével együtt is, ha az a gyanú merül fel, hogy a betegnek öröklött faktorhiánya vagy -rendellenessége van, vagy ha az orvos egy szerzett vérzékenységi rendellenességet mutató páciensnél fel akarja mérni, és nyomon akarja követni az alvadási képességet (időről időre).
Némely esetben a fibrinogéntesztet egyéb tesztekkel együtt hajtják végre, ha az orvos fel akarja becsülni a páciensnél a kardiovaszkuláris betegség kialakulásának kockázatát.
Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referenciaérték számos tényezőtől függ (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referenciatartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referenciatartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.
A fibrinogénszint tükrözi a szervezet alvadási képességét és aktivitását. Csökkent fibrinogénkoncentráció a szervezet stabil vérrögképzési képességének károsodásához vezethet. A krónikusan alacsony szintek jelenthetnek csökkent termelődést, amelyet eredményezhet olyan öröklött állapot, mint az afibrinogenaemia (nincs termelődés), olyan szerzett állapot, mint a májbetegség vagy alultápláltság (amely hypofibrinogenaemiához vezet). Az akutan alacsony szintek gyakran a fibrinogén fokozott felhasználódásával vannak összefüggésben, mint ahogy azt a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) és némely rákos folyamat esetén lehet látni. Ezek során nagy mennyiségű alvadási faktor használódik fel és ez először nem megfelelő vérrögképzéshez majd – ha a faktorok szintje lecsökken – túlzott vérzéshez vezet. Csökkent fibrinogénszint, nagy térfogatú vértranszfúzió esetén időnként szintén előfordulhat (mivel a transzfúzió céljából tárolt vérben csökken a fibrinogén). A fibrinolizinek azok a fehérjék, amelyek normál esetben feloldják az alvadékot, megtámadva a fibrinogént és gyorsított tempóban lebontva a fibrint, szintén csökkenthetik a fibrinogénszintet.
Rendszerint a normál fibrinogénszint normál alvadást tükröz, de előfordulhat olyan eset is, amikor a páciensnek elegendő mennyiségű fibrinogénje van, de a fibrinogén nem működik megfelelően. Ez gyakran a fibrinogéntermelést szabályozó gén ritka öröklött abnormalitásának tudható be, amely abnormális fibrinogén fehérje termelődéséhez vezet. Ha a klinikai lelet a fibrinogén abnormális voltának problémájára utal, egyéb speciális teszteket lehet elvégezni a fibrinogénfunkció további vizsgálatához.
A fibrinogén egy akut fázis reakció fehérje is, ami azt jelenti, hogy a fibrinogénszint hirtelen megnövekszik bármely olyan állapot esetén, amely akut gyulladást vagy szöveti sérülést okoz. A megnövekedett fibrinogénkoncentráció nem specifikus – nem árulja el az orvosnak a károsodás helyét. Általában ezek az emelkedések ideiglenesek, visszatérnek a normál szintre, ha az előidéző állapot megszűnik. Emelkedett szint található a következő esetekben:
- Akut fertőzések
- Mell-, vese- vagy gyomorrák
- Szívkoszorúér-megbetegedések
- Krónikus DIC (a fibrinogénszint monitorozható erre az állapotra)
- Gyulladásos rendellenességek (mint a reumatoid artritisz és a glomerulonefritisz)
- Miokardiális infarktus
- Stroke
- Trauma
Amíg a fibrinogénszint emelkedett, a beteg kockázata mérsékelten megnő a vérrögképződés irányában, és idővel hozzájárulhat a kardiovaszkuláris betegség kialakulásának megnövekedett kockázatához. Ezért időről időre az orvosok más kardiális kockázati jelzőkkel együtt rendelik a fibrinogéntesztet.
Mit kell még tudnom?
A megelőző hónapokban történt vértranszfúziók befolyásolhatják a fibrinogénteszt eredményeit. Bizonyos gyógyszerek csökkent szintet okozhatnak, beleértve: anabolikus szteroidok, androgének, fenobarbiturátok, sztreptokináz, urokináz és valproinsav. Időnként a fibrinogén mérsékelt emelkedése fordul elő terhességben, dohányzáskor és orális fogamzásgátló vagy ösztrogén alkalmazásakor.
A diszfibrinogenémia egy ritka koagulációs rendellenesség, amelyet a májban termelődő fibrinogén termelését szabályozó gén mutációja okoz. Ez olyan abnormál fibrinogén termelésére készteti a májat, amely a fibrinné való átalakuláskor ellenáll a degradációnak. A diszfibrinogenémia főleg vénás trombózishoz társul (vérrög kialakulása a vénában). A PI-t, az APTI-t és a trombinidőt alkalmazzák ennek az állapotnak a szűrésére, amelyet további specializált vértesztekkel erősítenek meg. A fibrinogénhiányos, vagy diszfibrinogenémiás betegeknél gyenge sebgyógyulási képességet tapasztalhatnak.
.png)