Az RSV-vizsgálatot általában csak az RSV-idény alatt (késő ősztől kora tavaszig) kéri az orvos enyhe vagy súlyos tünetekkel, alsó légúti érintettséggel jelentkező betegeknél. A vizsgálat elvégzését elsősorban 6 hónapos és 2 éves kor közötti kisgyermekek, idősek és legyengült immunrendszerű betegek (idült tüdőbetegségben szenvedők, vagy szervátültetésen átesettek) részére kérik. Idősebb gyermekeket és a többi korosztályt rutinszerűen nem vizsgálják, mivel legtöbbjüknél csak enyhe lefolyású, felső légúti fertőzés tünetei jelentkeznek, amely orrfolyással, tüsszögéssel, köhögéssel, torokfájással és lázzal járhat.
A vizsgálatot adott közösségben az RSV-fertőzés igazolására és terjedésének nyomon követésére is elrendelhetik. Miután a legtöbb RSV-megbetegedés kezelés nélkül is gyógyul, a járványügyi intézkedések az RSV-fertőzés megfékezésére és lehetőség szerint továbbterjedésének megelőzésére irányulnak, hogy minimálisra csökkentsék a veszélyeztetett csoportokba tartozó egyének fertőződésének esélyét. Az RSV-fertőzés kezelése elsősorban a tünetek enyhítését célozza (fájdalom- és lázcsillapítás, a légzés könnyebbé tétele). Enyhe tünetekkel jelentkező betegeknél általában csak akkor kerül sor a vizsgálatra, ha az a járvány terjedésének nyomon követéséhez szükséges. Az RSV-vizsgálatokat gyakran kérik influenzavizsgálattal együtt olyankor, amikor mindkét kórokozó megjelent az adott közösségben. Ezekkel a vizsgálatokkal kimutatható az RS- (vagy influenza-) vírus jelenléte, és megbecsülhető annak a valószínűsége, hogy a beteg tüneteit egy másik, például bakteriális fertőzés okozza.A vírustenyésztési vizsgálatok (vagy esetenként légúti vírusgenetikai vizsgálatok) az RSV-járványok nyomonkövetésére, illetve az RSV-fertőzéshez hasonló tüneteket okozó, más vírusfertőzések azonosítására alkalmasak.
.png)