Az RSV-vizsgálat egy gyakori légúti kórokozó, a légúti óriássejtes vírus (Respiratory Syncytial Virus, RSV) kimutatására szolgál. Az RSV megjelenése szezonális, gyermekközösségekben, idősek és legyengült immunrendszerű betegek körében járványokat okozhat, amelyek késő ősztől (november, december) kora tavaszig tartanak. Ezekben a veszélyeztetett csoportokban az RSV tüdőgyulladást és bronchiolitist okoz (az utóbbi az alsó légutak legkisebb járatainak/elágazásainak, a tüdő hörgőcskéinek gyulladása, a betegséget gyakran kruppnak nevezik). A betegeknél jelentkezhet erős köhögés, nehézlégzés, magas láz. Évente több mint 100 000 ember igényel kórházi ápolást RSV-fertőzés miatt, és a Centers for Desease Control and Prevention (CDC) adatai szerint évente körülbelül 11 ezer ember hal meg a fertőzés szövődményeiben, a legtöbb haláleset az idősebb korosztályban fordul elő.
Az RSV-vizsgálat a fertőzött egyén légúti vagy orrváladékába kerülő vírusokat mutatja ki. Miután kimutatható mennyiségű vírus általában csak a fertőzés első néhány napjában van jelen, a vizsgálatot ez alatt az időszak alatt kell elvégezni. A vírus kimutatására többféle módszer áll rendelkezésre, melyek közül messze a legnépszerűbb az RSV-antigén-gyorsteszt. Ezeket a teszteket gyakran helyben, még az orvosi rendelőben vagy a sürgősségi osztályon elvégzik, az eredmény legtöbbször egy órán belül rendelkezésre áll. Néhány esetben a mintákat összegyűjtik és laboratóriumba küldik, hogy ott érzékenyebb módszerrel vizsgálják meg. Ezeknek az RSV-vizsgálatoknak az eredménye rendszerint még aznap rendelkezésre áll.
Esetenként, az orvos vírusizolálást kér (az RS-vírus tenyésztését), vagy olyan vizsgálatot, amellyel a vírus genetikai anyaga mutatható ki. Ezeknek a teszteknek az előnye az, hogy azokkal nemcsak az RSV, hanem esetlegesen jelen lévő más légúti vírusok is azonosíthatók. Fő hátrányuk, hogy ezeket a vizsgálatokat nem minden laboratóriumban végzik, illetve az eredményre hosszabb ideig kell várni, mint az RSV-gyorsteszt esetében. Klinikai szempontból ezért egyes betegek vizsgálatára kevésbé használhatóak, alkalmasak azonban annak igazolására, hogy az RSV felbukkant-e egy közösségben, valamint alkalmasak járványok azonosítására adott közösségekben, például idősek otthonában, iskolákban vagy a beteg közvetlen környezetében.
Hogyan történik a mintavétel?
A mintavétel az RSV-vizsgálat kritikus pontja. A legjobb és leggyakrabban használt minta az orrból leszívott váladék vagy orrmosó folyadék. Egy fecskendővel kis mennyiségű steril sóoldatot juttatnak a beteg orrába, majd a váladékot óvatosan leszívják, vagy a mosófolyadékot tartályba gyűjtik.
Esetenként a mintát az orrgaratból veszik steril vattatamponnal, bár ez a módszer nem annyira előnyös, mivel kevesebb vírus kerül a mintába. A mintavétel úgy történik, hogy a beteget arra kérik, hajtsa hátra a fejét, majd egy ún. Dacron pálcát vezetnek fel egyik orrlyukába, amíg az ellenállásba nem ütközik (kb. 2,5-5 cm), majd néhányszor megforgatják, és visszahúzzák. A mintavétel nem fájdalmas, de kissé csiklandozhat, és könnyezést válthat ki.
MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.
A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.