Sarlósejt vizsgálatok

Sarlósejt vizsgálata a hemoglobin S jelenlétének azonosítására szolgál, egyrészt meghatározzuk az adott egyénnél a vörösvérsejt alakját és számát, valamint a hemoglobin szintet és/vagy meghatározzuk vajon egy vagy több hemoglobin változat van a génállományban. Más kóros hemoglobin változatok jelenléte is előfordulhat, de további vizsgálatok szükségesek az ilyen speciális típusok meghatározására.

Majdnem 900 hemoglobin változat létezik, melyben a Hemoglobin S az egyik típus. Ahhoz, hogy szűrjük és bizonyítsuk a hemoglobin S jelenlétét tesztek sokaságát fejlesztették ki.

Szűrésre használt tesztek:

Szűrni sarlósejt jellegzetességet/betegséget mutató egyének családtagjait lehet. Azon személyeknél is elvégezhető, akiket újszülöttkorban nem szűrték.

• Hemoglobin S oldhatósági és nátrium metabiszulfit vizsgálat.

Mindkét vizsgálatot a hemoglobin szűrésére használjuk. A beteg vérmintájához bizonyos vegyszereket adunk, amelyek csökkentik a jelenlévő oxigén mennyiségét. A csökkentett oxigén mennyiség hatására sarlósejt alakot vesznek fel a vörösvérsejtek. Egy kevés hemoglobin S lesz jelen azoknál, akik hordozzák a sarlósejtes gént (sarlósejt jelleg) és sokkal több azoknál, akiknek sarlósejt betegségük van. Ez a vizsgálat kimutatja a hemoglobin S jelenlétét, de nem különbözteti meg a sarlósejtes betegséget és jelleget. 

A vizsgálatot csecsemőnél legalább 6 hónapos korig nem szabad elvégezni a hemoglobin F jelenléte miatt, mely a túlsúlyban levő hemoglobin a születéskor. Az a csecsemő, aki sarlósejtes betegségben szenved vagy jellegzetességét mutatja még a születés után hónapokig nem termeli kellő mennyiségben a hemoglobin S-t, ezért a vizsgálat eredménye fals-negatív lehet, ha túl korán végezzük (hemoglobin S <10%).

Szűrésre, diagnózisra és megerősítésre használt tesztek:

• Hemoglobinopátia (Hb) értékelése

Számos módszerrel értékelik a típusát és a relatív mennyiségét a különböző normál és kóros hemoglobin variánsoknak. Ezek a módszerek jellegzetességeik szerint különítik el a jelen lévő különböző hemoglobin formákat, így azok azonosíthatók és mennyiségileg meghatározhatók lesznek. Ilyen módszerek:

• Hemoglobin elektroforézis, a hagyományosan használt módszer a különböző hemoglobinok jelenlétének azonosítására
• Hemoglobin frakcionálás nagynyomású folyadékkromatográfiával a leggyakrabban alkalmazott módszer a hemoglobin variánsok szűrésének, beleértve a Hb S-t
• Izoelektromos fókuszálás, egy igen szenzitív módszer, amelyet a referencia laboratóriumok gyakran használnak

• Újszülöttkori sarlósejt szűrés az USA összes államában kötelező. (Magyarországon a ritka előfordulása miatt nincs rutinszerű szűrés.) A szűrés a legérzékenyebb módszerekkel: Hb izoelektromos fókuszálással vagy HPLC frakcionálással és a jelenlévő hemoglobin típusok azonosításával történik. Amint egy sarlósejt jellegű/beteg csecsemő növekszik és fejlődik, a HbS mennyisége is növekedni fog, miközben a hemoglobin F mennyisége csökken. Kb. 2 éves korban a szint stabilizálódik.

• DNS elemzés. Ezt a tesztet alkalmazzák a hemoglobin komponenseket előállító génmutációk kimutatására. Meghatározhatják vajon valakinek egy vagy két HbS mutációja van vagy két különböző mutáció van jelen a hemoglobin génjében (pl. HbS és HbC). A genetikai tesztet rendszerint a születés előtti (prenatális) diagnosztikában alkalmazzák: magzatvíz vizsgálata a terhesség 14-16 hetében adhat megfelelő választ.  A genetikai tanácsadást határozottan javasolt, ha pozitív volt egyik vagy mindkét szülő sarlósejt szűrése.

A korionboholyból vett mintával ugyancsak   korábban igazolható a betegség.

Kezelés ellenőrzésére használt tesztek:

Különösen a sarlósejtes betegeknél, a relatív HbS mennyiségét mérik és követik végig a kezelés során, például vértranszfúziót követően megbizonyosodnak a hemoglobin S szint csökkenéséről.

Egyéb vizsgálatok, amelyek felhasználhatók, hogy segítsenek a betegség gyanújának vagy az ismert sarlósejtes jellegnek a kiértékelésében:

• Teljes vérkép: A teljes vérkép egy adott pillanat felvétele a véráramban levő sejtekről. Többek között a teljes vérkép jelzi mennyi a vörösvérsejt és mennyi a hemoglobin tartalmuk és értékeli a vörösvérsejtek méretét és alakját. Ez az anémia kimutatására való.
• Vérkenet (perifériás kenetnek és manuális kvalitatív vérképnek is hívják).  A vizsgálat során a laboratóriumi szakorvos mikroszkóp alatt áttekinti a tárgylemezre felvitt vékony, festett vérkenetet. A vörösvérsejtek számát és típusát értékeli ki, vajon azok normálisak, vagy láthatók sarló alakú vörösvértestek a vérkenetben.
• Vas anyagcsere vizsgálata a következő vizsgálatokat foglalja magába: vas, ferritin, teljes vaskötő kapacitás és transzferrin telítettség. Ezen tesztek mérése elkülöníti a szervezet által raktározott és felhasznált vasat. Elrendelésük segít meghatározni vajon vas hiányos anémiája van valakinek vagy vas feleslege (vas túlterhelés). A sarlósejtes anémiában szenvedőknél, akik gyakran vér átömlesztést kapnak, vas túlterhelés alakulhat ki.

Az USA minden államában az újszülöttek sarlósejtes anémia szűrésére rutinszerűen történik.

A vizsgálat elvégezhető azoknál, akik korábban születtek, minthogy kötelezővé vált az újszülöttkori szűrés és tudni szeretnék van-e betegségük vagy hordozzák-e a sarlósejt jelleget. Különösen, ha a magas rizikójú csoportba tartoznak. Úgy becsülik, hogy minden 500. afro-amerikainak van sarlósejtes anémiája.

Egy vagy több sarlósejt vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában azon személyeknél, akiknél ezt korábban nem vizsgálták, illetve akiknél a betegség tünetei és/vagy szövődményei jelentkeznek, ezek lehetnek:

• Fájdalom a sarlósejt krízis következtében. A leggyakoribb tünetek a sarlósejtes betegségben a fájdalom epizódok, amelyek hosszabb ideig is fennállhatnak. A fájdalom a test egész területén jelentkezhet, és gyakran a csontokat, ízületeket, tüdőt és gyomrot érinti.
• Vérszegénység. A sarlóssejtes betegség egy hemolitikus típusú vérszegénység, ami azt jelenti, hogy a kóros sarlósejtes vörösvérsejtek gyorsabban lebomlanak (hemolízis), mint a normál alakú vörösvérsejtek és nem tudja a szervezet olyan gyorsan pótolni, amint az szükséges lenne. Így csökken a vörösvérsejtek száma és csökken a vörösvérsejtek oxigén szállító képessége.
• Nő a fertőzések száma és gyakorisága, főleg a tüdőgyulladás, ami vezető halálok a sarlósejtes gyerekeknél.
• Köhögés, mellkasi fájdalom és láz, amelyet feltételezhetően a sarlósejt betegség súlyos szövődménye, az úgynevezett akut mellkasi szindróma okoz.

Egyéb tünetek lehetnek: retina sérülés és látás- vesztés, gyermekkorban növekedési problémák, fekélyek az alsó lábszáron, epekövek és a pénisz fájdalmas merevedése (ún. priapizmus).

Mivel a sarlósejtes vörösvérsejtek jellemzően a sarlósejt alakja miatt nem áramlanak könnyen a testben, különböző területeken csapdába esnek és súlyos szövődményeket okozhatnak. Ezek lehetnek a lép gyors megnagyobbodása, a szervek, szövetek vagy csontok károsodása a véráramlás hiánya (például a veséknél) vagy agyvérzés miatt, amely a sarlósejtek által érintett gyermekek 10%-ánál előfordul.

Újszülöttköri szűrés

A sarlósejt gént hordozó újszülöttekben a magzati hemoglobin F dominál, de kis mennyiségű hemoglobin S is jelen van. Előfordulhat, hogy kevés a hemoglobin A, ha a sarlósejt jelleg jelen van. Azonban a teljes kivizsgálást 6 hónapos kor után kell elvégezni.

Diagnosztikai vizsgálat

A felnőtteknél a sarlósejtes jelleg esetén többnyire normál hemoglobin A-t termelés zajlik, míg a sarlósejtes (anémia) betegek többnyire HbS-t termelnek HbA nélkül. A heterozigóták két különböző hemoglobin variáns esetén, általában változó mennyiségben termelnek mindkét típusból. Például előállíthatnak mind HbS-t, mind HbC-t, de HbA-t nem.

Genetikai vizsgálat

Ha a HbS gén mutációjának két példányát észleljük, akkor a személy sarlósejtes betegségben szenved. Ha az egyénnek van egy HbS-t kódoló génje és egy normál génje, akkor a személy sarlósejt jelleggel rendelkezik. Ha a személynek van egy HbS génje és HbC vagy béta talasszémia mutációja, akkor valószínűleg a sarlósejtes betegséggel kapcsolatos tüneteket és szövődményeket tapasztal. Ha valakinek van egy HbS génje és egy másik, ritkább hemoglobin változata, akkor lehetnek tünetei vagy szövődményei, vagy ezek akár hiányozhatnak is.

Erről bővebben a Hemoglobin rendellenességek című cikkben olvashat.

A sarlósejtes vérszegénység tünetei és szövődményei egyénenként nagyon eltérnek, még ugyanazon családon belül is.

A közelmúltbeli vérátömlesztések, jellemzően a vizsgálat időpontjától számított utolsó három hónapban, téves negatív eredményt eredményezhet egyes teszteknél (pl. HbS oldhatósági tesztek), mivel a normál vörösvértest transzfúzió csökkenti a jelen lévő hemoglobin S relatív mennyiségét az érintett személy szervezetében.

A sarlósejtes jelleggel rendelkező emberek általában egészségesek, de azok, akik erősen edzenek, például a sportolók és azok, akik kiszáradásnak vagy szélsőséges magasságnak vannak kitéve, néha a sarlósejtes vérszegénység tüneteit tapasztalhatják meg. A sarlósejt-hordozók HbA-t és kevés HbS-t is előállítanak. Ha jelentős stressznek vannak kitéve, amely csökkenti a szervezetben az oxigén mennyiségét, a HbS-t tartalmazó vörösvértestek sarló alakúak lehetnek.

Bárki örökölheti a HbS génmutációkat, de a sarlósejt betegség inkább az afrikai ősökben terjedt el, valamint azokban, akik a gyökereiket a mediterrán térségbe, Dél- és Közép-Amerikába, Közel-Keletre, Indiába és a Karib-tenger vidékére vezetik vissza.