Hivatalos név
Vérgáz
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
22.04.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A vizsgálattal a vér pH-jára, sav-bázis egyensúlyára, a vérben lévő széndioxid (CO2) és oxigén (O2) koncentrációjára lehet következtetni. Az egyensúly felbomlása légzési-  (tüdő), vese- vagy anyagcsere rendellenességre utal.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

Az orvos általában akkor kéri a vizsgálatot, ha olyan tünetek figyelhetők meg, amelyek a sav-bázis illetve az oxigén/széndioxid egyensúly felbomlására utalnak. Ilyen tünetek lehetnek pl. a nehézlégzés, a pihegő légzés, vagy a túl gyors légzés (hiperventiláció). A vizsgálatot akkor is kérhetik, ha ellenőrizni akarják az oxigén-terápia hatékonyságát. (Oxigén-terápiát azoknál alkalmaznak, akiknél akár krónikusan, akár akutan oxigénhiány lép fel.) A vizsgálatot műtét közben is kérhetik, amikor elsősorban a vér oxigén- és széndioxid szintjét akarják ellenőrizni.

Milyen mintára van szükség?

A vizsgálatra az artériából vett vér a legalkalmasabb. Legtöbbször a csukló verőeréből (a csukló belső oldalán, a hüvelykujj alatt, ahol a pulzus érezhető) veszik a vért, de esetenként kapilláris (kevert artériás és vénás) vért is alkalmaznak. Ekkor a fülcimpából vagy – csecsemőknél - a sarkat megszúrva nyernek néhány csepp vért. A vért speciális, légmentesen zárható csőbe vagy heparinozott falú kapillárisba veszik le. Amennyiben nincs mód a vérvételt követően azonnal elvégezni a vizsgálatot, a vért olvadó jégbe állítva kell minél hamarabb eljuttatni a mérőhelyre.

Szükség van-e mintaelőkészítésre?

Előkészület általában nem szükséges, de ha oxigén terápiában részesül, az oxigént a „szobalevegős” vizsgálat elvégzése érdekében a vérminta levétele előtt 20-30 perccel elzárják. Ha erre az ön állapota miatt nincs lehetőség, vagy az orvos oxigénadagolás mellett kívánja a vérgáz szintet meghatározni, az adagolt oxigén mennyiségét figyelembe veszik a kiértékelésnél.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
A vérgáz-analízis eredményéből kitűnik, hogy elegendő oxigén van-e a vérben, és a vér pH-ja megfelelő-e (nem túl savas vagy túl lúgos).

A vizsgálat alkalmával a következő paramétereket mérik közvetlenül:

    * pH. A hidrogén ion (H+) mennyiségével kapcsolatos érték, amely a vér sav-bázis állapotát tükrözi. A vér pH-ja csökken (a vér savasabbá válik), ha a CO2-nek vagy más savnak a mennyisége növekszik. A vér pH-ja növekszik (A vér lúgosabbá válik), ha a vérben csökken a CO2 vagy nő lúgos vegyhatású vegyületek mennyisége, mint például a bikarbonáté (HCO3-).
    * PO2. A vérben oldott oxigén parciális nyomását jelzi.
    * PCO2. A vérben oldott széndioxid parciális nyomását jelzi. Ha a PCO2 szintje emelkedik a vérben, a vér pH-ja csökken (savasabbá válik), ha a PCO2 szintje csökken, a pH emelkedik, a vér egyre lúgosabbá válik.

A közvetlenül mért értékekből többféle számított paraméter képezhető. A leggyakoribbak az alábbiak:

    * O2 szaturáció (telítettség). A hemoglobin O2-telítettségének százalékos értéke, azt mutatja meg, hogy a vörösvértestekben lévő hemoglobin-molekulákhoz mennyi oxigén kötődik. Minél több oxigén kötődik a hemoglobinokhoz, azaz minél magasabb az O2 szaturáció, annál több oxigén jut át az artériákból a szervezet sejtjeihez.
    * HCO3-. Bikarbonát. A CO2 a szervezetben leginkább ebben a formában van jelen. A HCO3- koncentrációját a pH-ból és a PCO2-ből lehet kiszámolni. A metaboliás, anyagcserével kapcsolatos komponense a sav-bázis egyensúlynak. A HCO3- értéke a veséknek a pH változására adott válaszát (a kiválasztást vagy az újra visszaszívást) mutatja. A HCO3- és a pH párhuzamosan változik: ha nő a bikarbonát koncentrációja, akkor emelkedik a pH is, és fordítva.
    * Base excess/deficit (bázis túlsúly vagy hiány). A vérben az összes metaboliás pufferelő vegyület (anion) mennyiségét jelzi. Ilyen pufferelő vegyületek lehetnek pl. a hemoglobin, a fehérjék, foszfátok, de legfőképpen a HCO3- (bikarbonát). Ezek az anionok próbálják egyensúlyozni a pH-nak a betegségek okozta eltolódását (túl savas irányban /acidosis/ vagy túl lúgos irányban /alkalosis/ esetén). Ha az eltolódásban elsősorban a tüdő érintett, akkor respirációs acidosisról vagy alkalosisról, ha a vesék érintettek akkor metaboliás acidosisról vagy alkalosisról beszélünk. Az orvos elsősorban a HCO3- és a base excess/deficit eredmények ismeretében értékeli a teljes pufferkapacitást, és dönt a kezelés szükségességéről az egyensúly helyreállítása érdekében.

Hogyan történik a mintavétel?
A vérgáz-analízishez rendszerint artériás vért használnak. Előfordul, pl. csecsemőknél, hogy nem lehet artériás vért levenni. Ilyenkor csecsemőknél a sarok egy pontját megszúrva, idősebbeknél a fülcimpát megszúrva kapilláris vért nyernek. (A fülcimpa megszúrása előtt a cimpát gyakran hiperemizálják, vérbővé teszik. Erre leginkább valamilyen csípős - pl. kapszaicint tartalmazó - krémet vagy folyadékot használnak. Ez az enyhén égető érzésen túl nem okoz egyéb kellemetlenséget a páciensnek, de biztosítja, hogy kellő mennyiségű vért lehessen levenni.) Mivel az artériák oxigenált vért szállítanak a szervezet sejtjeihez, a vénák pedig az elhasznált anyagokat tartalmazó vért a tüdőhöz, ezért a kétféle vér pH-ja és oxigén- és széndioxid szintje nem lehet azonos.

Az artériás vért általában a csukló-artériából veszik (a hüvelykujj alatt, ahol a pulzust is jól lehet érezni). A vérvétel előtt egy egyszerű (Allen tesztnek nevezett) eljárással meggyőződnek a vérkeringés állapotáról. (Az Allen teszt alkalmazásakor a pácienst megkérik, hogy emelje fel, majd legalább fél percig szorítsa ökölbe a kezét. Ezt követően lenyomással elzárják a radialis és az ulnalis - sing csont feletti - artériákat, majd megkérik a pácienst, hogy nyissa ki az öklét. Az artériák elszorítása miatt ilyenkor a kéz vértelen színűvé válik. Ezt követően felengedik a sing csont feletti szorítást. Ha jó a vérkeringés, a kéznek - az artériák anastomosisa miatt - 7 másodperc alatt ismét eredeti színűnek kell lennie.) Ha az egyik kézen nem jó a vérkeringés, akkor a másikat is ellenőrzik, és az alkalmasabból veszik a vért.
Artériás vér nyerhető még a könyök artériából és az ágyéki artériából is, ezek levétele azonban megfelelő gyakorlatot igényel, gyakorlatilag csak orvos végezheti el.

Azoknál az újszülötteknél, akiknél közvetlenül a születés után légzési nehézségek léptek fel, a vérgáz analízishez mind a köldök artériából, mind a köldök vénából vesznek vért, és külön-külön megmérik a paramétereket.

Ha valaki oxigén-terápián van, két eset lehetséges: Azoknál, akiknél veszély nélkül meg lehet tenni, a végáz vizsgálathoz szükséges vérvétel előtt 20-30 perccel lekapcsolják az oxigénadagolást, így "szobalevegős" vizsgálatot végeznek. Akinél nem lehet lekapcsolni az oxigénadagolást, annál a páciens által kapott oxigénmennyiséget feljegyzik, és ennek megfelelően értékelik a vérgáz eredményeket. (Általában a belégzett levegő-frakció %-os értékét - pl. 30% FIO2, fraction of inspired oxygen - vagy a percenként adagolt O2 térfogatát jegyzik fel.)

Az artériás vérvételt követően a vérvétel helyére legalább 5 percig erősen tampont kell szorítani! Mivel a vér az artériákon keresztül pumpálódik, a véralvadás hosszabb ideig tart, mint más vérvételekkor. Különösen érvényes ez azoknál, akik valamilyen alvadásgátlót (pl. syncumart, warfarint) vagy aspirint szednek; náluk a vérvételt követő alvadás akár 10-15 percig is eltarthat. Ha a vérzés elállt, a vértvevő kötést helyez a vérvétel helyére, amelyet további egy óráig vagy még tovább is célszerű fenntartani.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A vérgáz vizsgálatból alapvetően a páciens vérének oxigéntartalmára és sav-bázis viszonyaira következtetnek.

Az egészséges szervezet képes kompenzálni a sav-bázis egyensúly eltolódásokat anélkül, hogy különösebb beavatkozásra szükség lenne. Nem ez a helyzet egyes akut vagy krónikus betegség esetén, amikor orvosi beavatkozásra van szükség a megfelelő oxigénellátáshoz vagy a sav-bázis egyensúly fenntartásához. Az orvosi beavatkozás a gyógyszeres kezelésen kívül jelentheti tiszta, koncentrált oxigén adását, vagy akár respirátor alkalmazását. A tartósan oxigén-terápián lévőknél az orvos a terápia hatékonyságának ellenőrzéséhez többször is kérheti  a vérgáz-analízist.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A vérgáz vizsgálatát azoknál kéri az orvos, akiknél olyan tünetek jelentkeznek, amelyek az O2/CO2-egyensúly felbomlására vagy a vér pH-jának eltolódására utalnak. Ilyen tünetek lehetnek pl. a nehézlégzés vagy a rövid, kapkodó légzés. Sokféle akut vagy krónikus állapot jár együtt a sav-bázis egyensúly felbomlásával. A vérgáz vizsgálata nem mutatja ki a közvetlen okot, de jelzi, hogy az okot az anyagcsere vagy a légzés területén kell keresni.

A vérgáz vizsgálatát gyakran kérik már diagnosztizált légzési-, anyagcsere- vagy vesebetegeknél az oxigénellátás illetve a sav-bázis viszonyok megismeréséhez. "Oxigénen lévő" (kiegészítő oxigénkezelésben részesülő) pácienseknél a kezelés hatékonyságának megfigyeléséhez több alkalommal is kérik a vizsgálatot. A feji vagy nyaki traumát szenvedőknél vagy a légzést befolyásoló sérüléssel rendelkező betegeknél is kérhetik a vérgáz vizsgálatát. A hosszantartó altatásban végzett műtéteknél - különösen a szív bypass műtétjénél vagy koponya-műtéteknél - az operáció folyamán végig, azt követően még egy ideig monitorozzák a szervezet oxigénellátottságát és sav-bázis viszonyait.

Újszülötteknél a köldökvérből mért vérgáz értékekből lehet következtetni az újszülött légzési nehézségeire és sav-bázis viszonyaira. A vizsgálatot csak azoknál a csecsemőknél kérik, akiknek légzési nehézségei vagy más, betegségre utaló jelei vannak.

Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referencia érték számos tényezőtől függ, (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referencia tartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referencia tartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.

A kóros eredmény alapvetően három dologra utalhat: nem megfelelő az oxigénellátottság, nem megfelelő a CO2-leadás, és/vagy vesefunkciós zavar áll fenn. Kezelés nélkül az ilyen állapot idővel akár életveszélyessé is válhat, ezért fontos a korai felismerés. Megfelelő kezeléssel a tünetek enyhíthetők, vagy akár meg is szüntethetők, ehhez viszont meg kell találni azt az okot, amely előidézte a vérgáz-egyensúly felbomlását.

A vér pH-jának eltolódását akár savi irányban (acidosis) akár lúgos irányban (alkalosis) olyan állapotok vagy betegségek okozzák, amelyek a légzésfunkciót (tüdőt) vagy az anyagcserét (vesét) érintik. Függetlenül attól, hogy mi okozza a pH eltolódását, a légzési- és anyagcsere-rendszerek - mivel szoros kölcsönhatásban vannak - megpróbálják kompenzálni egymás kóros működését annak érdekében, hogy a normális pH és a sav-bázis egyensúly helyreálljon.

A respirációs acidosist alacsony pH-érték és emelkedett pCO2 szint jellemzi. Légzési nehézségre utal: kevés az oxigén a tüdőben és kevés CO2-t tud a szervezet leadni. Számos oka lehet ennek az állapotnak, többek közt tüdőgyulladás, krónikus obstruktív tüdőbetegség (chronic obstructive pulmonary disease (COPD), és a kábítószerek is okozhatnak respirációs acidózist.
A respirációs alkalózist emelkedett pH-érték és csökkent pCO2 szint jellemzi. Szapora légzés jellemzi, amelyet hiperventiláció (gyakori, nagy sóhajszerű légvétel), fájdalom, érzelmi stressz-helyzetek, vagy az oxigéncserét befolyásoló tüdőbetegségek okozhatnak.

A metaboliás acidosist csökkent pH-érték és csökkent HCO3- jellemzi. A vér metaboliás/vese szinten túlságosan savas. Az okok között diabétesz, sokk, veseelégtelenség szerepelhet.
A metaboliás alkalosist emelkedett pH-érték és emelkedett HCO3- jellemzi. Gyakran lehet látni hypokalemia (alacsony vér-káliumszint), krónikus hányás (savvesztés a gyomorból) és bikarbonát túladagolás esetén

Mit kell még tudnom?
Az artériából történő vérvétel fájdalmasabb, mint a szokásos, vénából történő. A páciensnek fel kell készülnie ennek a fájdalomnak az elviselésére. Nem szabad megijedni attól, hogy vérvételkor a vér szétspriccelhet. (A ruházat védelmére is célszerű felkészülni.)

Előfordulhat, hogy kanülön keresztül veszik a vénás vért a vérgáz analízishez. (Ez leginkább szívkatéterezéskor vagy valamilyen transzplantációt követően fordul elő.) Az ilyen vérből kapott eredményeket óvatosan kell értékelni. A perifériás vénás vérből nyert adatok nem alkalmasak az oxigén-státusz megítéléséhez.

Gyakori kérdések

Elvégezhető a vérgáz vizsgálat háziorvosi rendelőben is?
A vérgáz vizsgálatot - erre speciálisan kiképzett személyzettel - általában kórházakban, intenzív osztályokon, vagy nagy laboratóriumokban végzik, mivel a mérést a mintavételt követően azonnal el kell végezni, és a meghatározáshoz speciális készülék szükséges. A háziorvosi rendelőben nincsenek meg ennek a vizsgálatnak a feltételei.

2. Asztmás vagyok és tüdőgyulladásom is volt már. Miért nem kérte az orvosom sohasem ezt a vizsgálatot?
Az esetek nagy többségében a tüdőgyulladás és az asztma jellegzetes tünetei alapján, a mellkason történő hallgatózással, spirometriás eredmény vagy röntgenkép segítségével jól felismerhető. Ezeknek a betegségeknek a kezelése is megoldott, és nem szükséges hozzá a vérgáz-státusz monitorozása. Ez alól csak a hosszantartó, krónikus légzési elégtelenséggel járó állapot a kivétel. Ilyenkor a vizsgálatot a kórházi felvételt követően vagy az intenzív osztályra kerüléskor végzik el.

3. Van más lehetőség is az oxigénszint mérésére?
Létezik egy pulse oximeter-nek nevezett készülék, amelynek segítségével noninvasiv módon (vérminta vétele nélkül) a szervezetnek csak az oxigénellátottságára lehet következtetni. A készülék érzékelő részét a hüvelykujjra vagy a fülcimpára lehet felcsíptetni. Az érzékelő az erekben keringő vér színéből következtet az oxigénellátottságra. A pulse oximeter hasznos eszköz az oxigén-szaturáció figyelésére, de a pontosságát a különböző kóros hemoglobinformák nagyban befolyásolják. (Ilyen kóros forma lehet pl. a szénmonoxidmérgezést követően kialakuló karboxihemoglobin.) A készülékkel kapott alacsony érték rossz vérátáramlást jelez. A hemoglobin nagyon alacsony koncentrációja lehet súlyos anémia következménye.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe