Segít diagnosztizálni a mononukleózist, értékelni az EBV (Epstein-Barr vírus) fertőzésekre való fogékonyságot, segít megkülönböztetni az EBV fertőzést egyéb hasonló tünetekkel járó betegségektől.
Segít diagnosztizálni a mononukleózist, értékelni az EBV (Epstein-Barr vírus) fertőzésekre való fogékonyságot, segít megkülönböztetni az EBV fertőzést egyéb hasonló tünetekkel járó betegségektől.
Ha egy serdülőnek mononukleózisra utaló tünetei vannak, de negatív a mononukleózis heterofil antitest vizsgálat (köznapi, a régi eljárásra utaló elnevezéssel a Paul-Bunnel reakció) eredménye; ha egy terhes nőnek influenzaszerű tünetei vannak; néha olyankor, ha egy tünetmentes személy mononukleózisnak van kitéve.
A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.
Nincs teendő.
Az EBV ellenanyagok segítenek diagnosztizálni a mononukleózist olyan betegeknél, akiknek jellegzetes tünetei vannak, de negatív a mononukleózis heterophil antitest vizsgálati eredménye. A differenciál diagnosztikához a VCA-IgM, VCA-IgG, EA-D, és az EBNA meghatározását ajánlják: A VCA-IgM-t, a VCA-IgG-t és az EA-D-t a folyamatban lévő, illetve újabb keletű fertőzésekre, a VCA-IgG-t és az EBNA-t a korábbi fertőzések kimutatására. Vírusos betegség tünetével rendelkező terhes nőknél ezen EBV ellenanyagok közül többet is vizsgálhatnak, hogy segítsenek elkülöníteni az EBV-t, a CMV, a toxoplasmózis vagy az egyéb vírus fertőzésektől, amelyek hasonló tüneteket okoznak. Esetenként a VCA-IgG vagy más EBV ellenanyag megismételhető 2-4 héttel az első meghatározást követően, hogy mérjék az ellenanyag koncentráció változását, (emelkedik, csökken vagy stagnál-e).
A VCA-IgG (és néha az EBNA) meghatározását néha elvégzik tünetmentes személyeknél is, hogy lássák, a páciens fogékony-e EBV fertőzésre, vagy korábban átesett-e már fertőzésen.
A meghatározásokat nem végzik rutinszerűen, de kérhetik serdülő korúaknál, vagy olyan immunhiányos pácienseknél, akik mononukleózisos személlyel vannak közeli kapcsolatban.
Az EBV ellenanyag meghatározását akkor kéri az orvos, ha a valakinek mononukleózisra utaló tünetei vannak, de a mononukleózis heterophil antitest vizsgálati eredménye negatív. Akkor is kérhetik, ha egy terhes nőnek influenzaszerű tünetei vannak, és az orvos meg akarja állapítani, hogy a tünetek EBV-nak vagy más mikroorganizmusnak tudhatók-e be. VCA-IgG és EBNA meghatározások eredményei a korábban lezajlott EBV fertőzés kimutatásakor hasznosak. Esetenként a vizsgálatot bizonyos idő elteltével megismételhetik, ha az orvos nyomon akarja követni az ellenanyag koncentrációjának alakulását, és/vagy ha az első kimutatás eredménye negatív, de az orvos a beteg tünetei alapján mégis EBV fertőzésre gyanakszik.
A vírus-szerológiai eredmények értékelése gyakran nem egyszerű, a következőkben csak néhány támpontot említünk meg.
Ha egy betegnek pozitív a VCA-IgM ellenanyag meghatározásának az eredménye, akkor valószínűleg folyamatban lévő, vagy éppen nagyon új keletű EBV fertőzése van. Ha egy páciensnél tipikusan mononukleózisra jellemző tünetek jelentkeznek, akkor is valószínűleg mononukleózist diagnosztizálnak, ha a heterofil ellenanyag kimutatásának eredménye negatív volt. Ha a VCA-IgG és az EA-D IgG koncentráció szintén pozitív volt, akkor igen valószínű , hogy EBV fertőzés nem régi eredetű.
Ha a VCA-IgM negatív, de a többi és az EBNA ellenanyag pozitív, akkor valószínű, hogy a személynek régebben volt EBV fertőzése. Ha egy tünetmentes személynek negatív a VCA-IgG-je, akkor nem volt előzőleg EBV-nek kitéve, és jelenleg is fogékony a fertőzésre. Általánosan: az emelkedő VCA-IgG aktív, míg a csökkenő koncentrációk múló EBV fertőzésre utalnak. Tudni kell azonban, hogy a jelenlévő ellenanyag-mennyiség nem korrelál a betegség súlyosságával vagy időtartamával. Magas VCA-IgG szint magas maradhat akár a páciens egész életében.
Az eredmények táblázat formájában:
|
A teszt eredmény alapján valószínű: |
|
||
EBV ellenanyag teszt |
Fogékony EBV fertőzésre |
Aktuális EBV fertőzés |
Lezajlott EBV f ertőzés |
Megjegyzés |
VCA-IgM |
|
+ |
+ |
Először jelenik meg, 4-6 hét után eltűnik |
VCA-IgG |
– |
+ |
+ |
Ha negatív -fogékony, megjelenik a fertőzés első hetében , azután jelen van az egész élet során |
EBNA-IgG |
|
|
+ |
Pozitív lesz 2 – 4 hónap alatt, azután jelen van az egész élet során |
EA-D IgG |
|
+ |
+ |
egy héten belül pozitív lesz, rendszerint eltűnik 2 héten belül, de az emberek 20%-ában megmarad |
Heterofil IgM (mononukleózis teszt) |
|
+ |
|
Az EBV fertőzés alatt az említett ellenanyagokon kívül legalább két másik ellenanyagféleség is megemelkedik: egy IgA típusú ellenanyag az EBV kapszid antigénjére (EBV VCA-IgA), és egy IgG típusú ellenanyag az EBV korai antigénjére (EA-R IgG). Technikailag lehetséges ezeket az ellenanyagokat is mérni, a gyakorlatban azonban ritkán van szükség ezek meghatározására.
A mononukleózis leggyakoribb komplikációja a léprepedés. Ezen kívül az EBV ferőzésnek a leggyakoribb szövődményei: egyidejű torokgyulladás, légzési nehézség, amelyet leggyakrabban Streptococcus okoz, ritkán sárgaság (a májfunkció romlása miatti bőr besárgulás), bőrkiütések, pancreatitis (hasnyálmirigy gyulladás), görcsök és/vagy encephalitis (az agyvelő gyulladása).
Az EBV társulhat (vagy talán szerepet is játszik) egyes rákféleségek kialakulásában, ideértve a Burkitt limfómát és a nasopharingealis carcinomát.
A kezelés főleg támogató jellegű, a tünetek kezelésére korlátozódik. (Ide tartozik pl. a megterhelő fizikai sportok végzésének, vagy nehezebb súlyok emelésének elkerülése, - a léprepedés megelőzése érdekében). Nincs rendelkezésre álló anti-virális gyógykezelés vagy vakcina a gyógyulás felgyorsítására vagy a fertőzés megelőzésére.