Diabeteshez társított autoantitestek

Általában az autoantitest vizsgálatot nem az autoimmun 1-es típusú diabetes diagnózisának a elkészítéséhez kérik; az átlag népességet tekintve nem jár haszonnal az autoantitest szűrése. A vizsgálat hasznos lehet viszont azoknál a pácienseknél, akiknek nagy a kockázatuk a diabetesre. (Legnagyobb kockázattal azok rendelkeznek, akiknek közeli rokonságában ismert 1-es típusú családtag, pl. testvér vagy szülő él vagy élt.)
A diabeteshez társult (szigetsejt ellenes) autoantitest vizsgálatot elsősorban azért kérik, hogy kiderítsék a már kialakult 1-es típusú diabetes okát: autoimmun vagy egyéb (például elhízás, inzulin rezisztencia, stb.) eredetű. Ha az ICA, GADA, vagy IA-2A kimutatható, akkor az 1-es típusú diabetes autoimmun eredete megalapozott.
Az IAA esetében az antitetest kimutatást az inzulinterápia megkezdése előtt kell elvégezni. Az ICA, GADA, és az IA-2A-hoz hasonlóan, ha az IAA jelen van egy cukorbetegben, (akit nem kezelnek inzulinnal), akkor a betegség oka 1-es típusú diabetes.

Általában a vizsgálatoknál vagy az ICA-t, vagy a GAD/IA-2A kombinációt végzik el, mivel ez a megközelítés bizonyult a leginkább költséghatékonynak.
Különbség van a gyerekek és a felnőttek autoantitest profilja között. Általában az IAA az első marker, amely megjelenik a fiatal gyermekekben, és figyelmeztet a diabetes kockázatára. Amint a betegség kifejlődik, ez a marker csökken, akár el is tűnhet, és az ICA, GADA, valamint az IA-2A kerül előtérbe. Az IA-2A rendszerint kevésbé mutat pozitivitást az 1-es típusú diabetes kezdetekor, a GADA vagy az ICA-hoz képest. Amíg az újonnan kezdődő 1-es típusú diabeteses gyerekeknek közel 50 %-a IAA pozitív, az IAA pozitivitás jóval kisebb mértékű a felnőtteknél. Ezért az IAA teszt elsősorban a fiatalabb gyerekek kockázatellenőrzéshez alkalmazható eredményesen.

Az autoantitesteket olyan kutatások során is felhasználják, amelyeknél a fő cél a betegség kialakulásának vizsgálata. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy több féle szigetsejt-ellenes antitest egyidejű jelenléte nem-cukorbetegek vérében nagyobb kockázatot jelent egy későbbi 1-es típusú diabetes kialakulására, mint azoknál, akiknél nem tudnak ilyen antitesteket kimutatni.

Az antitestek egyikének vagy kombinációjának vizsgálatát akkor kéri az orvos, ha egy páciensnél újonnan diagnosztizálják a cukorbetegségét, és felmerül annak a lehetősége, hogy az állapot autoimmun folyamat eredménye. Az IAA vizsgálatot, mint az autoimmun 1-es típusú diabetes markerét, az inzulin adagolását megelőzően kell elvégezni. Akár humán, akár állati illetve szintetikus eredetű az inzulininjekció, stimulálhatja az inzulin ellenes antitesteket, amelyek az IAA teszt elvégzésekor pozitív eredményt fognak adni. Az IAA vizsgálat nem különbözteti meg az autoantitesteket azoktól az ellenanyagoktól, amelyek az inzulininjekcióra adott válaszként képződnek.
Egy vagy több autoantitest kimutatását kérhetik diagnosztizált 1-es típusú diabeteses pácienseknél, vagy olyanoknál, akiknek közeli hozzátartozójánál (testvérénél, és/vagy szüleinél) kimutatták a cukorbetegséget.
A vizsgálatot kutatások során is kérhetik. Ilyenkor gyakran az antitest mennyiségének alakulását szeretnék követni, ezért a meghatározásra többször, meghatározott időközönként is sor kerül.

FIGYELEM: Mivel a referencia érték számos tényezőtől függ, (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referencia tartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referencia tartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.

A nem-cukorbetegeknél rendszerint nem lehet szigetsejt ellenes antitestet kimutatni. Ha valakiben (vagy közeli rokonában, testvérében, szüleinél) szigetsejt ellenes antitesteket mutatnak ki, annál a személynél nő a kockázata az 1-es típusú diabetesnek. Közismert azonban, hogy sokakban soha nem fog diabetes kifejlődni, még akkor sem, ha kimutatták náluk az autoantitesteket. Ilyenkor a szigetsejt ellenes antitest szintje a vérben általában alacsony, alig kimutatható, és gyakran a jelenlétük is csak átmeneti.
A bizonyítottan 1-es típusú diabeteseseknél az esetek nagy többségében (kb. 95 %-ában) kimutatható valamilyen autoantitest, és csak néhány páciensnél fordul elő, hogy soha nem jön létre mérhető mennyiségű szigetsejt ellenes antitest. A leggyakrabban előforduló szigetsejt ellenes antitestek: ICA, GADA, IA-2A, és/vagy IAA. Ezek kimutatása esetén az 1-es típusú diabetes diagnózisa bizonyított.

Az autoantitestek koncentrációjának ismerete a diabeteses rizikó megítélése szempontjából fontos.  Fokozott a kockázat, ha nem-diabeteses személyeknél egy vagy több szigetsejt ellenes antitestre pozitivitás mutatható ki. (Minél több féle szigetsejt ellenes antitest jelenléte mutatható ki, annál nagyobb a kockázata az 1-es típusú diabetes kialakulásának.) Nagyon magas lehet a rizikó, ha egy nem-cukorbeteg személynek egy vagy több szigetsejt ellenes antiteste van, és az intravénásan adott cukorinjekcióra alacsony az inzulinválasza. Az 1-es típusú diabetes 5 éven belül történő kialakulásának a rizikója megközelítően 60 %-os, ha kimutatható az ICA, és csökkent inzulinválasz tapasztalható az intravénás glükózinjekcióra. Mivel nincs hatásos lejárás az 1-es típusú diabetes megelőzésére, ezért az átlag populáció szigetsejt ellenes antitest szűrése gazdaságilag nem indokolt.

Az autoimmun antitestek kimutatása nem egyszerű, komoly műszerezettséget és szakértelmet kíván. Ezért a meghatározás csak speciális laboratóriumban elérhető. Mivel a GADA és az IA-2A tesztek automatizáltak, ezek általában könnyebben kivitelezhetők, mint az ICA vizsgálata, mely munka- és időigényes.
Nem szabad elfelejteni, hogy szigetsejt ellenes antitestek más autoimmun endokrin kórképekben (pl. Hashimoto thireoiditises, vagy az autoimmun Addison-kór) is kimutathatók.

Az autoantitestek megjelenése kapcsolatba hozható a béta-sejtek pusztulásával, és tükrözi a fennálló autoimmun folyamatot, de általános a vélemény, hogy a sejtek károsodását nem (csak) ezek a molekulák okoznák.

Mivel jelenleg még nincs megfelelő megelőző terápia, ezért nem. Amit ezzel a vizsgálattal el lehet érni az az, hogy azonnal a cukorbetegségre irányítja a figyelmet, mihelyst megjelennek a tünetek (gyakori vizelés, súlyvesztés, és hyperglycaemia azaz magas vércukorszint). Az autoantitestek kimutatása indokolhatja a diabeteses cukorellenőrzés megkezdését, ugyanakkor segítheti a diabetes kialakulásakor észlelhető komplikációk, mint a vese-, és a szem-károsodások minimalizálását.