Más néven
Lítium meghatározása
Hivatalos név
Lithium meghatározása
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 01.10.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A vizsgálat a vérben található lítium koncentrációjának meghatározására szolgál. A vizsgálat célja leggyakrabban a kezelés során alkalmazott lítium vérszintjének ellenőrzése, az esetleges lítiummérgezéses állapot felismerése.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

A lítium szintet a kezelés alatt rendszeres időközönként célszerű ellenőrzni, így felismerhető a terápiás szintnél alacsonyabb vagy magasabb (esetleg mérgező) koncentráció.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) Li-Heparinos csőben levett vérmintából a vizsgálatot nem szabad elvégezni!
A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
A vizsgálattal a vérben lévő lítium koncentrációját lehet meghatározni. A lítium vegyületeket gyógyszerként használják mániás depresszióban a kedélyállapot stabilizálására. A mániás depresszió egy kevert idegi kórkép, amelyben a mánia, a lelkesültség, felfokozott izgatottság váltakozik a depresszióval, kétségbeeséssel. A szélsőséges idegi magatartás ciklusa változó lehet: Előfordulhatnak rövid, néhány napos, hetes ciklusok, de eltarthatnak hónapokig, akár évekig is. A depressziós időszakban a beteg szomorúnak, reménytelennek látja sorsát, életét feleslegesnek érzi, elveszti minden érdeklődését a napi események iránt. Gyakran küzd alvászavarral, testsúlya csökken, nem képes koncentrálni, és nem ritkán öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják. A mániás periódusokat eufórikus kitörések, felfokozott tettrekészség, grandiózus elképzelések, meggondolatlan cselekedetek, bravúroskodások jellemzik. Az illető nem mutat veszélyérzetet, helyzetértékelése hamis. Előfordul, hogy a beteg viselkedése kevert: egyik pillanatban a fellegekben jár, a másikban letargiába esik. A mániás depresszió nem csak a felnőttek betegsége, nem ritkán megfigyelhető gyermekeknél is.
A lítium-tartalmú gyógyszereket azoknak szokták felírni, akik mániás depresszióban szenvednek, vagy azoknak, akiknél a depresszió kezelésére használt más gyógyszer nem éri el a kívánt hatást. A kezelés során a vér lítiumszintjét egy meglehetősen magas (a normál szintnek akár a százszorosát is kitevő), állandó szintre állítják be. Ez a beállítás lassan, fokozatosan történik, és akár heteket, hónapokat is igénybe vehet. A hatásos lítiumszint értéke személyenként változó, és több tényezőtől is függ. Ilyen tényező pl. a beteg kora, általános egészségi állapota, egyéb okból történő gyógyszerelése. A lítiumszintet egy viszonylag szűk tartományban kell tartani: az alacsony szint nem hatásos, a túl magas pedig toxikus tüneteket okoz. A toxikus tünetek közé tartozik az émelygés, hányinger, hányás, hasmenés, zavartság, izomremegés. Az extrém magas lítiumszint izomgörcsöt, eszméletvesztést okozhat, és akár halálhoz is vezethet. Mindezek miatt rendkívül fontos a vér lítiumszintjének rendszeres monitorozása.

Hogyan történik a mintavétel?
A kar könyökhajlati vénájából veszik a vért.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A vér lítium koncentrációjának vizsgálatát azért kérik, hogy megállapítsák, hogy a lítium-koncentráció a terápiás tartományban van-e. A gyógyszerelés kezdetén a vizsgálatot gyakrabban, néhány naponként, később, a monitorozás időszakában ritkábban, néhány hetenként kérhetik. Egy-egy rendkívüli meghatározást kérhet az orvos, ha a páciens új gyógyszert kap (azért, hogy megtudják, befolyásolja-e az új gyógyszer szedése a lítiumszintet), vagy ha a betegnél esetleg a lítium-toxikózis tünetei jelentkeznek.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A lítiumszint meghatározását a gyógyszerelés megkezdésekor, vagy hosszabb kihagyás utáni újrakezdését követően kéri az orvos. Ha a gyógyszerelés során sikerül elérni a terápiás értéket, a lítiumszint monitorozását elegendő időszakonként elvégezni.
Olyankor is szükségessé válhat a vizsgálat elvégzése, amikor a beteg állapota azt mutatja, hogy a kezelés nem hatékony. (Ennek több oka is lehet: a lítium koncentrációja túl alacsony, a páciens szervezete nem az elvárt mértékben reagál a kezelésre, esetleg a beteg nem az előírásnak megfelelően szedi a gyógyszert.) Akkor is kérheti az orvos a lítiumszint meghatározását, ha a gyógyszerelés során mellékhatások lépnek fel, vagy ha a toxicitás tünetei jelentkeznek.

A vizsgálat elvégzésének időpontját előre meg kell beszélnie az orvosnak és páciensének. A mérést megelőzően legalább 12-18 órával már nem szabad bevenni a gyógyszert. Mivel azonban a gyógyszerelés időpontja és a lítium-ürítés egyénenként változhat, ezért mindenkinek személyre szabottan kell megállapítani a vérvétel időpontját.

Mit jelent az eredmény?
A terápiás tartomány kb. 0,6 – 1,2 mmol/L (600 - 1200 mikromol/L) között van. (Lítium-tartalmú gyógyszer szedése nélkül a vér lítiumszintje ennek az értéknek kb. az egyszázad része; általában nem éri el a 10 mikromol/L-t.) FIGYELEM: Ügyelni a mértékegységre!
A fent említett terápiás tartományban általában még nem jelentkeznek a mellékhatások, de ez alól lehetnek kivételek! Nagy az egyéni variabilitás a kezelés hatékonyságát illetően is: Vannak, akiknél a mániás depresszió kezelésében csak a legmagasabb koncentráció hatékony, másoknál már az alacsonyabb koncentrációjú lítium is mellékhatásokat eredményez. A páciensnek a kezelés sikere érdekében szorosan együtt kell működnie kezelőorvosával, a terápiára vonatkozó megfigyeléseit meg kell osztania az orvossal.
Ha a lítiumszintet sikerül optimális szinten tartani, a páciens mániás depressziója megszűnik, és a gyógyszer mellékhatásai sem jelentkeznek. Alul dozírozáskor a betegség, felül dozírozáskor a gyógyszer mellékhatásának tünetei jelentkeznek. Fontos, hogy a beteg ne változtasson önkényesen a dózison, mert ezzel a betegségét súlyosbíthatja. A gyógyszerbeállítást az állapot értékelése alapján időszakonként érdemes újraértékelni.

Mit kell még tudnom?
A lítium nagy része a veséken keresztül ürül. Hosszantartó lítium-kezelés ronthatja a vesék funkcióját. Akinek egyébként is rosszabb a veseműködése, ennek következtében nem képes a lítiumot normál mértékben eliminálni, annak a vérében több lítium halmozódik fel, így magasabb lesz a lítiumszintje. A kezelés során ezért fontos a vesefunkció rendszeres ellenőrzése (pl. karbamid és kreatinin vizsgálatok segítségével).
A tartós lítiumkezelés hypothyreosist is (csökkent pajzsmirigy-működést) eredményezhet, ezért a pajzsmirigy-funkciót is célszerű időszakonként ellenőrizni (TSH és FT4 vizsgálattal).

Terhes nőknél a lítium szedését meg kell beszélni a nőgyógyásszal, mert a tartós lítium-terápia a magzatnál szívbillentyű rendellenességet eredményezhet. Ugyancsak célszerű megbeszélni a gyógyszerelést azoknál is, akik még nem terhesek, de a közeljövőben gyermeket szeretnének vállalni.

Számos egyéb orvosság befolyásolhatja a lítium-terápia hatékonyságát. Vannak a lítiumszintet emelő és csökkentő gyógyszerek, és vannak, amelyek a mellékhatások megjelenését befolyásolják. A lítium vérszintjét általában emelik a gyulladáscsökkentők (pl. ibuprofen és naproxen) és a vizelethajtók (pl. hydrochlorothiazid és furosemid). Többféle gyógyszer segíti a kellemetlen mellékhatások kialakulását: Ezek közé tartoznak az antipsychoticus szerek (pl. clozapin és olanzapin), a vérnyomáscsökkentők egyes típusai, pl. a Ca-csatorna gátlók és az angiotenzin-konvertáz gátlók (ACE inhibitorok) és egyes antiepileptikumok (pl. carbamazepin). A lítiumszintet csökkentik a theophyllinek és a koffein.

A lítiumszint emelkedését és a mellékhatások erősödését eredményezheti a nagyfokú só- és vízvesztés is, pl. sómentes diéta alkalmazásakor, erős izzadáskor, és hányással, hasmenéssel járó betegségekkor.

Gyakori kérdések

1. Mennyi ideig kell szedni általában a lítiumot?
A lítiumot az esetek nagy többségében naponta, egész életen át kell szedni. A mániás depresszió ugyanis a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel a beteg állapota jól karbantartható.

2. Milyen orvos kérheti a vizsgálatot?
A vizsgálatot mind háziorvos, mind szakorvos (pl. neurológus) kérheti a laboratóriumtól.

3. Elvégezhető a lítium-meghatározás otthon is?
Nem, a meghatározás speciális műszerezettséget igényel. Mivel a vizsgálat nem rutinszerű, ezért nem minden laboratórium végzi. A vizsgálat előírásakor célszerű megkeresni a megfelelő laboratóriumot, és érdeklődni az esetleges speciális igényekről.
Mivel a vizsgálatra egy-egy személy esetében egész életen át szükség lehet, ezért törekvések vannak olyan önellenőrző módszerek és készülékek kifejlesztésére, amelyek révén a páciensek tájékozódó jelleggel, ujjbegyből vett vérmintából otthon is el tudnák végezni a meghatározásokat. Ezek a kísérletek széleskörben folynak, és a módszer remélhetőleg a közeljövőben hozzáférhetővé válik a rászorulók részére.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?