Ezeket a kifejezéseket használják azon kóros állapotok leírására, amikor a vér kémhatása eltér a normálistól. A vér kémhatása (ez azt jelzi, hogy mennyire savas vagy mennyire lúgos) pH-méréssel határozható meg. A pH, a hidrogén ion koncentráció negatív logaritmusa. Az anyagcsere-folyamatok megfelelő működéséhez és a szövetek jó oxigénellátásának biztosításához a vér pH-értékének csak egy igen szűk; 7,35-7,45 közötti tartományban szabad változnia. A vér pH-értékének eltolódását számos betegség és állapot okozhatja.

A szervezetben zajló anyagcsere-folyamatok savak termelődésével járnak. Ez jelentős mennyiségű, melytől a pH-egyensúly fenntartása érdekében meg kell szabadulni. Az egyensúly felbomlását okozhatja mind a fokozott sav- vagy lúgtermelés, mind a fokozott sav- vagy lúgvesztés Felesleges a hivatkozás, hiszen feleslegesnek tartom az ábra közlését!!. Acidózisnak (savasodás) nevezik, ha a vér pH-értéke 7,35 alá csökken, míg alkalózisnak (lúgosodás) ha az érték 7,45 fölé emelkedik. A szervezet mindkét esetben válaszreakciókat indít el, melyek a pH-egyensúly visszaállítását, normalizálódását célozzák.

A szervezet pH-egyensúlyának fenntartása elsődlegesen a tüdők és a vesék feladata. A szén-dioxid (CO2) kilégzésével a tüdőn át a szervezetből sav távozik. A kilégzett CO2mennyisége a légzésszám változásával (bizonyos határok között) befolyásolható. A vér pH-jára ez másodpercek, percek alatt hat. A vesék is kiválasztanak savakat a vizeletbe, valamint bikarbonátot (HCO3-) termelnek, és szabályozzák annak kiürülését vagy a szervezetben maradását. A bikarbonát egy bázis, mely a vér pH-értékét növeli. A bikarbonát-koncentráció változása lassabban következik be, a CO2-velellentétben órákat vagy napokat vehet igénybe. Gyakran mindkét paraméter változása elindul, és egészen addig fennmarad, amíg a pH-egyensúly helyre nem áll, vagy a szervezet kompenzációs tartalékai ki nem merülnek. A vér kémhatásának szabályozását befolyásolhatják a tüdőt és a vesét érintő betegségek, de egyéb kóros metabolikus állapotok is.

Az acidózis vagy alkalózis kialakulhat gyorsan (heveny állapot), de idült folyamat is lehet. Lehetséges, hogy az acidózis nem okoz tüneteket, vagy csak olyan, nem jellegzetes panaszok fordulnak elő, mint fáradékonyság, hányinger, hányás. A hevenyen kialakuló acidózis a légzésszám emelkedésével és a légvételek mélyülésével, zavartsággal, fejfájással, epilepsziaszerű rohamokkal, igen súlyos esetben pedig mély eszméletlenséggel (kóma) és akár halállal is járhat. Az alkalózis tüneteit a társuló fokozott káliumvesztés okozza: ingerlékenység, gyengeség, izomgörcsök.

A sav-bázis háztartás zavarait két fő csoportba soroljuk. A légzést érintő és a CO2szintjének változásával járó állapotok az ún. respirációs acidózis (alacsony pH) és respirációs alkalózis (magas pH). A respirációs eredetű sav-bázis zavarok általában tüdőbetegségekhez vagy a légzést befolyásoló egyéb állapotokhoz kapcsolódnak. Az olyan kóros állapotokat, melyek a bikarbonát-koncentráció megváltozását okozzák, metabolikus acidózisnak (alacsony pH), illetve metabolikus alkalózisnak (magas pH) nevezzük. A metabolikus eredetű sav-bázis zavarokat a vese betegsége, de sok egyéb más kóros állapot is okozhatja. Ismerünk olyan örökletes (genetikai) rendellenességeket, melyek valamely anyagcsere-folyamat kóros eltérésével és így a sav-bázis egyensúly felborulásával járnak, az elváltozás gyakrabban történik a savasodás (acidózis) irányába. Ezeket veleszületett anyagcserezavaroknak (genetikai-metabolikus rendellenességek) nevezik, és számos esetben valamilyen, általában savas természetű anyag felszaporodásával járnak. A cukorbetegség, a súlyos hányás vagy hasmenés is okozhat metabolikus (non-respiratorikus) sav-bázis eltéréseket.