Pajzsmirigyrák

A legtöbbször a pajzsmirigyrák pontos oka nem ismert. Vannak azonban olyan kockázati tényezők, amelyek az életkorral, a nemmel, az öröklött hajlammal és a sugárzással vannak kapcsolatban:

• • Nem – nőknél két-háromszor nagyobb a pajzsmirigyrák kialakulásának a kockázata, mint a férfiaknál.
  • Életkor – a pajzsmirigyrákos esetek kétharmadát 20 és 55 éves kor között diagnosztizálják
  • Nagydózisú sugárzás – a rutin orvosi ellátás során diagnosztikus céllal alkalmazott röntgensugár nem jelent kockázatot a pajzsmirigyrákra. Veszélyt jelentenek azok a gyermekkori röntgenkezelések, amelyeket az 1960-s évek előtt alkalmaztak, az emlőrák vagy a Hodgkin-kór miatti besugárzásra, vagy atomkatasztrófáknak való expozíció.
  • Családi kórtörténet – a családban előforduló többszörös endokrin neoplázia (multiple endocrine neoplasia, MEN) golyva, vagy rákot megelőző vastagbél polipok esetén nő a pajzsmirigyrák kialakulásának a kockázata.

Genetika – például egyes esetekben a medullaris pajzsmirigyrákot (MTC) egy olyan mutáció okozza, ami a RET gént érinti. Az ezt a gént hordozó személyeknél nagy a pajzsmirigyrák kialakulásának a kockázata. Ha a családi kórtörténetben MTC vagy többszörös endokrin neoplázia (multiple endocrine neoplasia, MEN) szerepel, léteznek vértesztek a mutáció kimutatására.

Számos állapot okozhat pajzsmirigyrákhoz hasonló tüneteket. Például gyakoriak a pajzsmirigy göbök vagy csomók, amelyek azonban általában nem rákosak.

Jelenleg nincsenek szűrőtesztek a pajzsmirigyrák korai kimutatására. Ez azt jelenti, hogy a betegség észlelése Öntől, valamint a kezelőorvostól függ, aki felismeri a pajzsmirigyrákra jellemző panaszokat és tüneteket. Beszéljen kezelőorvosával, ha az alábbi panaszok és/vagy tünetek közül bármelyiket észleli:

• A nyakán csomó jelenik meg, függetlenül, hogy az okoz-e panaszt és jár-e egyéb tünetekkel
• Nyak bedagadása
• A hang megváltozása, így fokozódó rekedtség
• Légzési nehézség
• Nyelési nehézség
• Felső légúti fertőzés nélkül megnagyobbodott nyaki nyirokcsomók

A pajzsmirigyrák vizsgálatok célja a diagnózis felállítása, a stádium meghatározása, a kezelési lehetőségek értékelése és a kezelés figyelemmel követése.

Laboratóriumi vizsgálatok

Szűrés
Szűrőtesztek nem javasoltak olyan emberek számára, akiknél nem állnak fenn a pajzsmirigyrák tünetei és akiknél átlagos a pajzsmirigyrák kialakulásának a kockázata.

A nagyon nagy kockáztú személyeknél, akiknek a családjában előfordult medullaris pajzsmirigyrák (MTC), vagy többszörös endokrin neoplázia (multiple endocrin neoplasia) (MEN 2), végezhetnek egy olyan vérvizsgálatot, ami kiszűri a RET génnek azon mutációit, amelyek az MTC kialakulásával függnek össze.

Diagnózis és stádiummeghatározás

Ha pajzsmirigyrákra utaló tünetei és panaszai vannak, a kezelőorvos megvizsgálja, nincsenek-e eltérések a pajzsmirigyben és megváltoztak-e a nyirokcsomók, majd felveszi a személyes és a családi kórtörténetet.

A pajzsmirigyrákot végül szövetminta (biopszia) alapján diagnosztizálják. Mielőtt azonban a kezelőorvos szövetminta vétele vagy műtét mellett döntene, képalkotó vizsgálatokra és vérvizsgálatokra is sor kerül az egyéb betegségek kizárása érdekében. A laboratóriumi tesztek segítenek kezelőorvosának abban, hogy diagnosztizálja a panaszok és tünetek okát, értékelje a pajzsmirigyfunkciót, és meghatározza a pajzsmirigyrák típusát.

Vérvizsgálatok része lehet:

• Pajzsmirigystimuláló hormon (TSH) mérése—ez a vérvizsgálat a pajzsmirigyfunkciót értékeli. Az agyalapi mirigy által termelt TSH szinteket határozza meg. A TSH-t egyéb, pajzsmirigyrákéra hasonló panaszokat és tüneteket okozó betegségek kivizsgálására is kérhetik. Ha a TSH szint túl magas, az arra utal, hogy a pajzsmirigy nem termel elég hormont; ez a hipotireózis jele. Ha alacsony, akkor az hipertireózisra utal. A TSH szintek általában normálisak vagy magasak pajzsmirigyrákban.
• T3 és szabad T4 (pajzsmirigyhormonok)—ezeket a hormonokat a pajzsmirigy termeli. Néha a TSH-val együtt mérik és ezek alapján értékelik a pajzsmirigyfunkciót. A szintek általában normálisak pajzsmirigyrákban.
• Kalcitonin— ezt a hormont a pajzsmirigy speciális, C-sejteknek nevezett sejtjei termelik. Abban játszik szerepet, hogyan használja a szervezet a kalciumot. A kalcitonint termelő sejtekből alakulhat ki a medulláris pajzsmirigyrák. Ezt a tesztet a diagnózis felállítása során az MTC kimutatására végezhetik. A magas szintek arra utalnak, hogy valószínűleg MTC van jelen.
• RET onkogén — ha kezelőorvosa MTC-re gyanakszik, vagy a családjában előfordult MTC, a DNS-t megvizsgálhatják RET gén mutáció kimutatása céljából. A teszt az MTC diagnosztizálásában az egyik legfontosabb lépés.
• Karcinoembrionális antigén (CEA)— az ezt a fehérjét kimutató vizsgálatot néha az MTC kivizsgálásakor használják. Szintje gyakran magasabb MTC-ben.

Szövetminta (biopszia) —annak érdekében, hogy a pajzsmirigygöbböl kis mennyiségű szövetet és/vagy folyadékot lehessen megvizsgálni, szövetmintát vehetnek. Gyakran vékonytű aspirációval (FNA) veszik a szövetmintát. Ez egy olyan eljárás, amikor a pajzsmirigy göbbe egy nagyon vékony tűt szúrnak és ezen keresztül szívnak ki sejteket. Ultrahangot is használhatnak arra, hogy a tűt a megfelelő helyzetbe irányítsák. A betegek a biopszia után általában nagyon hamar hazamehetnek vagy munkába állhatnak, az érintett területet csak egy kis kötéssel fedik. Egy patológus vizsgálja meg a sejteket mikroszkóppal.

A kivett szövetminta molekuláris vizsgálata — a pajzsmirigy biopsziák 30%-ánál az eredmény bizonytalan, ami azt jelenti, hogy nem egyértelmű, rákosak-e a sejtek. Ilyen esetekben a diagnózis felállításához gyakran a pajzsmirigy részleges vagy teljes eltávolítása szükséges műtéttel. A felesleges műtéti beavatkozások elkerülése érdekében a kutatók olyan molekuláris biológiai vizsgálatokat dolgoztak ki, amelyek segítenek meghatározni, hogy a göbök rosszindulatúak vagy jóindulatúak. Noha a molekuláris biológiai vizsgálatok ígéretesek abból a szempontból, hogy segíthetik a diagnózist, további értékelésre van szükség, mielőtt a teszteket széles körben elfogadnák:

• Szomatikus mutáció vizsgálata— ha a biopsziával kivett pajzsmirigyszövet vizsgálati eredményei nem egyértelműek, a választ a szövetben levő pajzsmirigyrákos sejtek által hordozott genetikai mutációk kimutatása adhatja meg. Ilyen mutációk: RAS, RET/PTC, PAX8–PPAR-γ, és BRAF V600E. A BRAF-ot abból a célból is vizsgálhatják, hogy meghatározzák a papilláris pajzsmirigyrák kiújulásának a kockázatát.
• miRNS elemzés —a miRNS-k kis RNS darabkák, amelyek bizonyos gének viselkedését érintik. Mivel bizonyos miRNSs-k a rák kialakulásával összefüggnek, a kivett pajzsmirigyszövetben a jelenlétük segíthet eldönteni, hogy a göb rosszindulatú-e. Mivel a miRNS-k a vérben keringenek, ígéretesek a diagnosztikus vérvizsgálatok tekintetében is.

A kezelés irányítása és figyelemmel követése

• Tireoglobulin (Tg)—ez a vizsgálat egy, a pajzsmirigy által termelt fehérjét mutatja ki. A tireoglobulin szinteket a papilláris és follikuláris rákok kezelése előtt, alatt és után is mérhetik. Ha a pajzsmirigyet műtéttel eltávolítják, ezeknek a szinteknek a kezelés után nagyon alacsonyaknak kell lenniük. Ha a szintek magasak, vagy a kezelés után emelkednek, az arra utalhat, hogy még maradtak pajzsmirigyrák-sejtek a szervezetben, vagy a rák kiújult.
• Tireoglobulin ellenanyag (TgAb)—ezek az immunfehérjék a tireoglobulin ellen képződnek. A használt módszertől függően ezek az ellenanyagok – ha jelen vannak a vizsgált személy vérében – zavarhatják a tireoglobulin teszt eredményeit. Jelenlétük esetén a Tg tesztet nem lehet a beteg követésére használni, vagy egy olyan módszert kell a Tg mérésére használni, amit a TgAb nem zavar.
• Kalcitonin—amellett, hogy segíti az MTC diagnózisának a felállítását, ennek a hormonnak a meghatározását kérhetik a kezelés követésére és az MTC kiújulásának a felismerésére is. Sikeres kezelés esetén a kalcitonin szintek általában nagyon alacsonyra leesnek. Ha egy sikeres kezelést követően a kalcitoninszintek megint emelkedni kezdenek, valószínű, hogy a medullaris pajzsmirigyrák kiújult.
• Molekuláris biológiai markerek — azoknál a betegeknél, akiknél a célzott kezelés kedvező hatású lehet, sor kerülhet olyan tesztekre, amelyek azokat a géneket és fehérjéket mutatják ki, amelyekre a kezelések hatnak. Az MTC-s betegek esetében a RET onkogén vizsgálatára kerülhet sor. Előrehaladott papilláris és follikuláris pajzsmirigyrák esetén a betegnél egyéb gének vizsgálatára is sor kerülhet. Az eredmények alapján el lehet dönteni, hogy ilyen esetekben a célzott kezelés kedvező hatású-e.

Nem-laboratóriumi tesztek

• Radioaktív jód felvétel—ez a teszt segíthet a pajzsmirigygöb kivizsgálásában. Arra is használják, hogy kimutassák a betegségk kiújulását azoknál, akiknél korábban papilláris vagy follikuláris pajzsmirigyrák miatt műtétet végeztek és aktuálisan emelkedik a tireoglobulin szint. Előnye abban áll, hogy a jód a pajzsmirigy hormonok fontos összetevője. A teszt során kis mennyiségű radioaktív jódot nyel le a beteg vagy adnak be neki injekcióban; ezután rendszeres időközönként felvételeket készítenek, hogy figyelemmel kövessék a radioaktív jód elhelyezkedését. A műtét előtt azok a göbök, amelyek felveszik a radioaktív jódot, általában nem rákosak. A radioaktiv jelet nem halmozó göbök lehetnek rákosak vagy nem rákosak is, ezeknél további kivizsgálásra, például vékonytű aspirációs biopsziára (FNA) lehet szükség. A műtét után a fokozott jódfelvételt mutató területek pajzsmirigyrákra utalnak. A nagyobb dózisban beadott radioaktív jód a rák kezelésére használható.
• Ultrahang—az American Thyroid Association (ATA, Amerikai Pajzsmirigy Társaság) és a National Comprehensive Cancer Network (NCCN, Nemzeti Átfogó Rákellenes Hálózat) irányelvei alapján pajzsmirigygöbök ultrahang vizsgálata javasolt a TSH szintek meghatározása mellett annak az eldöntésére, szükség van-e biopsziára.
• Egyéb képalkotó vizsgálatok—számítógépes tomográfia (CT), pozitron emissziós tomográfia (PET), vagy mágneses rezonancia képalkotó (MRI) eljárás használható bizonyos esetekben annak a meghatározására, hogy a daganat adott-e áttétet. Akkor is végezhetik, ha nincs elérhető ultrahang. Akkor is kérhetik, ha a kezelés részeként a pajzsmirigyet részben vagy egészben eltávolító műtétet terveznek, illetve – a műtét után – a beteg állapotának a követésére is használhatják.

A pajzsmirigyrák esetében stádiumokat különböztetnek meg; ezek megadják a tumor méretét és azt, hogy a daganat mennyire terjedt el a szervezetben. Általában a magasabb stádiumok elterjedtebb rákra utalnak. A kezelőorvos a rák stádiumát döntően a biopszia  és képalkotó tesztek alapján határozza meg. A stádium-meghatározás a kezelés és kórjóslat meghatározása miatt fontos. További részleteket lásd az „Biopszia és a szövetek vizsgálata” pontban, a Kórszövettan cikkben.

A pajzsmirigyrák esetében különböző stádium-besorolási kritériumokat használnak a beteg életkorától és a pajzsmirigyrák típusától függően.

45 éves kor alatti, papilláris és follikuláris pajzsmirigyrákban szenvedő betegeknél:

I.stádium: Bármilyen méretű daganat; a rák a pajzsmirigyben van, vagy csak a környező szövetekre és nyirokcsomókra terjedt rá. Nem adott áttétet a szervezet egyéb részeibe.

II. stádium: Bármilyen méretű daganat; a rák a pajzsmirigyből a szervezet egyéb részeibe áttétet adott és áttétek lehetnek a nyirokcsomókban.

45 éves kor feletti, papilláris és follikuláris pajzsmirigyrákban szenvedő betegeknél:

I.stádium: A daganat legfeljebb 2 centiméter; a rák a pajzsmirigyre korlátozódik.

II.stádium: A daganat 2-4 centiméter; a rák a pajzsmirigyre korlátozódik.

III.stádium: A daganat 4 centiméternél nagyobb és a rák a pajzsmirigyre korlátozódik; vagy a daganat bármilyen méretű és a rák túljutott a pajzsmirigyen, vagy áttétet adott a légcső vagy a gége melletti nyirokcsomókba.

IV.stádium: A daganat bármilyen méretű; a rák ráterjedt a pajzsmirigyről a nyak szöveteire és potenciálisan a nyirokcsomókba, vagy áttétet adott a szervezet távolabbi részeibe, például a tüdőbe és a csontokba.

Medulláris pajzsmirigyrák bármely életkorban:

0.stádium: A rákot csak szűrés kapcsán mutatták ki; nem találtak szövetszaporulatot a pajzsmirigyben.

I.stádium: A daganat legfeljebb 2 centiméter; a rák a pajzsmirigyre korlátozódik.

II.stádium: A daganat 2 centiméternél nagyobb és a rák a pajzsmirigyre korlátozódik, vagy a daganat bármilyen méretű és a rák kijutott a pajzsmirigyből, de nem érinti a nyirokcsomókat.

III.stádium: A daganat bármilyen méretű és a rák ráterjedt a légcső és a gége melletti nyirokcsomókra és lehet, hogy az egyéb nyaki szöveteket is érinti.

IV.stádium: A daganat bármilyen méretű; a rák a pajzsmirigyen túl egyéb területekre, például a légcsőre, a nyelőcsőre és a hangszalag körüli területre is ráterjedt; áttétet adott a nyirokcsomókba és a szervezet távolabbi részeibe, például a tüdőbe és a csontokba.

Anaplasztikus pajzsmirigyrák:

Az anaplasztikus pajzsmirigyrákokat minden esetben IV.stádiumúnak tekintik, mivel gyorsan nőnek és általában csak akkor fedezik fel őket, amikor már a nyakra terjedtek. A rák áttéteket adhat a nyirokcsomókba vagy a szervezet távolabbi részeibe, például a tüdőbe és a csontokba.

A legtöbb esetben a pajzsmirigyrákok, különösen a papilláris és a follikuláris rákok, hatékonyan kezelhetők. A pajzsmirigyrák kezelése függ a pajzsmirigyrák típusától; attól, hogy mennyire előrehaladott; illetve, hogy Önnek milyen az egészségi állapota és mit részesít előnyben.

A legtöbbször a pajzsmirigyrákokat műtéttel kezelik, ennek során a pajzsmirigyet egészben vagy részben eltávolítják. Ezt követően egy vagy több gyógyszert adnak a maradék ráksejtek elpusztítása vagy gátlása érdekében. A műtéten átesett betegeknél hormonkezelésre is szükség van, hogy pótolják a pajzsmirigy által termelt hormonokat.

A műtét mellett a pajzsmirigyrák kezelésére az alábbi lehetőségek vannak:

• Radioaktív jódkezelés
• Külső forrásból besugárzás (EBRT)
• Kemoterápia
• Célzott kezelés

Bár a műtétet és az EBRT-t továbbra is használják bizonyos esetekben a medulláris pajzsmirigy rákok (MTC) kezelésére, a radioaktív jód nem hatásos MTC-vel szemben. A kutatók olyan új gyógyszereket kerestek, amelyek célzottan hatnak a rákgénekre és –fehérjékre, miközben megkímélik az egészséges sejteket és nem okoznak bennük károsodást. Ezen úgynevezett célzottan ható gyógyszerek közé tartozik a cabozantinib, vandetanib, és sorafenib. Ezeket nagyméretű, vagy előrehaladott áttétes rákban szenvedő betegek kezelésére használhatják.

A célzottan ható sorafenibet és lenvatinibet olyan papilláris és follikuláris pajzsmirigyrákok kezelésére is adhatják, amelyek túlságosan előrehaladottak ahhoz, hogy műtéttel el lehessen őket távolítani, vagy pedig ellenállókká váltak a radioaktív jód kezeléssel szemben.

Mivel a pajzsmirigyrák legtöbb kockázati tényezője, így az életkor és a nem nem befolyásolható, nem lehet sokat tenni a betegség megelőzése érdekében. Azok számára, akiknél a vizsgálat olyan specifikus RET mutációkat mutat ki, amelyek fokozzák az agresszív MTC kialakulásának a kockázatát, az American Thyroid Association (Amerikai Pajzsmirigy Társaság) a megelőző céllal végzett pajzsmirigy-eltávolítást javasolja, akár már gyermekkorban is.