A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
14.08.2017.

Mi ez a tünetegyüttes?

A metabolikus szindróma kockázati tényezők csoportja, melyek közé tartozik a hasi elhízás, a cukoranyagcsere zavara (inzulin-rezisztencia), a dyslipidaemia (kóros vérzsírszintek) és az emelkedett magas vérnyomás. A szindróma fennállása elősegíti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. A metabolikus szindróma meglehetősen gyakran előforduló kórkép, és több más elnevezését (négy testőr-szindróma, X-szindróma, inzulinrezisztencia-szindróma, elhízás-szindróma, Reaven-szindróma) is használták az 1980-90-es években, ezek azonban a laikusok körében igen kevéssé ismertek. A legtöbb beteg tudja, hogy rendszeresen ellenőriztetnie kell a szérum koleszterinszintjét és a vérnyomását, figyelnie kell az esetlegesen kialakuló cukorbetegség tüneteire, és rendszeresen kell testmozgást végeznie. Ezen tényezők összefüggéseiről azonban már kevesebb ismerettel rendelkeznek, és a fentieket leginkább az egészséges életmódra törekvésként élik meg.

A metabolikus szindróma első, nemzetközileg is elfogadott meghatározását a WHO fektette le és közölte1998-ban, de napjainkban a legszélesebb körben elismert kritériumrendszert az úgynevezett ATP III meghatározásaként került a köztudatba, mely meghatározza, hogy a metabolikus szindróma akkor áll fenn, ha az alábbiak közül legalább három tünet jelen van:

  • centrális/hasi típusú elhízás: a haskörfogat férfiakban meghaladja a 102 cm-t, nőkben a 88 cm-t (az etnikai hovatartozás módosítja)

  • az éhgyomorra mért trigliceridszint 1,69 mmol/l vagy magasabb

  • férfiakban a HDL-koleszterinszint kisebb, mint 1,04 mmol/l, nőkben kisebb, mint 1,29 mmol/l

  • a vérnyomás eléri vagy meghaladja a 130/85 Hgmm-t

  • az éhgyomorra mért vércukorszint 6,1 mmol/ l-nél nagyobb

Az ATP III kritériumrendszerében nem szerepel, de metabolikus szindrómában meglehetősen gyakori a vérrögképződési és a gyulladásokra való hajlam fokozódása. A fenti kockázati tényezők nem okoznak látványos panaszokat, de elősegíthetik a thrombosisok, szívbetegségek, stroke, cukorbetegség, vesebetegség, daganatok kialakulását, akár a beteg korai halálát is okozva. A kezeletlen metabolikus szindróma szövődményei már akár 15 éven belül kialakulnak. Ha a metabolikus szindrómában szenvedő beteg dohányzik is, az életkilátásai még tovább romlanak. 

Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság 20-40%-a szenved metabolikus szindrómában, ez az arány az idősebb korosztályban az 50%-ot is eléri. Bárkit bármely életkorban érinthet, de leginkább a jelentősen elhízott (főleg hasi zsírlerakódás) és igen kevés testmozgást végzőknél alakul ki.

A metabolikus szindróma okai között megtalálhatók a helytelen táplálkozási szokások és a mozgásszegény életmód. Az esetek egy része olyanokban alakul ki, akiknek már magas vérnyomásuk, fel nem ismert vagy rosszul karbantartott cukorbetegségük is van. Néhány esetben örökletes tényezők szerepe merül fel (ez utóbbiak még tudományos kutatás tárgyát képezik).

A metabolikus szindrómához vezető tényezők egymással összefüggnek. Az elhízás és a mozgásszegény életmód inzulin-rezisztenciához vezet- Az inzulin-rezisztencia károsan befolyásolja a lipidek képzését, VLDL (Very Low Density Lipoprotein, nagyon alacsony denzitású lipoprotein) és LDL (Low Density Lipoprotein, alacsony denzitású lipoprotein, a „rossz” koleszterin) termelődését serkenti, és a vér trigliceridszintjét is emeli, míg a HDL (magas denzitású lipoprotein, a „jó” koleszterin) szintje csökken. Ennek következtében az erekben zsíros lerakódások jönnek létre, melyek idővel szív- és érrendszeri problémákhoz, vérrögök képződéséhez és szélütéshez (stroke) vezethetnek. Az inzulin-rezisztencia miatt a vér inzulin- és glükózszintje emelkedik. A túl sok inzulin – többek között –a vesékben só visszatartást okoz, mely növeli a vérnyomást, és kialakul a magasvérnyomás-betegség. Az állandósult magas vércukorszint károsítja az ereket és a szerveket (pl. a veséket), és cukorbetegség kialakulásához vezet.

 

Vizsgálatok

A metabolikus szindróma gyanúját az orvosban már az felkelti, ha a beteg elhízott és mozgásszegény életmódot folytat. A diagnózis felállításához azonban szükség van laboratóriumi és nem laboratóriumi vizsgálatokra. Az ATP III kritériumrendszerbe illeszkedő laboratóriumi vizsgálatok:

  • Vércukor. Általában éhgyomri vizsgálat, de egyes esetekben étkezés utáni (posztprandiális) vércukormérés is történik. Az orvos olykor cukorterheléses vizsgálatot (glükóztolerancia-teszt) rendel el, mely során a beteg cukortartalmú folyadékot fogyaszt, majd ezt követően meghatározott időpontokban megmérik a vércukorszintjét. A mért értékekből lehet következtetni arra, hogy a beteg cukoranyagcseréje kóros-e.

  • Lipidprofil. Ennek során a HDL-, LDL-, triglicerid- szintek mérésére kerül sor. Ha a trigliceridszint jelentősen emelkedett, az LDL-szintet ún. direkt módszerrel kell meghatározni.

Az orvos elrendelhet egyéb laboratóriumi vizsgálatokat is, melyek ugyan nem feltétlenül szükségesek a diagnózis kimondásához, azonban értékes információkat szolgáltathatnak:

  • Inzulin. Az éhgyomri inzulinszint igen variábilis, amiért a metabolikus szindróma diagnosztikus vizsgálatai között nem is szerepel, de az érintett egyénekben általában emelkedett

  • Mikroalbumin. A vesebetegség korai jelzője; cukorbetegség fennállása esetén a WHO-kritériumok alapján rendszeresen ellenőrizni kell (vizeletből határozzák meg)

  • hsCRP. A gyulladásos C-reaktív protein szintjének pontos mérése az igen alacsony tartományokban; kardiális kockázatbecslésre is alkalmazható

  • sdLDL. Az alacsony denzitású lipoprotein-molekulák mérete és sűrűsége bizonyos határok között változhat. Ha a trigliceridszint és a VLDL szintje emelkedett, általában kisebb és sűrűbb LDL-molekulák képződnek, melyek valószínűleg még nagyobb eséllyel okoznak érelmeszesedést. A vizsgálat kereskedelmi forgalomban használatos teszttel elvégezhető, de egyelőre kevés laboratórium végzi, és nem is kérik túl gyakran. Pontos klinikai haszna még kérdéses.

Néhány vizsgálat egyelőre inkább kutatási célokat szolgál, klinikai hasznukat még nem bizonyították megfelelően. Ezek közé tartozik a plazminogén aktivátor inhibitor-1 (PAI-1) és a proinzulin szintjének mérése.

Nem laboratóriumi vizsgálatok

  • vérnyomásmérés

  • testtömeg és haskörfogat mérése (hasi típusú elhízás)

  • BMI (Body Mass Index, testtömegindex) – az elhízás mértéke meg határozható ennek segítségével; számos orvos alkalmazza. Kiszámítása: a kilogrammban megadott testsúlyt el kell osztani a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Például egy 170 cm magas, 68 kg-os ember testtömegindexe: 68/(1,7x1,7)=23,5. A 30 feletti testtömegindex már elhízást jelent, de ez a számítási módszer nem veszi figyelembe, hogy a test melyik részén van a zsírlerakódás.

     

Kezelés

A metabolikus szindróma kezelése a testsúly csökkentéséből, a dohányzás elhagyásából és a fizikai aktivitás fokozásából áll. Mindezek hatására

  • csökken a vérnyomás

  • növekszik az inzulinérzékenység

  • csökken a triglicerid- és LDL-szint

  • emelkedik a HDL-szint

  • csökken a szív-érrendszeri betegségek és a stroke kockázata

Az emelkedett vérnyomás, a magas koleszterin- és vércukorszint kezeléséhez gyógyszerek szedésére is szükség lehet. A vérrögképződés valószínűségének csökkentésére az orvosok egy része javasolja az aszpirin szedését. Néhány esetben adhatók gyógyszerek az inzulinérzékenység növelésére is, de ebben még nincs széleskörű egyetértés.

A metabolikus szindrómában szenvedő betegnek személyre szabott kezelésre van szüksége, ennek érdekében szorosan együtt kell működnie a kezelőorvosával és a kezelésében részt vevő más szakemberekkel (pl. dietetikus).

 

Metabolikus szindróma: további részletek

Az inzulin egy hormon (a hasnyálmirigy termeli), mely elősegíti a glukóz bejutását a szövetek sejtjeibe, ahol aztán az energiatermelő folyamatokban vesz részt. Az inzulin hatására a májban a felesleges cukor glikogén (rövidtávú energiaraktározás) vagy zsírsavak (melyekből a trigliceridek képződnek) formájában elraktározódik. Inzulin-rezisztencia esetén a hasnyálmirigynek a normálisnál több inzulint kell termelnie, hogy az a megfelelő hatást kiválthassa. A rezisztencia és a hasnyálmirigy erre adott válasza megnöveli a vér inzulin- és glukózszintjét. A megnövekedett glukózszint idővel az erek és az egyes szervek (pl. vesék) károsodását okozza, és cukorbetegség alakulhat ki. A magas inzulinszint a vesékben sóvisszatartást, és ezáltal magas vérnyomást is okoz.

A májban a nagyon alacsony denzitású, trigliceridekben gazdag lipoprotein (VLDL) trigliceridekből, koleszterinből és fehérjékből alakul ki. A véráramban a VLDL-ből egy enzim eltávolítja a triglicerideket, így abból előbb IDL (Intermediate Density Lipoprotein, közepes sűrűségű lipoprotein), majd LDL (a „rossz” koleszterin) képződik. Az LDL a zsíranyagcsere fontos eleme, szükségek a nemi hormonok és a szteroidok képzéséhez, valamint az érfalak épségének megóvásához. A túlzott mennyiségben jelen lévő LDL azonban oxidálódhat és felhalmozódhat, az erekben zsíros lerakódásokat alakítva ki, mely az erek falának megkeményedését és hegesedését okozza (melynek következtében vérrögök képződhetnek, és szív-érrendszeri betegségek alakulnak ki).

Az LDL-molekulák szerkezete nem teljesen egységes; a méretük bizonyos határok között változhat. A kisméretű és nagy sűrűségű LDL-molekulák még nagyobb hajlandósággal halmozódnak fel és rakódnak le az erek falában, mint a nagyobb méretűek. Az elhízott és/vagy cukorbeteg egyénekben a vérben túlzott mennyiségű VLDL és triglicerid lesz jelen, mely a kis méretű és nagy sűrűségű LDL-molekulák (sdLDL) képződését segíti elő.

A nagy sűrűségű lipoprotein (High Density Lipoprotein, HDL, a „jó” koleszterin) a felesleges koleszterint visszaszállítja a májba. A májban a koleszterin vagy újra felhasználódik, vagy kiválasztódik az epébe. A sejtek a felesleges koleszterintől egyedül a HDL útján képesek megszabadulni. A megfelelő HDL-szint megóvja az ereket, és akár a visszájára is fordíthatja az érfalak elzsírosodását. Az emelkedett triglicerid- és VLDL-szintek azonban csökkentik a HDL koleszterinszállító képességét, így ennek szintje is csökken.

Felhasznált forrásmunkák

MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót.

Magyar nyelven további információ található a http://www.webbeteg.hu/cikkek/cukorbetegseg/119/a-metabolikus-szindroma címen.

S1
Thomas, Clayton L., Editor (1997). Taber's Cyclopedic Medical Dictionary. F.A. Davis Company, Philadelphia, PA [18th Edition].

S2
Pagana, Kathleen D. & Pagana, Timothy J. (2001). Mosby's Diagnostic and Laboratory Test Reference 5th Edition: Mosby, Inc., Saint Louis, MO.

S3
(2003 March 03, Reviewed). Metabolic Syndrome [17 paragraphs]. Cleveland Clinic Health Information Center [On-line information]. Available FTP: http://www.clevelandclinic.org/health/health-info/docs/3000/3057.asp?index=10783

S4
Syndrome X or Metabolic Syndrome [6 paragraphs]. American Heart Association [On-line information]. Available FTP: http://www.americanheart.org/presenter.jhtml?identifier=534

S5
Metabolic Syndrome [13 paragraphs]. American Heart Association [On-line information]. Available FTP: http://www.americanheart.org/presenter.jhtml?identifier=4756

S6
The Metabolic Syndrome [13 paragraphs]. American Diabetes Association [On-line information]. Available FTP: http://www.diabetes.org/weightloss-and-exercise/weightloss/metabolicsyndrome.jsp

S7
Blackburn, G. and Bevis, L. (2003 September 12, Updated). The Obesity Epidemic: Prevention and Treatment of the Metabolic Syndrome [95 paragraphs]. [On-line CME]. Available FTP: http://www.medscape.com/viewprogram/2015

S8
Peters Harmel, A. and Berger, D. (2003 August 24 – 29). Clinical Implications of the Metabolic Syndrome [33 paragraphs]. Medscape coverage of: 18th International Diabetes Federation Congress [On-line information]. Available FTP: http://www.medscape.com/viewarticle/462881

S9
Hoefner, D. (2003 October). The ruthless malady: metabolic syndrome [30 paragraphs]. MLO [Journal article]. Available FTP: http://www.mlo-online.com

Kapcsolódó idegen nyelvű adatbázisok

The Metabolic Syndrome, American Diabetes Association
CDC, Nutrition and Physical Activity

Centers for Disease Control -- Overweight and Obesity

The President's Council on Physical Fitness and Sports

The Practical Guide: Identification, Evaluation, and Treatment of Overweight and Obesity in Adults

Better Health Information for Better Nutrition -- Food and Drug Administration

National Institute of Diabetes & Digestive & Kidney Disorders/Nutrition

Center for the Study of Nutrition Medicine -- Beth Israel Deaconess Medical Center/Harvard Medical School, Boston, MA (George L. Blackburn, MD, PhD, Director)

Boston Obesity/Nutrition Research Center

Clinical Nutrition Research Center at Harvard

Steps to a Healthier US Initiative