A Treponema pallidum nevű baktérium által okozott, nemi úton terjedő betegség (STD) szűrésére vagy kimutatására.
A Treponema pallidum nevű baktérium által okozott, nemi úton terjedő betegség (STD) szűrésére vagy kimutatására.
Szifiliszre utaló tünetek esetében, vagy ha valaki tünetmentes, de veszélyeztetett, mert egyéb nemi betegsége van (például HIV-fertőzött), vagy a szexuális partnere szifiliszes, vagy partnereit gyakran váltogató homoszexuális férfi, vagy ha nemi betegségek szempontjából kockázatos szexuális életet él. Ezenkívül szifilisz szűrés történik minden terhes nőnél.
Leggyakrabban könyökhajlati vénából vett vérből történik a vizsgálat. Néha az érintett terület (általában nemi szerv) fekélyéből vesz az orvos mintát. Ritkán gerinccsapolásra és a gerincvelői folyadék vizsgálatára van szükség, ha a tünetek ezt indokolják.
Nincs szükség előkészületre.
A szifilisz vizsgálatokkal a Treponema pallidum nevű baktérium által okozott fertőzést lehet kimutatni tünetmentes vagy tünetekkel jelentkező betegeken.
Sokféle vizsgálati módszer létezik, leggyakrabban az ellenanyagok (antitestek) kimutatásával igazoljuk a fertőzést.
Antitest vizsgálatok (szifilisz szerológia): a vérben (vagy néha a gerincvelői folyadékban) jelen lévő ellenanyagokat (antitesteket) mutatják ki. A szifilisz szerológiai teszteknek két nagy csoportja van: treponemális (más néven specifikus) és nem-treponemális (vagy aspecifikus) tesztek (az elnevezés a baktérium nevéből származik). Mindkét fajta vizsgálat használható szifilisz szűrésre, de pozitív eredmény esetén egy második, az elsőtől különböző vizsgálatra van szükség az eredmény megerősítésére és a betegség aktivitásának megítélésére.
Nem-treponemális tesztek: az elnevezés arra utal, hogy olyan antitesteket mutatnak ki, melyek nem specifikusan a Treponema pallidum baktérium ellen termelődnek. Ilyen típusú ellenanyagokat termel az immunrendszer szifilisz fertőzés esetén, de néha máskor is. Ezek a vizsgálatok nagyon érzékenyek, de mivel nem specifikusak, álpozitív eredményt kaphatunk például terhességben, Lyme-kórban, a tüdőgyulladás egyes formáinál, maláriában, tbc-ben, egyes autoimmun betegségek, például lupus (SLE) esetében vagy intravénás droghasználóknál. A pozitív eredményt meg kell erősíteni egy specifikus (treponemális) teszttel.
Nem-treponemális tesztek:
Treponemális tesztek: azokat az ellenanyagokat mutatják ki, amelyeket a szervezet kimondottan a Treponema pallidum baktérium ellen termel. Ennek megfelelően nagyon specifikus vizsgálatok, a pozitív eredmény szinte biztosan szifilisz fertőzésre utal. Tudni kell azonban, hogy ha valaki egyszer szifilisszel fertőződött, akkor ezek az antitestek élete végéig jelen lesznek a vérében, ellentétben a nem-treponemális antitestekkel, melyek megfelelő kezelés után 3 évvel már eltűnnek a szervezetből. Éppen ezért, ha a treponemális (specifikus) vizsgálat eredménye pozitív, el kell végezni egy nem-treponemális tesztet is (pl. RPR), csak így tudjuk eldönteni, hogy új fertőzésről (illetve visszafertőződésről) van szó, vagy csak egy régi, sikeresen kezelt betegség maradvány-ellenanyagait mutattuk ki.
Treponemális tesztek:
A baktérium közvetlen kimutatása: ezeket a vizsgálatokat ritkábban használjuk.
Szifilisz vizsgálatok: az alábbi táblázatban összefoglaljuk a betegség stádiumait, és az egyes stádiumokban használható teszteket.
A kezeletlen betegség jellemző stádiumai |
A baktériummal való fertőzés |
Primer szifilisz, sánker |
Szekunder szifilisz, bőrkiütések |
Tercier szifilisz, neuroszifilisz |
A fertőzéstől eltelt idő |
első nap |
10-90 nap |
6 hét - 6 hónap |
10-30 év |
Kórfolyamat |
A baktérium hüvelyi, anális vagy orális közösülés útján bejut a szervezetbe. Terhes anyák gyermekei méhen belül fertőződhetnek. A fertőzés NEM alakít ki immunvédelmet, a fertőzött személy akárhányszor újra megbetegedhet. |
Fekély (vagy fekélyek) megjelenése azon a testrészen, ahol a baktérium bejutott a szervezetbe. A fekély rendszerint kemény, kerek, fájdalmatlan seb, mely könnyen észrevétlen marad. 3-6 hét után eltűnik akkor is, ha a beteg nem kapott kezelést. |
A kiütés a bőr különböző részein megjelenhet már akkor, amikor a primer fekély gyógyul, vagy hetekkel később. Viszketést rendszerint nem okoz, és jellegzetessége, hogy gyakran látható a tenyerek és a talpak felszínén. |
Bőrelváltozások vagy csomók (úgynevezett gummák) jelennek meg, kialakulnak a a központi idegrendszer degeneratív elváltozásai (zsibbadás, bénulás, fokozatosan kialakuló vakság, demencia), valamint a szív- érrendszeri szövődmények |
Antitest vizsgálatok |
||||
Nem-treponemális antitest vizsgálatok:RPR és VDRL. Használhatók szűrésre és megerősítő tesztként treponemális vizsgálat után, valamint a kezelés nyomonkövetésére. |
Nagyon érzékeny tesztek, a pozitív eredménynek néha egyéb oka van: treponemális teszttel végzett megerősítő vizsgálat szükséges. Megfelelően kezelt betegnél a nem-treponemális tesztek 3 év múlva negatívvá válnak. |
Ugyanaz, mint a primer stádiumban. |
VDRL: elsősorban a gerincvelői folyadék vizsgálatára használjuk, neuroszifilisz igazolására. |
|
Treponemális antitest vizsgálatok (TPHA, TPPA, FTA-Abs, Tp-ELISA, stb): szűrésre vagy nem-treponemális teszt pozitív eredményének megerősítésére használjuk. |
Nagyon specifikus, pozitív eredmény esetén nem-treponemális vizsgálatot kell végezni annak eldöntésére, friss vagy régen lezajlott fertőzésről van szó. A kimutatott ellenanyagok sikeres kezelés után is élethossziglan a szervezetben maradnak. |
Ugyanaz, mint a primer stádiumban |
A gerincvelői folyadékból végzett FTA-Abs vizsgálat kevésbé specifikus, mint a VDRL, de a negatív eredmény kizárja a neuroszifilisz lehetőségét. |
|
Direkt kimutatási módszerek (ritkábban használt) |
||||
Sötétlátóteres mikroszkópos vizsgálat: a fekélyből vett kaparékot tárgylemezre téve speciális mikroszkóppal vizsgáljuk |
Ha baktérium látható, ez egyértelműen bizonyítja a szifilisz fertőzést. |
Nem használható |
Nem használható |
|
PCR (polimeráz láncreakció) |
A fekélyből vett mintában kimutatja a baktérium génjeit |
A vérben kimutatja a baktérium génjeit |
A vérben és/vagy a gerincvelői folyadékban kimutatja a baktérium génjeit |
Szifilisz vizsgálatot kér az orvos a következő panaszok és tünetek valamelyikénél:
Tünetmentes személyeknél javasolt a szűrővizsgálat a következő esetekben:
Szakmai szervezetek ajánlásai alapján a szifilisz kezelése után a vizsgálatokat folytatni kell, az ellenanyag szintek mérésével (pl. RPR-titer) lehet ellenőrizni, hogy a terápia eredményes volt, a fertőzés meggyógyult.
A sziflisz vizsgálatok eredményét mindig körültekintéssel kell értékelni.
Antitest vizsgálatok
A negatív eredmény azt jelenti, hogy valószínűleg nincs fertőzés az adott pillanatban. Biztosan azonban nem zárható ki a betegség, mivel az ellenanyagok (antitestek) csak néhány héttel a baktériummal való találkozás után jelennek meg a vérben. Ha valaki úgy érzi, hogy fennáll a fertőzés lehetősége, vagy erős a gyanúja, hogy megfertőződött, a negatív eredmény ellenére is menjen el ismételt vizsgálatra. Szintén nagyon fontos a rendszeres szűrővizsgálat azoknál, akik fokozott kockázatnak vannak kitéve.
Ha az RPR vagy VDRL szűrés eredménye pozitív, ezután egy specifikus treponemális vizsgálatra van szükség (pl. TPHA, FTA-Abs, Tp-ELISA):
Ha első vizsgálatként treponemális antitest tesztet (TPHA, TPPA, Tp-ELISA, FTA-Abs) használnak, a pozitív eredmény azt jelenti, hogy a vérben specifikus szifilisz-ellenes antitestek vannak jelen. Mivel azonban az ilyen típusú ellenanyagok egy gyógyult fertőzés után sem tűnnek el soha a vérből, a pozitív treponemális teszt eredményéből nem derül ki, hogy jelenleg fennálló, vagy a múltban lezajlott fertőzésre utal. Mivel a nem-treponemális antitestek, mint az RPR egy gyógyult fertőzés után 3 évvel eltűnnek a szervezetből, a pozitív treponemális teszt után RPR vagy VDRL vizsgálatot kell végezni, hogy eldöntsük, friss vagy régi fertőzésről van-e szó. Ebben az esetben a pozitív RPR vagy VDRL eredmény friss fertőzésre, vagy régebben szerzett, ám nem megfelelően kezelt fertőzésre utal, vagy azt jelenti, hogy a beteget évekkel ezelőtt sikeresen kezelték, de újra megfertőződött.
A kezelés követéséhez, illetve a terápia eredményének ellenőrzéséhez az ellenanyagok mennyiségét kell mérni, ez az RPR-titer. A nem-treponemális antitestek szintje a kezelés hatására csökken. Például, ha az RPR titer a kezelés előtt 1:256 volt (azaz a vér 256-szoros hígításában is ki lehetett mutatni az antitesteket), a kezelés után mért 1:16-os titer azt jelenti, hogy az ellenanyagok mennyisége csökkent. Ha a titer nem változik vagy emelkedik, az a kezelés eredménytelenségére, vagy újonnan szerzett fertőzésre utal. A titert szokták a hígítás fokával (pl.1:16), vagy egész számmal jelölni (például titer:16).
Gerincvelői folyadék (liquor) vizsgálata
A gerincvelői folyadékot késői vagy látens szifilisz gyanúja esetén vizsgáljuk, különösen akkor, ha a beteg kórtörténete, panaszai és tünetei a központi idegrendszer fertőzésére utalnak. Ilyenkor a gerincvelői folyadék vizsgálatának eredményét együtt kell értékelni a párhuzamosan vett vérminta eredményeivel.
A pozitív VDRL vagy treponemális teszt a központi idegrendszer fertőzését jelenti. Negatív eredmény, különösen FTA-Abs esetében kizárja az idegrendszeri fertőzés lehetőségét.
Direkt vizsgálat
Ha a szifiliszre gyanús fekélyből vett kaparékban ki lehet mutatni a baktériumok jelenlétét (sötétlátóteres mikroszkóppal vagy PCR vizsgálattal), a vizsgált személy biztosan fertőzött, meg kell kezdeni az antibiotikus kezelést, leginkább penicillinnel.
Ha a kaparék vizsgálatának eredménye negatív, ez jelentheti azt, hogy nincs szifilisz fertőzés és a fekélyt más okozta, de az is lehetséges, hogy túl kevés volt a vizsgált mintában a baktérium, ismételt mintavételre és/vagy antitestvizsgálatra van szükség.
Sikeres kezelést követően a nem-treponemális antitestek idővel eltűnnek a vérből, a treponemális antitestek élethossziglan megmaradnak.
A szifilisz szűrésére és diagnosztizálására használt különböző tesztek megbízhatósága függ a betegség stádiumától.
Ha Ön szexuálisan aktív, bármilyen gyanús kiütés vagy a nemi szerven észlelt elváltozás esetén forduljon orvoshoz: a szifiliszen kívül több más, nemi úton terjedő betegség (STD) lehetősége is felmerül. Ha szifilisz fertőzése van, feltétlenül tájékoztassa erről szexuális partnerét, hogy ő is kivizsgáltassa, és ha szükséges, kezeltesse magát.
Szifiliszes fekélyek esetén megnő a veszélye más nemi betegséggel való fertőződésnek. A HIV-fertőzés átvitelének esélye például 2-5-ször nagyobb szifiliszes fekélyek jelenlétében. Akinek szifiliszes fekélyei vannak, mindenképpen menjen el HIV-szűrésre is.
Terhes nő szifilisz fertőzése esetén nagy a veszélye, hogy a magzat fejlődési rendellenességgel vagy alacsony testsúllyal születik, koraszülött lesz, vagy méhen belül meghal. Az USA-ban 2018-ban 1306 szifiliszes gyermek született, aki méhen belül fertőződött, Magyarországon ugyanebben az évben 5. Ez az úgynevezett kongenitális (veleszületett) szifilisz, száma világszerte növekedést mutat. A fertőzött újszülöttek néha nem mutatnak tüneteket, de azonnali kezelés hiányában süketség, vakság, idegrendszeri görcsök, csontelváltozások alakulhatnak ki. Amerikai felmérések azt mutatták, hogy a veleszületett szifiliszes csecsemők egy részénél csak gyermek- vagy serdülőkorban jelentkeznek a tünetek.
Szakmai szervezetek ajánlása alapján a terhes nőknél az első vérvizsgálat során el kell végezni a szifilisz-szűrést. Azoknál a kismamáknál, akiknél a szifilisz kockázata magasabb, meg kell ismételni a vizsgálatot a harmadik trimeszterben.