A Treponema pallidum nevű baktérium által okozott, nemi úton terjedő betegség (STD) szűrésére vagy kimutatására.
Szifilisz vizsgálatok
Szifilisz vizsgálatok
Más néven
VDRL
RPR
TPHA
TPPA
FTA
Sötétlátóteres mikroszkóp vizsgálat
Treponema pallidum ELISA
Wassermann teszt
Hivatalos név
Treponema pallidum vizsgálat
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 05.03.2020.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?
Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?
Szifiliszre utaló tünetek esetében, vagy ha valaki tünetmentes, de veszélyeztetett, mert egyéb nemi betegsége van (például HIV-fertőzött), vagy a szexuális partnere szifiliszes, vagy partnereit gyakran váltogató homoszexuális férfi, vagy ha nemi betegségek szempontjából kockázatos szexuális életet él. Ezenkívül szifilisz szűrés történik minden terhes nőnél.
Milyen mintára van szükség?
Leggyakrabban könyökhajlati vénából vett vérből történik a vizsgálat. Néha az érintett terület (általában nemi szerv) fekélyéből vesz az orvos mintát. Ritkán gerinccsapolásra és a gerincvelői folyadék vizsgálatára van szükség, ha a tünetek ezt indokolják.
A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?
Nincs szükség előkészületre.
Mit vizsgálunk?
A szifilisz a Treponema pallidum baktérium által okozott fertőzés, mely szinte kizárólag nemi úton terjed, általában az úgynevezett szifiliszes sánkerrel való közvetlen érintkezéssel, ami a nemi szerv bőrén vagy nyálkahártyáján kialakult kemény, kiemelkedő, fájdalmatlan fekély.
A legtöbb szifilisz vizsgálat azokat ellenanyagokat mutatja ki a vérből, amelyeket az immunrendszer a Treponema pallidum fertőzésre válaszul termel. Ritkábban magát a baktériumot, vagy a génjeit (DNS-t) detektáljuk.
A szifilisz antibiotikumokkal könnyen gyógyítható betegség, ám kezelés nélkül súlyos szövődményekhez vezet. Fertőzött anya magzata méhen belül megbetegedhet, ami maradandó károsodást, néha halált okoz.
A szifilisz lefolyása több szakaszból, stádiumból áll:
- Elsődleges/primer szifilisz: a tünetek a fertőződés után 2-3 héttel alakulnak ki. Egy vagy több fekély jelenik meg a partnerrel érintkező testfelületen, általában a hímvesszőn, illetve a hüvelyben. A fekély azonban, mivel fájdalmat nem okoz, észrevétlen is maradhat, különösen a végbélben és a méhnyakon. Az elváltozás 4-6 hét múlva magától gyógyul, függetlenül attól, hogy kapott-e a beteg kezelést.
- Másodlagos/szekunder szifilisz: akkor alakul ki, ha a fertőzést nem kezelték, 6 héttel-6 hónappal a fekély megjelenése után. Testszerte kiütések jelennek meg, melyek pirosak, foltosak, egyenetlenek, gyakran láthatók a tenyereken és a talpakon (ez más kiütéses betegségre nem jellemző), és rendszerint nem viszketnek. Egyéb tünetek is jelentkezhetnek, mint láz, fáradtság, duzzadt nyirokcsomók, torokfájás, csont- és ízületi fájdalmak.
- Késői vagy harmadlagos szifilisz: ha a kezelés elmarad, a betegség olyan látens stádiumba megy át, amikor tünetek nincsenek, de a fertőzés továbbra is fennáll. Ez évekig eltarthat, ezután a kezeletlen betegek 15%-ban kialakulnak a szifilisz késői szövődményei. Szinte minden szerv károsodhat, főleg a szív, a szemek, az agy, az idegrendszer, a csontok és az ízületek. Ha a központi idegrendszert is érinti a fertőzés, neuroszifiliszről beszélünk. A harmadlagos szifilisz évekig eltarthat, végső stádiumában értelmi károsodást, vakságot, egyéb idegrendszeri problémákat, szívbetegséget, halált okozhat.
Forrás: Michael Pentella, PhD
A szifilisz a primer és a szekunder stádiumban nagyon fertőz. Magyarországon az évente bejelentett szifiliszes esetek kb. fele a primer vagy szekunder stádiumba tartozik.
A szifilisz antibiotikumokkal, elsősorban penicillinnel gyógyítható. A friss megbetegedések gyorsan gyógyulnak, de ha a fertőzés már több mint egy éve fennáll, hosszabb kezelésre van szükség.
Hogyan történik a mintavétel?
A mintavétel függ a betegség stádiumától és a laboratórium által használt módszertől.
- leggyakrabban vérvétel történik a könyökhajlati vénából, ellenanyag (antitest) meghatározásra.
- ha szifiliszes fekély látható a méhnyakon, a hímvesszőn, a végbélnyíláson vagy a garatban, a kezelőorvos ebből vesz kaparékot.
- késői vagy látens szifilisz esetében, ha az idegrendszer fertőzésének (neuroszifilisz) gyanúja merül fel, gerinccsapolásra és a gerincvelői folyadék (liquor) vizsgálatára van szükség.
Accordion Title
Gyakori kérdések
-
Mire való a vizsgálat?
A szifilisz vizsgálatokkal a Treponema pallidum nevű baktérium által okozott fertőzést lehet kimutatni tünetmentes vagy tünetekkel jelentkező betegeken.
Sokféle vizsgálati módszer létezik, leggyakrabban az ellenanyagok (antitestek) kimutatásával igazoljuk a fertőzést.
Antitest vizsgálatok (szifilisz szerológia): a vérben (vagy néha a gerincvelői folyadékban) jelen lévő ellenanyagokat (antitesteket) mutatják ki. A szifilisz szerológiai teszteknek két nagy csoportja van: treponemális (más néven specifikus) és nem-treponemális (vagy aspecifikus) tesztek (az elnevezés a baktérium nevéből származik). Mindkét fajta vizsgálat használható szifilisz szűrésre, de pozitív eredmény esetén egy második, az elsőtől különböző vizsgálatra van szükség az eredmény megerősítésére és a betegség aktivitásának megítélésére.
Nem-treponemális tesztek: az elnevezés arra utal, hogy olyan antitesteket mutatnak ki, melyek nem specifikusan a Treponema pallidum baktérium ellen termelődnek. Ilyen típusú ellenanyagokat termel az immunrendszer szifilisz fertőzés esetén, de néha máskor is. Ezek a vizsgálatok nagyon érzékenyek, de mivel nem specifikusak, álpozitív eredményt kaphatunk például terhességben, Lyme-kórban, a tüdőgyulladás egyes formáinál, maláriában, tbc-ben, egyes autoimmun betegségek, például lupus (SLE) esetében vagy intravénás droghasználóknál. A pozitív eredményt meg kell erősíteni egy specifikus (treponemális) teszttel.
Nem-treponemális tesztek:
- RPR (Rapid Plasma Reagin): a szűrésen kívül ez a teszt alkalmas a kezelés ellenőrzésére is, azáltal, hogy az ellenanyagok mennyiségét (titerét) mérjük. Használható továbbá a betegség aktivitásának megítélésére, ha első vizsgálatként specifikus (treponemális) tesztet alkalmaztunk (lásd lejjebb).
- VDRL (Venereal Disease Research Laboratory): ez a vizsgálat egyaránt használható vér és gerincvelői folyadék vizsgálatára (neuroszifilisz kimutatására)
Treponemális tesztek: azokat az ellenanyagokat mutatják ki, amelyeket a szervezet kimondottan a Treponema pallidum baktérium ellen termel. Ennek megfelelően nagyon specifikus vizsgálatok, a pozitív eredmény szinte biztosan szifilisz fertőzésre utal. Tudni kell azonban, hogy ha valaki egyszer szifilisszel fertőződött, akkor ezek az antitestek élete végéig jelen lesznek a vérében, ellentétben a nem-treponemális antitestekkel, melyek megfelelő kezelés után 3 évvel már eltűnnek a szervezetből. Éppen ezért, ha a treponemális (specifikus) vizsgálat eredménye pozitív, el kell végezni egy nem-treponemális tesztet is (pl. RPR), csak így tudjuk eldönteni, hogy új fertőzésről (illetve visszafertőződésről) van szó, vagy csak egy régi, sikeresen kezelt betegség maradvány-ellenanyagait mutattuk ki.
Treponemális tesztek:
- FTA-Abs (fluoreszcens Treponema antitest próba): 3-4 héttel a fertőzést követően már pozitívvá válik. A gerincvelői folyadék vizsgálatára, így a neuroszifilisz kimutatására is alkalmas.
- TPPA (T. pallidum partikula agglutináció) és TPHA (T. pallidum hemagglutináció): nagyon specifikus vizsgálatok, ritka az álpozitív eredmény.
- Tp-ELISA, immunblot: előnyük, hogy automatizálhatók, így tömeges szűrésre használhatók.
A baktérium közvetlen kimutatása: ezeket a vizsgálatokat ritkábban használjuk.
- sötétlátóteres mikroszkópos vizsgálat: a betegség korai stádiumában lehet használni, látható fekély (sánker) esetén. Az orvos a sebből vett kaparékot tárgylemezre teszi és speciális, úgynevezett sötétlátóteres mikroszkóp alatt vizsgálja, jellegzetes alakjukról felismeri a baktériumokat.
- Molekuláris vizsgálat (polimeráz láncreakció, PCR): a baktérium genetikai anyagát (génjeit) mutatja ki a vérben, fekélyszövetben vagy a gerincvelői folyadékban.
Szifilisz vizsgálatok: az alábbi táblázatban összefoglaljuk a betegség stádiumait, és az egyes stádiumokban használható teszteket.
A kezeletlen betegség jellemző stádiumai
A baktériummal való fertőzés
Primer szifilisz, sánker
Szekunder szifilisz, bőrkiütések
Tercier szifilisz, neuroszifilisz
A fertőzéstől eltelt idő
első nap
10-90 nap
6 hét - 6 hónap
10-30 év
Kórfolyamat
A baktérium hüvelyi, anális vagy orális közösülés útján bejut a szervezetbe. Terhes anyák gyermekei méhen belül fertőződhetnek. A fertőzés NEM alakít ki immunvédelmet, a fertőzött személy akárhányszor újra megbetegedhet.
Fekély (vagy fekélyek) megjelenése azon a testrészen, ahol a baktérium bejutott a szervezetbe. A fekély rendszerint kemény, kerek, fájdalmatlan seb, mely könnyen észrevétlen marad. 3-6 hét után eltűnik akkor is, ha a beteg nem kapott kezelést.
A kiütés a bőr különböző részein megjelenhet már akkor, amikor a primer fekély gyógyul, vagy hetekkel később. Viszketést rendszerint nem okoz, és jellegzetessége, hogy gyakran látható a tenyerek és a talpak felszínén.
Bőrelváltozások vagy csomók (úgynevezett gummák) jelennek meg, kialakulnak a a központi idegrendszer degeneratív elváltozásai (zsibbadás, bénulás, fokozatosan kialakuló vakság, demencia), valamint a szív- érrendszeri szövődmények
Antitest vizsgálatok
Nem-treponemális antitest vizsgálatok:RPR és VDRL. Használhatók szűrésre és megerősítő tesztként treponemális vizsgálat után, valamint a kezelés nyomonkövetésére.
Nagyon érzékeny tesztek, a pozitív eredménynek néha egyéb oka van: treponemális teszttel végzett megerősítő vizsgálat szükséges. Megfelelően kezelt betegnél a nem-treponemális tesztek 3 év múlva negatívvá válnak.
Ugyanaz, mint a primer stádiumban.
VDRL: elsősorban a gerincvelői folyadék vizsgálatára használjuk, neuroszifilisz igazolására.
Treponemális antitest vizsgálatok (TPHA, TPPA, FTA-Abs, Tp-ELISA, stb): szűrésre vagy nem-treponemális teszt pozitív eredményének megerősítésére használjuk.
Nagyon specifikus, pozitív eredmény esetén nem-treponemális vizsgálatot kell végezni annak eldöntésére, friss vagy régen lezajlott fertőzésről van szó. A kimutatott ellenanyagok sikeres kezelés után is élethossziglan a szervezetben maradnak.
Ugyanaz, mint a primer stádiumban
A gerincvelői folyadékból végzett FTA-Abs vizsgálat kevésbé specifikus, mint a VDRL, de a negatív eredmény kizárja a neuroszifilisz lehetőségét.
Direkt kimutatási módszerek (ritkábban használt)
Sötétlátóteres mikroszkópos vizsgálat: a fekélyből vett kaparékot tárgylemezre téve speciális mikroszkóppal vizsgáljuk
Ha baktérium látható, ez egyértelműen bizonyítja a szifilisz fertőzést.
Nem használható
Nem használható
PCR (polimeráz láncreakció)
A fekélyből vett mintában kimutatja a baktérium génjeit
A vérben kimutatja a baktérium génjeit
A vérben és/vagy a gerincvelői folyadékban kimutatja a baktérium génjeit
-
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Szifilisz vizsgálatot kér az orvos a következő panaszok és tünetek valamelyikénél:
- fájdalmatlan fekély a nemi szerven vagy a torokban
- olyan testszerte látható bőrkiütés esetén, mely egyenetlen, piros, foltos, nem viszket, megjelenik a tenyereken és a talpakon is (ez más kiütéses betegségre nem jellemző), kísérő tünetek lehetnek a láz, fáradtság, nyirokcsomó-duzzanat, torokfájás, csont- és ízületi fájdalmak.
Tünetmentes személyeknél javasolt a szűrővizsgálat a következő esetekben:
- ha más, nemi úton terjedő betegség (STD), például gonorrhoea miatt kezelik
- a terhesség első trimeszterében kötelező a szifilisz szűrővizsgálat, melyet meg kell ismételni a harmadik trimeszterben és a szüléskor, ha az anya a veszélyeztetett csoportba tartozik;
- a veszélyeztett csoportba tartozó homoszexuális férfiakat legalább évente, de inkább 3-6 havonta szűrni kell
- aki fokozott kockázatú nemi életet él, sok szexuális partnerrel, védekezés nélkül;
- a HIV-fertőzötteket a fertőzés kimutatásakor, majd legalább évente kell szűrni szifiliszre
- akinek partnerénél szifilisz fertőzést mutattak ki
- akit az egészségügyi szakszolgálat tájékoztatott arról, hogy fertőzött személlyel volt szexuális kapcsolata.
Szakmai szervezetek ajánlásai alapján a szifilisz kezelése után a vizsgálatokat folytatni kell, az ellenanyag szintek mérésével (pl. RPR-titer) lehet ellenőrizni, hogy a terápia eredményes volt, a fertőzés meggyógyult.
-
Mit jelent a vizsgálati eredmény?
A sziflisz vizsgálatok eredményét mindig körültekintéssel kell értékelni.
Antitest vizsgálatok
A negatív eredmény azt jelenti, hogy valószínűleg nincs fertőzés az adott pillanatban. Biztosan azonban nem zárható ki a betegség, mivel az ellenanyagok (antitestek) csak néhány héttel a baktériummal való találkozás után jelennek meg a vérben. Ha valaki úgy érzi, hogy fennáll a fertőzés lehetősége, vagy erős a gyanúja, hogy megfertőződött, a negatív eredmény ellenére is menjen el ismételt vizsgálatra. Szintén nagyon fontos a rendszeres szűrővizsgálat azoknál, akik fokozott kockázatnak vannak kitéve.
Ha az RPR vagy VDRL szűrés eredménye pozitív, ezután egy specifikus treponemális vizsgálatra van szükség (pl. TPHA, FTA-Abs, Tp-ELISA):
- ha a második vizsgálat eredménye is pozitív, ez bizonyítja, hogy a betegnek szifilisz fertőzése van.
- ha a treponemális teszt eredménye negatív, ez azt jelenti, hogy az RPR vagy VDRL vizsgálat álpozitív volt. Ennek okát további vizsgálatokkal lehet kideríteni.
Ha első vizsgálatként treponemális antitest tesztet (TPHA, TPPA, Tp-ELISA, FTA-Abs) használnak, a pozitív eredmény azt jelenti, hogy a vérben specifikus szifilisz-ellenes antitestek vannak jelen. Mivel azonban az ilyen típusú ellenanyagok egy gyógyult fertőzés után sem tűnnek el soha a vérből, a pozitív treponemális teszt eredményéből nem derül ki, hogy jelenleg fennálló, vagy a múltban lezajlott fertőzésre utal. Mivel a nem-treponemális antitestek, mint az RPR egy gyógyult fertőzés után 3 évvel eltűnnek a szervezetből, a pozitív treponemális teszt után RPR vagy VDRL vizsgálatot kell végezni, hogy eldöntsük, friss vagy régi fertőzésről van-e szó. Ebben az esetben a pozitív RPR vagy VDRL eredmény friss fertőzésre, vagy régebben szerzett, ám nem megfelelően kezelt fertőzésre utal, vagy azt jelenti, hogy a beteget évekkel ezelőtt sikeresen kezelték, de újra megfertőződött.
A kezelés követéséhez, illetve a terápia eredményének ellenőrzéséhez az ellenanyagok mennyiségét kell mérni, ez az RPR-titer. A nem-treponemális antitestek szintje a kezelés hatására csökken. Például, ha az RPR titer a kezelés előtt 1:256 volt (azaz a vér 256-szoros hígításában is ki lehetett mutatni az antitesteket), a kezelés után mért 1:16-os titer azt jelenti, hogy az ellenanyagok mennyisége csökkent. Ha a titer nem változik vagy emelkedik, az a kezelés eredménytelenségére, vagy újonnan szerzett fertőzésre utal. A titert szokták a hígítás fokával (pl.1:16), vagy egész számmal jelölni (például titer:16).
Gerincvelői folyadék (liquor) vizsgálata
A gerincvelői folyadékot késői vagy látens szifilisz gyanúja esetén vizsgáljuk, különösen akkor, ha a beteg kórtörténete, panaszai és tünetei a központi idegrendszer fertőzésére utalnak. Ilyenkor a gerincvelői folyadék vizsgálatának eredményét együtt kell értékelni a párhuzamosan vett vérminta eredményeivel.
A pozitív VDRL vagy treponemális teszt a központi idegrendszer fertőzését jelenti. Negatív eredmény, különösen FTA-Abs esetében kizárja az idegrendszeri fertőzés lehetőségét.
Direkt vizsgálat
Ha a szifiliszre gyanús fekélyből vett kaparékban ki lehet mutatni a baktériumok jelenlétét (sötétlátóteres mikroszkóppal vagy PCR vizsgálattal), a vizsgált személy biztosan fertőzött, meg kell kezdeni az antibiotikus kezelést, leginkább penicillinnel.
Ha a kaparék vizsgálatának eredménye negatív, ez jelentheti azt, hogy nincs szifilisz fertőzés és a fekélyt más okozta, de az is lehetséges, hogy túl kevés volt a vizsgált mintában a baktérium, ismételt mintavételre és/vagy antitestvizsgálatra van szükség.
Sikeres kezelést követően a nem-treponemális antitestek idővel eltűnnek a vérből, a treponemális antitestek élethossziglan megmaradnak.
-
Mit kell még tudnom?
A szifilisz szűrésére és diagnosztizálására használt különböző tesztek megbízhatósága függ a betegség stádiumától.
Ha Ön szexuálisan aktív, bármilyen gyanús kiütés vagy a nemi szerven észlelt elváltozás esetén forduljon orvoshoz: a szifiliszen kívül több más, nemi úton terjedő betegség (STD) lehetősége is felmerül. Ha szifilisz fertőzése van, feltétlenül tájékoztassa erről szexuális partnerét, hogy ő is kivizsgáltassa, és ha szükséges, kezeltesse magát.
Szifiliszes fekélyek esetén megnő a veszélye más nemi betegséggel való fertőződésnek. A HIV-fertőzés átvitelének esélye például 2-5-ször nagyobb szifiliszes fekélyek jelenlétében. Akinek szifiliszes fekélyei vannak, mindenképpen menjen el HIV-szűrésre is.
-
Mennyi idő alatt készül el a szifilisz vizsgálat eredménye?
-
Hogyan lehet megelőzni a szifiliszt?
-
Miért veszélyes terhességben a szifilisz?
Terhes nő szifilisz fertőzése esetén nagy a veszélye, hogy a magzat fejlődési rendellenességgel vagy alacsony testsúllyal születik, koraszülött lesz, vagy méhen belül meghal. Az USA-ban 2018-ban 1306 szifiliszes gyermek született, aki méhen belül fertőződött, Magyarországon ugyanebben az évben 5. Ez az úgynevezett kongenitális (veleszületett) szifilisz, száma világszerte növekedést mutat. A fertőzött újszülöttek néha nem mutatnak tüneteket, de azonnali kezelés hiányában süketség, vakság, idegrendszeri görcsök, csontelváltozások alakulhatnak ki. Amerikai felmérések azt mutatták, hogy a veleszületett szifiliszes csecsemők egy részénél csak gyermek- vagy serdülőkorban jelentkeznek a tünetek.
Szakmai szervezetek ajánlása alapján a terhes nőknél az első vérvizsgálat során el kell végezni a szifilisz-szűrést. Azoknál a kismamáknál, akiknél a szifilisz kockázata magasabb, meg kell ismételni a vizsgálatot a harmadik trimeszterben.
-
El kell mondanom a partneremnek, hogy szifiliszes vagyok?
-
Ha egyszer már meggyógyultam, elkaphatom újra a szifiliszt?
Kapcsolódó képek
Mutass többet
