A rák a kóros sejtek ellenőrizetlen növekedését jelenti, melynek következtében daganat (tumor) alakul ki, az egészséges szövetek károsodnak, és a kóros sejtek a szervezet más részeibe is eljuthatnak (áttét, metasztázis). A hasnyálmirigyrákok 95%-a adenocarcinoma, mely a hasnyálmirigy csatornácskáiban vagy a külső elválasztású (exokrin) enzimtermelő sejtekben keletkezik. Az endokrin (belső elválasztású) szövetből kiinduló daganatok általában kevésbé agresszívak, és sokkal ritkábbak. Az endokrin daganatok lehetnek áttétet nem adó, jóindulatú elváltozások (pl. insulinoma), de rosszindulatúak is (szigetsejtes rák). Általában az exokrin rákok hamarabb felismerhetők, mert nagy mennyiségű inzulint és glukagont termelnek.

A jelen írás a továbbiakban az exokrin rákokkal foglalkozik, mivel ezek jóval gyakoribbak és agresszívabbak. Sajnálatos módon a korai stádiumban való felismerésük igen nehéz. A hasnyálmirigy mélyen helyezkedik el, a kialakuló daganat szemmel nem látható, és a fizikális vizsgálat során sem tapintható. Mire a tünetek kialakulnak, a betegség gyakran már szétszóródott az egész testben. Ez alól az ampulláris rák képez kivételt, mivel a közös epe-hasnyálmirigy vezeték patkóbélbe szájadzásánál alakul ki, így a csatorna elzáródását, ezáltal sárgaságot okoz, ilyen módon az egyéb exokrin rákoknál hamarabb felismerhető.

Az Amerikai Rákszövetség adatai alapján 2002-ben mintegy harmincezer amerikainál diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot, és a betegség megközelítőleg ugyanennyi beteg halálát okozta. Az Egyesült Államokban a rákos halálesetek okai között a hasnyálmirigyrák a negyedik helyet foglalja el, elsősorban amiatt, hogy az eseteknek csak mintegy 10%-ánál sikerül a diagnózist felállítani a felismeréskor. Magyarországon az ötödik leggyakoribb rákos betegség, az életkor előrehaladtával a kialakulás kockázata növekszik.