A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 29.11.2017.
Mi jellemzi a hasnyálmirigyrákot?

A rák a kóros sejtek ellenőrizetlen növekedését jelenti, melynek következtében daganat (tumor) alakul ki, az egészséges szövetek károsodnak, és a kóros sejtek a szervezet más részeibe is eljuthatnak (áttét, metasztázis). A hasnyálmirigyrákok 95%-a adenocarcinoma, mely a hasnyálmirigy csatornácskáiban vagy a külső elválasztású (exokrin) enzimtermelő sejtekben keletkezik. Az endokrin (belső elválasztású) szövetből kiinduló daganatok általában kevésbé agresszívak, és sokkal ritkábbak. Az endokrin daganatok lehetnek áttétet nem adó, jóindulatú elváltozások (pl. insulinoma), de rosszindulatúak is (szigetsejtes rák). Általában az exokrin rákok hamarabb felismerhetők, mert nagy mennyiségű inzulint és glukagont termelnek.

A jelen írás a továbbiakban az exokrin rákokkal foglalkozik, mivel ezek jóval gyakoribbak és agresszívabbak. Sajnálatos módon a korai stádiumban való felismerésük igen nehéz. A hasnyálmirigy mélyen helyezkedik el, a kialakuló daganat szemmel nem látható, és a fizikális vizsgálat során sem tapintható. Mire a tünetek kialakulnak, a betegség gyakran már szétszóródott az egész testben. Ez alól az ampulláris rák képez kivételt, mivel a közös epe-hasnyálmirigy vezeték patkóbélbe szájadzásánál alakul ki, így a csatorna elzáródását, ezáltal sárgaságot okoz, ilyen módon az egyéb exokrin rákoknál hamarabb felismerhető.

Az Amerikai Rákszövetség adatai alapján 2002-ben mintegy harmincezer amerikainál diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot, és a betegség megközelítőleg ugyanennyi beteg halálát okozta. Az Egyesült Államokban a rákos halálesetek okai között a hasnyálmirigyrák a negyedik helyet foglalja el, elsősorban amiatt, hogy az eseteknek csak mintegy 10%-ánál sikerül a diagnózist felállítani a felismeréskor. Magyarországon az ötödik leggyakoribb rákos betegség, az életkor előrehaladtával a kialakulás kockázata növekszik.

Accordion Title
A betegségről
  • Panaszok és tünetek

    A hasnyálmirigyrák korai stádiumában tünetek még nincsenek vagy igen enyhék. Előfordulhat hasi fájdalom, hányinger, étvágytalanság, gyengeség, megmagyarázatlan testtömeg vesztés, sárgaság. Mivel hasonló tüneteket számos nem rákos betegség is okozhat, a korai stádiumban még nem gondolnak hasnyálmirigyrákra. Mire a tünetek (állandósult fájdalom, hányinger, hányás, felszívódási zavar, a cukoranyagcsere zavara) odáig súlyosbodnak, hogy a hasnyálmirigyrák gyanúja felmerül, a betegség már igen kiterjedt lehet. A hasnyálmirigy feji részéből kiinduló tumorok az epeutak elzárásával epepangást okoznak, amit sárgaság és bőrviszketés jelez. A testi és a farki részből kialakulók jellemzője a köldök körüli és övszerűen a hátba sugárzó fájdalom, mely éjjel a legintenzívebb.

  • Vizsgálatok

    Sajnos nem rendelkezünk olyan laboratóriumi vizsgálatokkal, melyek segítségével a hasnyálmirigyrák korai diagnózisa megkönnyíthető. A betegség felismerésére képalkotó vizsgálatokkal és szövettani mintavétellel rendszerint csak akkor kerül sor, amikor már szétszóródott a szervezetben. 

    A hasnyálmirigyrák során használatos laboratóriumi vizsgálatok:

    • Anyagcsere-vizsgálati panel: ezen belül ellenőrizhető a vércukorszint, a vese- és májfunkció, kimutathatók az esetlegesen emelkedett bilirubin- és májenzim-értékek

    • CA 19-9 (Cancer Antigen 19-9): a hasnyálmirigyrákban vizsgált tumormarker; elsősorban a rák kezelés utáni visszatérését jelzi, a diagnózis felállítására nem alkalmas

    • CEA (Carcino-embryonalis antigén): a betegség követésére használatos

    • Egyéb vizsgálatok: székletzsír, széklet tripszin, tripszinogén, amiláz, lipáz, melyek alapján a hasnyálmirigy működése ellenőrizhető, illetve megítélhető, hogy szükség van-e a hasnyálmirigy-enzimek pótlására.

    Nem laboratóriumi vizsgálatok

    • CT (computertomographia): kimutatja a hasnyálmirigyben levő daganatot és az esetleges áttéteket is

    • ERCP (endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia): ennek során röntgenvizsgálati kontrasztanyag adható be, vagy stent (műanyag vagy fém tubus) behelyezése történhet (pl. az epevezeték átjárhatóságának biztosítására)

    • hasi ultrahang

    • MRI (mágneses magrezonancia képalkotás)

    • biopszia (a rák diagnózisát megerősítheti, rendszerint a CT-vizsgálattal egy időben történik).

  • Megelőzés

    A hasnyálmirigyrák kialakulásának legfőbb kockázati tényezője a dohányzás. A hasnyálmirigyrákok mintegy 30%-a feltehetően a dohányzás közvetlen következményeként alakul ki. Egyéb kockázati tényezők: 

    • életkor (a legtöbb eset 60 éves kor felett fordul elő)

    • nem (férfiakban 30%-kal nagyobb eséllyel alakul ki)

    • idült hasnyálmirigy-gyulladás

    • helytelen étrend (állati eredetű véres húsok és zsírokban gazdag ételek növelik a kockázatot)

    • cukorbetegség

    • rovarirtó szerek, petróleum-származékok

    • családi halmozódás (az esetek 5-10%-ában)

     Megjegyzendő, hogy a kockázati tényezők megléte még nem feltétlenül jelenti azt, hogy biztosan kialakul hasnyálmirigyrák, és a hasnyálmirigyrákos betegek egy része semmilyen kockázati tényezővel nem rendelkezik.

  • Kezelés

    A kezeléshez első lépésben fel kell mérni, hogy a betegség mennyire kiterjedt – a hasnyálmirigy mekkora része érintett, és jelen vannak-e áttétek. A stádium besorolás történhet hivatalos formulák szerint, de ezt leegyszerűsítve három csoportra oszthatjuk a betegséget: rezekábilis (még a hasnyálmirigyen belüli, sebészileg eltávolítható), lokálisan kiterjedt (a kóros sejtek megjelentek a közeli szervekben; sebészileg már nem távolíthatók el) és metasztatikus (a távoli szervekben is megjelentek áttétek). 

    Sajnos csak az esetek mintegy 15%-ában van lehetőség a daganat sebészi eltávolítására. Ez függ a daganat elhelyezkedésétől, a betegség kiterjedtségétől és a beteg általános állapotától is. A hasnyálmirigyet operálni igen nehéz, még tapasztalt sebész számára is, gyakoriak a szövődmények, és hosszú a felépülési idő. A lehetséges műtéti megoldások:

    • Whipple-műtét: a sebész eltávolítja a pancreas fejét, a vékonybél és az epevezeték egy szakaszát, valamint a gyomor egy részét

    • Disztális pancreatectomia: a hasnyálmirigy testét és farkát, valamint a lépet távolítják el

    • Totál pancreatectomia: az egész hasnyálmirigy, valamint a vékonybél egy szakasza, a gyomor egy része, a közös epevezeték és az epehólyag, a lép és a közeli nyirokcsomók eltávolítása történik.

    •  

    Általában szükség van kemoterápiára és sugárkezelésre, mivel a műtét időpontjában már jelen lehetnek apró, még ki nem mutatható áttétek. A hasnyálmirigyrák a jelenlegi kemoterápiás készítményekkel általában nehezen kezelhető. A gemcitabin nevű új kemoterápiás szerrel azonban biztatóak az eredmények: az Amerikai Gyógyszer- és Élelmiszerügyi Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) engedélyezte a használatát sugárkezeléssel kombinálva.

    A kiújuló vagy nem műthető (inoperábilis) hasnyálmirigyrák eseteiben elsősorban palliatív (a tüneteket enyhítő) kezelések jönnek szóba. A sugárkezelés, a kemoterápia és a sebészi beavatkozás elsődleges célja a fájdalom csökkentése. A műtéttel el nem távolítható (non-rezekábilis) hasnyálmirigyrák esetében a sebészi beavatkozás az elzáródások kiküszöbölésére korlátozódik, mely enyhíti a fájdalmat és a sárgaságot. Endoszkóp segítségével stent (fém vagy műanyag cső) beültetése is lehetséges, mely elősegíti a vezeték nyitva maradását. Ha a fájdalom más módon nem csillapítható, szóba jön az idegek átvágása.

    Az inoperábilis hasnyálmirigyrákban szenvedő betegek új kezelési módok kipróbálásában vehetnek részt. Az ez irányban folyó kutatások eredményei biztatóak.