A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 14.08.2017.

Senki sem örül, amikor vérvételen kell megjelennie, és vizelet- vagy székletmintát kell leadnia vizsgálatra a laboratóriumba. Ezeknek a testváladékoknak az elemzése azonban hasznos információt szolgáltat az egészségi állapotról, és egy jól elkészített diagnózis alapján végzett gyógyítás nagyban hozzájárulhat a jó életminőség megőrzéséhez. A legtöbb ember tisztában van ezzel, ezért nem érzi különösebben megterhelőnek a laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges mintavételt. Mások már a vizeletleadást is kényelmetlennek tartják, ismét mások pedig beteges félelemmel viseltetnek a vérvétel iránt. Az utóbbiaknak ajánljuk, hogy olvassák el a következő írásokat:

Vérvétellel kapcsolatos tanácsokHogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladékminták előkészítési és feldolgozási folyamatába. 

Accordion Title
A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése
  • Hogyan készüljünk fel a vizsgálatokra?

    A vizsgálattal járó fájdalom, kényelmetlenség, izgalom leküzdése

    Ismerjük meg, mi vár ránk
    Az orvosok azért kérik a laboratóriumi vizsgálatokat, hogy minél pontosabban és széleskörűen feltárják azokat a tényezőket, amelyek a páciensek egészségét befolyásolják. A laboratóriumi vizsgálatokra akkor is nagy szükség van, ha egy kialakult betegség gyógyításának eredményességét kívánják nyomonkövetni. A manapság rendelkezésre álló vizsgáló módszerek a lehető legmegbízhatóbbak, az általuk kapott eredmények jól hasznosíthatók a gyógyításban. A megbízhatóság mellett az új eljárások egyre kevesebb mintát, így egyre kisebb beavatkozást igényelnek

    Gyakran azért érzünk kényelmetlennek vagy fájdalmasnak egy beavatkozást, mert nem tudjuk, mi történik velünk, és a mintavétel milyen hosszú ideig fog tartani. Könnyebben el lehet viselni a kényelmetlenségeket, ha tudjuk, hogy a beavatkozással a lehető legrövidebb ideig a lehető legkisebb fájdalmat okozzák. Jó azonban, ha a vizsgálattal járó kellemetlenségeket reálisan ítéljük meg, mert az elégedetlenségnek legtöbbször az a forrása, hogy a tapasztalatok nem egyeznek az elvárásainkkal. (pl. ne bízzunk abban, hogy "nem fog fájni", készüljünk fel inkább egy kis fájdalom elviselésére.)

    A kényelmetlenségek elviselésében megerősíthet az is, ha tisztában vagyunk a vizsgálat fontosságával. A körültekintő felkészülés, a teendők ismerete javítja közérzetünket a mintavétel során. Ha valami nem világos, ne restelljük megkérdezni a kezelő orvost, vagy a laboratóriumot.

  • Ismerjük meg a vizsgálatokat

    A vizsgálattal járó fájdalom, kényelmetlenség, izgalom leküzdése

     

    Ismerjük meg a vizsgálatokat
    Ha orvosunk valamilyen vizsgálatot kér, jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy mi a célja a vizsgálatnak, hogyan történik a vizsgálat, és mit vár az orvos az eredményektől. Néhány az orvosnak feltett egyszerű kérdéssel mindez tisztázható, például:

    • Miért van szükség a vizsgálatra? Hogyan befolyásolja majd a kezelést a kapott eredmény?
    • Mit kell tudni illetve tenni a mintavételhez? Mit kell magammal vinni?
    • Milyen eredmények várhatók? Milyen tényezők befolyásolják az eredményt? Éhgyomorra kell mennem?
    • Hova és mikor kell menni a mintavételre? 
    • Hogyan történik a mintavétel? Mit kell tenni a mintavétel után?
    • Mennyire fog fájni a mintavétel? Milyen kellemetlenségre kell számítani? Mit kell tennem, ha rosszul érzem magam a vérvételkor vagy utána? Van.e valamilyen veszélye a mintavételnek?
    • Mennyi ideig tart a folyamat? Hogyan és mikor értesülök az eredményről?
    • Mi várható az eredmények ismeretében?

    A kezelőorvos a legalkalmasabb személy a válaszok megadására. Akkor is bátran kérdezzünk, ha úgy érezzük, a kérdésekre adott válaszok nem kielégítők, mert a páciens speciális állapotát az orvos látja legpontosabban.

    Előfordul, hogy valamilyen általános kérdésről elfelejtkezünk, ekkor legcélszerűbb a laboratóriumot megkérdezni. Tudnunk kell azonban, hogy a vizsgálatot végző asszisztensek pontos tájékoztatást tudnak adni egyes kérdésekről (pl. a vérvétel menete), de nem várhatunk tőlük olyan kérdésekre választ mint pl. miért kérte az orvos pontosan azokat a vizsgálatokat, vagy az eredmény hogyan fogja befolyásolni a kezelést. A vérvétel során is van lehetőség a kérdezésre, (a tapasztalatok során a páciensek nagy része ezt ki is használja). A szakembereket érdemes megkérdezni akkor is, ha további megbízható forrást keresünk betegségünk megismeréséhez.

  • Relaxáció

    A vizsgálattal járó fájdalom, kényelmetlenség, izgalom leküzdése

    Relaxációs technikák
    Néhány egyszerű relaxációs és fokuszáló technika segíthet abban, hogy az orvosi beavatkozásokkor ne feszítsük meg görcsösen izmainkat, vagy ne sápadjunk el, vagy ájuljunk el hirtelen. Bár az egészségügyi dolgozók nagy része maga is jó technikát alkalmazva igyekszik megnyugtatni a pácienst, és a figyelmét elterelni kellemetlenségekről, mindez sokkal sikeresebb, ha a páciens is tudatosan hozzájárul ehhez. A technikák otthoni gyakorlásával igen jó eredmény érhetö el. Különösen hasznos lehet ez azok számára, akiknek gyakran kell vérvételre járniuk.

    A relaxációnak igen kiterjedt irodalma van, a következőkben álljon itt néhány alapvető elem:

    Légzés — Lélegezzen be lassan az orrán keresztül, majd tartsa benn a levegőt addig, amíg háromig számol magában, majd szájon át engedje ki a levegőt. Ismételje meg háromszor.

    Az izmok elernyesztése — Ernyessze el az izmait olyannyira, hogy úgy érezze, nincsenek is.

    Fókuszálás — Keressen egy pontot, és a tekintetét folyamatosan tartsa rajta. (Könnyebb a feladat, ha tekintetét valamilyen szép vagy érdekes képre fókuszálja.)

    Számolás — Számoljon magában lassan tízig.

    Beszélgetés — Beszélgessen valakivel. A beszélgetés eltereli a figyelmet, és megnyugtatóan hat.

    Egyes szakkönyvek azt ajánlják, hogy aki nagyon fél az orvosi vizsgálatoktól, a legjobb, ha a félelemről beszél az orvosával vagy az ápolójával. Extrém esetekben akár pszichológusi segítségre, vagy esetleg nyugtatók alkalmazására is szükség lehet.

  • Nem olyan kellemetlen
    A vizsgálattal járó fájdalom, kellemetlenség és izgalom leküzdése
     
    Nem volt most olyan kellemetlen, ugye?
    Sok vizsgálat, amelyet az orvos kér, ma már könnyebben és kényelmesebben elvégezhető mint régen.
    A prosztatarák szűrésekor például egy egyszeri vérvizsgálatot gyakran előnyben részesítenek a digitális rectalis vizsgálattal (ujjal történő tapintással) szemben. Vagy pl. sok ember szed kumarin származékot, amelynek hatását ma már ellenőrizni lehet egy ujjbegyből történő vérvételt követő meghatározással, de a vérsejtszámot is meg lehet határozni egy ujjbegyből történő vérvétellel.
    A mintagyűjtési eszközök egyes típusainak fejlesztésekor is a páciens kényelmét tartják szem előtt. Gyermekeknél, vagy sok felnőttnél is, akiknek vékony, heges vagy nehezen tapintható vénájuk van, jól használhatók pl. az úgynevezett a szárnyas tűk.

    A vizsgálatok mindig a páciens egészsége érdekében történnek. Sokat segít a problémák megoldásában, ha a páciens együttműködik az egészségügyi szakemberekkel. Ha időben közli orvosával vagy a laboratórium dolgozójával aggodalmait, elvárásait, a nehézségek könnyebben leküzdhetők.

    Könnyebb elviselni a mintavétellel kapcsolatos beavatkozásokat, ha a páciens tisztában van azzal, hogy mi fog történni. Erre vonatkozóan ne féljen részletes felvilágosítást kérni kezelőorvosától. A páciens és az egészségügyi dolgozó együttes felkészültsége esetén lehet csak elérni, hogy a mintavétel a legkisebb kényelmetlenséggel történjen!
    Segít leküzdeni a félelem és a kellemetlen érzés leküzdésében, ha a páciens tudatosan alkalmazza az egyszerű lazító, a fájdalmat csökkentő eljárásokat. A tapasztalat is sokat segít: Aki már többször átesett vérvételen, gyakran elismeri, hogy nem is volt olyan kellemetlen!

  • Felhasznált forrásmunkák

    A mintavételre való felkészülést tárgyaló fejezetekhez felhasznált forrásmunkák

    Az eredeti összeállítást Nancy Williams készítette.

    Főbb forrásmunkák:

    Illustrated Guide to Diagnostic Tests, Student Version. Lewis JV, ed. Springhouse, PA: Springhouse Corp., 1994.

    American Medical Association Complete Guide to Women's Health. Slupik RI, ed. New York: Random House, 1996:126.

    Caregiving: A Step-By-Step Resource for Caring for the Person with Cancer at Home. Houts PS and Bucher JA, eds. American Cancer Society, 2000:233-240.

    http://mentalhealth.about.com/health/mentalhealth/library/weekly/aa072798.htm. Accessed May 2001.

    Thompson, ED. Introduction to Maternity and Pediatric Nursing. 2nd ed. Philadelphia, Pa: W.B. Saunders Company, 1995:577.

    Dr Koop.com. See the articles on test/procedure preparation for infants, toddlers, preschoolers, and adolescents. Available on the Internet at: http://www.drkoop.com. Accessed June 2001.

    American Medical Association Family Medical Guide. 3rd ed. Clayman CB, ed. New York: Random House, Inc., 1994:767.

    Rob C, Reynolds J. The Caregiver's Guide: Helping Elderly Relatives Cope with Health and Safety Problems. Boston, MA: Houghton Mifflin Company, 1991.

    Szóbeli közlések:
    Rebecca Elon, MD, MPH, Medical Director of North Arundel Senior Care, Severna Park, Maryland. 
    Joy Goldberger, MS, CCLS, Education Coordinator, Child Life Department, Johns Hopkins Children’s Center, Baltimore, Maryland.

    Saralynn Pruett, MT (ASCP), Phlebotomy Supervisor, Department of Laboratory Medicine and Pathology, Mayo Foundation, Rochester, Minnesota.

    Karen Szafran, CPNP, nurse practitioner, pediatric practice, Alexandria, Virginia.

    Myra Daly, PT (ASCP), Phlebotomy Supervisor, Northwest Community Healthcare, Arlington Heights, Illinois.

    Joan Kosiek, MT(ASCP)SH, point-of-care consultant, Northwest Community Healthcare, Arlington Heights, Illinois.

    Richard Flaherty, Executive Vice-President, American Association for Clinical Chemistry, Washington, District of Columbia.