Szívburok-folyadék vizsgálata | Lab Tests Online-ES

Áttekintés

A szívburok (pericardium) kettős rétegű, zsákszerű hártya, amely körülveszi a szívet. A pericardialis membrán folyadékot termel, amely a pericardium két lemeze között helyezkedik el. A folyadék egyfajta „olajozó” funkciót tölt be a szívmozgások során, csökkenti a surlódást a szív és a szívburok között a szívösszehúzódások során.

Számos állapot és betegség okozhatja a szívburok gyulladását (pericarditis) és/vagy a pericardialis folyadék túlzott felszaporodását (pericardialis folyadékgyülem). A pericardialis folyadék elemzése során olyan vizsgálatokat végeznek, melyek segítik kideríteni, mi okozza a folyadékfelszaporodást.

Két fő oka van a szívburok terében felszaporodó folyadéknak:

Felborul az egyensúly az ereken belüli nyomás – amely a folyadékot az erekből kifelé hajtja – és a vérben lévő fehérje – amely a folyadékot az ereken belül tartja - mennyisége között. Ebben az esetben a felszaporodó folyadékot transszudátumnak nevezzük. A transszudátumot leggyakrabban pangásos szívelégtelenség, vagy májzsugor okozza.
A szívburok sérülése, vagy gyulladása, ebben az esetben a folyadékgyülemet exsudátumnak nevezünk. Fertőzések, rosszindulatú daganatok (áttétes daganat, lymphoma, mesothelioma) vagy autoimmun betegségek okozzák az exsudátum kialakulását.

A felgyülemlett folyadék jellegének meghatározása azért fontos, mivel segít leszűkíteni a pericardialis folyadékgyülem lehetséges okait. Az orvosok először ezért meghatározzák a sejtszámot, a fehérje-, vagy albuminszintet, és a folyadék küllemét a transszudátum és exsudátum elkülönítésére. Ezután további célzottvizsgálatokat végezhetnek a betegség, vagy állapot azonosítására, amely a pericarditist és/vagy a folyadékgyülemet okozza.

Vizsgálat

A pericardialis folyadék vizsgálata segít meghatározni a pericardium gyulladásának (pericarditis) és/vagy a szív körüli folyadék felszaporodás (pericardialis folyadékgyülem) okait. Két fő oka van a folyadék felszaporodásának: az ereken belüli nyomás és a fehérjeszint egyensúlyának megbomlása vagy a pericardium gyulladása. Az első vizsgálat– folyadék fehérje vagy albumin szint, sejtszám és kinézet – alapján a kétféle folyadéktípus, melyet transzudátumnak és exudátumnak nevezünk, elkülöníthető.

Transszudátum - Felborul az egyensúly az ereken belüli nyomás – amely a folyadékot az erekből kifelé hajtja – és a vérben lévő fehérje – amely a folyadékot az ereken belül tartja - mennyisége között. A transzudátumot leggyakrabban a pangásos szívelégtelenség, vagy a májzsugor okozza. Ha folyadék transszudátum, akkor általában további tesztek elvégzése nem szükséges.
Exsudátum - a pericardium sérülése, vagy gyulladása abnormális folyadékgyülemet eredményezhet (melyet exsudátumnak nevezünk). Az exsudátum számos állapothoz és betegséghez társulhat. Ha a folyadék exsudátum, akkor további vizsgálatokat kérhetnek az ok kimutatása érdekében. Ilyen lehet:
Fertőző betegség – melyet, vírusok, baktériumok vagy gombák okozhatnak. A fertőzések magábol a szívburokból eredhetnek, vagy a test egyéb helyeiről terjedhetnek rá. Például pericarditis alakulhat ki akár légúti fertőzés vagy megfázás után.
Vérzés – véralvadási zavarok és/vagy traumák is vezethetnek véres pericardialis folyadékhoz.
Gyulladásos állapotok – pericarditis követheti a szívrohamot, a besugárzást, vagy egyes autoimmun megbetegedéseket (pl. rheumatoid arthritis és lupus).
Daganat – pl. mesothelioma, amely a pericardiumban keletkezik, vagy pl. olyan áttétes daganat, amely ráterjed.

Az exsudátum további vizsgálata:

Pericardialis folyadék glükózszint
Mikroszkópos vizsgálat – a laboratóriumi szakember a folyadékból vett mintát helyez tárgylemezre és mikroszkóp alatt megvizsgálja. Eglszségeseknél a pericardialis folyadék kevés fehérvérsejtet (WBC) tartalmaz, de nem tartalmaz vörösvérsejtet (RBC) vagy mikroorganizmusokat. A laboratóriumok a folyadékot speciális módon centrifugálhatják (citocentrifuga) a folyadék sejtjeinek koncentrálása érdekében, melyek a centrifugacső alján gyűlnek össze. A mintákat lemezre helyezik, speciális festékkel festik meg, majd elemzik a jelenlévő különböző sejteket.
Citológia – egy laboratóriumi szakember citocentrifuga segítségével lemezre koncentrálja a folyadék sejtjeit. A lemezt speciális festékkel kezelik, majd kódos sejteket keresnek, pl. malignus sejteket (rákos sejtek).
Gram-festés – baktériumok vagy gombák közvetlen mikroszkópos vizsgálata. A pericardialis folyadék normálisan nem tartalmazhat baktériumokat.
Baktérium tenyésztés és érzékenységi vizsgálat – mikroorganizmusok detektálására alkalmazzák; a mintával beoltják a táptalajt, az elszaporodó baktériumok alapján határozzák meg az antimikrobiális kezelést.
Adenozin-deamináz – ritkán végzett vizsgálat, a tuberculosis (TB) kimutatására alkalmazzák.
Fertőző betegségek kimutatására alkalmazott ritkább vizsgálatok, pl. vírusok, mycobacterium, (AFB kenet és tenyésztés) és paraziták.

A vizsgálat segít különbséget tenni a pericardialis folyadék főbb típusai között és segít meghatározni a folyadékgyülem okát. A pericardialis folyadékból vett mintából végzett első vizsgálatok segítenek meghatározni, hogy a folyadék transszudátum, vagy exsudátum.

Transszudátum

Transszudátumot leggyakrabban pangásos szívelégtelenség vagy májzsugor okoz. Ilyen esetben a folyadék vizsgálat eredménye:

Fizikai jellemzők – a folyadék tiszta
Fehérje vagy albumin szint – alacsony
Sejtszám – kevés sejt van jelen

Exsudátum

Exsudátumot számos állapot és betegség okozhat. A vizsgálatok jellemző eredménye:

Fizikai jellemzők – a folyadék zavaros
Fehérje vagy albumin szint – magas
Sejtszám – emelkedett

További eltérések a kiváltó okok szerint:

Fizikai jellemzők – a pericardialis folyadékból vett minta normálisan szalmasárga és tiszta. Az eredmények utalhatnak az állapot okára, pl:

Tejszerű megjelenés – a nyirokrendszer érintettségére utalhat.
Vörös színű pericardialis folyadék vér jelenlétére utalhat.
Zavaros, sűrű pericardialis folyadék baktériumok és/vagy fehérvérsejtek jelenlétére utalhat.

Kémiai vizsgálatok – a fehérje és albumin szint mérésén kívül glükóz szint mérést is kérhetnek. A pericardialis folyadékban egészségesekben megközelítően a vérben lévőnek megfelel a glükóz szint. Bakteriális fertőzésekben ez jóval alacsonyabb lehet.

Mikroszkópos vizsgálat – egészségeseknél a pericardialis folyadékban csak kevés fehérvérsejt (WBC) található, vörösvérsejt vagy baktérium / gomba nélkül.A különböző sejtek vizsgálata az alábbi eredményeket adhatja:

Összes sejtszám – a WBC és RBC együttes száma a mintában. Emelkedett a WBC fertőzésben és más gyulladásos eredetű állapotokban.
WBC megoszlás – a különböző WBC típusok százalékos meghatározása. A neutrofil granulociták száma aránytalanul nagy bakteriális fertőzésekben.
Citológia – a citocentrifugába helyezett mintát speciális festékkel festik, majd mikroszkóp alatt vizsgálják. A vizsgálatot mesothelioma vagy áttétes rák gyanúja esetén is kérhetik. Kóros sejtek, pl. tumor sejtek vagy éretlen vérsejtek a daganat típusát jelezhetik.

Fertőző betegségek vizsgálata:

Gram-festés – baktériumok vagy gombák közvetlen vizsgálata mikroszkóp alatt. A pericardialis folyadékban normálisan nincsenek organizmusok.
Baktériumok és gombák tenyésztése és érzékenységi vizsgálatok – ha a táptalajra oltott mintából baktériumok vagy gombák tenyésznek ki, akkor az érzékenységi vizsgálat irányíthatja az antimikriális kezelést. Ha a tenyésztés nem mutat kórokozóra, attól még fertőzés jelen lehet. Előfordul, hogy a baktériumok túl kis számban vannak jelen, vagy a szaporodásukat gátolja az előzetes antibiotikus kezelés és emiatt nem lehet őket tenyészteni.
Adenozin-deamináz – jelentősen emelkedett az érték a pericardialis folyadékban tuberculosis esetén. Ez különösen igaz olyan vidékeken, ahol gyakori a tuberculosis. (További részleteket talál az adenozin-deamináz oldalán).

Fertőző betegségek esetén egyéb tesztek is végezhetők. Ezek a tesztek vírusos infekciókra, mycobacteriumra (pl. a tuberculosist okozó mycobacterium) vagy parazita infecióra kialakult folyadékgyülemre utalhatnak.