Szívburok-folyadék vizsgálata

A szívburok (pericardium) kettős rétegű, zsákszerű hártya, amely körülveszi a szívet. A pericardialis membrán folyadékot termel, amely a pericardium két lemeze között helyezkedik el. A folyadék egyfajta „olajozó” funkciót tölt be  a szívmozgások során, csökkenti a surlódást a szív és a szívburok között a szívösszehúzódások során.

Számos állapot és betegség okozhatja a szívburok gyulladását (pericarditis) és/vagy a pericardialis folyadék túlzott felszaporodását (pericardialis folyadékgyülem). A pericardialis folyadék elemzése során olyan vizsgálatokat végeznek, melyek segítik kideríteni, mi okozza a folyadékfelszaporodást.

Két fő oka van a szívburok terében felszaporodó folyadéknak:

• Felborul az egyensúly  az ereken belüli nyomás – amely a folyadékot az erekből kifelé hajtja – és a vérben lévő fehérje – amely a folyadékot az ereken belül tartja - mennyisége között. Ebben az esetben a felszaporodó folyadékot transszudátumnak nevezzük. A transszudátumot leggyakrabban pangásos szívelégtelenség, vagy májzsugor okozza.
• A szívburok sérülése, vagy gyulladása, ebben az esetben a folyadékgyülemet exsudátumnak nevezünk. Fertőzések, rosszindulatú daganatok (áttétes daganat, lymphoma, mesothelioma) vagy autoimmun betegségek okozzák az exsudátum kialakulását.

A felgyülemlett folyadék jellegének meghatározása azért fontos, mivel segít leszűkíteni a pericardialis folyadékgyülem lehetséges okait. Az orvosok először ezért meghatározzák a sejtszámot, a fehérje-, vagy albuminszintet, és a folyadék küllemét a transszudátum és exsudátum elkülönítésére. Ezután további célzottvizsgálatokat végezhetnek a betegség, vagy állapot azonosítására, amely a pericarditist és/vagy a folyadékgyülemet okozza.

A szívburok (pericardium) kettős rétegű, zsákszerű hártya, amely körülveszi a szívet. A pericardialis membrán folyadékot termel, amely a pericardium két lemeze között helyezkedik el. A folyadék egyfajta „olajozó” funkciót tölt be  a szívmozgások során, csökkenti a surlódást a szív és a szívburok között a szívösszehúzódások során.

Számos állapot és betegség okozhatja a szívburok gyulladását (pericarditis) és/vagy a pericardialis folyadék túlzott felszaporodását (pericardialis folyadékgyülem). A pericardialis folyadék elemzése során olyan vizsgálatokat végeznek, melyek segítik kideríteni, mi okozza a folyadékfelszaporodást.

Két fő oka van a szívburok terében felszaporodó folyadéknak:

• Felborul az egyensúly  az ereken belüli nyomás – amely a folyadékot az erekből kifelé hajtja – és a vérben lévő fehérje – amely a folyadékot az ereken belül tartja - mennyisége között. Ebben az esetben a felszaporodó folyadékot transszudátumnak nevezzük. A transszudátumot leggyakrabban pangásos szívelégtelenség, vagy májzsugor okozza.
• A szívburok sérülése, vagy gyulladása, ebben az esetben a folyadékgyülemet exsudátumnak nevezünk. Fertőzések, rosszindulatú daganatok (áttétes daganat, lymphoma, mesothelioma) vagy autoimmun betegségek okozzák az exsudátum kialakulását.

A felgyülemlett folyadék jellegének meghatározása azért fontos, mivel segít leszűkíteni a pericardialis folyadékgyülem lehetséges okait. Az orvosok először ezért meghatározzák a sejtszámot, a fehérje-, vagy albuminszintet, és a folyadék küllemét a transszudátum és exsudátum elkülönítésére. Ezután további célzottvizsgálatokat végezhetnek a betegség, vagy állapot azonosítására, amely a pericarditist és/vagy a folyadékgyülemet okozza.

Az orvos tűvel és fecskendővel szívja ki  a szívburok üregéből a folyadékot; az eljárást pericardiocentesis-nek nevezzük.

Nincs szükség különleges előkészületre.

A pericardialis folyadék vizsgálata segít meghatározni a pericardium gyulladásának (pericarditis)  és/vagy a szív körüli folyadék felszaporodás (pericardialis folyadékgyülem) okait. Két fő oka van a folyadék felszaporodásának: az ereken belüli nyomás és a fehérjeszint egyensúlyának megbomlása vagy a pericardium gyulladása. Az első vizsgálat– folyadék fehérje vagy albumin szint, sejtszám és kinézet – alapján a kétféle folyadéktípus, melyet transzudátumnak és exudátumnak nevezünk, elkülöníthető.

• Transszudátum - Felborul az egyensúly  az ereken belüli nyomás – amely a folyadékot az erekből kifelé hajtja – és a vérben lévő fehérje – amely a folyadékot az ereken belül tartja - mennyisége között. A transzudátumot leggyakrabban a pangásos szívelégtelenség, vagy a májzsugor okozza. Ha folyadék transszudátum, akkor általában további tesztek elvégzése nem szükséges.
• Exsudátum - a pericardium sérülése, vagy gyulladása abnormális folyadékgyülemet eredményezhet (melyet exsudátumnak nevezünk). Az exsudátum számos állapothoz és betegséghez társulhat. Ha a folyadék exsudátum, akkor további vizsgálatokat kérhetnek az ok kimutatása érdekében. Ilyen lehet:
• Fertőző betegség – melyet, vírusok, baktériumok vagy gombák okozhatnak. A fertőzések magábol a szívburokból eredhetnek, vagy a test egyéb helyeiről terjedhetnek rá. Például pericarditis alakulhat ki akár légúti fertőzés vagy megfázás után.
• Vérzés – véralvadási zavarok és/vagy traumák is vezethetnek véres pericardialis folyadékhoz.
• Gyulladásos állapotok – pericarditis követheti a szívrohamot, a besugárzást, vagy egyes autoimmun megbetegedéseket (pl. rheumatoid arthritis és lupus).
• Daganat – pl. mesothelioma, amely a pericardiumban keletkezik, vagy pl. olyan áttétes daganat, amely ráterjed.

Az exsudátum további vizsgálata:

• Pericardialis folyadék glükózszint
• Mikroszkópos vizsgálat – a laboratóriumi szakember a folyadékból vett mintát helyez tárgylemezre és mikroszkóp alatt megvizsgálja. Eglszségeseknél a pericardialis folyadék kevés fehérvérsejtet (WBC) tartalmaz, de nem tartalmaz vörösvérsejtet (RBC) vagy mikroorganizmusokat. A laboratóriumok a folyadékot speciális módon centrifugálhatják (citocentrifuga) a folyadék sejtjeinek koncentrálása érdekében, melyek a centrifugacső alján gyűlnek össze. A mintákat lemezre helyezik, speciális festékkel festik meg, majd elemzik a jelenlévő különböző sejteket.
• Citológia – egy laboratóriumi szakember citocentrifuga segítségével lemezre koncentrálja a folyadék sejtjeit. A lemezt speciális festékkel kezelik, majd kódos sejteket keresnek, pl. malignus sejteket (rákos sejtek).
• Gram-festés – baktériumok vagy gombák közvetlen mikroszkópos vizsgálata. A pericardialis folyadék normálisan nem tartalmazhat baktériumokat.
• Baktérium tenyésztés és érzékenységi vizsgálat – mikroorganizmusok detektálására alkalmazzák; a mintával beoltják a táptalajt, az elszaporodó baktériumok alapján határozzák meg az antimikrobiális kezelést.
• Adenozin-deamináz – ritkán végzett vizsgálat, a tuberculosis (TB) kimutatására alkalmazzák.
• Fertőző betegségek kimutatására alkalmazott ritkább vizsgálatok, pl. vírusok, mycobacterium, (AFB kenet és tenyésztés) és paraziták.
•  

Amikor az orvos arra gyanakszik, hogy betegénél a pericardium gyulladásával járó állapot és/vagy a szív körül kialakult folyadékgyülem áll fenn. A gyanút felveti, ha valakinél a következő tünetek és panaszok állnak fenn:

• Mellkasi fájdalom, éles vagy néha tompa jellegű, amely előrehajlásra enyhülhet
• Köhögés
• Nehézlégzés
• Láz
• Kimerültség
• Megváltozott szívritmus
• A szív méretének növekedése 
• A pericardium elváltozása látható a szív ultrahangos vizsgálaton

A vizsgálat segít különbséget tenni a pericardialis folyadék főbb típusai között és segít meghatározni a folyadékgyülem okát. A pericardialis folyadékból vett mintából végzett első vizsgálatok segítenek meghatározni, hogy a folyadék transszudátum, vagy exsudátum.

Transszudátum

Transszudátumot leggyakrabban pangásos szívelégtelenség vagy májzsugor okoz. Ilyen esetben a folyadék vizsgálat eredménye:

• Fizikai jellemzők – a folyadék tiszta 
• Fehérje vagy albumin szint – alacsony
• Sejtszám – kevés sejt van jelen

Exsudátum

Exsudátumot számos állapot és betegség okozhat. A vizsgálatok jellemző eredménye:

• Fizikai jellemzők – a folyadék zavaros
• Fehérje vagy albumin szint – magas
• Sejtszám – emelkedett

 További eltérések a kiváltó okok szerint:

Fizikai jellemzők – a pericardialis folyadékból vett minta normálisan szalmasárga és tiszta. Az eredmények utalhatnak az állapot okára, pl:

• Tejszerű megjelenés – a nyirokrendszer érintettségére utalhat.
• Vörös színű pericardialis folyadék vér jelenlétére utalhat.
• Zavaros, sűrű pericardialis folyadék baktériumok és/vagy fehérvérsejtek jelenlétére utalhat.

Kémiai vizsgálatok – a fehérje és albumin szint mérésén kívül glükóz szint mérést is kérhetnek. A pericardialis folyadékban egészségesekben megközelítően a vérben lévőnek megfelel a glükóz szint. Bakteriális fertőzésekben ez jóval alacsonyabb lehet.

Mikroszkópos vizsgálat – egészségeseknél a pericardialis folyadékban csak kevés fehérvérsejt (WBC) található, vörösvérsejt vagy baktérium / gomba nélkül.A különböző sejtek vizsgálata az alábbi eredményeket adhatja:

• Összes sejtszám – a WBC és RBC együttes száma a mintában. Emelkedett a WBC fertőzésben és más gyulladásos eredetű állapotokban.
• WBC megoszlás – a különböző WBC típusok százalékos meghatározása. A neutrofil granulociták száma aránytalanul nagy bakteriális fertőzésekben.
• Citológia – a citocentrifugába helyezett mintát speciális festékkel festik, majd mikroszkóp alatt vizsgálják. A vizsgálatot mesothelioma vagy áttétes rák gyanúja esetén is kérhetik. Kóros sejtek, pl. tumor sejtek vagy éretlen vérsejtek a daganat típusát jelezhetik.

Fertőző betegségek vizsgálata:

• Gram-festés – baktériumok vagy gombák közvetlen vizsgálata mikroszkóp alatt. A pericardialis folyadékban normálisan nincsenek organizmusok.
• Baktériumok és gombák tenyésztése és érzékenységi vizsgálatok – ha a táptalajra oltott mintából baktériumok vagy gombák tenyésznek ki, akkor az érzékenységi vizsgálat irányíthatja az antimikriális kezelést. Ha a tenyésztés nem mutat kórokozóra, attól még fertőzés jelen lehet. Előfordul, hogy a baktériumok túl kis számban vannak jelen, vagy a szaporodásukat gátolja az előzetes antibiotikus kezelés és emiatt nem lehet őket tenyészteni.
• Adenozin-deamináz – jelentősen emelkedett az érték a pericardialis folyadékban tuberculosis esetén. Ez különösen igaz olyan vidékeken, ahol gyakori a tuberculosis. (További részleteket talál az adenozin-deamináz oldalán).

Fertőző betegségek esetén egyéb tesztek is végezhetők. Ezek a tesztek vírusos infekciókra, mycobacteriumra (pl. a tuberculosist okozó mycobacterium) vagy parazita infecióra kialakult folyadékgyülemre utalhatnak.

A pericardialis folyadékgyülem akadályozhatja a szív mozgását. A szívtamponád olyan állapot, amikor a pericardialis folyadék felszaporodása olyan mértéket ér el, hogy a nyomás megakadályozza a szív normális működését. A folyadékgyülem gyors kialakulása vészhelyzetet jelent, amely szívelégtelenséghez és halálhoz vezethet. Amikor a folyadék lassan szaporodik, a pericardium zsák tágulhat és a tünetek fokozatosan súlyosbodnak.

A pericardium laborvizsgálata mellett a vér glükóz, fehérje vagy albumin szint mérésére is rutinszerűen sor szoott kerülni.

Pericardiocentesisnek nevezzük, amikor tűvel és fecskendővel pericardialis folyadékot szívnak ki a szívburokból. Intravénás (IV) katétert helyezhetnek be, melyen keresztül gyógyszereket adhatnak a minta levétele előtt. A vizsgált személy lefekszik és az orvos helyileg érzésteleníti a mellkas bőrét. Ezután a szakember tűt szúr be a bordák közötti térbe (5. és 6. bordaközi tér) a mellkas bal oldalán a pericardium üregébe és folyadékmintát vesz. Ultrahang használható a tű irányítására.

Igen. Időnként a túl sok pericardialis folyadék lecsapolására is végzik a beavatkozást – így csökkentve a szív körüli  nyomást és/vagy segítve a kezelést bizonyos fertőzésekben. Néha egy elvezető katétert tartanak benn egy adott ideig a nagyobb mennyiségű folyadék, illetve az újratermelődő folyadék leeresztésére. Esetenként gyógyszert juttatnak be a pericardiocentesis során az érintett területre.