A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 14.08.2017.

Mit nevezünk limfómának?

A limfóma (nyirokmirigyrák) a nyirokrendszer daganatos megbetegedései, melyek a nyirokszövet sejtjeinek, a limfocitáknak (T és B típus), valamint a histiocitáknak malignus burjánzása. Nem egyetlen kórkép, hanem betegségek csoportja, melyek mind a nyirokcsomóból indulnak ki. Az eltelt évszázadok során sokféleképpen írták le és sokféleképpen próbálták csoportosítani a betegséget, mely nem egyszer ellentmondásokhoz és az elnevezések kuszaságához vezetett. Mindezek oka leginkább abban keresendő, hogy a tudomány rengeteget fejlődött, nagyon sok mindent megtudtunk a nyirokcsomók és sejtjeinek működéséről, és egyre érzékenyebb diagnosztikus vizsgálómódszerek állnak rendelkezésre. A másik ok magának a nyirokrendszernek a bonyolultságában keresendő: a rendszer igen összetett és bonyolult volta miatt a betegség egyszerre több ponton is kialakulhat, és ugyanakkor többféle sejttípus is érintett lehet. A besorolást nagyon leegyszerűsítve két fő típusról beszélhetünk: a Hodgkin- és a non-Hodgkin limfómákról. Magyarországon évente 200-2500 az újonnan diagnosztizált esetek száma, s a gondozott betegek száma kb. 8000 fő.

A nyirokrendszer és a nyirokcsomó szerkezete 

A nyirokrendszer a vérkeringéshez hasonlóan erekből és jelentős számú nyirokcsomóból áll. A nyirokerek az egész testet behálózzák, és a nyirokfolyadékot (lympha) szállítják. A nyirok fehéres színű, és számos limfocita (az immunrendszer irányító sejtjei) kering benne. A nyirokerek nyirokcsomókba torkollnak (ezek mérete és fontossága egyaránt változó), majd onnan kivezetve teljes kört alkotnak. A limfociták a nyirokkeringésből bármikor átléphetnek a véráramba és vissza.

A nyirokcsomók a test számos pontján megtalálhatók, például a nyakon, a hónaljban, a hasban és az alsó végtagok felé haladva. Egyéb limfoid szövetek is léteznek, mint a mandulák, a csecsemőmirigy, a csontvelő, a lép és az emésztőrendszer egyes területei.

Az egyes nyirokcsomókban sokfajtasejttípus meg található, és ezek bármelyikének kóros elfajulása révén kialakulhat limfóma. Egy egészséges nyirokcsomóban jelen vannak érett, funkcióképes, és éretlen limfociták, makrofágok (ezek a sejtek képesek bekebelezni és elpusztítani baktériumokat és vírusokat, de ők bontják le a károsodott sejteket is) és dendritikus sejtek (a limfociták működését segítő sejtek). A diagnózis szempontjából döntő fontosságú, hogy pontosan felismerjük a betegséget okozó sejttípust.

A nyirokcsomókban leggyakrabban két sejttípus fordul elő a T- és a B-sejtek. A T-limfociták felelősek az immunrendszer működésének összehangolásáért. Létrehozzák az immunválaszt, ellenőrzésük alatt tartják annak erősségét, és, ha már nincs arra szükség, le is állítják. E funkció mellett számos külső károsító tényezővel is képesek szembeszállni. A B-limfociták termelik az ellenanyagokat (antitestek). A védőoltások (kanyaró, mumpsz, hepatitis) ezeket a sejteket serkentik működésre és ellenanyag-termelésre. A T-sejtek önmagukban is képesek megtámadni a kórokozót, míg a B-sejteknek ehhez a T-sejtek segítségére van szükségük.

 

A limfóma felismerése 

A limfóma jelenlétére számos tünet és panasz felhívhatja a figyelmet. Tünetnek nevezzük, amit a külső megfigyelő is érzékel, például testsúlyvesztés, láz, megnagyobbodott nyirokcsomók, panasznak pedig azt, amit a beteg érez, például fáradékonyság, lehangoltság, éjszakai izzadás.

A limfóma diagnózisának felállítása nehéz, mert a fent említett tünetek és panaszok általában enyhék. Egyes betegeknek egyáltalán nincsenek is tüneteik, másoknak legfeljebb enyhe hőemelkedésük van. A nyirokcsomók gyakran megnagyobbodnak, de ezt olykor sem a beteg, sem az orvos nem érzékeli. A fáradékonyság, az étvágytalanság és az általános rossz közérzet okoz gyakran panaszokat, de általános jellegüknél fogva nem képezhetik a diagnózis egyedüli alapját, ehhez a gyanús nyirokcsomóból vett szövetminta elemzésére van szükség.

Hodgkin-limfóma

Thomas Hodgkin 1832-ben írta le a nyirokcsomók rosszindulatú elváltozását. A következő hatvan évben a mikroszkópos vizsgálatokkal sikerült megtalálni a kórképre igen jellegzetes kóros sejtet is, melyet Reed-Sternberg-féle óriás sejtnek neveznek.

A Hodgkin-limfóma (HL) bármely életkorban felléphet, de leggyakrabban 15 és 39 éves kor között fordul elő, férfiakban valamivel gyakoribb, mint nőkben.

A HL lehetséges okairól számos elmélet született már. Egyesek szerint vírusfertőzés is szerepet játszat, mások szerint a histiocytáknak nevezett sejtekben következik be mutáció. A kutatók jelenleg is keresik a választ, így azt mondhatjuk, hogy a Hodgkin-kórt kiváltó ok jelenleg még nem ismert tökéletesen. Arra sincs még magyarázat, hogy a férfiakat miért érinti gyakrabban a betegség. 

A non-Hodgkin limfóma besorolási rendszeréhez hasonlóan a HL is alcsoportokra osztható, attól függően, hogy milyen a kóros nyirokcsomó szerkezete, és milyen típusú sejtek találhatók meg benne. A nyirokcsomó ez alapján lehet kis limfocitákban gazdag, jelen lehet hegesedés (fibrózis), keveredhet többféle sejttípus és a limfociták esetenként hiányozhatnak is vagy csak kis számban vannak jelen.

Non-Hodgkin-limfóma 

A non-Hodgkin limfómák (NHL) a nyirokcsomóban megtalálható bármely sejt kóros elfajulása révén jöhetnek létre, akár érett, akár éretlen limfocitákról, akár makrofágokról, dendritikus sejtekről vagy ezek kombinációjáról van szó. Az NHL idősebb életkórban gyakoribb, s a betegség incidenciája gyors ütemben nő.

Mindezek miatt a NHL-k osztályozása számos rendszer létezik. A három leggyakoribb:

  • Az Amerikai Nemzeti Rákközpont rendszere a betegség mikroszkópos megjelenésén alapul – azt veszi figyelembe, hogy milyen sejtek érintettek. Ez alapján a betegséget kissejtesnek, nagysejtesnek vagy kevert sejtesnek nevezi.

  • A REAL-beosztás (Revised European American Lymphoma) a sejtek funkcióját veszi alapul, és a folyamatot T- illetve B-sejtesnek nevezi. A T-sejtek a sejtek közötti reakciókat irányítják, míg a B-sejtek ellenanyagokat termelnek.

  • A legújabb, WHO-beosztás a fentieket igyekszik egyesíteni, figyelembe véve a sejtek genetikai elváltozásait is.

A besorolási rendszerek sokfélesége miatt ugyanazt a betegséget különböző nevekkel is illethetik, mely a betegek számára igencsak zavaró és megtévesztő lehet.

 

Az egyes besorolási rendszerek összehasonlítása

A besorolási rendszerek nem minden esetben hasonlíthatók össze: a follikuláris limfóma például mindegyikben szerepel, de a Langerhans-sejtes histiocytosis már csak egyben.

 

 NCI* osztályozás  REAL** osztályozás

 WHO*** osztályozás

 

 B-sejtes/NHL

Érett B-sejtes limfóma

Korai stádiumú limfóma 

Kis limfocitás limfóma               


Kis limfocitás limfóma (plasmacytoid)

     

                       


Follikuláris limfóma (kis hasadt
sejtes, nagysejtes, kevert sejtes)       

 



Előrehaladott limfóma

Diffúz limfóma (kis hasadt sejtes, nagysejtes, kevert sejtesl)

Diffúz immunoblasztos limfóma 


Burkitt-limfóma
Burkitt-szerű limfóma, Limfoblasztos limfóma

 B-sejtes krónikus limfocitás leukémia

Lymphoplasmocytás limfóma            


Nodális és extranodális

marginális B-sejtes limfóma               

Follikuláris, Centrális I., II., és III. stádiumú limfóma
 

 





Köpenysejtes limfóma 

 

B-sejtes CLL / SLL  

Splenikus marginális zóna B-sejtes limfóma, Extranodális marginális zóna limfóma 

 





Follikuláris limfóma 

            

      

      




Köpenysejtes limfóma 



Diffúz nagy B-sejtes limfóma        



Burkitt-limfóma

T- és NK-sejtes neoplázia

 

T- és NK-sejtes neoplázia 

 

 

Érett T-sejtes limfóma
Kis limfocitás limfóma 



Mycosis fungoides

 

     




Diffúz limfóma (kis hasadt sejtes, nagysejtes, kevert sejtes)

 

 





Nagysejtes immunoblasztos limfóma          

   

 

Felnőtt T-sejtes limfóma    



Mycosis fungoides (Sézar-kór)

 



Anaplasztikus nagysejtes 

limfóma, Máshová nem-sorolt limfóma 



Immunoblasztos T-sejtes limfóma

 

 

Langerhans-sejtes histiocytosis

 



Langerhans-sejtes sarcoma

 



Interdigitáló dendritikus-sejtes sarcoma/tumor

 



Follikularis dendritikus-sejtes

sarcoma/tumor

 



Dendritikus-sejtes sarcoma, Máshová nem sorolt limfóma

 

* NCI = National Cancer Institute

** REAL = Revised European American Lymphoma

*** WHO = World Health Organization


 

Stádium besorolás

Mivel több nyirokcsomó is érintett lehet, meg kell találni, melyek ezek, és hol találhatók a testben. A következő táblázatban erre vonatkozó besorolási rendszereket foglalunk össze.


Limfómák stádiumai
 

Stadium

Leírás

I

 Egy limfoid terület vagy területpár érintett (pl. egy nyirokcsomó a nyakon, vagy mindkét mandula)

II

 Két vagy több limfoid terület (melyek nem alkotnak párt) érintett, melyek a rekeszizom azonos oldalán találhatók (például egy ágyéki és egy alsó végtagi nyirokcsomó, NEM pl. egy ágyéki és egy nyaki nyirokcsomó)

III

 Két vagy több limfoid terület érintett, melyek nem alkotnak párt, és a rekeszizom bármely oldalán elhelyezkedhetnek; ebben a stádiumban legtöbbször a lép is érintett

IV

 Kiterjedt betegség, mely más szerveket, elsősorban a csontvelőt is érinti

Az első stádiumban egyetlen limfoid terület (pl. a lép), páros limfoid terület (pl. a mandulák) vagy egymással összefüggő limfoid területek (pl. az orr- és garatmandulák) érintettek. A második stádiumban már két vagy több területre terjed ki a betegség, de ezek a rekeszizomnak (a mellüreget a hasüregtől elválasztó, a légzésben kulcsszerepet játszó izom) azonos oldalán vannak (például a mandulák és a hónalji nyirokcsomók). A harmadik stádiumban a rekeszizom mindkét oldalán vannak érintett területek (pl. nyirokcsomó a nyakon és a hasban). A betegség negyedik stádiuma már kiterjed az egész testre, és a kóros sejtek a csontvelőben is megjelennek. 

Más stádiumbesorolási rendszerek a tumor elhelyezkedése mellett prognosztikai tényezőket is figyelembe vesznek, mint az életkor, a tünetek és bizonyos laboratóriumi vizsgálati eredmények. Ezek alapján a betegséget három stádiumba sorolják: Az első stádiumban egy vagy két régió érintett, rossz prognózisra utaló jelek nélkül. A második stádiumban már több, mint két régió érintett, és néhány, rossz kimenetelre utaló jel is van. A harmadik stádium a kiterjedt betegséget jelenti, egyéb más rossz prognosztikai tényezőkkel.

Az orvos a stádium besorolás alapján dönt a kezelésről. Ha a beteg az első stádiumban van, és csak egyetlen nyirokcsomó érintett, ennek sebészi eltávolítása gyakorlatilag gyógyulást eredményez. A negyedik stádiumban, kiterjedt betegség esetén azonban sebészi kezelés nem jöhet szóba, az egész csontvelőt nem lehet eltávolítani. A harmadik és negyedik stádiumú limfómák esetében kemoterápiára van szükség.

A stádium besorolásban leggyakrabban használt vizsgálatok közé tartozik a vérképvizsgálat, a máj- és vesefunkció vizsgálata és a csontvelői mintavétel. Nem laboratóriumi vizsgálatok is történnek, mint például röntgen-, CT- és MR-vizsgálat.

 

Laboratóriumi vizsgálatok 

Kevés olyan klinikai laboratóriumi vizsgálat van, melynek esetleges kóros eredménye egyértelműen limfómára utal. A vérkép alapján megállapítható, hogy nem leukémiáról van-e szó, esetleg fennáll-e vérszegénység, illetve a vérlemezkék vagy a fehérvérsejtek számának csökkenése, melyek hátterében a limfóma csontvelői megjelenése is állhat.

Mind a HL-, mind a NHL szövettani vizsgálat alapján diagnosztizálható: a biopszia során eltávolított limfoid szövetet a patológus vizsgálja meg, és alkot véleményt.

Az egyéb limfoid szövetek vizsgálata két módon történhet. Az áramlási citometria során a sejtek felszínén megjelenő vagy a meg nem jelenő fehérjemolekulákat vizsgálják. Ezeket a fehérjéket a Cluster of Differentiation (CD) nevű rendszer foglalja egységbe, amelyben minden fehérje külön számot kap. Az egyes CD markerek megjelenése alapján eldönthető, hogy az adott sejt milyen sejttípushoz tartozik, és az is, hogy kóros-e, vagy sem. A másik módszer a sejtek örökítőanyagát (DNS) vizsgálja. A kettő eredménye alapján kijelenthető, hogy a betegnek például érett B-sejtes NHL-javan, mely a CD5, CD20 és CD22 markereket hordozza, és kóros áthelyeződés (transzlokáció) van jelen a 8-as és a 14-es kromoszóma között.

Egyéb molekuláris és genetikai vizsgálómódszerek is léteznek, de ezek még kísérleti stádiumban vannak. Ezek eredményei ígéretesek, de még nem széles körben elérhetők.


 

Kezelés

 A kezelés megválasztásához először ismerni kell a limfóma típusát és kiterjedtségét. Ha olyan helyen lévő nyirokcsomók érintettek, melyek sebészi úton egyszerűen eltávolíthatók, akkor a műtét a legjobb megoldás. Ha a kóros szövetek műtéttel nem távolíthatók el teljesen, akkor kemoterápiára és sugárkezelésre van szükség. A kimenetel nagyban függ a kiindulási stádiumtól; az I. és II. stádiumban lévő betegek kilátásai jobbak.

 

Felhasznált forrásmunkák

     MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót. 

    Magyar nyelven további információ található a http://www.webbeteg.hu/cikkek/daganat/1032/limfomak címen.

Idegennyelvű adatbázisok

The Lymphoma Information Network

MedlinePlus Medical Encyclopedia: Hodgkin's Lymphoma

MedlinePlus Medical Encyclopedia: Non-Hodgkin's Lymphoma