Bizonyos nehézfémeknek való túlzott kitettség szűrésére, kimutatására és monitorozására (nyomon követésére).
Nehézfémek
Nehézfémek
Más néven
Toxikus fémek
Mérgező fémek
Hivatalos név
Nehézfém vizsgálatok
A cikk utoljára módosult: 08.10.2018.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?
Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?
Rendszeresen, ha valaki nehézfémmel dolgozik, vagy ha a kezelőorvos nehézfém kitettségre gyanakszik.
Milyen mintára van szükség?
A vizsgálatot a kar könyökhajlati vénájából vett vérből vagy 24 órás gyűjtött vizeletből végzik; ritkán hajból, körömből, szövetből vagy más testfolyadékból.
A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?
A mintavétel előtt 48 órával nem szabad halat és más tengeri élelmiszereket fogyasztani. Ha átesett valamilyen beavatkozáson, amely során gadolínium- vagy jódtartalmú kontrasztanyagot adtak be, a mintavétel előtt 96 órát várnia kell.
Accordion Title
Gyakori kérdések
-
Mire való a vizsgálat?
A nehézfém vizsgálatokat a nehézfém mérgezés szűrésére és diagnosztizálására alkalmazzák, ha akut vagy krónikus fém kitettség áll a háttérben, illetve a nehézfémekkel dolgozók fémkoncentrációjának monitorozására. Ilyen munkahelyek az építkezések, a bányák, a lőterek és a fűtésszerelés. Továbbá a vizsgálat elvégzésével megbizonyosodnak a kelátion kezelés hatékonyságáról. A kelátion kezelés során megkötik és eltávolítják a nehézfémet a szervezetből.
A nehézfém vizsgálatokat olyan vizsgálati csoportokba rendezik, amelyek jelzik a potenciális nehézfém kitettséget. A laboratórium különböző vizsgálati paneleket kínálhat, amelyek vizeletre vagy vérre specifikusak. A kezelőorvos azt a panelt fogja kiválasztani, ami a legjobban illik a beteg foglalkozásához, hobbijához, gyanított kitettséghez és/vagy klinikai tüneteihez. Néhány fém, amelyet gyakran vizsgálnak:
- Ólom
- Higany
- Arzén
- Kadmium
- Króm
Ha a kezelőorvos speciális fémmérgezésre (pl. ólom) gyanakszik, akkor a vizsgálati panel mellé vagy helyett plusz vizsgálatot is kérhet. Az ólomvizsgálatot általában önmagában rendelik. A vizsgálat elvégzése különösen gyermekek esetén fontos, mert ők fokozottan érzékenyek a nehézfémekre. Néhány fém testnedvekből, hajból, körömből és más testszövetekből is meghatározható. Ezeket a vizsgálatokat egyénileg kérik.
-
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A nehézfém vizsgálatokat akkor kéri a kezelőorvos, ha több nehézfémnek való akut vagy krónikus kitettséget gyanít a betegnél. A nehézfém mérgezés tünetei függenek a fém milyenségétől és mennyiségétől. A korai tünetek nem specifikusak, így gyakran nem is feltűnőek. A hosszú távú és nagymértékű kitettség több szerv károsodásával járhat együtt, ha a betegnek nincsenek vagy csak néhány, nem specifikus tünete van. A nehézfém mérgezés néhány jele és tünete:
- hasi fájdalom, émelygés, hányás, hasmenés
- idegrendszeri tünetek, mint a végtagok zsibbadása, bizsergése, gyengeség
- vérszegénység (anémia)
- vesekárosodás
- májkárosodás
- a tüdők irritációja, folyadék felhalmozódás a tüdőkben (ödéma)
- agyi diszfunkció, memóriavesztés
- jellegzetes vízszintes csíkok a körmön
- változás a viselkedésben
- csontdeformáció gyerekekben, gyenge csontok
- állapotos nők esetén vetélés vagy koraszülés
Azokat, akik a munkájuk során nehézfémekkel érintkezhetnek, rendszeresen ellenőrzik. A biztonsági intézkedések minimalizálják a munkavállalók kockázatát, és segítenek a problémák azonosításában. Az Egyesült Államok Foglalkozás Biztonsági és Egészségügyi Igazgatósága (OSHA) szabályozza a munkahelyen megtalálható több toxikus fém felhasználását és ellenőrzését. Ha túlzott koncentrációt észlelnek, az érintett személyeket figyelemmel kísérik, és lépéseket tesznek az expozíció csökkentésére.
Magyarországon a „25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról” szóló rendelet szabályozza a munkafolyamat során felhasznált nehézfémek expozíciójából eredő egészségi és biztonsági kockázatok elkerüléséhez vagy csökkentéséhez szükséges minimális intézkedéseket és az ellenőrzések gyakoriságát, a megengedett határértékek mértékét.
-
Mit jelent a vizsgálati eredmény?
A nehézfém vizsgálatok eredményeinek értékelésekor gondosan kell eljárni: a nehézfémek alacsony vérkoncentrációja nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fordul elő nehézfém kitettség. A nehézfémek nem mutathatók ki huzamosabb ideig sem vérből sem vizeletből. Például az ólom a vérből a szervekbe kerül, majd a csontokba épül be. Ha valaki krónikusan ólomnak van kitéve, akkor annak a személynek valószínűleg megtalálható az ólom a vérében, vizeletében, szöveteiben, csontjaiban.
A nehézfémek nagyon alacsony koncentrációban még az egészséges emberek vérében és vizeletében is előfordulhatnak, mert ezek a fémek a környezetben jelen vannak. Az ajánlások a nehézfémek biztonságos szintjére vonatkozóan függnek az adott személy életkorától és idővel változhatnak, ahogyan egyre több biztonsági információ kerül napvilágra.
Az USA Betegség Kontroll és Megelőzési Központjának (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) jelentése szerint 2004-ben a vizsgálatban résztvevők közül 8000 főben találtak mérhető higany mennyiséget. Arra jutottak, hogy mind a vér, mind a vizelet higanyszintje nő az életkorral. Azt is hozzátették, hogy a mérhető mennyiségű higany a vérben és a vizeletben nem jelenti azt, hogy az káros hatásokat okozna. A higanyszintet meghatározó és monitorozó tanulmányokat orvosok és népegészségügyi ellenőrök értékelik a referencia tartomány figyelembe vételével, így meg tudják határozni, hogy az adott személy nagyobb higanyszintnek volt-e kitéve, mint a népesség általában.
A magyarországi határértékeket a már említett rendelet tartalmazza (25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM).
-
Mit kell még tudnom?
Ugyanolyan és ugyanannyi nehézfémnek való kitettség nem feltétlenül vezet ugyanazokhoz a hatásokhoz a különböző személyekben, hiszen különböző sebességgel és aránnyal szívódik fel illetve ürül a nehézfém. Azok, akik már valamilyen alapbetegségben szenvednek, sebezhetőbbek és nagyobb kockázatnak vannak kitéve nehézfém mérgezés esetén.
A nehézfémek nagyon kis koncentrációját is nyomon követik és megpróbálják minimalizálni, habár csaknem lehetetlen teljesen elkerülni. Például az arzén természetesen előfordulva egy, az ivóvizekben előforduló szennyező anyag az egész világon. A fluoreszcens lámpaizzókban és néhány hőmérőben kis mennyiségű higany található. Ha ezek eltörnek, a higany felszabadul. A metil-higanyt, egy szerves higanyvegyületet, a baktériumok állítják elő a vízben és idővel felhalmozódik a halakban. A higanykoncentráció változik a földrajzi elhelyezkedéssel és függ a hal méretétől. A legmagasabb koncentrációk jellemzően a nagyméretű és idősebb halakban fordulnak elő. Legtöbbször a halfogyasztás előnyei ellensúlyozzák a kismértékű higanybevitelt. Azonban az állapotos nőknél további elővigyázatosságra van szükség: bizonyos típusú nagyhalakat terhességük alatt kerüljenek, a higany magzatra kifejtett káros hatása miatt.
Az ólmot korábban rutinszerűen használták a festékekben, a vízvezetékekben és gázolaj adalékként. Az Amerikai Egyesült Államokban az ólom ezen környezeti forrásai csökkentek, de régi építésű házak festékburkolatában és vízvezetékeiben még ma is jelen van. Például 2015-ben Flint városában (Michigan állam) nem alkalmaztak korrózióvédelmet annak elkerülésére, hogy az ólom bekerüljön az ivóvízbe a vízvezetékekből, amikor a város a Detroit-i vízforrásról átváltott a Flint folyó vízforrására (sőt, a folyó vize nyolcszor annyi klórt tartalmazott, mint Detroit vize). Amikor a folyóvíz átfolyt a vízvezetékeken, elkorrodálta a csöveket, ami az ólom vízkészletbe kerüléséhez vezetett, így a fogyasztása már nem volt biztonságos.
Amikor az ólom falfesték lekopik, az apró festékdarabok a levegő mozgásával felkavarodnak és bekerülnek a házat körülvevő talajba. Míg mindenkire káros hatással van az ólom, a gyermekek vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve: megehetik a festékdarabokat, belélegezhetik azokat és játszhatnak is a szennyezett földben.
Az ólmon túl más nehézfémet, például arzént és kadmiumot is találtak szennyeződésként játékokban és ékszerekben.
Magyarországon az ivóvíz minőségére vonatkozó követelmények a 201/2001 (X.25.) Kormányrendelet „Paraméterek és határértékek” című, 1. számú mellékletben kerültek rögzítésre. Az élelmiszerek ellenőrzését a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal végzi.
-
Mennyi időbe telik, míg megkapom a vizsgálati eredményeket?
-
Hogyan lehet valaki mérgező fémeknek kitéve?
A nehézfémek a bőrön keresztül felszívódhatnak, vagy a szájon keresztül belégzéssel, illetve lenyelve kerülnek a szervezetbe. Mérgezésről akkor beszélünk, ha a fémek kiszorítják az alapvető elemeket a szervezetből és így befolyásolják a különböző szervek normális működését. A legtöbb ember nagy valószínűséggel soha nem lesz akkora nehézfém koncentrációnak kitéve, hogy megsérüljön vagy, hogy szükség legyen a vizsgálatok elvégzésére.
Az akut és a krónikus mérgezések nagy része a munkahelyen történik, főleg azokban a gyárakban, ahol fémeket használnak különböző termékek előállítására, pl. kadmiumot, ólmot, higanyt az elemekben vagy arzént néhány rovarirtóban. Fémmérgezés a mezőgazdasági dolgozók körében is előfordul, a szennyezett felületeket takarítók és olyanok körében, akik például autó akkumulátorokkal dolgoznak és az ólmot használó üvegfújók, üvegiparosok körében is.
A lakosságot érő magas fémkoncentráció többnyire az élelmiszerekben és az ivóvízben lévő megnövekedett fémtartalomnak tulajdonítható vagy a talajszennyezésnek a munkahelyek, vagy a lakóhelyek mellett.
-
Hogyan vizsgáltathatom meg a ház körüli földet vagy a falfestéket, hogy tartalmaz-e nehézfémet?
-
Az ólmon, higanyon, arzénon, kadmiumon, krómon kívül milyen más fémeket lehet megvizsgáltatni?