APTI (Aktivált parciális tromboplasztin idő)

Az APTI-t elsődlegesen tisztázatlan vérzéses panaszok, kóros véralvadási eredmények esetén vizsgálják. Együtt kérhető a protrombin idővel (PI/INR) abból a célból, hogy a szervezet alvadékképző képességéről információt adjon. A PI és az APTI általában a súlyos vérzéses vagy alvadékképződéssel járó betegségek kivizsgálásának alaptesztjei.

Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei segítséget nyújtanak a kezelőorvosnak a lehetséges vérzéses vagy alvadási betegségek felderítésében. Az APTI és PI nem diagnosztikus vizsgálatok, de általában információt adnak arról, hogy milyen további vizsgálatok elvégzése szükséges.

Az alábbi esetekben mérünk APTI-t:

• Alvadási faktor hiány meghatározása; ha az APTI megnyúlt, további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy kiderítsük, mely alvadási faktor hiányzik vagy nem működik megfelelően, illetve megállapítsuk, vajon egy adott alvadási faktor elleni antitest (faktor specifikus inhibitor) jelen van-e a vérmintában.
• Nem-specifikus autoantitestek (antifoszfolipid antitestek), mint pl. a lupusz antikoaguláns detektálása; melyek jelenléte összefüggésbe hozható fokozott alvadási készséggel és ismétlődő vetélésekkel. Ezért az APTI vizsgálat a véralvadási betegségek (ismétlődő vetélések vagy az antifoszfolipid szindróma (APS) diagnosztikája) kivizsgálási paneljének részét képezi. Az APTI egy változata, az ún. LA-szenzitív APTI éppen ebből a célból hasznos.
• A hagyományos (nem frakcionált) heparin alvadásgátló terápia monitorozása; habár néhány laboratórium manapság az anti-Xa tesztet használja a heparin terápia monitorozására. A heparin egy véralvadásgátló gyógyszer, melyet intravénásan (i.v.) adnak a betegnek, hogy megelőzzék a véralvadék képződést, vagy a már keletkezett vérrögöket (embólia vagy tromboembólia) feloldják. A heparin megnyújtja az APTI-t. Ha a heparint terápiás céllal alkalmazzák, azt szigorúan monitorozni, ellenőrizni kell. Ha túl sok heparint adnak a betegnek, fokozott vérzés következhet be; ha túl kevés a heparin, előfordulhat, hogy további vérrögképződés történik.

A gondosan áttekintett beteg kórelőzmények, a tervezett sebészeti vagy egyéb invazív beavatkozások előtt szelektíven kért APTI és PI vizsgálatok eredményei megfelelő alapul szolgálnak egy esetleges vérzékenységi hajlam kiderítéséhez.

Az APTI-t általában egyéb tesztekkel, pl. PI-vel együtt kéri az orvos az alábbi esetekben:

• Ha indokolatlan vérzések jelentkeznek vagy könnyen megsérül a beteg.
• Ha vérrög keletkezik egyes vénákban vagy artériákban.
• Ha olyan akut állapot alakul ki, mint a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC), mely során mind vérzés, mind vérrög képződés egyidejűleg bekövetkezik, és ennek következtében az alvadási faktorok gyorsan felhasználódnak.
• Ha olyan krónikus betegség van a háttérben, ami a véralvadást befolyásolja, pl. májbetegség.

Az APTI-t kérheti a kezelőorvos az alábbi esetekben is:

• Lupusz antikoaguláns, kardiolipin elleni antitestek és antifoszfolipid szindróma kivizsgálás részeként, mikor a betegnél vérrög képződéssel járó esemény vagy ismétlődő vetélések történtek a kórelőzményben.
• Ha a beteget heparin terápiáról hosszú távú warfarin (syncumar) terápiára állítják át. Átállításkor a két alvadásgátló átmeneti együttes alkalmazása miatt az APTI-t és a PI-t is ellenőrizni kell, mindaddig, amíg azok be nem állnak a megfelelő terápiás szintre.
• Ha a beteg tervezett műtét előtt áll, azt megelőzően APTI-t kell mérni abban az esetben, ha a műtét várhatóan fokozott vérvesztéssel fog járni, illetve, ha a páciens kórelőzményében vérzéses tünetek szerepelnek, mint pl. gyakori vagy jelentős orrvérzés, vagy könnyen szerzett sérülések (horzsolások, zúzódások), melyek jelezhetik egy esetleges vérzékenységgel kapcsolatos betegség fennállását.

Az APTI eredményeket másodpercekben jelenítik meg.

Amennyiben az APTI eredmény a laboratóriumi referencia tartományon belül van, az általában azt jelenti, hogy a véralvadás normálisan zajlik. Azonban még normális APTI eredmény mellett is lehetséges valamely alvadási faktor enyhe vagy közepes fokú hiánya. Az APTI nem feltétlenül nyúlik meg 30-40%-os faktorszint mellett. Másrészről, lupusz antikoaguláns jelenlétében is lehetséges, hogy az APTI eredménye nem lesz megnyúlt. Ha lupusz antikoaguláns (LA) jelenléte felmerül, egy érzékenyebb, ún. LA-szenzitív APTI vagy hígított Russel vipera méreg idő (DRVVT) mérése alkalmasabb ennek tesztelésére.

A megnyúlt APTI eredmény azt jelenti, hogy a beteg vérmintája a normális értékekhez képest hosszabb idő alatt alvad meg. Ez több esetben is előfordulhat.

A megnyúlt APTI okai a következők lehetnek:

Olyan körülmények, melyek az alvadási faktorok alacsony szintjét eredményezik:

• Májbetegség – a legtöbb alvadási faktor a májban termelődik, így májbetegség a PI és az APTI megnyúlását is okozhatja. A PI többnyire jobban megnyúlik, mint az APTI.
• K-vitamin hiány – a K-vitamin alapvető fontosságú több alvadási faktor képződéséhez. A K-vitamin hiány ritka, de előfordulhat extrém rossz étrend (diéta) alkalmazása során, felszívódási zavarral járó betegségekben, vagy bizonyos antibiotikumok szedésével összefüggésben. Ezekben az esetekben is a PI többnyire jobban megnyúlik, mint az APTI.

• Ritkábban öröklött alvadási faktorhiányok is okozhatják az APTI megnyúlását:

• Von Willebrand betegség (vWD) a leggyakoribb öröklött, vérzékenységgel járó betegség. A von Willebrand faktor csökkent szintje befolyásolja a vérlemezkék működését. Az APTI a legtöbb von Willebrand betegségben normális, de súlyos vWD-ben megnyúlt lehet.
• A hemofília A és a hemofília B (Christmas betegség) két másik öröklött, vérzékenységgel járó betegség, melyet a VIII-as vagy a IX-es véralvadási faktorok csökkent szintje okoz (hemofília A: faktor VIII hiány; hemofília B: faktor IX hiány).
• Egyéb véralvadási faktorok, mnt pl. a XII-es és XI-es faktor hiánya is APTI megnyúlást ereményezhet. A XI-es faktor hiány kóros vérzéssel jár együtt, viszont a XII-es faktor hiánya nem jár vérzékenységgel.

• Nem-specifikus gátlótestek, mint pl. a lupusz antikoaguláns (ez egy ún. antifoszfolipid autoantitest), hatással vannak az APTI eredményére, mivel ezek az antitestek a foszfolipidnek nevezett anyagok ellen termelődnek, mely foszfolipidek szükségesek az APTI mérése során. Habár ezek az antitestek az APTI eredményét megnyújtják, szervezetben való jelenlétük azonban vérrög képződéssel van összefüggésben. Ha a páciens szervezetében ezek az autoantitestek termelődnek, a vérrög képződés kockázata fokozott.
• Specifikus gátlótestek – habár relatíve ritkák, ezek az antitestek specifikusan bizonyos alvadási faktorok ellen képződnek (faktor-specifikus gátlótest/inhibitor) és befolyásolják azok működését. Ilyen például a VIII-as alvadási faktor ellen termelődő antitest. A faktor specifikus gátlótestek súlyos vérzéseket okozhatnak.
• Heparin – egy véralvadásgátló szer. Ha a beteg mintája heparinnal szennyezett, vagy ha a páciens heparin antikoaguláns terápiában részesül, megnyúlik az APTI. Ha véralvadásgátló terápiaként alkalmazzák a heparint, akkor az APTI terápiás célértéke 1,5-2,5-szer hosszabb kell, hogy legyen, mint a páciens heparinnal való kezelését megelőzően mért APTI értéke. Az APTI-t a standard heparin terápiára ellenőrzésére még mindig használják.
• Warfarin (syncumar) antikoaguláns terápia – az APTI-t nem használják a warfarin terápia ellenőrzésére, de az APTI megnyúlt lehet nagy dózisú warfarin alkalmazása mellett. Jellemzően a protrombin idő/international normalized ratio (PI/INR) használatos a warfarin terápia monitorozására.
• Egyéb véralvadásgátlók – direkt trombin inhibitor (pl. argatroban, dabigatran) vagy direkt Xa-faktor inhibitor (pl. rivaroxaban, apixaban) antikoaguláns terápia.
• Megnyúlt APTI eredményt találunk bizonyos leukémiák esetében, fokozott vérzés során várandós nőkben szülés előtt vagy után, vagy ismétlődő vetélések alkalmával.

Az APTI eredményét gyakran a PI eredményével együtt kell értékelni jelezve, hogy milyen ok valószínűsíthető az eltérések hátterében.

Ezen állapotok diagnózisának felállításához további vizsgálatok szükségesek.

A megrövidült APTI okai a következők lehetnek:

• Disszeminált inravaszkuláris koaguláció (DIC) - a DIC korai stádiumában a jelenlévő keringő prokoagulánsok megrövidítik az APTI értékét.
• Megelőző daganatos betegség (pl. petefészek, hasnyálmirigy, vastagbél), kivéve, ha a daganatos betegségben a máj érintett.
• Akut fázis reakció: ez egy olyan állapot, melyet kiterjedt szöveti gyulladás vagy trauma okoz és jelentős faktor VIII emelkedéssel jár. Általában átmeneti állapot, melyet nem az APTI-vel ellenőriznek. Amennyiben az akut fázis reakciót okozó állapot megszűnik, az APTI értéke normalizálódik.

Az LA-szenzitív (LA-érzékenyített) APTI (LA-APTI vagy APTI-LA) egy olyan APTI változat, melyet abból a célból mérünk, hogy lupusz antikoaguláns (LA) jelenlétét igazoljuk vagy cáfoljuk a beteg mintájában. Az LA egy olyan antitest, melynek jelenléte a szervezetben összefüggésbe hozható trombotikus eseményekkel és ismétlődő vetélésekkel. Az LA-APTI méréséhez alacsony foszfolipid tartalmú reagenst használunk, melyet úgy állítanak elő, hogy képes legyen kimutatni a lupusz antikoagulánst a mérendő mintában, tehát LA-ra érzékenyebb, mint a hagyományos APTI reagens. A teszt úgy működik, hogy a beteg mintájában lévő lupusz antikoaguláns azokhoz a foszfolipidekhez kötődik, amelyek az APTI méréséhez használatos reagensekben találhatók. Ennek következtében kórosan megnyújtják az alvadási időt, így az APTI-t.

Az alábbiakban találhatók azok az egyéb tesztek, melyeket az APTI mellett érdemes elvégezni, illetve annak kóros eredményét követően célszerű lemérni:

• Vérlemezke szám – mindig érdemes ellenőrizni heparin terápia ideje alatt, hogy azonnal fel lehessen ismerni a heparin-indukálta trombocitopénia nevű kóros állapotot.
• Trombin idő – néha szükséges vizsgálni, hogy a minta heparinnal való szennyeződését igazoljuk.
• Fibrinogén – érdemes lehet elvégezni, mivel az alacsony fibrinogén szint okozhatja az APTI megnyúlását.

Amennyiben első alkalommal tapasztaljuk az APTI megnyúlását, egy második APTI mérést is el kell végezni úgy, hogy a páciens plazmáját gyűjtött normál plazmával megkeverjük (a gyűjtött plazma normál donorok plazmájából készül). Ha az APTI eredménye keverést követően visszatér a normál tartományba („korrigál”), az egy vagy több véralvadási faktor hiányára utal a beteg plazmájában. Amennyiben keverést követően az APTI értéke továbbra is megnyúlt marad, egy kóros faktor-specifikus gátlótest (autoantitest) vagy egy nem-specifikus gátlótest (pl. lupusz antikoaguláns) jelenléte feltételezhető a beteg plazmájában.

• Alvadási faktor meghatározások – ezek a véralvadási faktorok aktivitását (funkció, működés) mérik. Ezekkel a vizsgálatokkal csökkent fehérje szintet, vagy nem megfelelően működő alvadási fehérjét (csökkent funkció) detektálhatunk. Ritkábban az alvadási faktor antigén szint (mennyiség) meghatározásra is sor kerül.
• Hígított Russel vipera méreg idő teszt (DRVVT) – olyan alvadási teszt, melyet akkor végzünk, ha lupusz antikoaguláns jelenléte felmerül.
• Von Willenbrand faktor – néha szükséges lehet a meghatározása, ha von Willebrand betegség (súlyos forma) gyanúja merül fel, amely megnyújtja az APTI-t.