Mioglobin

A mioglobin vérből történő mérése az izomkárosodás kimutatására használható. A mioglobin kicsi, oxigén-kötő fehérje, amely a szív- és a vázizmokban található. Szív- vagy vázizomsérülés esetén mioglobin jut a vérbe. Súlyos izomkárosodáskor a mioglobin szintje nagyon gyorsan emelkedik a vérben, a sérülést követően néhány órán belül mérhető a növekedés.

A mioglobint a vese szűri ki a vérből és a vizeletbe juttatja. Kiterjedt vázizomsérülést (rabdomiolízis) követően vizeletből is mérhetik a mioglobin mennyiségét. A vizelet mioglobin szint az izomkárosodás fokának, és így a vesekárosodás kockázatának mértékét tükrözi (mivel a mioglobin mérgező a vesékre).

Néha a vér mioglobin vizsgálatát troponin méréssel együtt végzik szív biomarkerként a szívroham (szívinfarktus) korai kimutatására, de a mioglobin mérése egyre kevésbé jellemző.

A szívrohamot vagy egyéb izomkárosodást követően a mioglobin szintje a vérben 2-3 órán belül emelkedni kezd, legmagasabb 8-12 óra múlva, 1 napon belül pedig rendszerint visszatér a normál tartományba. A mioglobin emelkedése egyidőben történik a troponinéval, azonban a mioglobin nem annyira specifikus szívizom-károsodásra és nem is marad olyan hosszú ideig emelkedett, mint a troponin.

Habár a negatív mioglobin mérési eredmény kizárja a szívinfarktust, a pozitív eredményt troponin méréssel kell megerősíteni.

Az orvos rendszerint pl. trauma által okozott, vagy izomdisztrófiában kialakult izomkárosodás esetén kéri a vizsgálatot.

A mioglobint szívroham (szívinfarktus) diagnózisának felállítására többnyire nem használják, mivel e téren felváltotta a troponin vizsgálat, ami sokkal specifikusabb. Amennyiben a mioglobin teszt elérhető, elvégezhető a mellkasi fájdalommal jelentkező betegek esetén, akiknél szívroham gyanúja merül fel. A sürgősségi ellátóhelyeken mellkasi fájdalommal jelentkező betegektől többször is vérmintát vesznek, néhány óra különbséggel, különböző vizsgálatok elvégzése céljából.

Kiterjedt vázizomsérülést követően a mioglobin szintjét vizeletből is meg lehet mérni, mivel az izomsérülést követő gyors izomlebomlás vesekárosodást okozhat.    

A vérből mért emelkedett mioglobin szint azt jelenti, hogy az izomszöveteket friss sérülés érte. Magasabb értékek például az alábbi esetekben fordulhatnak elő:

• izomsérüléssel is járó balesetek
• epilepsziás roham
• műtét
• izombetegségek, például az izomdisztrófia
• a vázizmok gyulladása (miozitisz)
• szívroham (szívinfarktus).

A rabdomiolízis jelentősen emelkedett mioglobin szinthez vezethet.

A vizeletben a mioglobin szintje normál esetben nagyon alacsony vagy ki sem mutatható. A magas vizelet mioglobin szint vesekárosodás és következményes veseelégtelenség fokozott kockázatát jelzi. Ilyenkor a vesefunkció követésére egyéb vizsgálatokat is végeznek, mint karbamid és kreatinin mérést a vérből, illetve további vizeletvizsgálatokat.

Szív biomarkerként alkalmazva a vér mioglobin szintjének emelkedése jelezhet frissen bekövetkezett szívinfarktust, de mivel mioglobin a vázizomban is található, ezt troponin teszttel kell megerősíteni. Ha a mellkasi fájdalom jelentkezését követően 12 órán belül nem emelkedik a mioglobin, a szívinfarktus fennállásának valószínűsége nagyon kicsi.   

Emelkedett mioglobin szint izomba adott injekció vagy erőteljes testmozgás következtében is létrejöhet. Mivel a mioglobint a vérből a vese távolítja el, a mioglobin szint veseelégtelenségben is magasabb lehet. Nagyfokú alkoholfogyasztás és bizonyos gyógyszerek is okozhatnak izomkárosodást, ezáltal növelve a mioglobinszintet a vérben.

Vizelet tesztcsík vizsgálat során a hemoglobin érték pozitív lehet, ha mioglobin van jelen a mintában. Ha a hemoglobin vizelet tesztcsíkkal pozitív, és felmerül, hogy a pozitivitás hátterében a mioglobin áll, akkor célszerű a mioglobint specifikusabb tesztekkel ellenőrizni.

A rabdomiolízis az izomszövet gyors lebomlása, amit különböző okokból bekövetkező, súlyos izomkárosodás válthat ki. Ilyenek például:

• balesetek, zúzódásos sérülések, pl. autóbaleset
• elektromos áramütés magasfeszültségtől
• súlyos és/vagy kiterjedt égési sérülések
• véralvadék (trombózis), ami elzárja a vér áramlásának útját a szövetekbe és szervekbe
• mérgezések (pl. nehézfém, kígyóméreg, szén-monoxid)
• fertőzések, pl. HIV, influenza, Streptococcus (ez utóbbi inkább gyermekeknél, s kevésbé felnőtteknél fordul elő)
• az izmokat érintő genetikai vagy anyagcsere betegségek
• izombetegségek, mint az izomdisztrófia, vagy egyéb kórállapotok, pl. egyensúlyban nem tartott cukorbetegség, pajzsmirigy alul- vagy túlműködés
• számos (gyógy)szer.

Ha az izomkárosodást követően az izomsejtek beltartalma hirtelen a véráramba jut, szövődmények léphetnek fel: akut vesekárosodás, illetve disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) alakulhat ki. Ha valakinél rabdomiolízist diagnosztizálnak, a súlyosságától függően vénába adott (intravénás) folyadékokkal történő és egyéb (intenzív) támogató kezelésekre lehet szükség. További eljárások is szükségessé válhatnak a szervek védelme érdekében: például dialízis kezelés a vesekárosodás megelőzése és/vagy csökkentése céljából.