A leggyakoribb úgynevezett saválló baktériumok a mycobacteriumok genusába (nemébe) tartoznak. Pálca alakúak, amelyek speciális festéssel mikroszkóp alatt is jól láthatók.
A Mycobacterium tuberculosis a legelterjedtebb és a leginkább fertőző saválló baktériumok közé tartozik. A legtöbb mikroszkópos vagy tenyésztéses vizsgálatra szánt mintát azért kérik, mert az orvos a páciensnél tbc-re gyanakszik. A több mint 60 mycobacterium-fajta közül csupán néhányról mutatták ki, hogy az emberben megbetegedést okoz. Idetartoznak pl.:
A M. africanum a tbc-hez hasonló tüneteket okoz, Európában rendkívül ritka.
A Mycobacteria avium-intracellulare complex (MAC) elsősorban a legyengült immunrendszerrel rendelkezőknél, pl. időseknél, AIDS-es pácienseknél okozhat tüdőbetegséget. A fertőzés nem terjed emberről emberre (nem ragályos), de nagyon nehezen gyógyítható, mivel a baktérium a legtöbb antibiotikumra rezisztens.
Más mycobacteriumok vízben (pl. akváriumban) élnek. Némelyikük bőrfertőzést okozhat, mások a nyílt sebek felülfertőzésében játszanak szerept.
Vannak olyan mycobacteriumok is, pl. a M. bovis, amelyek állatokról terjednek az emberre.
A különböző időpontokban levett mintákból több kenetet készítenek, és rendszeresen értékelik (úgynevezett direkt kenetvizsgálat). Ha a minták bármelyikében is saválló baktériumot találnak, nagy valószínűséggel Mycobacterium-fertőzésről van szó, mivel a tbc a leggyakrabban előforduló saválló baktérium okozta betegség. A feltételezést azonban folyamatosan, más azonosító módszerek felhasználásával meg kell erősíteni, és el kell dönteni, hogy a M. tuberculosisról vagy más, úgynevezett atípusos Mycobacteriumról van szó.
Saválló baktériumra pozitív kenet után a tenyésztés következik. A testüregfolyadékot vagy szövetmintát először megfelelő eljárással megtisztítják a tenyésztést zavaró anyagoktól, bekoncentrálják, majd speciális táptalajban inkubálják. Mivel a mycobacteriumok rendkívül lassan nőnek, illetve szaporodnak, ahhoz, hogy pozitív eredményt kapjunk, több napra, hetekre van szükség. A negatív mintákat (ahol nem tapasztalható mycobacterium-növekedés) legalább 6-8 hétig figyelik, amíg megerősítik a minta negativitását.
Hogyan történik a mintavétel?
Mivel a M. tuberculosis (és a M. avium) leggyakrabban a tüdőt támadja meg, ezért a köpet a leggyakrabban vizsgált minta. A vizsgálatra a tüdőből felköhögött köpet alkalmas, a nyál nem megfelelő. Általában 3-5 egymást követő reggelen gyűjtik a mintákat egy-egy steril köpettartályba.
Akinek nem sikerül vizsgálatra alkalmas köpetet produkálnia, azoknál a mintanyeréshez bronchoszkópot alkalmazhatnak. A bronchoszkópizálás a mintagyűjtésen túl lehetőséget ad az orvos számára a felső légutak, a légcső és a hörgők vizsgálatára is. A hörgők kötik össze a torkot a tüdővel, és biztosítják a levegő szabad beáramlását a tüdőbe. Spray formájában alkalmazott helyi érzéstelenítést követően az orvos specialista egy csövet vezethet be a légcsőbe, és azon keresztül mintát vehet a tüdőben lévő folyadékból. Esetenként az aspirátum kinyerése előtt kis mennyiségű sós vizet juttatnak a tüdőbe, melyet a váladékkal együtt leszívnak, ezzel mintegy átmosva a hörgőket.
Gyermekeknél gyomoraspirálást/mosást szoktak alkalmazni. Ekkor a fentiekhez hasonlóan a gyomorba vezetett csövön keresztül kevés sós vizet juttatnak a gyomorba, amelyet a gyomor tartalmával együtt visszaszívnak.
Ha az orvos extrapulmonáris (nem a tüdőben lévő) tbc-re gyanakszik, (a tbc-nek ez a típusa meglehetősen gyakori az AIDS-es betegekben), vizsgálhatják a testfolyadékokat vagy a fertőzöttnek tűnő testszöveteket. Például ha azt gyanítják, hogy a veséket mycobacterium támadta meg, a vizeletből vesznek egyszer vagy többször mintát. Az ízületekből és egyéb testüregekből (pl. szívburokból vagy a hasüregből) tűvel vesznek folyadékmintát a vizsgálatokhoz. Hasonlóképpen nyerik a liquort (gerincfolyadékot) is, míg a szövetekből kisebb műtéti eljárással, biopsziával vesznek mintát. Ha az orvos azt gyanítja, hogy a fertőzés az egész szervezetet érinti, hemokultúrát, a vérminta tenyésztéses vizsgálatát kéri.
Tudni kell, hogy míg a direkt kenet vizsgálata rövid idő alatt elvégezhető, addig a tenyésztés – a mycobacterium lassú növekedése miatt – több hetet, akár 8 hetet is igénybe vehet! Modern, molekuláris biológiai módszerek alkalmazásával a mycobacterium (genomjának) jelenléte ugyan néhány nap alatt kimutatható, a baktérium életképessége azonban csak tenyésztéssel dönthető el.
.png)