Más néven
MPD
Mieloproliferatív neopláziák
MPN
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 20.10.2021.
Mit nevezünk mieloproliferatív betegségnek?

A mieloproliferatív betegségek (Mieloprolifertaví neopláziák = MPN) a csontvelői betegségek egy csoportja. Olyan betegségek tartoznak ide, amelyek egy vagy több vérsejt típus túlzott mértékű csontvelői termelődésével jár együtt.

A csontvelő a szervezet nagyobb csontjainak középső részében található puha, zsíros szövet. Lyukacsos, szivacsszerű szerkezete folyadékkal telt. A folyadék őssejteket, valamint különböző mértékben érett vörösvérsejtek (VVT), fehérvérsejtek (FVS) és vérlemezkék keverékét tartalmazza.

Normális körülmények között a szervezet egy dinamikus, de relatíve állandó vérsejtszámot biztosít a keringésben. Amint egyes sejtek elöregednek, elpusztulnak vagy eltűnnek a keringésből, a csontvelőben újak keletkeznek helyettük. Amikor bizonyos típusú vérsejtekre szüksége van a szervezetnek, akkor a csontvelőben az őssejtek egy része elkezd átalakulni. Ezek az őssejtek éretlen „blaszt” sejtekké válnak, hogy bármely sejttípus gyors pótlását biztosítsák. Ezek a blaszt sejtek fehérvérsejtekké, vörösvérsejtekké vagy vérlemezkékké érhetnek. Rendszerint csak a teljesen érett sejtek hagyják el a csontvelőt és jutnak a keringésbe.

MPN-ben valamely sejt előalakok (prekurzorok) túlszaporodása (pl. őssejtek és blasztok) vezet az adott típusú érett sejt megnövekedett mennyiségéhez. Ez együttjár más normális vérsejtek számának növekedésével vagy csökkenésével, melyek kiszorulhatnak a csontvelőből. Mindez, a vérsejt túltermelődéssel, elégtelenséggel és kóros működéssel összefüggő tüneteket okoz testszerte.

 

Accordion Title
A mieloproliferatív betegségekről
  • Típusai

    Az MPN általános típusai:

    Krónikus mieloid (mielogén, mielocitás) leukémia (CML) – A CML általában felnőttekben fordul elő, 65 éves kor felett nagyobb az előfordulás kockázata. Ritkán jeletkezik gyermekekben, de ez a leggyakoribb gyermekkori MPN típus. A CML‑es betegek sokszor a betegség kezdetén nem tapasztalnak tüneteket és gyakran csak véletlenszerűen, egy rutin vérvizsgálat vagy fizikális vizsgálat alkalmával kerül diagnosztizálásra a betegség. Amikor a tünetek megjelennek, azok általában egy átlagos, kevésbé súlyos betegséghez hasonlóak. Ilyen tünetek pl. a fáradékonyság, sápadtság, hasi diszkomfort érzés, (melyet a megnagyobbodott lép okoz), illetve egyértelmű okkal nem magyarázható súlyvesztés. A CML abnormális kromoszómák jelenlétének kimutatásával igazolható: a csontvelői őssejtekben két kromoszóma adott részei eltörnek és az érintett szakaszok kicserélődnek (transzlokáció). Ennek következtében létrejön egy módosult, ún. fúziós gén (BRC/ABL1) a 22-es abnormális kromoszómán (Philadelphia kromoszómaként ismert). Ez a módosult gén kóros működésű fehérjét termel, mely a fehérvérsejtek túltermelődéséhez vezet. Ha a CML kezeletlen marad, anémia alakul ki, gyengül az immunrendszer, jelentős vérzések, sérülések következnek be és kifejezetten megnövekszik a lép.

    Policitémia vera (más néven PV, elsődleges policitémia) - olyan betegség, amelyben túl sok vörösvérsejt előalak képződik a csontvelőben a normálisan szabályozott vörösvérsejt termelődéstől függetlenül. Ennek eredményeként túl sok vörösvérsejt jelenik meg a keringésben. Amikor a vörösvérsejtek benépesítik a véráramot, a vér sűrűbb lesz, nem áramlik egyenletesen a vérerekben, melynek következtében fejfájás, szédülés, látásproblémák jelentkeznek, sőt fokozott alvadékonyság és szívinfarktus is bekövetkezhet.

    Számos egyéb tényező is okozhatja a vörösvérsejtek fokozott termelődését, például hosszú ideig tartó alacsony oxigén koncentráció (pl. emfizéma/COPD vagy nagy tengerszint feletti magasságban való tartózkodás). Ezek az állapotok, melyek megemelik a vörösvérsejt számot, másodlagos (reaktív) policitémiát okoznak.

    Primer mielofibrózis (PMF, korábban krónikus idiopátiás mielofibrózis és agnogén mieloid metaplázia néven volt ismert) – olyan betegség, amelyben a normál csontvelői szövet helyét fokozatosan átveszik a fibrózus (rostos) sejtek. A tömör rostos hálózat károsítja a csontvelő működését és a vérsejtképződést, mely azt eredményezi, hogy a vérsejtek képződése a csontvelőn kívülre szorul, így jellemzően a májban vagy a lépben (ún extramedulláris hematopezis, EMH) fognak termelődni. Azok a vörösvérsejtek, amelyek bekerülnek a véráramba, deformáltak lehetnek, kerek alak helyett könnycsepp alakúak lesznek. Túl kevés normál, érett vörösvérsejt fogja az oxigént szállítani, ami anémiát (vérszegénységet) okoz.

    Esszenciális trombocitémia (ET) – olyan betegség, amelyet a megakariociták, a vérlemezke (trombocita) előalakok megnövekedett száma jellemez a csontvelőben, csakúgy, mint az állandó jelentősen emelkedett vérlemezke szám a vérben. A vérlemezke többlet a vérben nehezíti a vér normális áramlását, és ezáltal növeli a szükségtelen vérrögök képződésének vagy a stroke kialakulásának kockázatát. Másrészről a vérlemezkék nem működnek megfelelően, ami vérzéshez vezethet.

    Az esszenciális trombocitémiát meg kell különböztetni a másodlagos vagy reaktív trombocitózistól, melyben a vérlemezke szám emelkedést nem daganatos csontvelői betegség okozza, hanem pl. vashiány, fertőzés, gyulladás (pl. reumatoid artritisz), vérzés vagy a lép eltávolításának következménye.

    A mieloproliferatív neopláziák általában nem gyógyíthatók, de lassú súlyosbodásuk, előrehaladásuk ellenőrzés alatt tartható, a tünetek kezelhetők. Mindegyik MPN esetében fennáll a csekély lehetősége annak, hogy a betegség akut leukémiába alakul át. Amennyiben ez bekövetkezik, a betegség lefolyása felgyorsul, a tünetek kifejezettebbek lesznek és agresszívebb kezelés válik szükségessé.

  • Panaszok és tünetek

    Egy mieloproliferatív betegség súlyossága betegről betegre eltérő lehet. Az állapot lehet akut, életet veszélyeztető vagy lehet nagyon enyhe formában jelentkező, ilyenkor évek telnek el, mire diagnosztizálják, gyakran csak egy rutin fizikális, orvosi vizsgálat során kerül felfedezésre. Habár mindegyik állapotnak megvannak a maga tünetei, van néhány általános panasz és tünet. Ilyenek pl.:

    • Súlyvesztés, melynek oka tisztázatlan
    • Gyengeség és fáradtság
    • Megnagyobbodott lép (szplenomegália) – sejtek halmozódnak fel a lépben, részben, mert az vérsejteket termel, részben mert a lép kiszűri az elöregedett vagy kóros vérsejteket a véráramból; mindez a lép megnagyobbodását okozza, amely hasi diszkomfort érzést eredményez
    • Fokozott vérzés és sérülékenység az elégtelen és/vagy kóros vérlemezkék miatt
    • Éjszakai izzadás
    • Csont és izületi fájdalmak
    • Sápadtság (sápadt arcszín) a vérszegénység miatt (amikor a vörösvérsejt szám lecsökken)
    • Gyakori fertőzések
    • Fejfájás, szédülés, zsibbadás és/vagy látásproblémák

    Néhány policitémia vera-ban szenvedő betegnél a túlzott vörösvérsejt termelődés miatt a vér sűrűsége (viszkozitás) megnövekszik. Ez olyan panaszokat okoz, mint a fejfájás, szédülés, látásromlás, viszketés, zsibbadás vagy bizsergés (paresztézia). Olykor az emelkedett vörösvérsejt szám olyan szövődményeket eredményez, mint a gyomorfekély, vesekövek, vénás trombózis, stroke, vagy ritkán pangásos szívelégtelenség.

    Policitémia vera-ban vagy elsődleges trombocitémiában szenvedő betegek esetében, különösen 60 év felett a betegség mielofibrózisba alakulhat át. Mielofibrózisban rostos hegszövet foglalja el a csontvelő helyét a primer mielofibrózishoz hasonlóan. Mielofibrózisban a betegség kezdeti stádiumában gyakran nincsenek tünetek, a diagnosztizált betegek kb. egymarmada tünetmentes. Azoknál a betegeknél, akiknek tüneteik vannak, fáradtság, légszomj és megnagyobbodott lép jellemző. A rostos szövet végsősoron kitölti a csontvelőt, gátolva ezzel a vérsejtek képződését. Az anémia (vérszegénység) súlyos lehet.

    A legtöbb esszenciális trombocitémiás beteg tünetmentes, azonban egyesekben vérrögképződés (trombózis) figyelhető meg, vagy kifejezett vérzések jelentkeznek a megnövekedett számú, de nem megfelelően működő vérlemezkék miatt. Bizsergés jelentkezhet a kezekben és a lábakban, fejfájás, mellkasi fájdalom vagy diszkomfort, puffadás érzés a has bal felső részében, gyengeség, szédülés, orrvérzések, sérülékenység lehetnek a kísérő tünetek.

  • Vizsgálatok

    Teljes vérkép és a fehérvérsejtek differenciálása, vérkenet értékelése

    A teljes vérkép és a fehérvérsejtek differenciálása általános laboratóriumi vizsgálatok, melyeket az MPN-ek diagnosztikájában és ellenőrzésében használnak. Olyan rutin tesztek, amelyek megadják a különböző vérsejt típusok számát és relatív arányát a vérben. A vérkenet értékeléssel együtt információt adnak a beteg vérében az adott pillanatban jelenlévő vérsejtek méretéről, alakjáról, relatív érettségéről.

    A teljes vérkép és a fehérvérsejtek differenciálása a fehérvérsejtek, a vörösvérsejtek és a vérlemezkék számának növekedéséről, csökkenéséről, rendellenességéről tájékoztat. Segítségükkel meghatározható ezen eltérések súlyossága (pl. növekedés, csökkenés), megállapíthatók a kiváltó okok, ellenőrizhető a betegség lefolyása és a kezelésre adott válasz.

    Policitémia vera-ban megemelkedik a vörösvérsejt szám, vérlemezke szám és néha a fehérvérsejt szám is.

    Mielofibrózisban, gyakran éretlen granulociták, könnycsepp alakú vörösvérsejtek, éretlen magvas vörösvérsejtek láthatók, a fehérvérsejt szám és a vörösvérsejt szám többnyire csökkent.

    Trombocitémiában nagy mértékben emelkedett vérlemezke számot találunk kórosan nagy vagy óriás vérlemezkékkel és vérlemezke aggregátumokkal.

    Ezek a vérsejt szám rendellenességek lehetnek az MPN következményei, de okozhatja azokat számos más átmeneti vagy krónikus állapot is. Általában egyéb vizsgálatok szükségesek, hogy megerősítsék vagy kizárják valamely MPN diagnózisát.

     

    Csontvelő aspiráció/biopszia

    Ha csontvelői betegség gyanúja merül fel, a kezelőorvos csontvelő aspirációt vagy biopsziát rendelhet el kis mennyiségű csontvelő nyerése céljából. A csontvelői mintát patológus, onkológus vagy hematológus értékeli mikroszkóp alatt: megvizsgálja a csontos és a folyékony részeket, értékeli a különféle sejtek típusát, számát, morfológiai megjelenését. Ha a mintában megfigyelhető bizonyos sejtféleségek túlburjánzása, esetleg fibrózis, vagy daganat, azokról is nyilatkozik. A legtöbb csontvelői eredetű betegséget ezzel a vizsgálattal fedeznek fel, de további vizsgálatok is szükségesek a diagnózis megerősítéséhez.

    A citogenetikai analízis a kromoszómák mikroszkópos elemzését jelenti vérből vagy csontvelőből származó mintában. Ezt a vizsgálatot használják a krónikus mieloid leukémiához társuló kromoszóma eltérések értékelésére.

    Mieloproliferatív neopláziával összefüggő egyes genetikai mutációkat vizsgáló molekuláris tesztek hasznosak a diagnózis felállítása során és a terápia tervezésében.

    • BCR-ABL mutációs teszt – a Philadelphia kromoszómán (Ph) található BCR/ABL1 génben bekövetkezett mutáció vizsgálata, mely a krónikus mieloid leukémiával hozható összefüggésbe.
    • JAK2 teszt – a policitémia vera-val, az esszenciális trombocitémiával és a primer mielofibrózissal összefüggésbe hozható genetikai eltérést vizsgálja.
    • MPL teszt – az esszenciális trombocitémiában és a primer mielofibrózisban előforduló mutációkat keresi.
    • CALR teszt - az esszenciális trombocitémiában és a primer mielofibrózisban előforduló mutációkat vizsgálja.

    Egyéb más tesztek, amelyeket ezekben a betegségekben vizsgálhatunk:

    Artériás vérgázok. Artériás vérből származó mintában mérik a gázok mennyiségét, ha policitémia vera gyanúja merül fel. Az oxigén alacsony szintje összefügg a másodlagos policitémiával.

    Eritropoietin, a csontvelőben a vörösvérsejtek termelődését stimuláló hormon. Ha nagyon alacsony a szintje, vagy hiányzik az eritropoietin, az elsődleges policitémiával összefügghet. Normális vagy magas eritropoietin szint másodlagos policitémiával hozható összefüggésbe.

     

    Nem-laboratóriumi vizsgálatok

    Röntgent és más képalkotó vizsgálatot végeznek egyes esetekben a betegség bizonyos jeleit keresve, így például nagy mennyiségű sejtcsoportokat a mellkasban, a lépben vagy a májban.

  • Kezelés

    Az MPN csoportba sorolható betegségek általában nem megelőzhetők és nem gyógyíthatók. Ezeknek a betegségeknek a kezelése azt a célt szolgálja, hogy lassítsák a betegség progresszióját (előrehaladását), enyhítsék a tüneteket és a szövődményeket, melyeket a fokozott, elégtelen mennyiségben termelődő és kórosan működő vérsejtek okoznak. Az alkalmazott terápia függ attól, hogy milyen MPN betegségről van szó, milyen súlyos a betegség és mik a tünetek. Az alábbiakban néhány kezelési lehetőség található:

    Néhány esetben körültekintő várakozás elegendő lehet több évig is. Ezeknek a betegeknek rendszeresen kell járniuk orvosi ellenőrzésre és aszpirint kell szedniük a véralvadék képződés megakadályozása céljából.

    A flebotómia (vérvétel) egy olyan eljárás, amikor vérmintát vesznek a beteg vénájából. A terápiás flebotómia (vérlebocsájtás) a véradáshoz hasonló eljárás, melyet mieloproliferatív neopláziában alkalmaznak és az a célja, hogy eltávolítsák a vörösvérsejt felesleget. Például policitémia vera-ban ismétlődő terápiás flebotómiát alkalmaznak, hogy csökkentsék a vörösvérsejtek mennyiségét a vérben. Ha a vörösvérsejtek száma lecsökkent a normál szint közelébe, a beteget rendszeresen ellenőrizni kell és további alkalmankénti terápiás flebotómiára van szükség azért, hogy ez a szint tartható legyen.

    Néhány gyógyszer szintén csökkentheti a vörösvérsejtek számát. Ilyen pl. a hidroxiurea néven ismert enyhe kemoterápiás szer, melyet a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számának csökkentésére is lehet használni.

    Transzfúziók (vérátömlesztések) segítségével egészséges vörösvérsejtek és vérlemezkék juttathatók a véráramba, hogy ezzel pótolják a betegség vagy a kezelés során adott gyógyszerek által elpusztított sejteket.

    Ha megnagyobbodott a lép, azt sebészeti úton el lehet távolítani. Amennyien sebészeti beavatkozás nem jön szóba, a lép közvetlen sugárkezelésével a kóros vörösvérsejtek elpusztíthatók.

    Kemoterápiával az abnormális vérsejtek termelődése szabályozható, különösen, ha az MPN elért a „blasztos krízis” állapotába, amikor a kóros blaszt sejtek (sejt előalakok) száma megnövekedett a vérben vagy a csontvelőben.

    Azoknál a betegeknél, akik súlyos vagy előrehaladott mieloproliferatív betegségben szenvednek csontvelő átültetés (hematopoetikus őssejt transzplantáció) alkalmazható kezelésként. Jelenleg ez az egyetlen olyan kezelési forma, amellyel az MPN esetleg gyógyítható.

    Több célzott terápia célpontja azoknak a kóros fehérjéknek a gátlása, melyek mieloproliferatív neopláziákban előforduló genetikai mutációkkal vannak összefüggésben. Ilyen terápiák pl. a tirozin-kináz gátló gyógyszerek (imatinib, dasatinib, nilotinib), melyek a krónikus mieloid leukémiás sejtekben lévő kóros BCR-ABL fehérjét veszik célba. A ruxolitinib nevű gyógyszer a JAK2 fehérjét gátolja és ezért a közepes vagy nagy rizikójú primer mielofibrózis és a policitémia vera-ból vagy esszenciális trombocitémiából kialakult mielofibrózis kezelésére használható. Az egyéb célzott terápiákat még klinikai vizsgálatokban tanulmányozzák.