Segítségével megítélhető a csontvelő vörösvértest- (VVT-) termelő kapacitása. Segíthet elkülöníteni a vérveszteséggel vagy VVT- pusztulással összefüggő és a csökkent VVT-képződéshez kapcsolódó vérszegénységtípusokat. Ugyancsak segítheti még a vashiányos anémia kezelését, a kemoterápiát és a csontvelő-átültetést követő csontvelői válasz és a helyreálló rendes működés megfigyelését.
Retikulocitaszám
Csökkent (vagy emelkedett) vörösvértestszám, hemoglobin vagy hematokrit esetében, ha a csontvelő működésének megítélése szükséges.
A vizsgálathoz vérminta szükséges, amelyet a kar egyik gyűjtőerébe (vénájába) bevezetett tűn keresztül vehetnek, esetleg ujjbegy- (gyermekek és felnőttek esetében) vagy sarokszúrással nyerhetnek (csecsemőktől).
Nincs speciális teendő.
-
Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A retikulocitaszám-meghatározás segítségével megállapítható, hogy a csontvelő megfelelően reagál-e a szervezet VVT-igényére és segítségével a különböző típusú vérszegénységek csoportokba sorolhatóak és okuk megállapítható. A retikulocita százalékos arányának kiszámításakor a retikulocita számot a VVT-számhoz viszonyítjuk, ezért ezt a vizsgálatot VVT-szám-meghatározással együtt rendelik. Általában a hemoglobin/hematokrit vizsgálatát is kérik, az esetlegesen fennálló vérszegénység fokának megítéléséhez.
A VVT-szám, hemoglobin- és hematokritvizsgálatokat gyakran a szokásos teljes vérkép keretében rendelik. A teljes vérkép gyakran tartalmazza a vörösvértest-jellemzők vizsgálatát is, mint például a sejtek mennyisége, mérete, hemoglobintartalma. Ezekre alapozva, a vörösvértestek további vizsgálatára retikulocitaszám-meghatározás is rendelhető. A retikulociták elkülöníthetőek az érett vörösvértestektől, mivel azokkal ellentétben, még genetikai anyag maradványt tartalmaznak (RNS – ribonukleinsav). A keringő retikulociták rendszerint egy vagy két nap alatt elveszítik RNS-tartalmukat és így érett vörösvértestté válnak.
Egészséges egyénekben a retikulociták százalékos aránya nagyon stabil. A VVT-szám (és így a hematokrit) csökkenésekor, a retikulociták vörösvértestekhez viszonyított százalékos aránya magasabbnak tűnhet. Ahhoz, hogy pontosabb képet kaphassunk a csontvelő működéséről, a kiszámított retikulocita százalékot (%) számítással gyakran korrigálják, az így kapott értéket korrigált retikulocitaszámnak vagy retikulocitaindexnek (RI) nevezik. Az ehhez használt képletben a beteg retikulocitaszámát a normál hematokritra vonatkoztatott hematokrittal szorozzák:
Reticulocyta (%) = (retikulocitaszám / VVT szám) × 100
Retikulocita Index (RI) = Retikulocita (%) × (mért hematokrit / normál hematokrit)
-
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A retikulocitaszám meghatározását általában csökkent VVT-szám és/vagy hemoglobinszint és hematokrit mellett kérik, ha szükségesnek ítélik a csontvelő működésének felmérését is. Ilyen eltéréseket nyilvánvaló tünetek megléte nélkül is találhatnak rutin vérvizsgálat során. A vizsgálatot többek között a következő tünetek okán is kérhetik: sápadtság, fáradtság, légszomj és/vagy a székletben található vér.
Ismert B12-vitamin- vagy folsavhiány, vesebetegség, csontvelő-szuppresszió (például kemoterápia vagy csontvelő-átültetés következtében létrejött) esetén és/vagy folyamatban lévő eritropoietin terápiában részesülők számára a retikulocitaszám meghatározást (valamint a VVT-szám, hemoglobin, hematokrit vizsgálatát) rendszeres időközönként is elrendelhetik, hogy nyomon kövessék a csontvelő működésének változásait és a kezelésre adott válaszát.Emelkedett VVT-szám, hemoglobinszint és hematokrit esetén a retikulocitaszám vizsgálatát a VVT-túltermelés mértékének és sebességének meghatározása miatt is rendelhetik.
A retikulocitaszám jelzi, hogy mi játszódhat le, de általa közvetlenül nem diagnosztizálható egy betegség sem. Egy jel, mely figyelmeztet, hogy további kivizsgálás szükséges lehet, és egy eszköz, melynek segítségével a kezelés nyomon követhető.
-
Mit jelent az eredmény?
Orvosa a megfelelő csontvelői válasz megjelenését keresi, azt szeretné látni, hogy a csontvelő úgy reagál a megnövekedett VVT-termelés iránti igényre, ahogy elvárható.
A retikulocitaszám a csontvelő közelmúltbéli aktivitását tükrözi. Ha a csontvelő megfelelően reagál a megnövekedett VVT-szükségletre, akkor az éretlenebb vörösvértestek (retikulociták) korábbi keringésbe kiengedése is lehetségessé válik – így a retikulocitaszám megemelkedik. Vérzés után pár nappal a retikulocitaszám emelkedni fog, a szervezet ezzel próbálja a vérveszteséget ellensúlyozni. Idült vérvesztés esetében a retikulocitaszám magasabb szinten állapodik meg, a csontvelő így próbál lépést tartani az új vörösvértestek iránti megnövekedett igénnyel. Ha a csontvelő nem képes tartani az iramot, vagy nem működik megfelelően, akkor a retikulocitaszám a szükséglet ellenére csak kismértékben vagy nem emelkedik meg, sőt, a megfelelő utánpótlás hiánya miatt még csökkenhet is. Ha vérszegénységben szenvedő betegben a retikulocitaszám nem emelkedett, az csontvelői működészavarra vagy elégtelenségre és/vagy eritropoietin-hiányra utalhat.
Ha a retikulocitaszám kemoterápiát, csontvelő-átültetést, vas-, B12- vagy folsavhiány kezelését követően emelkedni kezd, akkor a csontvelői VVT-képzés kezd helyreállni. A VVT-túltermeléssel járó állapotokban a retikulocita- és VVT-szám, hemoglobinkoncentráció és a hematokrit mind emelkedett. -
Mit kell még tudnom?
Megemelkedhet a retikulocitaszáma azoknak, akik magasabban fekvő helyekre költöznek, mivel szervezetük így alkalmazkodik új élőhelyük alacsonyabb oxigénkínálatához. A dohányosoknak ugyancsak emelkedett lehet a VVT- és retikulocitaszáma.
A retikulocitaszám emelkedhet terhesség idején. Az újszülöttekben a retikulociták százalékos aránya magasabb, de két héten belül ez a felnőttekével közel azonos szintre esik vissza.Hagyományosan a retikulocitaszámot mikroszkóp segítségével speciálisan festett kenetet átvizsgálva, a retikulocitákat számos látótérben megszámlálva határozták meg. Ezt az eljárást még mindig alkalmazzák, de egyre inkább leváltják a gépi (automatizált) módszerek, amelyek során több sejt megszámlálására nyílik lehetőség, így megnövelhető a retikulocitaszám meghatározás pontossága.
-
1. Lehetséges a retikulocitaszám otthoni meghatározása?
-
2. Vizsgálható a retikulocitaszám ugyanabból a cső vérből, amelyikből a VVT-szám és teljes vérkép is készült?
-
3. Befolyásolja a vérátömlesztés a retikulocitavizsgálatok eredményeit?
-
4. Milyen más módszerrel vizsgálható még a csontvelői sejtképzés?
Egyes esetekben a csontvelői minta nyerése érdekében elvégezhetik a csontvelő-aspirációnak (kiszívásnak; a csípő- vagy szegycsontból tű és fecskendő segítségével végzett csontvelői mintavétel) nevezett eljárást; az így nyert mintát mikroszkóp segítségével értékelik ki. Néha ez a legjobb módja annak, hogy megítélhessük, mennyire működik jól a csontvelő.