Hivatalos név
Cytomegalovirus
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
17.01.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Ha az orvos aktuális vagy múltbeli CMV-fertőzésre gyanakszik, vagy kórházi kezelésnél, ha fontos ismerni a páciens CMV-státusát (pl. műtét vagy szervátültetés előtt).

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Fiatal felnőtteknél, terhes nőknél, vagy legyengült immunrendszerű pácienseknél, akiknek influenzaszerű tüneteik CMV-fertőzésre utalnak. Újszülötteknél többszörös veleszületett rendellenesség, megmagyarázhatatlan eredetű vérszegénység vagy sárgaság, fejlődési/növekedési zavar utalhat CMV-fertőzésre.

Milyen mintára van szükség?

A CMV antitest vizsgálathoz karból vett vénás vérmintára van szükség. (Piros (natív) vagy sárga kupakos (géles) csőben.) A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.
Magát a vírust többféle mintából is ki lehet mutatni, pl. vérből, vizeletből, köpetből, magzatvízből, gerincfolyadékból, a belekből származó folyadékból, vagy egyéb testszövetből.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
A cytomegalovirus- (CMV) vizsgálattal azt határozzák meg, hogy a páciens a közelmúltban átesett-e CMV-fertőzésen, vagy jelenleg fertőzött-e. A vizsgálat során vagy a CMV-antitestek mennyiségét mérik, (ezeket a speciális fehérjéket a szervezet válaszként termeli a vírusra), vagy magát a vírust mutatják ki speciális táptalajon történő tenyésztéssel, vagy a vírus genetikai állományának megsokszorozásán alapuló technikával.
Az Egyesült Államokban a felnőttek 50-85%-a kapott már CMV-fertőzést. Legtöbben gyermekkorban vagy fiatal felnőttként fertőződnek meg. A fertőzés legtöbbször semmilyen tünettel vagy egészségi problémával nem jár. Aktív fertőzésnél a CMV a legtöbb testnedvben megtalálható, így pl. kimutatható a nyálban, vizeletben, vérben, anyatejben, ondóban, méhnyakkenetben és gerincvelői folyadékban. Közeli testi kapcsolatkor, vagy fertőzött tárgyakkal (pl. pelenka vagy játékok) való érintkezéskor könnyen átadható a fertőzés. Az eredeti primer fertőzés után a CMV – a herpeszcsalád egyéb tagjaihoz hasonlóan – szunnyadó állapotba kerül, és a páciens élete végéig a szervezetében marad anélkül, hogy bármiféle tünetet okozna. Ez alól kivétel, ha az immunrendszer valamilyen okból meggyengül: ekkor a vírus újra aktiválódhat.

A CMV három területen okoz problémát:

A primer CMV-fertőzés influenzaszerű vagy mononukleózishoz hasonló tüneteket okozhat elsősorban fiatal felnőtteknél, de másoknál is. Ez az állapot amely pl. kimerültséget, lázat, hidegrázást, testi fájdalmakat és/vagy fejfájást okoz – általában pár hét alatt elmúlik.

A primer CMV-fertőzés súlyos testi és fejlődési problémákat okozhat azoknál a gyerekeknél, akiknek az édesanyja a terhesség alatt fertőződött meg először, és a méhlepényen keresztül átadta a magzatnak a fertőzést. A fertőzött magzatok általában (90%-ban) teljesen épnek tűnnek születéskor, de pár hónappal később látási vagy hallási problémák jelentkezhetnek, tüdőgyulladás léphet fel, lelassult testi és szellemi fejlődés tapasztalható. Néhány csecsemő halva, néhány pedig sárgasággal, vérszegénységgel, megnagyobbodott májjal vagy léppel, és kis fejjel születik. A tünetek egy része idővel elmúlik, más részük viszont tartósan megmaradhat.

A legyengült immunrendszerű embereknél a CMV súlyos betegséget, vagy akár halált is okozhat. Ide tartoznak pl. a HIV/AIDS fertőzöttek, a szerv- vagy csontvelő-átültetésben részesültek, és a kemoterápiás kezelésen átesettek. A legyengült immunrendszerű pácienseknél az első fertőzéskor súlyos tüneteket észlelhetnek, és a CMV-fertőzésük aktív maradhat. Azoknál, akik korábban estek át a CMV-fertőzésen, a betegség akuttá válhat, és/vagy időszakosan kiújulhat. A fertőzés érintheti a szemeket (retinagyulladás, amely vaksághoz vezethet), a béltraktust (véres hasmenéseket és hasi fájdalmakat okozva), a tüdőt (tüdőgyulladást, száraz köhögést és légszomjat okozva) és az agyat (agyhártyagyulladás). Ráhúzódhat a lépre vagy májra is, és a szerv- vagy csontvelő-átültetésen átesett betegeknél a beültetett szerv kilökődését eredményezheti.

Az aktív CMV-fertőzés tovább gyengíti az immunrendszert, így másodlagos fertőzések, pl. gombás fertőzések alakulhatnak ki.

Hogyan történik a mintavétel?
A mintavétel módja változó; függ az alkalmazott vizsgálati módszertől (antitest vagy vírus), és a beteg egészségi állapotától. Az antitest vizsgálatához vérminta szükséges; ezt legtöbbször a kar vénájából veszik tűvel. A vírus kimutatása többféle mintából történhet, pl. vizeletből, vérből, köpetből (a tüdő váladékából). Bizonyos mintavételek speciális orvosi beavatkozást igényelnek. Ilyen pl. a magzatot körülvevő és védő magzatvízből, vagy a belekből és a gerincfolyadékból történő folyadékminták vétele, valamint a különböző szövetminták biopsziával történő vétele.

 

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába. 


 

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A CMV-vizsgálatra többféle módszer létezik:
Antitest-vizsgálat
Alapvetően kétféle CMV-antitest található a vérben: IgM típusú és IgG típusú. A CMV-fertőzésre válaszként a szervezet először IgM antitesteket termel. Ezek az antitestek a vírussal való érintkezés után 1-2 héttel megjelennek a legtöbb emberben. Az IgM antitest termelődése rövid ideig fokozódik, majd megszűnik, néhány hónap elteltével mennyiségük a kimutathatósági határ alá csökken a vérben. Előfordul, hogy további IgM antitestek termelődnek, ha a CMV később újra aktiválódik. Az IgG antitesteket a szervezet az eredeti CMV-fertőzés után több héttel kezdi el termelni a hosszú távú védelem biztosításának érdekében. Az IgG szintje aktív fertőzéskor először növekszik, majd egy idő után az elért szinten marad, miközben a CMV-fertőzés lecseng, és a vírus inaktívvá válik. Ha valaki átesett CMV-fertőzésen, élete végéig kimutatható mennyiségű IgG antitest lesz a vérében. A CMV-IgG-antitest vizsgálat – az IgM-vizsgálattal együtt – segít kideríteni, hogy a beteg mostanában vagy korábban esett át CMV-fertőzésen.

Az orvos kérheti a CMV antitest vizsgálatát terhesség, szerv- vagy csontvelő-átültetés előtt, valamint HIV/AIDS-fertőzött betegnél azért, hogy megtudják, volt-e a betegnek valaha CMV-fertőzése. Mivel a CMV-fertőzés igen gyakori, és alig okoz problémát az egészséges immunrendszerű embereknél, nagyon ritka az átfogó népességszűrés.

Az IgM és IgG antitestvizsgálat, valamint a vírus kimutatása segíti a CMV-fertőzés diagnosztizálását fiatal felnőtteknél, terhes nőknél és legyengült immunrendszerű pácienseknél, ha azok influenzaszerű vagy mononukleózisos tünetekkel rendelkeznek. A két antitest vizsgálatát kérhetik együtt is, így megállapítható, hogy primer, közelmúltbeli vagy kiújult CMV-fertőzésről van szó.

Víruskimutatás
A vírus kimutatásakor a CMV jelenlétét keresik a vérben, testnedvekben vagy szövetmintákban. Ezt vagy a vírus tenyésztésével (szaporításával), vagy a vírus genetikai anyagának azonosításával és mérésével érik el.

A CMV-tenyésztés a vírus kimutatásának klasszikus módja. Ennek során egy csőnyi humán sejtet vagy sejtkultúrát beoltanak a páciens mintájával, és a tenyészetet megfelelő környezetben inkubálják. A pozitív tenyészeteket általában 1-2 nap alatt ki lehet mutatni; negatív tenyészetnél viszont csak legalább 3 hét elteltével bizonyítható a vírus hiánya. Ez utóbbi esetben a vírus nagyon kis mennyiségben volt jelen az eredeti mintában, és/vagy a jelen lévő vírusmennyiség lassan szaporodott.
Más módszerek a vírus DNS-ét és annak mennyiségét igyekeznek meghatározni a páciens mintájában. Ezek a vizsgálatok célzottan a CMV jelenlétét határozzák meg. A kimutatáshoz azonban meg kell lennie egy bizonyos vírusmennyiségnek (a genetikai anyag adott számú másolatának) a mintában ahhoz, hogy ki lehessen mutatni a CMV-t. A vizsgálat lehet kvalitatív (van CMV vagy nincs), és kvantitatív (vírusterhelés – a mintában lévő vírus mennyisége).

A kért vizsgálat és a minta kiválasztása függ a páciens életkorától, egészségi állapotától és tüneteitől, valamint a klinikai kórképtől, és az orvos által feltételezett szervi érintettségtől. Például egy újszülöttnél inkább a vizeletből történő vírustenyésztés kérhető, míg egy terhes nőnél az IgG és IgM vérvizsgálatot kérik, és nézik, hogy fennálló primer fertőzésről vagy régebbi fertőzésről van szó. Az első vizsgálat után 2-3 héttel újabb vérvételből kérhetnek egy második IgG vizsgálatot is (ún. követő minta), amelyből meghatározható, hogy az IgG-szint növekedett-e. (Ez aktív CMV-fertőzésre utal).

A legyengült immunrendszerű, aktív CMV-fertőzött betegeket különféle vizsgálatokkal szűrhetik. Az orvosok általában kvantitatív vírusvizsgálattal nézik a jelen lévő vírusmennyiséget (vírusterheltség). Kvantitatív vizsgálattal ellenőrizni lehet a páciens szervezetének reakcióit is a vírusellenes kezelésre.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A CMV-vizsgálatot kérheti az orvos influenza, mononukleózis, és EBV- (EpsteinBarr-vírus) vizsgálattal együtt fiatal felnőtteknél, terhes nőknél vagy olyan legyengült immunrendszerű betegeknél, akik influenzára vagy mononukleózisra utaló tünetekkel rendelkeznek (pl. kimerültség, duzzadt nyirokcsomók, láz). Kérhetnek CMV-vizsgálatot akkor is, ha az orvos aktív, primer CMV-fertőzésre vagy annak kiújulására gyanakszik. Kérhetnek CMV-vizsgálatot legyengült immunrendszerű betegeknél, ha azoknak tüdőgyulladása, szem-, máj-, lép- és/vagy bélgyulladása van, vagy ha az orvos aktív CMV-fertőzést sejt. A vírusellenes kezelés hatékonyságának ellenőrzésére az orvos egy vagy több CMV-vizsgálatot is kérhet.
El szokták végezni a CMV-vizsgálatot olyan újszülötteknél, akik sárgasággal, anémiával és megnagyobbodott májjal és/vagy léppel, illetve kis fejjel születtek; vagy olyan gyermekeknél, akiknek látás- és hallásproblémáik vannak, és akiknél tüdőgyulladás, fejlődési zavar és/vagy szellemi visszamaradottság jelei fedezhetők fel.
A szerv- vagy csontvelő-átültetésre váró betegeknél azért kérhetik a CMV IgG és IgM antitestek meghatározását, hogy kiszűrhessék az esetleges múltbéli CMV-fertőzést.

Mit jelent az eredmény?
A CMV-vizsgálat eredményeit körültekintően, mindig a kórtörténettel együtt kell értékelni. Néha nagyon nehéz különbséget tenni az aktív és a múltban bekövetkezett (szunnyadó) CMV-fertőzés között. Ennek több oka van, például:
Ha egy egészséges ember CMV-fertőzést kap, akkor élete végéig hordozza a vírust. A CMV időnként kiújulhat, gyakran ún. szubklinikus formában. (Ekkor csak kis mennyiségű vírus kerül a testnedvekbe, amely nem okoz tüneteket.)
Egy legyengült immunrendszerű személy vagy egy gyermek szervezete nem tud megfelelő mennyiségű antitesttel reagálni a CMV-fertőzésre – az IgM- és IgG-szintek a vártnál alacsonyabbak lehetnek még aktív CMV-fertőzés esetén is. Előfordulhat, hogy a vizsgált váladék- vagy szövetmintában sincs kimutatható mennyiségű vírus.

Antitestvizsgálat
Ha egy tünetekkel rendelkező páciensnél mind CMV IgG, mind pedig CMV IgM antitest kimutatható, valószínűleg először került kapcsolatba CMV-vel, vagy egy korábbi CMV aktivizálódott. Ezt alátámaszthatja egy 2-3 hét múlva elvégzett IgG ismétlő vizsgálat. Az értékelés szempontjából nem annyira az ellenanyagszint, sokkal inkább annak változási üteme a lényeges: A magas IgG-szint nem olyan fontos, mint az emelkedő szint. Ha az első és az ismételt minta között négyszeres emelkedés van, akkor a betegnek aktív CMV-fertőzése van (primer vagy kiújult).
Amennyiben csak IgM van jelen, a páciens mostanában fertőződött. Újszülöttnél az IgM antitestek jelenléte méhen belüli (születés előtti) CMV-fertőzésre utal. Ha a páciensnek típusos tünetei vannak, de alacsony vagy nem kimutatható a CMV-specifikus IgG- és/vagy IgM-szintje, akkor vagy nem CMV okozza a tüneteket, vagy pedig az immunrendszer nem reagál megfelelően, azaz nem termel elegendő antitestet a szervezetben lévő vírus ellen.

A vírus kimutatása
Ha a páciens megfelelő tünetekkel rendelkezik, és a cytomegalovirus tenyésztési eredménye pozitív, akkor minden bizonnyal aktív CMV-fertőzésről van szó. Ha a tenyésztés negatív, akkor a tüneteket más okozza, vagy a CMV ugyan jelen van a szervezetben, de a mintában nem.
Ha a CMV-DNS-vizsgálat eredménye pozitív, akkor a CMV jelen van a szervezetben. A virális DNS magas szintje aktív fertőzésre utal. Az alacsony szint CMV-fertőzésre utal, de nem jelent tüneti állapotot. A csökkenő koncentráció (csökkenő vírusterhelés) azt jelzi, hogy a szervezet megfelelően reagál a vírus elleni kezelésre. Ha a kezelés során a szintek nem csökkennek, akkor a páciens rezisztens az alkalmazott kezelésre. A negatív CMV-eredmény nem zárja ki a fertőzést: A vírus ettől még – ha nagyon kis mennyiségben is jelen lehet a szervezetben, vagy csak éppen az adott mintában nem található.

Mit kell még tudnom?
A legtöbb AIDS-beteg – akár a HIV-fertőzés diagnosztizálása előtt – szeropozitívnak bizonyul CMV-re, (azaz CMV-specifikus IgG antitestek vannak jelen a szervezetében).
Legyengült immunrendszerű betegeknél előfordulhat, hogy többféle CMV-törzzsel is fertőződhetnek. Szükség esetén a törzseket DNS vizsgálattal lehet azonosítani.

Gyakori kérdések

1. Hogyan lehet felismerni a CMV reaktiválódását?
Egészséges embereknél nagyon ritkán reaktiválódik a vírus; ekkor esetleg enyhe, influenzaszerű tünetek észlelhetők. Legyengült immunrendszerű pácienseknél a tünetek komolyabbak lehetnek, és általában a tüdővel, béltraktussal és a szemekkel állnak összefüggésben. Ebben az esetben mindenképpen konzultálni kell az orvossal.

2. Hogyan lehet megelőzni a CMV-fertőzést?
A vírus terjedése megfelelő higiéniával megelőzhető. Mivel azonban a CMV igen gyakori, jelen van a legtöbb testnedvben, és közeli kontaktus során terjed, az emberek zöme még csecsemőkorban fertőződik. Becslések szerint az Egyesült Államokban a nappali ellátásban részesülő gyermekek mintegy 70%-ának a szervezete találkozott CMV-vel.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe