Fenobarbitál

A fenobarbitál hosszú hatású barbiturát, egy epilepszia-ellenes gyógyszer (AED), egyben egy nyugtató hatású szer, ami gátolja a központi idegrendszert. Az orvosok általában azért írják fel, hogy megelőzzék a görcsrohamok kialakulását, vagy enyhítsék a szorongást. Gyakran rendelik epilepszia és más, görcsrohammal járó betegségek kezelésére, mivel a gyógyszer stabilizálja az agy elektromos aktivitását. A vizsgálat a vérben a fenobarbitál szintjét méri.

Fontos, hogy a fenobarbitál vérszintje stabilan a terápiás tartományban legyen. Ha a szint túlságosan alacsony, a kezelt betegnél görcsroham vagy szorongás jelentkezhet. Ha a szint túlságosan magas, az illetőnél mellékhatás vagy akár toxicitás léphet fel. Toxikus hatásként aluszékonyság, zavartság és az izommozgás akaratlagos koordinációjának a zavara (ataxia) észlelhető; ezek befolyásolhatják az olyan képességeket, mint a gépjárművezetést. A tartósan kezelt betegeknél a gyógyszer nyugató hatásaival szemben tolerancia is kialakulhat, sőt, akár függővé is válhatnak.

Nem mindig egyszerű az egyenletes terápiás vérszint fenntartása. Nagyon kismértékben különbözik az a szint, ami mellett a gyógyszer terápiás hatású, attól, ami meleltt mérgező mellékhatások lépnek fel. Ezt szűk terápiás indexnek nevezik és ez a fő oka annak, ami miatt a gyógyszernél szoros monitorozásra van szükség.

Azonkívül a fenobarbitált eltérő sebességgel bontják le (metabolizálják) a májenzimek és üríti ki a vese a vizelettel az illető életkorától és általános egészségi állapotától függően. A dózis, a kor és az egészségi állapot függvényében a gyógyszer kiürülése néhány naptól több hétig tarthat. Ha a szervezetnél nem képes több fenobarbitált metabolizálni, már kismértékű dózisemelés nagy vérszintemelkedést okozhat. A mellékhatások súlyosabbá válhatnak és mérgezés is bekövetkezhet.

Az orvos a beteg fenobarbitálra adott válaszát ellenőrizni fogja, hogy biztos legyen benne, elérték-e a kívánt gyógyszerszintet a vérben, illetve, hogy meghatározza azt az adagot, ami a betegnél a legjobban hat. Az orvos a fenobarbitál szint mérését a kezelés kezdetekor, valamint a gyógyszeres kezelés során bármikor kérheti, hogy lássa, megfelelő-e a gyógyszer adagja. Az orvos akkor is kérheti a tesztet, ha a beteg másik gyógyszert kezd el szedni, mivel számos gyakori gyógyszer befolyásolhatja, hogyan reagál a szervezet a fenobarbitálra.

A fenobarbitállal kölcsönhatásba lépő gyógyszerek közé tartozik a warfarin (syncumar), az antidepresszánsok, altatók, nyugtatók, antihisztaminok, alkoholok, fogamzásgátló tabletták, kortikoszteroidok, pl. prednizolon, valamint egyéb epilepszia-ellenes gyógyszerek, mint a fenitoin. Emellett a fenobarbitál befolyásolja együttadás esetén a fenti gyógyszerek lebontását, így dózismódosításra lehet szükség.

A vérmintát a kar egyik könyökhajlati vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

MEGJEGYZÉS: Ha az orvosi vizsgálatok során Ön vagy bárki szorong, aggódik vagy fél a vizsgálattól, akkor célszerű elolvasnia alábbi cikkeket: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban.

Nem szükséges különleges előkészület.

A tesztet a vérben a fenobarbitál szintjének a mérésére és ellenőrzésére használják és annak a meghatározására, hogy a gyógyszerszint a terápiás tartományban van-e. A fenobarbitál egy epilepszia-ellenes gyógyszer, amit az epilepsziás betegeknél a görcsrohamok megelőzésére adnak. Ezt a tesztet azért is végzik, hogy megbizonyosodjon az orvos: a fenobarbitál vérszintje nem túl alacsony ahhoz, hogy a görcsrohamok kiújuljanak, illetve nem túl magas ahhoz, hogy mellékhatások lépjenek fel. Az eredmény alapján lehet, hogy az orvos a gyógyszer adagját csökkenti vagy emeli.

Ha a kezelt beteg más gyógyszert is elkezd szedni, a vizsgálatot kérhetik a vérszint ellenőrzésére, ugyanis a fenobarbitál számos egyéb gyógyszerrel kölcsönhatásba lép. A fenobarbitál emelheti vagy csökkentheti egy adott gyógyszer hatásosságát, illetve a másik gyógyszer is befolyásolhatja a fenobarbitál vérszintjét. Ennek eredményeként, ha a szint túl alacsony lesz, a gyógyszer hatásossága csökkenhet, illetve, ha a szint túl magas, súlyos mellékhatások /toxicitás léphetnek fel.

Az orvos a vizsgálatot általában a fenobarbitál kezelés kezdetekor, majd ezt követően néhány hetente kéri. A vizsgálatra gyakrabban kerülhet sor akkor, ha a dózist csökkentik vagy emelik. Amikor a stabil fenobarbitál vérszintet elérték és az a terápiás tartományban van, az orvos általában a szinteket rendszeres időközönként ellenőrzi, hogy biztos legyen benne, azok stabilak.

Gyakrabban kerülhet sor a vizsgálatara, ha valaki egy olyan gyógyszer szedését kezdi el vagy hagyja abba, ami befolyásolja a fenobarbitál szinteket.

Az orvos akkor is kérheti fenobarbitál szintek mérését, ha a beteg nem reagál a gyógyszerre és továbbra is jelentkeznek nála görcsrohamok.

A vizsgálatra akkor is sor kerülhet, ha valakinél fellépnek a fenobarbitál mellékhatásai. A legtöbb mellékhatás nem súlyos és további beavatkozás nélkül elmúlik. A betegnek értesítenie kell az orvosát, ha az alábbiak közül bármelyik tartósan fennáll vagy súlyosbodik:

• álmosság

• Fejfájás, szédülés

• Depresszió

• Izgalom (különösen a gyermekeknél)

• Gyomorrontás, hányás

• Rémálmok, aluszékonyság

• Székrekedés

• Ízületi vagy izomfájdalom

Ha az alábbi tünetek közül bármelyik jelen van, az orvost azonnal értesíteni kell:

• Görcsrohamok

• Szájsebek, torokfájás

• Véraláfutásokra való hajlam, orrvérzés, szokatlan vérzés

• Megmagyarázhatatlan láz

• Légzési vagy nyelési nehézség

Súlyos bőrkiütés

Felnőtteknél a fenobarbitál terápiás tartománya a görcsrohamok kezelése során 15-40 mikrogramm/milliliter (mcg/ml) (65-173 mikromol/liter), altató-nyugató célú adás esetén 5-15 mikrogramm/milliliter (mcg/ml) (22-65 mikromol/liter). A görcsroham kezelése során a terápiás tartomány gyermekeknél (5 éves kor alatt) szűkebb: 15-30 mikrogramm/milliliter (mcg/ml) (65-130 mikromol/liter).

Ezen határértékek közötti vérszintek esetén a legtöbben reagálnak a gyógyszerre, anélkül, hogy mérgezésre utaló tünetek lépnének fel náluk. Mindazonáltal mindenki egyedileg reagál a gyógyszerre és egyedileg alakulnak ki a mellékhatások. Van, akinél mellékhatások már a terápiás tartomány alsó határánál is fellépnek és van, akinél a felső határ közelében is jelentkeznek görcsrohamok. Hasonlóan más epilepszia-elleni gyógyszerekhez az orvos együttműködik a kezelt beteggel, hogy megtalálja a legjobban ható adagot.

A fenobarbitált az epilepszia kezelésére a 20. század eleje óta adják és ez világszerte a legszélesebb körben felírt epilepszia-ellenes gyógyszer (annak ellenére, hogy időközben számos más gyógyszert fejlesztettek ki). Mivel a gyógyszer álmosságot okoz és egyéb mellékhatásai is vannak, a fejlett országokban napjainkban gyakran második vagy harmadik vonalbeli gyógyszerként adják. Számos fejlődő országban azonban a fenobarbitál továbbra is első vonalbeli epilepszia elleni szer.

A fenobarbitált pontosan, az orvos utasításai szerint kell szedni. A dózist saját döntése alapján ne csökkentse, növelje vagy a szedést ne hagyja abba, mivel ilyen esetben fokozhatja a görcsroham kockázatát, illetve befolyásolhatja egyéb gyógyszereinek a szintjét. Mindig beszéljen orvosával, ha problémák jelentkeznek a fenobarbitál szedése során.

Orvosa akkor kérheti a vizsgálatot, ha másik gyógyszert kezd el szedni, mivel számos gyakori gyógyszer befolyásolhatja, hogyan reagál a szervezete a fenobarbitálra. Az alábbi gyógyszerek befolyásolhatják a fenobarbitál hatását:

• Szájon át szedett alvadásgátló gyógyszerek, pl. a warfarin, syncumar

• Antidepresszánsok és triciklusos készítmények, így a MAO gátló antidepresszánsok

• Központi idegrendszer működését gátló szerek, altatók és nyugtatók

• Antihisztaminok

• Alkohol

• Fogamzásgátló tabletták

• Kortikoszteroidok, pl. prednizolon

• Doxiciklin, amit bakteriális fertőzések kezelésére adnak

• Grizeofulvin, amit gombás fertőzések kezelésére adnak

• Fenitoin, ami egy másik, a görcsrohamok kezelésére gyakran felírt gyógyszer

Több hétig tarthat, amíg meghatározzák a megfelelő adagot és még tovább, amíg orvosa meg tudja mondani, mennyire hatékonyan képes a gyógyszere gátolni a görcsrohamokat. Az mindenkénél változó, hogy ez mennyi ideig tart. Az állandó terápiás vérszint eléréséhez 14-21 napra lehet szüksége. A dózis optimalizálását befolyásoló tényezők közé tartozik, hogy milyen gyakran vannak rohamai, milyen egyéb gyógyszereket szed és szervezete hogyan reagál a fenobarbitálra.

Általában a szinteket addig kell ellenőrizni, amíg tart a gyógyszerszedés. A fenobarbitált egyéb epilepszia-elleni gyógyszerekhez hasonlóan minden nap (néha naponta többször) élethosszig kell szedni. Ez alól kivételt jelentenek azok, akik gyermekkori epilepszia szindrómájukat kinőtték, illetve azok, akiknél a görcsrohamokat egy múló betegség okozta és ezért csak meghatározott ideig kellett szedniük a gyógyszert.

Lehet. Orvosának minden olyan gyógyszert említsen meg, amelyet Önnek felírtak; mondja meg, milyen gyógynövény vagy étrendi kiegészítőt, vitaminokat vagy recept nélküli készítményeket szed. Ezek közül egyesek befolyásolják a fenobarbitál hatását, csökkentve vagy emelve a vérszintet. A fenobarbitál azt is befolyásolhatja, hogy egyéb gyógyszerek hogyan fejtik ki a hatásukat.

A primidon egy másik olyan gyógyszer, amit a görcsrohamok gátlására adnak. A primidon legfőbb lebomlási terméke (metabolitja) a fenobarbitál, ami szintén hatékonyan gátolja a görcsrohamokat. Annak a biztosítására, hogy a tünetek gátlásához elegendő aktív gyógyszer legyen a vérében, de ez ne okozzon mérgezést, orvosa ellenőrizheti a fenobarbitál szintet, amikor primidont ír fel.