Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Az eritropoietin meghatározása nem tartozik a rutin vizsgálatok közé. Elsősorban azért kérik, hogy segítsen a különböző típusú anemiákat megkülönböztetni , és meghatározni, hogy vajon a termelt eritropoietin mennyiség megfelel-e a jelenlévő anémia szintjének. Rendszerint a teljes vérkép vizsgálat során talált kóros eredményeket követően rendelik. (A teljes vérkép egy több tesztből álló vizsgálatcsoportot, amely magában foglalja a vérben lévő VVT-számot, hemoglobin-koncentrációt és a hematrokritot.) Ezen vizsgálatok alapján diagnosztizálható az anémia és megítélhető annak súlyossága, és valószínűsíthető annak oka is. Az eritropoietin meghatározását azért kérik, hogy kiderítsék a hormon oki szerepét az anémiában. Időszakonként krónikus vesebeteg pácienseknél is kérik, hogy kiderítsék, hogy a vesék képesek-e folyamatos eritropoietin termelésre.
Az eritropoietin vizsgálatot nem alkalmazzák az anémia kezelésének ellenőrzésére, erre elegendő a VVT-szám, a hemoglobin, a hematokrit és a retikulocita-szám ismerete is.
Esetenként az eritropoietin vizsgálatot a policitémia okának kiderítése miatt kérik. Ilyenkor arra kíváncsiak, hogy nem az eritropoietin túltermelésből ered-e a túlzott VVT-termelés.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Az eritropoietin meghatározását akkor szokták kérni, ha a páciensnek olyan anémiája van, amely nyilvánvalóan nem vashiányból, B12 vitamin- vagy folsavhiányból, a VVT-k hemolíziséből (pusztulásából) illetve vérveszteségből (pl. gyomor-bélrendszeri vérzésből) ered. A vizsgálat akkor is hasznos információval szolgál, ha a páciens VVT-száma, hemoglobin- és hematokrit értéke csökkent, és a retikulocitaszám normál vagy csökkent (jelezve, hogy a csontvelő nem reagál az anémiára a VVT-termelés növelésével). A vizsgálatot akkor is szokták kérni, ha el akarják különíteni azokat a rendellenességeket, amelyek a csontvelő funkcióit akadályozzák azoktól a rendellenességektől, amelyek az erotropoietin termelését gátolják. A krónikus vesebeteg páciensekben az eritropoietin szintet érdemes meghatározni minden olyan esetben, amikor felmerül a gyanúja, hogy a veseelégtelenség zavarja az eritropoietin termelés.
A túl sok VVT-vel rendelkező (policitémiás) betegeknél az eritropoietin szint ismerete segít megtalálni a policitémia okát: ha az eritropoietin koncentrációja magas, a policitémia oka minden valószínűség szerint a túl sok eritropoietin-termelés.
Az utóbbi időben az eritropoietin meghatározása szerepel a szervezet tartós igénybevételét jelentő sportok (pl. országúti kerékpározás) doppingvizsgálatai között is
Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referencia érték számos tényezőtől függ, (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referencia tartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referencia tartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.
Ha az eritropoietin szint emelkedett és a beteg anémiás (nem termel elegendő számú új VVT-t), akkor valószinűsíthető, hogy az anémia a csontvelőfunkció csökkenéséhez kötődik.
Ha a páciens anémiás és az eritropoietin szint alacsony vagy normál, akkor valószinű, hogy a vesék nem állítják elő a megfelelő mennyiségű hormont.
Ha a páciensnek túl sok VVT-je van és az eritropoietin szint magas, akkor valószínű, hogy túl sok eritropoietin termelődik (a vesék vagy a szervezet más szövete vagy szerve - pl. a máj - által). Ha a páciensnek túlzott VVT-termelése van és az eritropoietin szint normál vagy alacsony, akkor valószínű, hogy ez független az eritropoietin termelésétől, és a sok VVT a polycytaemia rubra vera betegségtől van.
Mit kell még tudnom?
Ha valakinél az anémia B12 vitamin-, folsav- vagy vashiány miatt van, akkor az anémia akkor is jelentkezik, ha elegendő eritropoietin termelődik. Az ezeknél a hiányoknál termelődő VVT-k általában nem normál méretűek, alakúak és/vagy nem megfelelő a hemoglobin tartalmuk sem. Ha a beteg szervezete a hemoglobin kóros formáját termeli (ilyen történhet pl. thalassemiában) vagy csontvelő rendellenessége van, akkor a megnövelt eritropoietin szint nem fogja megoldani az anémiát.
Az eritropoietinnek egy szintetikus formáját (rekombináns humán eritropoietin vagy rh-EPO) fejlesztették ki, hogy segítsenek megnövelni a VVT-termelést a krónikus vesebeteg páciensekben és más olyan anémiásokban, akiknek a betegsége a csontvelő-funkció gátlásához és/vagy annak hiányához kötődnek. (Ez utóbbi lehet pl. a rákos betegeknél alkalmazott besugárzás vagy kemoterápia.) Az olyan gyógyszeres kezelés, amelyet intravénás vagy szubkután injekcióval adnak, drága, és a csontvelőt serkentéső hatása csak néhány órán keresztül tart. Mindazonáltal a szintetikus hormonok alkalmazása ígéretes, segíti az vértranszfúziók csökkentését és sok érintett betegnél javítja az életminőséget.
Ugyanakkor néhány sportágban szintetikus eritropoietint alkalmaznak mint a “vérdopping” egyik formáját. Akik ezt a doppingolási módszert alkalmazzák, azok megpróbálják megnövelni a kitartásukat és az oxigénkapacitásukat azáltal, hogy megnövelik a vérkeringésükben a VVT-k számát. A gyógyszer ezen alkalmazása veszélyes, magas vérnyomást és a vér megnövekedett viszkozitását (sűrűségét) okozza. Alkalmazása tiltott a legtöbb sportszervezet által. Az eritropoietint az olimpiai anti-dopping program részeként is vizsgálják, ezért alkalmazása egyre szűkebb körű.
.png)