A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
14.08.2017.

Mi jellemzi az inzulin-rezisztenciát?

Az inzulin egy hormon, melyet a hasnyálmirigy béta-sejtjei termelnek. Étkezések után a véráramba jutva szabályozza a sejtek glukóz-ellátását. Az inzulin-rezisztencia olyan állapot, melyben a sejtek (elsősorban az izomsejtek és a zsírsejtek) nem képesek megfelelően reagálni az inzulin hatásaira. Mivel a sejteknek az életben maradáshoz mindenképpen szükségük van glukózra, a szervezetben kompenzációs folyamat indul be, és a normálisnál több inzulin termelődik, hogy a megfelelő hatást kiváltsa. Ennek következménye hyperinsulinaemia (a vér kórosan emelkedett inzulinszintje) és az inzulinra még érzékeny szövetek túlstimulálása lesz. Idővel a szervezet cukoranyagcseréje teljesen felborul, mely a szervezet számára igen súlyos és káros szövődményekkel jár.

Az inzulin-túltermelés és az inzulin-rezisztencia hatására megváltozik a vérben lévő zsírok összetétele. A trigliceridek és az LDL-koleszterin aránya jelentősen növekszik, míg a HDL-é (a „jó” koleszterin) aránya csökken. Fokozódik a thrombosiskészség (vérrögök képződése az erekben), gyulladások léphetnek fel, és a szervezet nátriumot tarthat vissza, melynek következménye a vérnyomás emelkedése lesz.

Az inzulin-rezisztencia nem önálló betegség, hanem egyéb kóros állapotokkal van összefüggésben, mint például a szív-érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, elhízás, nem alkoholos eredetű zsírmáj. Egyes kutatók szerint összefüggés van az inzulin-rezisztencia és bizonyos rákféleségek között is, bár a kapcsolatmég nem egyértelműen tisztázott, mivel a fent felsorolt betegségekben szenvedő egyének többségében nem alakul ki inzulin-rezisztencia, és az inzulin-rezisztencia fennállása sem feltétlenül jelenti azt, hogy a páciensnek még egyéb betegsége is van. Együttes előfordulásaik azonban arra engednek következtetni, hogy az inzulin-rezisztencia elősegíti a kialakulásukat és fellángolásukat. A metabolikus szindróma és az inzulin-rezisztencia két olyan kórállapotot jelöl, melyek mintegy rizikófaktorai további betegségek kialakulásának. Noha a két kifejezést egymás szinonimájaként is használják, az inzulin-rezisztencia a metabolikus szindróma részeként fogható inkább fel. Szerte a világon az orvosok igyekeznek felhívni az elhízott és mozgásszegény életmódot folytató betegek figyelmét arra, hogy mind a szív-érrendszeri betegségek, mind a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának szempontjából fokozott kockázatnak vannak kitéve. Különösen, ha a vérzsír-szinjük kóros megváltozása és a cukoranyagcseréjük zavara már kimutatható. A kockázat csökkentése érdekében ezeknek a betegeknek meg kell változtatni az életmódjukat, mivel az elhízás és a mozgáshiány közismerten fokozza az inzulin-rezisztenciát, míg a rendszeres testedzés hatására a szervezet inzulin-érzékenysége növekszik. Az inzulin-rezisztencia-szindróma tágabb fogalom, összefoglalja mindazokat a kóros eltéréseket, melyek az inzulin-rezisztenciával és a hyperinsulinaemiával állnak összefüggésben.

Az inzulin-rezisztencia kialakulásának okai még nem teljesen tisztázottak. Részben örökletes tényezők (ide értve a nemzetiséget is), részben az életvitel (túlzott kalóriabevitel, kevés mozgás) váltja ki. Az inzulin-rezisztencia kezdetben nem okoz panaszokat, és így a betegek nincsenek tudatában annak, hogy a szervezetükben kóros folyamatok zajlanak. A legtöbb esetben a szervezet teljesíti a fokozott inzulintermelés iránti igényt, a kiváltott kóros hatások pedig kezdetben enyhék, és csak évekkel később válnak észrevehetővé. Amikor a szervezet inzulintermelése már nem tud lépést tartani a megnövekedett igénnyel, hyperglycaemia (a vércukorszint emelkedése) következik be, a hyperglycaemia pedig idővel 2-es típusú cukorbetegséggé súlyosbodhat, melynek szervkárosító szövődményei egyértelműek.

 

Vizsgálatok

Az inzulin-rezisztencia kimutatásához nem elég egyetlen vizsgálat. Az orvos a beteg klinikai állapotát összegezve értékeli, és emelkedett vércukor-, vérzsír- és LDL-koleszterin-, illetve csökkent HDL-koleszterinszint esetén fog inzulin-rezisztencia fennállására gyanakodni. A leggyakrabban elrendelt laboratóriumi vizsgálatok:

  • Vércukor (glukóz)-szint. A vércukorszint mérését rendszerint éhgyomorra végzik, de egyes esetekben az orvos ún. cukorterheléses vizsgálatot rendel el. Ennek során a beteg cukortartalmú folyadékot fogyaszt el, majd ezt követően rendszeres időközönként megmérik a vér glukózszintjét. Ilyen módon kiderül, ha a beteg cukoranyagcseréje nem megfelelő.

  • Lipidprofil. Ebben az esetben a HDL, az LDL, a trigliceridek (vérzsír) és az összkoleszterin-szint mérésére kerül sor. Ha a trigliceridek szintje igen jelentősen emelkedett, az LDL direkt mérésére lehet szükség.

Egyéb laboratóriumi vizsgálatok, melyek segítségével az inzulin-rezisztencia diagnosztizálható:

  • A vér inzulinszintje. Az éhgyomri inzulinszint széles határok között mozog, de a súlyos inzulin-rezisztenciában szenvedőkben általában emelkedett

  • hsCRP. Ezzel a módszerrel kimutatható az igen csekély gyulladás is, és a kardiális rizikófaktorok (szív-érrendszeri betegség kialakulásának veszélye) becslésére is használják. Inzulin-rezisztenciában gyakran emelkedett értéket kapunk.

  • sdLDL. Nem túl gyakori vizsgálat; a lipoproteinek alcsoportjainak meghatározásán belül az LDL (Low Density Lipoprotein, alacsony sűrűségű lipoprotein) kis molekulaméretű frakcióját különíti el.

Kutatási céllal speciális inzulin-szuppressziós vizsgálatok is végezhetők, ezekre a rutin klinikai gyakorlatban általában nem kerül sor.

 

Kezelés

Az inzulin-rezisztencia kezelésének első lépése a táplálkozási szokások és az életmód megváltoztatása. Javasolt a testsúly csökkentése, a rendszeres, közepes intenzitású fizikai aktivitás és az élelmi rostok fogyasztásának fokozása. Mindezek csökkentik a szervezetben az inzulin-szintet és fokozzák a sejtek inzulin-érzékenységét. A testsúly csökkenése és a rendszeres testmozgás

  • csökkenti a vérnyomást

  • fokozza az inzulin-érzékenységet

  • csökkenti a triglicerid- és LDL-szintet

  • növeli a HDL-szintet (főként a rendszeres testmozgás)

Az inzulin-rezisztenciában szenvedő betegnek a megfelelő kezelési terv kialakítása és a hatás nyomon követése érdekében szorosan együtt kell működnie az orvossal és más egészségügyi szakemberekkel (pl. dietetikus). A társuló egyéb betegségek és kóros állapotok kezelése gyakran szükségessé teszi gyógyszerek szedését is.

 

Felhasznált forrásmunkák

MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót.

S1
Thomas, Clayton L., Editor (1997). Taber's Cyclopedic Medical Dictionary. F.A. Davis Company, Philadelphia, PA [18th Edition].

S2
Pagana, Kathleen D. & Pagana, Timothy J. (2001). Mosby's Diagnostic and Laboratory Test Reference 5th Edition: Mosby, Inc., Saint Louis, MO.

S3
Reaven, G. (2004 June). The metabolic syndrome or the insulin resistance syndrome? Different names, different concepts, and different goals [35 paragraphs]. Endocrinology and Metabolism Clinics V33 (2) [On-line journal]. Available E-mail: greaven@cvmed.stanford.edu

S4
(2004 May). Insulin Resistance and Pre-Diabetes [37 paragraphs]. National Diabetes Information Clearinghouse, NIH Publication No. 04-4893 [On-line information]. Available online: http://diabetes.niddk.nig.gov/dm/pubs/insulinresistance/

S5
(2002 August, Updated). Insulin Resistance Syndrome [7 paragraphs]. Familydoctor.org [On-line information]. Available online: http://familydoctor.org/660.xml

S6
Levin, A. (2003 July). Silent Scourge of Insulin Resistance [5 paragraphs]. NCRR Reporter, Cover Story [On-line news article]. Available online: http://www.ncrr.nih.gob/newspub/jul03rpt/sotries2.asp

S7
Sadovsky, R. (2004 February 15). Best Way to Identify Patients with Insulin Resistance [4 paragraphs]. American Family Physician, Tips from other Journals [On-line journal]. Available online: http://www.aafp.org/afp/20040215/tips/17.html

S8
Sadovsky, R. (2004 June 15). Metabolic Markers Predict Insulin Resistance [5 paragraphs]. American Family Physician, Tips from other Journals [On-line journal]. Available online: http://www.aafp.org/afp/20040615/tips/9.html

Kapcsolódó idegen nyelvű adatbázisok

National Diabetes Information Clearinghouse: Insulin Resistance and Pre-Diabetes
American Diabetes Association: All About Insulin Resistance
(PDF file)