Mit vizsgálunk?
A vérgáz-analízis eredményéből kitűnik, hogy elegendő oxigén van-e a vérben, és a vér pH-ja megfelelő-e (nem túl savas vagy túl lúgos).
A vizsgálat alkalmával a következő paramétereket mérik közvetlenül:
* pH. A hidrogén ion (H+) mennyiségével kapcsolatos érték, amely a vér sav-bázis állapotát tükrözi. A vér pH-ja csökken (a vér savasabbá válik), ha a CO2-nek vagy más savnak a mennyisége növekszik. A vér pH-ja növekszik (A vér lúgosabbá válik), ha a vérben csökken a CO2 vagy nő lúgos vegyhatású vegyületek mennyisége, mint például a bikarbonáté (HCO3-).
* PO2. A vérben oldott oxigén parciális nyomását jelzi.
* PCO2. A vérben oldott széndioxid parciális nyomását jelzi. Ha a PCO2 szintje emelkedik a vérben, a vér pH-ja csökken (savasabbá válik), ha a PCO2 szintje csökken, a pH emelkedik, a vér egyre lúgosabbá válik.
A közvetlenül mért értékekből többféle számított paraméter képezhető. A leggyakoribbak az alábbiak:
* O2 szaturáció (telítettség). A hemoglobin O2-telítettségének százalékos értéke, azt mutatja meg, hogy a vörösvértestekben lévő hemoglobin-molekulákhoz mennyi oxigén kötődik. Minél több oxigén kötődik a hemoglobinokhoz, azaz minél magasabb az O2 szaturáció, annál több oxigén jut át az artériákból a szervezet sejtjeihez.
* HCO3-. Bikarbonát. A CO2 a szervezetben leginkább ebben a formában van jelen. A HCO3- koncentrációját a pH-ból és a PCO2-ből lehet kiszámolni. A metaboliás, anyagcserével kapcsolatos komponense a sav-bázis egyensúlynak. A HCO3- értéke a veséknek a pH változására adott válaszát (a kiválasztást vagy az újra visszaszívást) mutatja. A HCO3- és a pH párhuzamosan változik: ha nő a bikarbonát koncentrációja, akkor emelkedik a pH is, és fordítva.
* Base excess/deficit (bázis túlsúly vagy hiány). A vérben az összes metaboliás pufferelő vegyület (anion) mennyiségét jelzi. Ilyen pufferelő vegyületek lehetnek pl. a hemoglobin, a fehérjék, foszfátok, de legfőképpen a HCO3- (bikarbonát). Ezek az anionok próbálják egyensúlyozni a pH-nak a betegségek okozta eltolódását (túl savas irányban /acidosis/ vagy túl lúgos irányban /alkalosis/ esetén). Ha az eltolódásban elsősorban a tüdő érintett, akkor respirációs acidosisról vagy alkalosisról, ha a vesék érintettek akkor metaboliás acidosisról vagy alkalosisról beszélünk. Az orvos elsősorban a HCO3- és a base excess/deficit eredmények ismeretében értékeli a teljes pufferkapacitást, és dönt a kezelés szükségességéről az egyensúly helyreállítása érdekében.
Hogyan történik a mintavétel?
A vérgáz-analízishez rendszerint artériás vért használnak. Előfordul, pl. csecsemőknél, hogy nem lehet artériás vért levenni. Ilyenkor csecsemőknél a sarok egy pontját megszúrva, idősebbeknél a fülcimpát megszúrva kapilláris vért nyernek. (A fülcimpa megszúrása előtt a cimpát gyakran hiperemizálják, vérbővé teszik. Erre leginkább valamilyen csípős - pl. kapszaicint tartalmazó - krémet vagy folyadékot használnak. Ez az enyhén égető érzésen túl nem okoz egyéb kellemetlenséget a páciensnek, de biztosítja, hogy kellő mennyiségű vért lehessen levenni.) Mivel az artériák oxigenált vért szállítanak a szervezet sejtjeihez, a vénák pedig az elhasznált anyagokat tartalmazó vért a tüdőhöz, ezért a kétféle vér pH-ja és oxigén- és széndioxid szintje nem lehet azonos.
Az artériás vért általában a csukló-artériából veszik (a hüvelykujj alatt, ahol a pulzust is jól lehet érezni). A vérvétel előtt egy egyszerű (Allen tesztnek nevezett) eljárással meggyőződnek a vérkeringés állapotáról. (Az Allen teszt alkalmazásakor a pácienst megkérik, hogy emelje fel, majd legalább fél percig szorítsa ökölbe a kezét. Ezt követően lenyomással elzárják a radialis és az ulnalis - sing csont feletti - artériákat, majd megkérik a pácienst, hogy nyissa ki az öklét. Az artériák elszorítása miatt ilyenkor a kéz vértelen színűvé válik. Ezt követően felengedik a sing csont feletti szorítást. Ha jó a vérkeringés, a kéznek - az artériák anastomosisa miatt - 7 másodperc alatt ismét eredeti színűnek kell lennie.) Ha az egyik kézen nem jó a vérkeringés, akkor a másikat is ellenőrzik, és az alkalmasabból veszik a vért.
Artériás vér nyerhető még a könyök artériából és az ágyéki artériából is, ezek levétele azonban megfelelő gyakorlatot igényel, gyakorlatilag csak orvos végezheti el.
Azoknál az újszülötteknél, akiknél közvetlenül a születés után légzési nehézségek léptek fel, a vérgáz analízishez mind a köldök artériából, mind a köldök vénából vesznek vért, és külön-külön megmérik a paramétereket.
Ha valaki oxigén-terápián van, két eset lehetséges: Azoknál, akiknél veszély nélkül meg lehet tenni, a végáz vizsgálathoz szükséges vérvétel előtt 20-30 perccel lekapcsolják az oxigénadagolást, így "szobalevegős" vizsgálatot végeznek. Akinél nem lehet lekapcsolni az oxigénadagolást, annál a páciens által kapott oxigénmennyiséget feljegyzik, és ennek megfelelően értékelik a vérgáz eredményeket. (Általában a belégzett levegő-frakció %-os értékét - pl. 30% FIO2, fraction of inspired oxygen - vagy a percenként adagolt O2 térfogatát jegyzik fel.)
Az artériás vérvételt követően a vérvétel helyére legalább 5 percig erősen tampont kell szorítani! Mivel a vér az artériákon keresztül pumpálódik, a véralvadás hosszabb ideig tart, mint más vérvételekkor. Különösen érvényes ez azoknál, akik valamilyen alvadásgátlót (pl. syncumart, warfarint) vagy aspirint szednek; náluk a vérvételt követő alvadás akár 10-15 percig is eltarthat. Ha a vérzés elállt, a vértvevő kötést helyez a vérvétel helyére, amelyet további egy óráig vagy még tovább is célszerű fenntartani.
MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.
A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.
.png)